Népújság, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-10 / 84. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. április 10., szombat MŰVÉSZET ÉS IRODALOM 9 Cseh Károly: Apokalipszis Mint fényszóró sugara előre vetül a benti szorongás látni a pokoli utat Riadt nyűiként bámul bele az értelem Puskacsőre is kapható mert eltünteti majd a helyszínt valami kozmikus havazás Az egymásra rendezett körvadászaton megszűnnek a tilalmak s ledöntött korlátain nem lovasok — tankcsorda gázol át: a félelem szülte agresszió A föld kormától fekete lesz a hold akár a hanglemez s rakéta fényes tűje alatt forog » Ki csodálja akkor hogy udvara szétterült szoknya és tócsa-zsebtükrét tartja alá az éjszaka? A túlélő is lassan rozsdái el tárgyaival — ünnepi utáni száraz fenyőfa Várva egy végső nagytakarításra Károly Amy: Az öltözetlenek i. A mi szemünk már maszk már kútfedél alatta fekete a kút, a mély, de kerék kell, és méginkább motor hogy felhozza, mi mélyünkben honol bádog-köpenybe öltöztet eszünk titkolózásra való Íriszünk Az állatszemek öltözetlenek mögöttük ott a takaratlan lét az örök etetésre éhezés. És ekkor kezdődik valami más. Az ételben már benn a gyengéd méreg, már szeretésre elítéltek. II. Vékony hangokon sír a kút és nyöszörög az éjszaka és sír a fű és sír a fa és sír a por, mert eltaposták sír a láb és panaszolják nemlétüket elemésztett társaság és sír a van és sír a nincs mint kéredzkedő kisgyerek és vár a völgy és vár a hegy hogy felemeld és ölbe vedd Mekkora erő kell a túléléshez, a halottak elsÍratásához, az újjáépítéshez és a hűséghez? Arany János mintha évszázadokat fogott volna át megélt 65 esztendejével. Hiszen részese volt a reformkor utolsó esztendeinek, a szabadságharcnak, az önkényuralom korszakának és a kiegyezés időszakának is. H,a egyet tudott volna kifejezni ezek közül a korok közül, akkor is a legnagyobbak között emlegetnénk. Így azonban még több, nemzedékeket összefogó, örök figyelő és tanulságtevő lett, aki megtestesít egy nagyon emberi magatartást, ő a biztonság, a hűség, a tisztesség — kultúránk erőskezű építője. Sohasem hajszolta a sikert: távól állt tőle a dicsőség imádata, tette amit kell. Növényi szívóssággal kereste a lehetőséget, mint a szélfútta fa, sziklafalon a repedést. Ha kellett, el is tudott hallgatni. Ügy, hegy többet mondott el némaságával, mint más a fecsegésével. Örök nyugtalanságban élő, vívódó ember volt. Megküzdőit minden soráért, minden újabb alkotásáért. Talán ezért tudott megújulni, szembenézni még saját megrög- zöttségeivei is. Mérhetetlen gondossággal dolgozott. Úgy, mint szántó-vető ősei, akik tudták, hogy meg kell adni a földnek, ami jár, pontosan elvetették a magot, végezték munkájukat: az eredmény nem maradhatott el. Számára a biztos talaj, a „szántó,” az anyanyelv volt, amelyet vigyázó gonddal, nagy erővel művelt. Szivében soha nem is vált a szó rosszabbik értelmében értelmiségivé. Ha társaságba került — még az akadémiai főtitkársága idején is — vagy hallgatott, vagy anekdotázott. Az igazi területe a magány, s igazi ellenfele a papír volt, levélben beszélt komoly dolgokról, vagy műveiben mondta el gondolatait. Felejthetetlen alakokat teremtett. Toldi a művészet nemzeti szoborcsamokának legnagyszerűbbé formált alakja. Az erő, a tisztesség, a hagyománytisztelet képviselője. Szinte Arany szellemi önarcképe. De ugyanilyen élő figurák balladáinak hősei: Ágnes asszony , vagy Szondi két apródja. Versei líránk legszebb alkotásai között szerepelnek. De a m agyai- nyelvet, kultúrát ápolni, őrizni talán nem is tudta volna, ha nincs annyira otthon Európa szellemi életében. Hatalmas klasszikus műveltséggel rendelkezett, lefordította Arisztophanész vígjátékait és Shakespeare néhány drámáját. Életműve hatalmas kincsestár. Késő utódai is sokszor meríthetnek még belőle. Olyan író ő, akinek az értékét felnőttként érti meg igazán az ember. Petőfiért, nagy barátjáért rajongani szokás: Arany Jánost csendesen lehet szeretni, jgy írt élete alkonyán az Epilógus című versében: „Az életet már megjártam. Többnyire csak gyalog jártam ...” Gyalogos, magányos alakja a legjellemzőbb kép, amelyet őrizhetünk róla. Nem távolodik az időben, de ahogy öregszik olvasója, úgy közeledik Arany János felé. Mint régi, poros földúton apánk. Hoz valamit. Madárlátta kenyeret, vagy egy simogatást, vagy csak egy jó szót. Olyat, amely jobban esik bárminél ... Gábor László Arany János versei: Civilizáció Ezelőtt a háborúban Nem követtek semmi elvet, Az erősebb a gyengétől Amit elvehetett, elvett. Most nem úgy van. A világot Értekezlet igazgatja: S az erősebb ha mi csínt tesz, összeül és — helybenhagyja. 1877 körül A lantot, a lantot Szorítsd kebeledhez Ha jő a halál; Ujjod valamig azt Pengetheti: vigaszt Bús elme talál. Bár a szerelem s bor Ereidben nem forr: Ne tedd le azért; Hát nincs örömed, hát Nincs bánat, amit rád Balsors keze mért? ... Hisz szép ez az élet Fogytig, ha kíméled Azt ami maradt: Mindvégig Csak az ősz fordultán, Leveleid hulltán Ne kívánj nyarat. Bár füstbe reményid, — S egeden felényit Sincs már fel a nap: Ami derűs, élvezd. Borúját meg széleszd: Légy te vidorabb. S ne hidd, hogy a lantnak Ereje meglankadt: Csak hangköre más; Ezzel ha elégszel. Még várhat elégszer Dalban vidulás. Tárgy künn, s temagadban — És érzelem, az van. Míg dobban a szív; S új eszme ha pezsdül, Ne vonakodj restül Mikor a lant hív. Van hallgatód? nincsen? Te mondd, ahogy isten Adta mondanod, Bár puszta kopáron — Mint tücsöké nyáron Vész is ki dalod. 1877. júl. 24. Varsányi Pál grafikái „Politikai, művészi hitvallásom töretlen. Nem tagadok meg semmit, amit csináltam. Szocialista voltam, vagyok és leszek. Világnézetem munkáimból tükröződik. Nem látok más kiutát ma sem, mint a szocializmus világméretű győzelmét. Hiszem, hogy munkáim alapján baloldali művészként tart majd számon az utókor." Ezt a vallomást, mely ott olvasható a megyéi pártbizottság egri oktatási igazgatósága székházában megrendezett kiállításon is, nem lehet megkerülni annak, aki meg akarja érteni, érezni Varsányi Pál grafikus alkotásait. A ma 80 éves művész ugyanis — akiről illő tudni, hogy 1933-ban egyike volt azoknak, akik részt vettek a Szocialista Képzőművész Csoport megalakításában — nemcsak mondanivalójának megvalósításával igyekezett, igyekszik az „utca emberéhez” szólni, de kifejezés- módjának megválasztásával is. Témái:- a fasizmus, a háború borzalmai, a proletariátus nehéz sorsa, a forradalom, kedves költőinek Ady- nak, Berzsenyinek, József Attilának versei, a természet ... Technikája: fa-, alumínium- ,linó- és cinkmetszet... A megvalósítás: realista, szimbolikájában közérthető. Nehéz kiemelni művei közül. Horogkereszt linója 1933-ban készült. Égő városon akasztottakon, holtakon terpeszkedik a rettenetes jelkép. A Fasizmus című: koponyák: temető, Heilre merevedő kar. A Háború német sisakokat, kereszteket, rokkant apát, viselős anyát, sírva kapaszkodó gyereket ábrázol — már 1934- ben! Sokat mondóak fekete-fehér foltjainak ellentétei. A legérzékletesebb talán a Börtön, ahol a világító szurony feszül a sötét arcú meggyötört elé... Érdekes összehasonlítani már a felszabadulás után készült illusztrációit is. A József Attila versekhez készült metszetei kemények, ütnek. Adytól a Sírni, sírni, sírni, de akár a Proletár fiú verse is jóval líraibb. Bessenyeije ábrándozó, mélyen romantikus. Különös arcát mutatja Varsányi az ördög című cink metszetével, a Suszter-macskával, a Madárijesztővel. Alumínium metszeteivel 1963-ban mintha a szürrealizmushoz közelítene. Ahogy haladunk előbbre az időben, — fontosak a dátumok — lágyabbá válik a mester. Az anyát, gyermeket ábrázoló képén puha fények sugároznak a két arcról egymásra. Érdekes Buék kártyája is tavaszt, újat jelző madaraival s tűző nappal. Mind ez valahol visszarímel, korai aprólékos műgonddal kidolgozott tájképeire. És végül említésre méltó két önarcképe. Vonásai kemények, tekintete egyszerre töprengő, s elszántságot sugárzó. A háttérben gyár és sírkeresztek ... (egyik 1928-ból, másik 33-ból való). A mottót újra el kell olvasni! Németi Zsuzsa Alföldi látomások I—III. Képtartó idol (Kresz Albert fotói — KS) Arany János halálának 100. évfordulóján
