Népújság, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-07 / 81. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. április 7., szerda 1. Számadás a választóknak ORSZÁGSZERTE MINTEGY 70 ezer tanácstag vesz részt a közéletben, a közösségért vállal társadalmi munkát, megpróbálja — több, kevesebb sikerrel — képviselni választóinak érdekeit a különféle testületi üléseken, bizottságokban, vagy csak a tanácsi előadók, ügyintézők ajtaján kopogtatva A tanácstagi munka eredményeiről és gondjairól sok szó esik egész évben, a tanácsülések közötti hétköznapokon is. Hogy most mégis érdemes erről külön szólni, azt egy jelentős közéleti eseménysorozat igazolja. Ezekben a hetekben, hónapokban adnak számot választóiknak szerte az országban a tanácstagok: mit végeztek, mit sikerült elintézniük, milyen mérleget vonhatnak meg az elmúlt évi munkáról, melyek az idei esztendő legfontosabb feladatai és reális fejlesztési, fejlődési lehetőségei az adott községi, városi választókerületben. Ezek a közéleti találkozók — a korábbi tapasztalatok egyértelmű bizonysága szerint — persze csak akkor lehetnek eredményesek, ha maguk a választók is minél nagyobb számban megjelennek a tanácstagi beszámolón és őszintén elmondják észrevételeiket, véleményüket. A tanácstagi beszámolók tavalyi mérlege ilyen szempontból kifejezetten pozitív. Meglehet persze, hogy a két évvel ezelőtti választások is szerepet játszottak abban, hogy megújult, felfrissült a közéleti érdeklődés, nagyobb lett a bizalom az újjáválasztott vagy éppen újonnan megválasztott tanácstagok munkája iránt. A tanácstagi beszámolóknak mindig vannak olyan örökzöld témái, amelyek már szinte elmaradhatatla- nul — és tegyük hozzá: jogosan — foglalkoztatják a választókörzet lakosságát. Ilyen például — főleg vidéken — az aszfaltozott utak és járdák hiánya, a közvilágítás megoldatlansága, a parkok állapota, a közlekedés és az ingatlankezelés nem megfelelő volta. Ezekben a sokakat foglalkoztató kérdésekben természetesen nem várható, hogy a tanácstag egycsapásra minden — egyébként jogos — felvetést meg tudjon oldani. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy egy kézlegyintéssel intézzük el a kisebb-nagyobb közösségeket foglalkoztató gondokat, s azokat a tanácstagi beszámolón már ne is tegyük szóvá. Hiszen meglehet, hogy az adott kérdés megoldása könnyebb, mint gondolnánk. Különösen, ha a helyi üzemek, vállalatok segítsége és persze a leginkább érdekelt lakosság önkéntes társadalmi munkával is „hadrafogható,” megsokszorozva ezzel a tanácsok amúgy bizony szűkös anyagi fejlesztési lehetőségeit. A TANÁCSTAG SOKSZOR — ha jól dolgozik és van némi szervezőkészsége is — a katalizátor szerepét töltheti be a jogos lakossági igények kielégítésének szervezésében. Mert nem elég csak jelezni a tanács illetékes vezetőinek, hogy újabb üzletre, szolgáltató egységre lenne szükség, hogy a vezetékes víz után már a csatornázáson a sor, hogy előbb- utóbb a szervezett 'szemét- szállítást is meg kell oldani a faluban — szóval, nem elég minderről csak beszélni, hanem konkrétan ösztönözni, előremozdítani kell a cselekvést is. S ebbe az emberek agitálásától a helyi tartalékok még jobb feltárásáig sok minden belefér. Visszatérve a tanácstagi beszámolókhoz: nincs - kínosabb dolog, amikor a közösség választott képviselője csak általánosságban beszél és a résztvevők konkrét kérdéseire nemigen képes kielégítően válaszolni. Mivel mindent természetesen ő sem tudhat, célszerű a beszámolóra meghívni azoknak a szervezeteknek a vezetőit, amelyek mindennapi munkájukkal a legszorosabban kapcsolódnak a lakossági igények kielégítéséhez. így elsősorban a házkezelőségek, a kereskedelmi, egészségügyi, művelődési, oktatási, szolgáltató szervezetek képviselőire gondolunk, akik a felmerülő esetleges panaszokra, javaslatokra a tanácstagnál konkrétabb választ tudnak adni. Természetesen az sem baj, ha ezt a jelenlévők nem fogadják el. Akkor a tanácstag legalább megtudja, hogy a különféle fórumokon az adott kérdéssel kapcsolatban milyen érdekeket, véleményeket kell képviselnie, s milyen ellenérvekkel kell szembeszállnia. Kevés beszámoló akad, amelyben valamilyen formában nem kerül szóba az ügyintézés, az adminisztráció. Szerencsére ma már többnyire pozitív előjellel. Hiszen az elmúlt évek ezen a területen hozták a legjelentősebb előrelépést. Elég talán az államigazgatási eljárásokat gyorsító, egyszerűsítő új jogszabályokra utalnunk, vagy arra, hogy immár országszerte megalakultak a tanácsi ügyfélszolgálati irodák, amelyek gyakran percek alatt kiadják az állampolgároknak a szükséges igazolásokat, hatósági bizonyítványokat. Minderről a tanácstagok elégedetten számolhatnak be választóiknak, hiszen ők maguk is állandó szorgalmazói közé tartoztak a bürokrácia csökkentésének. Elbizakodottságra persze azért e területen sincs ok: továbbra is bőven van még mit nyesegetni a hivatali munka vadhajtásain, s ebben sem lebecsülendő a tanácstagok szerepe. A TANÁCSTAGOKÉ, akik beszámolóikon remélhetően választóiktól újabb muníciót kapnak az idei esztendő közéleti feladatainak minél eredményesebb elvégzéséhez. (D. A.) Százezerféle alkatrész a mezőgazdaságban Kiegyensúlyozott ellátás A tavaszi mezőgazdasági munkák előtt a MEZŐGÉP Tröszt vállalatai folyamatos ellátást biztosítottak a hazai gyártmányú és importgépek felújított részegységeiből és pótalkatrészeiből, valamint ‘ az általuk gyártott néhány mezőgépből. Az év első negyedében mintegy 25 000 részegységet — önindítót, légféket, kompresszort, dinamót stb-. — felújítottak, ez a mennyiség a korábbi évek tapasztalatai szerint elegendő. Néhány hazai és importalkatrész hiánya, ütemtelen szállítása zavarokat okozott a motorfelújítási munkáknál. A traktoroknak egy jó része csak később áll munkába, ezért a felújított motorok néhány száz darabos hiánya most még nem okoz nagyobb gondot. A hazai mezőgazdaság legalább százezerféle alkatrészt és részegységet használ fel. A MEZŐGÉP Tröszt vállalatai körülbelül 15 000 féle alkatrészt állítanak elő, évi kétmilliárd forint értékben. Az év első három hónapjában időarányosan teljesítették termelési tervüket. Általában eleget tettek minden megrendelésnek, kiegyensúlyozott ellátást biztosítottak az ütemes szállításokkal. Az első negyedévben mindössze néhány termékre érkezett panasz a MEZŐGÉP Tröszthöz, ezekből ugyancsak anyaghiány miatt késtek esetenként a szállítások. HITEL - EXPORTRA (IV/2.) Megtorpanás után... Napjainkban az ár. és a jövedelem szabályozás a népgazdaság számos területén jelentős változásokat indított el. Ezért érdemes felidézni azt a pénzügyi-gazdasági akciót, amely a 70-es évek második felében „45 milliárd forintos exportfejlesztő hitel” nevet kapta. A kormány megbízása alapján a Magyar Nemzeti Bank új feltételek között hitel- pályázatot hirdetett a vállalatok körében. A cél a fizetési mérleg javítása volt, olyan kölcsönnel, amely gyorsan megtérül és a tőkés exportot növelő beruházásokra, illetve importcsökkentésre irányul. Ezek a bárányok már ismét élőexportra kerülnek (Fotó: Perl Márton) Borbély Gyula: — A hitelre szükségünk volt, segített az új telep kialakításában... A pélyi, tarnaszentmiklósi szikes legelők kiválóan alkalmasak juhtenyésztésre. Ezért is gondoltak a több mint 8 ezer hektáros Tisza- mente Termelőszövetkezet vezetői arra, hogy az adottságokat kihasználva ezt az ágazatot fejlesszék. — Nálunk a juhászat legalább olyan fontos, mint a szarvasmarha-tenyésztés — mondja Zombori Sándor, a közös gazdaság fiatal főállattenyésztője. — Így még 1975-ben elhatároztuk, hogy korszerű telepet alakítunk ki Tarnaszentmiklós határában, a faluvégi részen, öt épületből álló együttes tervét készítettük el, négyezer férőhelyes állomány elhelyezésére. Ezzel párhuzamosan a meglevő legelők mellett, az új telep mentén, 287 hektár intenzív gyepet is telepítettünk 10 millió forintért, amely a folyamatos takarmányellátást segíti elő. 1975 novemberében kezdődött a beruházás. Borbély Gyula főkönyvelő idézi fel a kezdetet: — 1976 júniusában az elsők között 9,6 millió forint exportfejlesztő hitelre írtunk alá szerződést a Magyar Nemzeti Bank Heves megyei Igazgatóságával. Ezenkívül a telep létesítésére a megyei tanácstól 7,2 millió forint vissza nem térítendő állami támogatást is kaptunk. Saját anyagi forrásainkat hozzáadva, összesen 23 millió 500 ezer forintba került az új beruházás. Nem volt gondunk az indulásnál, hiszen a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat a határidőre elkészítette a telepet, és 1977 decemberében az üzemi úttal együtt átadták rendeltetésének. A banktól szigorú feltételek mellett kaptunlf hitelt. Megállapodtunk, hogy évente 293 tonna juhhúst exportálunk, mivel a külpiaci lehetőségek • hosszabb távon is kedvezőek. Ezenkívül gyapjúból évente 20 tonna többletet termelünk, amely jelentős importmegtakarítást jelent. Sajnos az elmúlt években nem sikerült megfelelnünk ezeknek a követelményeknek. Az okokat Zombori Sándor főállattenyésztő sorolja: — A piaci igényekhez igazodva jól kezdtünk, hiszen 1978-ban 357 tonna juhhúst exportáltunk főleg Svájcba, az NSZK-ba, Olaszországba és a Közel-Keletre. Ezek az országok főleg az élőjuhot keresik és a TERIMPEX Külkereskedelmi Vállalat közvetítésével megfelelő áron át is veszik. 1979-ben 316 tonna juhhúst adtunk el. Azután következett 1980, amikor nem várt fertőző betegség sújtotta az állományt. Az élőexport-lehetőségünket ezzel felfüggesztették, nem beszélve arról, hogy a korábban bevezetett etetési technológiát is meg kellett szüntetnünk, mert nem vált be! Sajnos, sok minden összejött, ami visszavetette a tenyésztői munkát. 1979 decemberétől 1981 tavaszáig csaknem egymillió forintot költöttünk védekezésre, míg sikerült teljesen megszüntetni a betegséget. Az állatokat tehát nem tudtuk átadni élőexportra, csak vágásra, a Hortobágyi Állami Gazdaságnak, amely így értékesítette. Igaz, ez is külpiacokra került, de megszervezésére nem készültünk fel, miután az élőjuhot innen, a tarnaszentmiklósi telepről szállítják kamionokkal és vasúti kocsikkal. 1980-ban 88, 1981- ben pedig 128 tonna juhhúst exportáltunk, zömmel vágó- juhot, amely jelzi, hogy nem sikerült megvalósítanunk elképzeléseinket. Az állategészségügyi gondok miatt a Gyapjú- és Textilnyers- anyag-forgalmi Vállalattal nemrég’ olyan szerződést kötöttünk, hogy bérhizlalást folytat telepünkön és az állatokat is értékesíti. Ez csökkenti a kockázatot és szervezettebbé teszi a munkát. 1982-ben 124 tonna juhhús tőkés exportját tervezik a pélyiek, amely továbbra is jóval alatta marad a hitel- szerződésben foglaltaknak. — A bank magas követelményeket támasztott szövetkezetünkkel szemben, amikor exportfejlesztő hitelt adott —jegyzi meg Borbély Gyula főkönyvelő. A nem várt állatbetegség azonban meggátolta, hogy ezeknek megfeleljünk. A hitel pedig előnyös és ösztönző volt. Ahhoz viszont, hogy az évi 293 tonna juhhúst folyamatosan exportáljuk, a négyezres új telep, amely jelenleg 4700 férőhellyel teljesen foglalt, nem alkalmas! Számításaink szerint még további ezer-ezerkétszáz férőhely- lyel kellene bővítenünk, hogy ezt az eredményt elérjük. Erre nincs lehetőségünk Tarnaszentmiklóson. Erőfeszítéseket teszünk, hogy a VI. ötéves terv végére elérjük a hatezres juhállományt, de ezt csak a régebbi pélyi telepünk bővítésével valósíthatjuk meg. Jelenlegi körülményeink között, tehát nem tudunk eleget tenni a hitelfeltételeknek, de arra törekszünk, hogy mihamarabb teljesítsük kötelezettségünket. Mivel a tervezett juhhús-értékesítés elmaradt, a bank már 1979-től a 6 százalékos kamatot szigorítással, 9 százalékra emelte! A hiteltörlesztést egyébként 1978-ban megkezdtük és 1984-ig ki is fizetjük. Nehézségeink ellenére érdemei volt megépítenünk a telepet, mert ezzel együtt sokat fejlődött juhászatunk. Az ágazat évente nyereséges és közel 10 millió forinttal részesül szövetkezetünk árbevételéből. (Folytatjuk) Mentusz Károly Guszti bácsi aranya G uszti bácsival nem volt könnyű időt egyeztetni. — Nincs itthon — hallottam a vonal túlsó végéről — a munkásőrséghez ment. Holnap mikor hívhatja önt vissza? Másnap aztán megegyeztünk a találkozás időpontjában. Majd nemsokára egy újabb telefon: „Találkozzunk már egy órával később, mert közbe jött néhány sürgős elintéznivalóm”. Ügy tűnik a nyugdíjas napok nem mindenkinek kezdődnek semmittevéssel.. ★ Guszti bácsi,, Jászi Gusztáv, az Egri Dohánygyár nyugállományba vonult igazgatóhelyettese négy évtizedet dolgozott a magyar dohányiparban. Ennek több mint a felét Egerben, abban az időszakban, amikor az egri gyár az ország legnagyobb dohánygyárává nőtt — Sátoraljaújhelyi születésű vagyok — kezdi a bemutatkozással. — Ott végeztem a felsőkereskedelmi iskolát. Annak idején nekünk három nyelvből is vizsgáznunk kellett: franciát, németet, latint tanultunk. Dúlt a háború, amikor az iskolát befejeztem, 1943-at írtunk Milyen állást válasszak? Apám, aki vasutas volt szerette volna ha mozdonyvezető leszek, előtte az számított nagy rangnak. Anyám, a dohánygyárban dolgozott; azt hiszem neki szereztem nagyobb örömet, amikor sikerült helyet kapnom a Sátoraljaújhelyi Dohánygyárban. Állami szolgálat, biztos megélhetés! Irodai munkát kaptam azzal a kikötéssel, hogy igényem nem lehet < a tisztviselői. kinevezésre. Édesanyám azt mondta út- ravalónak: ha megbecsülöd magad, fiam, biztos, nyugdíjas állásod lesz. Hát eljutottam idáig, a nyugdíjig. Igaz, ha így visszagondotok rá, azért nem volt ez mindig olyan biztos ... ★ Mi lehetett biztos a következő évek szüntelen változásai közepette? Mindenesetre Jászi Gusztáv szinte gyerekfejjel, nagy magabiztosságra valló elhatározásra v jutott. A következő évben már tagja volt a pártnak, és több társával úgy döntött, nem kíséri nyugatra a hadiüzemmé nyilvánított dohánygyárat. Szentgothárdra kellett volna menniük, ehelyett, hogy ne számítson katona- szökevénynek, szerzett egy kiküldetési megbízatást és Kassára utazott. A felszabadulást követően 44 decemberében gyalog ment vissza Sátoraljaújhelyre. Előszedték az eldugdosott szerszámokat, gépeket, kezdetben még gyalupadon is vágták a dohányt, de néhány hét múlva, már újra mentek a cigarettaküldemények á frontra. — Az üzemi bizottság elnöke voltam, egészen 1949-ig'. Az igazgató mellett ez akkor fontos tisztségnek számított. Gondoskodni kellett élelmiszerről, ruházatról, meg kellett szervezni a dolgozók ellátását. Negyvenkilenctől aztán főkönyvelő lettem, a következő években végeztem el a számviteli főiskolát. ★ — Második emberként végig négy évtizeden át. Aki azt hiszi, hogy ez engem valaha is zavart, nagyon téved. Többször voltam az igazgatói szék várományosa, kaptam ideiglenes kinevezést, de soha nem vágytam, hogy élére kerüljek valamelyik dohánygyárnak. Egyenrangú partner a vezetésben — az igen. Egerből 1976-ban hívtak haza Sátoraljaújhelyre, segítsek rendet tenni, vezessem a gyárat. Csak ideiglenesen vállaltam. Mondták is 79-ben, amikor visszajöttem : három éved van a nyugdíjig, kibírod azt már, maradj itt. Nem maradtam. Pedig még a hétvégi telkem is Űjhely határában van. ★ Sátoraljaújhelyen 1957- ben az elsők között szervezte az MSZMP-t. Néhány munkással alapították meg a gyárban a pártszervezetet — Kezdetben alig voltunk húszán. Az igazgató sem akart belépni, a többiek meg úgy vélekedtek, inkább a főnököt követik. De aztán csak kialakult a párt, megszerveztük a munkásőrséget, konszolidálódott a gazdaság is, a politika is. Nekem amikor később újra visszatértem oda, azért volt köny. nyebb, mert együtt dolgoz, tam már a mostaniak szüleivel is. Szót ' érthettem az emberekkel. — Ekkor jött a minőségi változás, Eger ... — Az egri gyár akkor kezdett felnőni. Ám, valóban nemcsak mennyiségi, hanem minőségi változás is volt ez. Korszerűsítések, új termékek. A lágymányosi gyár 1965- ben települt • ide, elkezdtük gyártani a Fecskét; a termelésünk majdnem megduplázódott. Szovjet exportra is szállítottunk. A dohányosok keresni kezdték az egri gyár emblémáját a cigarettásdobozokon. — Először az országos vállalat alakult meg, majd a törszt. Amikor tröszti szervezetbe kerültünk, jóval nagyobb lett az önállóságunk. El lehet képzelni, milyen volt akkor előtte ... A lényeg, hogy 1970-re befejezdődött a változás első szakasza, akkor alakult ki a mostani irányítógárda, s kezdődött egy minőségében új gazdálkodás. Ügy érzem, ebben nekem is van némi részem, bár nem végeztem látványos munkát. Egyébként én igen fontosnak tartom, hogy ebben a kollektívában a középvezetők is egyenletesen jól dolgozó, jó képességű szakemberek. Mindig azon munkálkodtam, hogy ez kialakuljon. Nem kell várni igazgatói utasításokra. Felelősen, okosan, önállóan döntenek. ★ — A gyermekeim felnőttek, a fiam műszaki főiskolát végzett, a lányom pedagógus — erre mondják, ugye, hogy egyenesben van a család. Ilyenkor, hatvan évesen mit várhat még az ember? Tagja vagyok a munkásőrség megyei törzsének, én sem tétlenkedem. Néha-néha a gyárba is visz- szajövök, azt hiszem szívesen fogadnak. Elismerés? A Haza' Szolgálatáért Érem ezüst fokozata, Kiváló Munkásőr, kiváló dolgozói kitüntetések, s most a befejezésnél, a Munka Érdemrend arany fokozata. Jól esik ezekre visszagondolni, ugyanúgy, mint a munkatársak megbecsülésére. Lehet, hogy csupán magamat biztatom, most, amikor azért mégiscsak szomorúan veszek búcsút? Ügy hiszem: nem volt tartalmatlan az életem ... Hekeli Sándor
