Népújság, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-11 / 85. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. április 11., vasárnap S. UTÁNAJÁRTUNK Félremagyarázott figyelmesség Megértő segítőket várunk „Nem az a lényeg, hány bolt van a faluban, hanem, hogy a meglévőkben milyen az áruellátás. Van-e tej és kenyér? Nálunk At- káron, furcsa gyakorlat, hogy csak annak van kenyér, aki „írat”. Átutazóban levő be se térjen a boltba. Nálunk az a kérdés, hogy szombaton legyen annak is kenyér és tej, aki nem tudott íratni, mert éppen dolgozott.” — eddig a panaszos levél, mely első látásra elgondolkoztatott. Furcsa óvatosság a boltvezetők részéről, hogyha csak annyi kenyeret rendelnek, amennyi dekára éppen elfogy. A meglehetősen szűkre méretezett atkári bolt — a központban — már első látásra kellemes csalódást okozott. A polcokon minden felfedezhető, ami a háztartáshoz kell. Az apró kenyeres részlegnél friss volt a zsemle. Próbaként kenyeret is kértünk. Készségesen kiszolgálták a zsemlét, de a kenyérnél megjegyezték, ne tessék vinni, már nem friss. Délfelé érkezik az új szállítmány. — S ha friss lenne kapnánk? —A kérdésre meglepett hangú válasz: természetesen, miért ne? Mert nem írattunk — válaszoltuk a levélben foglaltak szerint. Hamarosan tisztázódott, hogy félreértésről lehet csak szó. Való igaz, lehet kenyeret íratni. Éppen a dolgozó asszonyok érdekében vezették be, hogy reggel munkába menet előtt ki-ki felírathatja mennyi kenyér és tej kell estére, s amikor hazafelé tart a munkából, mindig meg is kapja. A szövetkezetben dolgozó asszonyok nagyon is elégedettek ezzel a-* módszerrel, mert így ők is naponta friss kenyeret vehetnek. Az idősebb emberekért még ennél is többet tesznek a bolti dolgozók. Megrendelésre hazaszállítják a kenyeret, tejet, a heti nagyobb bevásárláskor vett árut. S mind ezt szabad idejükben, kerékpárral. Ami gondot jelent valóban, az nem a bolt dolgozóinak hibájából ered. A kenyér naponta, az alig 5 kilométerre eső Vámosgyörkről általában a déli órákban érkezik. Nemegyszer már zárás után. Kettős a kényelmetlenség, a bolt vezetője, vagy dolgozója kénytelen ott maradni, a vevők viszont reggel valóban nem kapnak kenyeret. A bolt vezetője már szóvá tette ezt, a reggeli szállításra viszont még nem talált megoldást a sütőipar. Sajnos ez nem csupán atkári probléma. Panaszosunknak tehát nem volt igaza. Bárki vásárolhat kötöttség nélkül kenyeret, ha éppen megérkezett már a friss szállítmány. De hogy mikor, az nem a boltiaktól függ. Az ötletért viszont, mely szerint fel lehet íratni a kenyeret, hogy senki se maradjon anélkül, dicséret illeti a kereskedőket. . —d.— Megyénkben is megalakult az értelmi fogyatékosok érdekvédelmi szekciója. A szekció titkára dr. Estefanná Varga Magdolna lett. Ezúton szeretném felhívni azoknak a szülőknek a figyelmét, akiknek értelmi fogyatékos gyermekük van, lépjenek be közénk -és támogassanak a munkánkban. A tagsági díj egy évre 40 forint. A belépési nyilatkozatot Egerben, a Május 1. u. 21. sz. alatt található Kisegítő és Foglalkoztató Iskolában lehet kérni. A szekció pártoló tagja lehet minden önzetlenül segíteni kész szakember, intézmény, szocialista brigád, akik az értelmi fogyatékom. sok problémáinak megoldását valamilyen formában segíteni tudják. A szekció célja, az értelmi fogyatékosok társadalmi beilleszkedésének támogatása, de szervezünk szakmai, jogi tanácsadásokat. Szükségünk lesz minden megértő ember segítségére — gyermekeink érdekében. D. G.-né Szihalom Mi lett az ikrekből? Majd 18 éves újságot tartok a kezemben. A Népújság 1964. november 4-i száma. Harmadik oldalán képes riport „Üj ember születik” címmel. Hajdanán, mikor még a lap fotóriportereként dolgoztam, a hevesi szülőotthonban készítettem képriportot. Három kép, közöttük a harmadik számunkra érdekes. A képen egy boldog mama ikreit tartja karjaiban. A kép aláírása: Józsika és Palika, születtek október 17-én. A mama, Sallai Józsefné és férje, a hevesi Rákóczi Tsz-ben dolgoznak... Józsika és Palika most 17 évesek, szakmunkástanulók. Abban a diákotthonban laknak, ahol jómagam is tanároskodom. Jóska, aki most harmadéves festőtanuló, hozta az újságot, kérdezvén; én vagyok-e az, aki akkor a riportot készítettem. Hát én voltam és kicsit megilletődve néztem őket. Jóska az „idősebb”, a bátrabb és beszédesebb: — Az általános iskolát Hevesen végeztük mindketten — mondja, majd folytatja. — Azóta született még egy öcsénk, aki most ötödik osztályos. Szüléink sajnos elváltak. Anyukám jelenleg a Gabonaforgalmi Vállalatnál dolgozik, Hevesen. Pali, aki az Állami Építőknél víz-gázszerelő-ta- nuló, négyesnél jobb tanuló és az én bizonyítványom is majdnem jeles lett félévkor — mondja tanulmányi eredményükről. — Ha végeztünk, szeretnénk a vállalatunknál maradni (Állami Építő és Heves megyei Tanácsi Építő), de úgy, hogy Gyöngyösön dolgoznánk, mert ha szakmunkások leszünk, már nem lakhatunk az ingyenes diákszállón, a hazautazás pedig Gyöngyösről jobban megoldható. Anyut és az öcs- köst nem hagyjuk magukra. Mindennap otthon akarunk lenni a családdal. Ügy ismerem őket, mint a szálló két legjobb diákját és úgy érzem, ha szakmunkások lesznek, úgy hallok majd róluk, hogy vállalatuk legjobb szakemberei közé tartoznak. Kiss Béla, Eger VISSZHANG: „Biológiai plasztikbomba“ Válaszol az illetékes: Nem a mi feladatunk A Népújság 1982. február 20-i számában Csány: Kettős tükörben címmel megjelent cikkben, Rai György a megyei tanács tagja úgy nyilatkozik, hogy „a KPM-től pedig ki kell követelnünk a harmadik buszmegállót.” A félreértések elkerülése végett tájékoztatjuk az érdekelteket, hogy a 19/1970. korm. számú rendelettel módositott 34/1962. korm. sz. rendelet és a 2/1976. KPM rendelet értelmében — az autóbuszmegálló létesítésével kapcsolatban, — igazgatóságunk, mint I. fokú útügyi hatóság, engedélyező hatóság. Feladatunk, a megfelelő tervdokumentáció benyújtása után az eljárás lefolytatása, és az autóbuszmegálló létesítésére az engedély kiadása. Az autóbuszmegálló tervezése, építése nem az útügyi hatóság feladata, tehát azt igazgatóságunktól „követelni” nem lehet. Dr. Szacsva Ferenc igazgatási, jogi és hatósági osztályvezető Eger Nagyon szeretem a természetet., ha tehetem, a hétvégeket az erdőn-mezőn való gyaloglással töltöm, és boldog vagyok, ha utam során egy-egy ragadozó madarat vagy négylábút sikerül megpillantanom. A tv műsorai közül sem szalasztóm el, ha természetrajzi filmet láthatok. Március 27-én délután az „Ember és Föld” spanyol filmsorozatból „A varjú és rokonai” című részt tekinthettem meg. A film a madarak (varjú, holló, szarka) életmódjának bemutatása mellett roppant nagy veszélyre hívta fel a figyelmet. Az Ibériai-félszigeten halálfejjel megjelölt, mérgezett tojásokkal igyekeznek az időnként káros madarakat megtizedelni. Hangsúlyoznom kell, hogy csak időnként károsak, mert ugyan a varjúfélék fészekrablók, és kárt tesznek a földön fészkelő vadmadarak tojásaiban, de azt sem szabad elfelednünk, hogy sok növényi kártevőt is elpusztítanak. A mérgezett tojásokat azonban nemcsak a varjak, hollók és szarkák találják meg, hanem más, nemes ragadozó madarak is. Amellett a róka, a görény és minden olyan kis ragadozó is áldozatul eshet, ha szívesen fogyasztja a tojást és a mérgezett kerül az útjába. A sztrichnin — vagy ki tudja, milyen idegmérget használnak erre a célra — lassan bomlik el (vagy egyáltalán nem —, ebben rejlik a másodlagos, vagy rossz esetben sokadlagos utóhatás. A méregtől elhullott állatot megtalálhatja olyan ragadozó, amely szívesen elfogyasztja a tetemet és így szintén áldozatul eshet. Ki tudja belátni, hogy még mi minden következménnyel járhat ez az ördögi láncolat, és nem kerül-e közvetlen veszélybe akár az ember is... Másnap a Népújságban a „Kis ország" című cikkre lettem figyelmes. Arról tudósít, hogy a mi vadászaink is ilyen mérgezett tojásokkal akarják pusztítani a cikkíró szerint is káros madarakat. Vajon a cikk írója végiggondolta-e, hogy mi lehet az ilyen „környezetvédelem"- nek a következménye? Szabad-e ilyen eszközökkel a természet egyensúlyába beleavatkozni? Amit a, túlzottan elszaporodott varjak elpusztításával nyerünk, nem veszítjük-e el sokszorosan egy-egy értékes állat, védett ragadozó madár elvesztésével. A természet elleni merénylet olyan veszedelmes, mint egy plasztikbomba, vagy pokolgép. Boldog sóhajra ilyen hír olvasása után sem lehet oka senkinek. dr. Romhányiné Nagy Márta Eger Sok kérdés érkezik szerkesztőségünkhöz azt tisztázandó, milyen baleset minősül általában üzemi balesetnek. Ismertetőnk sok levélíró kérdésére válaszol az alábbiakban: Üzemi balesetnek általában az a baleset minősül, amely a dolgozót a foglalkozása körében végzett munkája közben, vagy azzal összefüggésben, illetőleg munkába vagy onnan a lakására (szállására) menet éri. Üzemi baleset a társadalmi munka végzése közben vagy egyes társadalombiztosítási ellátások igény- bevétele során bekövetkezett baleset is. A társadalombiztosítási joggyakorlat széles körben ismeri el a munkával összes függésben elszenvedett balesetek üzemiségét, vagyis eléggé kiterjesztően értelmezi a munkával való összefüggést. Így például üzemi balesetnek számít az a baleset is, amely üzemi étkezés során, vagy általában a munkaviszonnyal összefüggő étkezés, tisztálkodás, fürdés közben következik be. AZ ÜTI BALESETEK üzemiségét illetőleg különbség van a munkába menet és a munkából menet közben elszenvedett balesetek között, A munkába menet közben elszenvedett baleset ugyanis üzemi balesetnek számít, attól függetlenül, hogy a dolgozó honnan, tehát a lakásáról vagy máshonnan megy munkába. Így pl. üzemi baleset, ha a dolgozó a hét végét barátjánál tölti és onnan megy egyenesen munkába, s útközben baleset éri. Nem üzemi baleset viszont, ha a dolgozó a barátjától előbb a lakására, majd onnan megy a munkahelyére és a baleset a barátjától a lakására menet közben éri: üzemi bak eset viszont, ha a baleset a lakásról a munkahelyre menet közben következik be. A munkából menet közben elszenvedett baleset viszont csak akkor üzemi baleset, ha a dolgozót a munkából egyenesen, nagyobb kitérés, megszakítás nélkül, a szokásos útvonalon, a lakására (szállására) menet közben éri. Az útnak a napi élelmiszer- szükséglet, gyógyszer beszerzése, a gyermek bölcsődéből, óvodából hazavitele céljából történő megszakítása nem tekinthető nagyobb kitérésnek, illetőleg megszakításnak. A KIKÜLDETÉS SORÁN ELSZENVEDETT BALESET NEM ÜTI BALESET, ha az a dolgozót a kiküldetési feladat teljesítése közben, illetve azzal összefüggésben éri. Foglalkozás közben elszenvedett üzemi baleset tehát, a lakásról, vagy a munkahelyről a kiküldetés helyére, illetőleg onnan a lakásra, vagy a munkahelyre visszamenet közben elszenvedett baleset. Üti baleset viszont a munkahelyre me. net, vagy onnan a lakásra menet közben elszenvedett baleset, ha a dolgozó kiküldetésre a munkahelyről indul, vagy oda érkezik visz_ sza. Kiküldetéssel összefüggő üzemi baleset, amely a dolgozót például a kiküldetés során étkezésre — mondjuk vendéglőbe — menet közben éri. Nem üzemi baleset viszont, ha nem a kiküldetési feladattal összefüggésben történik, hanem például moziba menet közben éri. A TÁRSADALMI MUNKA KÖZBEN vagy azzal összefüggésben elszenvedett balesettel kapcsolatban a társadalmi munka fogalmát a jogszabályok nem határozzák meg. Nyilvánvaló, hogy ebből a szempontból szervezett, mégpedig a munkáltató vagy társadalmi szerv — akár üzemi, akár területi és bármelyik elismert társadalmi szerv (szakszervezet, MSZMP. Vöröskereszt stb.) — által szervezett társadalmi munkáról van szó. Üzemi baleset például a bérháznak a lakóbizottság által társadalmi munkaként szervezett takarítása közben a takarítást végző egyik lakó — mondjuk munkaviszonyban nem álló háziasszony — által elszenvedett baleset is. A társadalombiztosítási ellátás igénybevétele során bekövetkezett balesetek közül üzeminek az számít, amely a biztosítottat kereső- képtelenségének vagy rokkantságának (munkaképes- ség-csökkenésének) az elbírálása céljából elrendelt orvosi vizsgálaton történt megjelenésével összefüggésben érte. Csak az arra illetékes szerv által elrendelt és csak a keresőképtelenség vagy a rokkantság, munkaképesség- csökkenés elbírálására elrendelt orvosi vizsgálaton történt megjelenéssel összefüggésben elszenvedett baleset minősül üzemi balesetnek. Nem üzemi baleset tehát pl. az, amely a dolgozót gyógykezelése céljából az üzemi orvoshoz, körzeti orvoshoz, rendelőintézetbe stb. menet, vagy onnan hazamenet éri. Még időben kérnénk Hazánk híres a gyógyvizeiről. Erről számtalan esetben, számtalan formában hallhatunk. Vizeink híre évszázados, mint olvashattuk a Népújság Magyar fürdők címmel, márciusban közölt cikkéből is: „számos helyre már a török időkben is mesz- sze földről jöttek a betegek, hogy gyógyulást keressenek az itteni csodatevő■ vizeknél. . . ”. S valóban, évente több százezren érkeznek napjainkban is, pusztán a vizek „hívására”. Szűkebb hazánk, Eger is híres gyógyvizéről, önmagában a meleg fürdő hatása is nagyszerű. Ám; ha valaki megérkezik a híres egri strandra, már az első lépéseknél kellemesnek nem mondható meglepetés éri. gó, idős ember alig-alig tudja megközelíteni a medencéket. A Petőfi téri kapu felől érkezve, az öltözőktől lépcső vezet le a vízhez. Karfa, kapaszkodó nélkül. Közvetlen a medencénél sem jobb a helyzet. A lábmosóból a normálisnál jóval magasabbak a lépcsőfokok. De nem jobb a helyzet a többi medencénél sem. Annak, aki a lejáratokat tervezte, bizonyára nem esett nehezére a lépcsőmászás. De hát vannak a gyógyvízre áhítozók szép számmal, akik épp azért keresik fel, mert nehezen mozognak. Egy kis leleményességgel lehetne könnyíteni, ha megfelelő helyre megfelelő kapaszkodókat készítenének. A Vízmű Vállalatnak nagyszerű tettei vannak már, amelyekkel segítséget nyújtott a mozgássérülteknek, bizonyára nemt okoz nehézséget e kérés teljesítése sem. S mivel még kezdetén vagyunk a tavasznak is, reméljük, idejében kérjük . . . Dobrovits Mária, Eger
