Népújság, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-07 / 81. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1982. április 7., szerda A jó ügy csodákra képes Tizedik évét ünnepelte a Hatvani Gálaest a városi sportcsarnokban Debreceni operisták Egerben Puccini: Bohémélet A bordásfalak, a kifeszített hálók adtak különös hátteret kedden este a hatvani városi sportcsarnokban annak az ünnepi műsornak, amely hazai képzőművészetünk egyik jelentős fellegvára előtt tisztelgett. A Hatvani Galéria ünnepelte ezen az estén fennállásának egy évtizedes történetét. Tóth János, a városi tanács elnökhelyettese lépett a mikrofon elé este hét órakor, hogy a zsúfolásig megtelt sportcsarnok közönségét üdvözölje és visszaemlékezzen arra az útra, amelyet tíz évvel ezelőtt kezdett el járni az a kis műhely, amely mára az ország egyik jelentős képző- művészeti fórumává vált. Az első vastaps akkor hangzott fel, amikor Borsos Miklós szobrászművész lépett a pódiumra. Arra figyelmeztetett, hogy a mai gazdaságközpontú világban, ahol elsődleges szempont leggyakrabban az, hogy mi és mennyire kifizetődő, különös fontossága van a művészeteknek, a kultúrának. „A kultúra végül is meghatározza a gazdaság, az élet minőségét is” — mondta az idős mester. A művészetek küldetéséről, fontosságáról, sokszor Április 9-ig, ismét megrendezik az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola már hagyományossá vált felvételi előkészítő táborát. Ide azok a fiatalok kaptak meghívást, akik a levelező ismeretszerzés során a legigyekvőbbek voltak. A középiskolásokat gazdag, változatos programsorozat várja. Délelőttönként az kiszámíthatatlan hasznáról szólva említette meg, hogy a spanyol király hajdanán követeit, diplomatáit soha nem indította útra egy-egy Velasquez-kép nélkül. Dr. Novák Pálné ország- gyűlési képviselő a galéria baráti körének tagjaként mondott köszönetét Moldvay Győzőnek, a Hatvani Galé? ria létrehozójának. Kiemelte', hogy nem csupán azért fontos a tíz esztendeje működő szellemi műhely, mert. élő, eleven pezsgést hozott a városba, de találkozóhelyévé vált a társművészeteknek is. Az ünnepi est is ezt bizonyította. Jónás Zoltán, az egyes tárgyak összefüggéseit fölvillantó előadásokat hallgatnak meg, délutánonként a diáktanárok által vezetett szemináriumokon vesznek részt, ahol rendszerezhetik tudásukat, s közben ízelítőt kapnak a felvételi követelményekből is. Emellett arra is lehetőség adódik, hogy sportoljanak, vetélkedjenek, színházba látogassanak. Agria Játékszín igazgatója műsorvezetőként először ifj. Puskás Sándor zongoraművészt konferálta be. Kevés alkalommal adatik meg, hogy közönség és előadóművészet kölcsönösen, egymást lelkesítve érezze át azt, hogy olyan jó ügyel ünnepelnek együtt, amely szinte csodákra képes. A gálaműsor fél tizenegyig tartott. Virágh Tibor előadó- művész, Nagy Attila, a Thá- lia Színház művésze, Kovács Kolos és Rohony Anikó, a Magyar Állami Operaház magánénekesei következtek a sorban. Kovács Kolost háA Magyar Televízió az NSZK-beli Richard Wagner Fűm' Gmbh-val koprodukcióban nyolcszor egyórás játékfilm-sorozatot készít Wagner életéről. A sorozat rendezője Tony Palmer, aki kétszer nyerte el a Prix Itáliát, operatőre Vittorio Storaro, az utóbbi évek Bertolucci és Coppola filmjeinek operatőre. Nevéhez fűződik a nagysikerű XX. század és az Apokalipszis most című, Magyarországon is bemutatott produkciók operatőri munkája is. A filmsorozatban Wagnert Richardot Burton alakítja, ----»--------------------------------G aléria romszor fordította vissza a vastaps a kijáratból. Láttunk és hallottunk egy megújult Keres Emilt, á közönség szívéhez találta meg az utat Pécsi Ildikó érzékeny, intim hangja, tapsoltunk Jobba Gabi kitűnő Karády-„groteszkjei”-nek. A késő estébe nyúló produkciókat szűnni nem akaró taps jutalmazta, amely annak is szólt, hogy Hatvanban él és működik a vidék egyik rangos szellemi „alkotó galériája”. második feleség, Cosimát Vanesa Redgrave. Szerepet kapott a filmben Marthe Keller, John Gielgud, Franco Nero. II. Lajos bajor király alakját Gálffi László eleveníti meg, Liszt Ferencet pedig Gelley Kornél. A forgatás 31 hete alatta fűm alkotógárdája csaknem minden eredeti helyszínen — így Bayreuthban, Zürichben, Luzernban, Velencében, Münchenben — megfordul; s a napokban Budapesten, Kecskeméten, Győrött és Sopronban dolgozik. Az úgynevezett play-back zenefelvételek is Magyarországon készülnek. A Csokonai Színház opera- társulata hétfőn tartotta első vendégjátékát az idei évadban, Egerben, a Gárdonyi Géza Színházban; Puccini Bohéméletét adták elő. A megyeszékhelyen az utóbbi időben a zenés színház ritka jelenség, különösképp az opera iránt érdeklődők jutnak csak elvétve dalszínházi élményhez. Éppen ezért hézagpótló feladatot teljesít a Csokonai Színház, amikor évről évre az évad végén ide is elhozza beérett előadásait. Az idén is, mint tavaly, Puccinit kaptuk először. A késő romantikát, az érzelmeknek a mű első pillanatától az utolsóig jelenlevő és uralkodó rangját. Ne értsék félre! Nem az érzelmek iránti olthatatlan nosztalgiát ünnepeljük most, amikor az egri színpadról Mimi és Musette énekli felénk az első látásra fellobbanó szerelmet, vagy Ro- dolphe és Marcel sorsukat látják a megszeretett nőben, hanem az jut eszembe, hogy a mai prózai színpadon mennyi minden fontosabb akad, mint az érzelem. Hosszú idő óta először láttam, hallottam zokogni a színészt a rivaldák fényében. És én hiszem, hogy a költőt is, a zokogást is elfogadta a közönség. Sokan talán időszerűtlennek, netán konzervatívnak találják, hogy az _ érzelmek láttán, hallatán lelkesedünk; örülünk annak, hogy a zeneszerző négy operai felvonást épített fel négy forró érzelmi találkozásból; sorsokat mutatott fel a zenében, könnyedén, könnyesen, humorral fűszerezve. A debreceni operisták ezzel az előadással Egerben is rokonszenvet ébresztettek. A szentendrei" szabadtéri néprajzi múzeum az állandó kiállítások mellett számos rendezvénnyel is segíti a régi idők iránt érdeklődőket a hajdani népszokások és hagyományok megismerésében. Április 11-én például húsvéA karmester Szabó László volt. Egyéni adottságai is mintha a romantikához kötnék őt. Énekesei és a Debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar kitűnő összhangban jó hatást váltottak ki. A színpadi cselekvést jól hor- dozta-segítette mindenütt a romantikusan áradó zene, az a dallamvilág, amelyet any- nyira szeretünk Pucciniban. A négy bohém közül a költőt éneklő Horváth József állt az élen. Fiatalos lendülete túljuttatta őt a nehezebb lélektani passzusokon is, ott, ahol az átélés nála még nem jutott el a felszín alá. Krtész Tamás — a festő és Musette kettősében — a második felvonásban mutatta meg érett művészetét. Pelle Erzsébet Mimije rokonszenves színpadi jelenség, hangjában mintha több árnyalat és kifejezőkészség lenne, mint amit megmutatott. Czakó Mária Liszt-díjas Musette-je kabinetalakítás volt, a második felvonás uralkodó jelensége. Tréfás György filozófusa érett jellemábrázolás, Martin János zenészével együtt. A kisebb szólamokat Tóth József, Kecskés Nándor, Vasváry Géza és Sámy László énekelte. Kertész Tamás — a festő művésznek nem volt könnyű dolga adaptálni ezt az operát az egri színpadra: a második felvonás Quartier I,atinje mégis áttekinthető volt, az érzelmek forgatagával együtt is. Gregus Ildikó jelmezei, Dóra Gábor díszletei hangulatában is segítették ezt a jó operai csapatmunkát. ti népszokásokat és játékokat elevenítenek fel a kisalföldi tájegység süttöri lakóházában. A program délelőtt 10.30 órakor kezdődik, és 13.00 óráig tart, melyen az érdeklődők megismerkedhetnek a tojásfestéssel is. Szigethy András Segítség a felkészüléshez Falvételi előkészítő tábor az egri főiskolán Sorozat Wagner életéről Farkas András A süttöri házban Népszokások, tojásfestés Iszlai Zoltán: Cserebt íre szopránhangon (1. rész) Paszkó Gábor hónapokig csereberélte garzon öröklakását, úgynevezett tanácsi kezelésű kétszobásra. Hirdetett újságban, fán, falon, kirakatüvegen és villanyoszlopon. Megnézett harminckilenc lakást. Olyik tetszett, másik nem, aztán, hogy otthagyta a menyasszonya, valamennyit elfelejtette, és úgy határozott, maradni fog. Ekkor tűnt fel lakásán az a nő, aki nem hagyta, hogy elfelejtse. — Száznyolcvankettő nyolcvanegy? — kérdezte az asszonyi hang, mikor Paszkó reggel fél hétkor álomit- tasan fölszedte a rekedten csörgő telefont. — Száznyolcvankettő nulla negyvenegy; téves — dünnyögte az "" újságíró. A magas hang nagyot sikkan- tott. — Jujujuj, akkor nem is maga cserél lakást, és nem is újságíró, és biztos aludt! — De én " cseréltem — Paszkó a süketebbik fülére vette át a kagylót —, de már nem ... illetve, én vagyok. — Istenkém, istenkém, mégse hagytál cserben — trillázott az asszony. — Valaki azt mondta, hogy maga a cserélő újságíró, és rosszul adta meg a számot. Ugye nem készül sehová máma délelőtt? Nekünk szabad a szombatunk. — Én? Azt hiszem, nem. Vagyis az uszodába készültem ... — Ne, ne, csak azt ne, mert összedől bennem a világ — vágott közbe a dallamos koloratúr —, én pont tizenegyre ott vagyok magánál, csak beugrók a fodrászhoz, és akkor mindent, de mindent megbeszélünk. — A ... a fodrászhoz? — kapkodott levegőért Paszkó. — De miért pont tizenegykor? —A címét mondja, a címét! Gyorsan, mert szétmegyek! — szakította félbe az asszony." — A dolog ... életbevágóan fontos. Paszkó megmondta a címét, letette a kagylót, kicsoszogott a fürdőszobába, visz- szafeküdt. Arra ébredt, hogy cseng a telefon. — Száznyolcvankettő nulla nyolcvanegy? — kérdezte ugyanaz a hang. — Kész a fejem! öt perc múlva ott leszek. — Tessék? —' dörgölte meg szakállét a férfi. — Hogy ja? Jó, itt vagyok. A „hang” lecsapta a kagylót. Mire Paszkó ásítozva megborotválkozott, csöngettek. — Ilyennek képzeltem! — kiáltott lelkesen a hamvasszőke, illatos, középkorú és középtermetű asszony a küszöb előtt toporogva. Félretolta a házikabátos Paszkót az ajtóból, és egyenest a fürdőszobába rontott. Fei- lobbantotta a gázbojlert, lehúzta a vécét, megigazította frizuráját a tükör előtt. Kézenfogva a szobába húzta az újságírót. — Ilyennek képzeltem. Ilyen naposnak, délkeletinek, világosnak, tágasnak. És mégis icipicinek. Megjegyzem, magát is — intett mosolyogva Paszkó felé a táskájával. — Most, hogy a gyerekek lementek Bálványosra, és árva a ház, és én egyre csak a lakásokat járom, most derül ki, hogy ez éppen nekem való. — ö ... igen. ■ Szabad a nevét? — kérdezte valamennyire magához térve a férfi. — Az enyém: Paszkó Gábor. — Ö, tudom, kedves Gábor! Az uram is az volt. Nem ismerte véletlenül? Maguk olyan sok mindenkit ismernek. Á persze, maga még fiatal. De ő már szegénykém, hatvanháromban megkapta az utolsó előtti figyelmeztetést. — Az utolsó előtti... — Paszkó visszatette a gyűrö- getett dobozba a Szimfóniát. Vendége szemét — sokdiop- triás, lila szí nben játszó szemüvege fölött — " elfutotta a könny. — Szegényemet a Korányiba vitték. Az egész ember negyvenhét éves volt. Maga mennyi? — "Tessék? Harmincöt — felelte zavartan Paszkó Gábor. — És még meg se nősült? — De, hogyne. Csak — elváltunk — vallotta be pirulva az újságíró. — Színésznő. Biztos valami kis színésznő. Aztán jön a partner, és kész a kocsi. — Nem — mondta tompán a férfi. — ö ... izé. Szóval statisztikus. — A lányom kész fogorvos. Kicsikém! Alig ismerte szegény férjemet. Amikor hatvanhárom szeptember tizenhetedikén bevitték a kórházba, az én kicsim még csak hétéves volt. Lemondtak az uramról, olyan hátsófalit kapott. De akkor én azt mondtam a főorvosnak: vegye tudomásul, Kálmánka, én innen az én drágámat élve kihozom! Ki is jött. Hét hónap múlva. Ezerkilencszázhatvannégy március tizenötödikén. Kitűztem az erkélyünkre a piros-fehér- zöld zászlót és mentem érte. Kálmánka, nem ismerte? az a szegény főorvos, azóta ő sincs már köztünk, mind a kettőnket sírva csókolgatott. Volt egy új nyolcötvenese. Azzal jöttünk haza. Diadalmenetben. — Az élet. Ilyen az élet — sóhajtotta kicsit érthetetlen megkönnyebbüléssel Paszkó. — Májusban halt meg a drágám — fújta ki erélyes sen az orrát az asszony. — Pedig milyen édesen lábadozott ! Sétálgattunk. Végre kedvére bélyegezhetett. Az erkélyen öntözte a paradicsom palántáit. Szép erkélyünk van, zászlótartós, napos. A nagykovácsi vityil- ló mellé azóta is mindig paradicsomot ültetünk. Aztán egyik p>ercről a másikra: volt, nincs. A kórházba már vissza se került. Tizenhét éve lesz, májusban. Magdi- kám, kicsikém, meg én, tizenhét évet ötünk együtt. Erre jött ez á fiú, állatorvos. Nem ilyen derék ember, mint maga. Nem. Az apja a Balatonnál állatorvos. És most itt vagyok, egyedül a lakásommal. A vityillóval is bajok lesznek. Hát hogy járjak Nagykovácsiba a Balatontól? Kocsit a szemem miatt nem vezethetek. És különben is! — Igaz — mondta az újságíró bambán a füstjébe bámulva. — Hát hogy? (Folytatjuk) Egy a sok közüli Van takarékossági, színházi, képzőművészeti és még ki tudja mennyi és hány fajta világnap. Divat lett világnapokat tartani. Lehet, hogy nem is rossz divat, hisz ha más előnye nem is lenne, annyi hasznuk minden bizonnyal van ezeknek a napoknak, hogy a figyelem központjába kerülnek olyan kérdések, amelyek fölött egyébként elsiklana p, figyelem. A mai világnap azonban — remélhetőleg — nem csak egy a sok közül. Ha az egészségről van szó. Azt is mondhatnánk, az életünkről. Mert az egészség és az egészség védelme nem az orvosi diagnózissal, valamint a jó gyógyszerek alkalmazásával kezdődik. Az egészség az élet helyes szemléletével, a bölcsesség korának mielőbbi elérésével védhető és őrizhető meg a legjobban. Az egészség az emberiét arányos, harmonikus építkezésének alapköve kell(ene), hogy legyen. Ezért volna örömteli, ha az egészségügyi világnap, nem gyógyszerekkel, műszerekkel és betegségekkel foglalkozna. Hanem az egészség feltéte'- leinek megteremtésében, az egészség megőrzésének alapvető jogaiban segítené az embereket.
