Népújság, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-28 / 98. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. április 28., szerda 3. A Magyar Nemzeti Bank közgyűlése A hitelpolitika az egyensúlyt szolgálta A megnövekedett igények kielégítésében segít a korszerű töltőgép. Kepes Sándorné a teli palackokat rekeszekbe rakja A raklapos anyagmozgatás bevezetésével megnőtt a göngyölegek forgási sebessége. Könnyebb lett a munkája Kókai József targoncavezetőnek is (Fotó: Szabó Sándor) Fontos a minőség... I Hatvani italgyárosok A Magyar Nemzeti Bank kedden tartotta évi rendes közgyűlését. Tímár Mátyás, a bank elnöke ismertette az 1981. december 31-i mérleget, az éves eredménykimutatást és a tavalyi üzletévről szóló jelentést. A mérlegben tükröződik az 1981. évi gazdasági növekedés mérsékelt — bár az előző évinél élénkebb — üteme. Az arany-, a valuta- és a devizakészletek, valamint a látra szóló követelések állománya — a külföldi források mérsékeltebb igénybevétele miatt — kisebb az egy évvel korábbinál. 1981-ben mind a közép- és hosszú, mind a rövid lejáratra kihelyezett hitelek kisebb mértékben nőttek, mint 1980-ban. A vállalatok és szövetkezetek saját pénzeszközei bővültek, a bank a hitelek kibocsátása során figyelemmel volt a vásárlóerő és az árualapok viszonyára. 1981. december 31- én a bank részvénytőkéje változatlanul hatmilliárd forint, tartalékalapja — s tavalyi közgyűlési határozattal végrehajtott emelés folytán — az egy évvel korábbinál egymilliárd forinttal több, 3,4 milliárd forint volt. A banknál elhelyezett betétek 1981-ben összességükben 6,2 milliárd forinttal emelkedtek: ezen belül a lekötött bevételek 8,4 milliárd forinttal nőttek, a látra szólóak 2,2 milliárd forinttal csökkentek. 1981 végén 81,3 milliárd forint értékű bankjegy és érme volt forgalomban, 8,6 milliárd forinttal több, mint egy évvel korábban; e növekedés kisebb az előző évinél. A bank nyeresége 1981-ben 10,5 milliárd forint volt, 0,7 milliárd forinttal több mint 1980-ban (a kamatbevételek növekedése ugyanis meghaladta a kamatkiadásokét). A hitelpolitika továbbra is a külső és a belső egyensúly javítását, az exportképesség és a jövedelmezőség fokozását, a gazdaságos termékszerkezet kialakítását és az indokolatlan mértékű készletfelhalmozás megelőzését szolgálta. A hitelek növekvő költségei miatt a bank 1981-ben két ízben (1 —1 százalékkal) emelte a hitelkamatlábakat. A vállalati betétek nagy részének kamatlába egy százalékkal nőtt. A forgóeszközhitelek iránti igényt befolyásolta a Az elmúlt hetekben több szerv foglalkozott a zöldség-, gyümölcs- és burgonyaellátás helyzetével; kedden a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsának elnöksége is ezt a témát tűzte napirendjére. Megállapították, hogy kedvező jelek mutatkoznak a kertészeti termékek kereskedelmében. Az elmúlt évben a Zöldért-vál- lalatok ezekből az árucikkekből 1,1 millió tonnát értékesítették, hozzávetőleg másfél százalékkal többet, mint egy évvel korábban. Ugyanakkor csaknem harmadával bővült az exportra átadott, illetve az ipari üzemeknek eladott termékek mennyisége. Tavaly mintegy ötödével . csökkent a Zöldért-vállala- tok egymás közötti forgalma, azaz rövidebb lett az áru útja. Ez is azt bizonyítja: erősödik a termelők és forgalmazók közötti integráció és abban is mind jobban felszínre jutnak az anyagi érdekeltség egyre gyakrabban közös elemei. Fokozatosan előtérbe kerül a raktározás korszerűsítése. Tervszerűbb lett a munka a fogyóeszközökkel, illetve a göngyövártnál nagyobb vállalati likviditás, másfelől egyes termékek készleteinek emelkedése. A beruházási hitelek elsősorban a gazdaságosan értékesíthető exportáruk termelésének bővítését, az energiafelhasználás ésszerűsítését, a hulladékok és a másodlagos nyersanyagok hasznosítását, a KGST-koo- perációk megvalósítását finanszírozták. Népgazdaságunk devizahelyzetét kedvezően befolyásolta a nem rubel viszonylatban elért árfolyamnyereség, valamint az, hogy e relációban a cserearányok is javultak. Ugyanakkor azonban a tőkés hitelpiaci feltételek nehezebbé váltak; a kamatlábak igen magas szintre emelkedtek. Az exportbővítő beruházások finanszírozásához az arab térségben működő bankoktól 150 millió dollár, amerikai, japán és nyugat-európai bankoktól 400 millió dollár középlejáratú hitelt vettünk fel. Kedvező feltételekkel nyújtottak hiteleket KGST- országok közös bankjai: a Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bank és a Nemzetközi Beruházási Bank. A Magyar Nemzeti Bank — a konvertibilis valuták nem kereskedelmi és kereskedelmi árfolyamok fokozatos közelítése után — 1981. októben 1-én bevezette ezek egységes árfolyamait. A magyar lakosság utazási valutavásárlásainál megszűnt az illeték, nőtt a vásárolható valutaösszeg. A bank árfolyamjegyzései rendszeresen követték a konvertibilis valuták egymás közötti árfolyamváltozásait. Október 1. óta az árfolyam-kiigazításokra hetenként kerül sor. A számvizsgálóknak a közgyűlésen tett nyilatkozata megállapította: a bank számvitele, 1981. december 31-i mérlege és 1981. évi eredménykimutatása helyesen tükrözi az aktívákat, a pasz- szívákat, valamint az eredményt, és mindenben megfelel a törvényes előírásoknak. A közgyűlés a mérleget, az eredménykimutatást és az üzletévi jelentést megvitatta, majd egyhangúlag jóváhagyta. Egyben úgy határozott, hogy a nyereségből egymilliárd forintot ebben az évben is a tartalékok növelésére fordít. legekkel való gazdálkodásban. A vállalatok szinte egész éven át kínálati pozícióban voltak és részben ennek következtében is mintegy 9 százalékkal csökkent a zöldség, a gyümölcs és a burgonya fogyasztói ára. Javult az ellátás a nagyvárosokban és az iparvidékeken. Az elnökség megállapította: az áruösszetétel továbbra sem felel meg teljes egészében az igényeknek. Amíg különösen nagymértékben nőtt a burgonya, sárgadinnye, alma, meggy, málna, cseresznye felvásárlása, addig fejes káposztából, paradicsomból, zöldborsóból, zöldbabból, szilvából, kajszi- és őszibarackból — gyakran a kedvezőtlen idő-' járás következtében — a vártnál kevesebbet vásároltak fel a Zöldértek. Megvitatta az elnökség a kereskedelmi munka további feladatait. Növelik a szerződéses üzemeltetésű boltok számát, tovább bővítik a közvetlen termelői kapcsolatokat és újabb lehetőségeket adnak a kistermelőknek munkájuk fejlesztéséhez. Reggel hét után állok meg a Zagyva-parti üdítőüzem előtt, de a két lépcsőben ingázó teherkocsik közül egy sincs a telepen. Ahogy a művezetőtől hallani, Medve László Hatvan környékére, Tóth Bertalan salgótarjáni üzletekbe, Fehér Imre az ugyancsak szomszédos Pest megye falvaiba, Holló Péter pedig Balassagyarmatra indult el a legkülönbözőbb „Műríca”-rakománnyal, hogy tíznapos túratervét rendre teljesítse. Az üzletkötések nem is tűrnek lazsálást! Akárcsak tavaly, ebben az esztendőben is tizenhárom- ezer hektoliternyi, hazai alapanyagú szőlő, málna, alma és meggy Márkát állít elő a „Dorita” töltőgépsor, nyolcezer hektónyi Gyöngy- vízre, ballonos szikvízre tartanak igényt az üzemek, vendéglátó egységek. És hogy némi pikantériája legyen e számadásnak: vízhiányos évszakokban Pásztó. helyett Hatvanban palackozzák a felénk is mindinkább népszerű, kék címkés „Karancs” ásványvizet. Aranyjelvényesek Hogy hányán szolgálják itt az Eger—Mátra vidéki BorFurcsa kis jármű töfög végig néha Recsk utcáin. Van, aki csodálkozva tekint a nemrég feltűnt háromkerekű masinára, de többen már jól ismerik, s barátságosan integetnek a motor vezetőjének. Hisz a kormány mögött Boros Józsi bácsi ül, aki talán mindent tud a faluról, s ami a községben történik, a kétütemű járgányon pedig néhányan saját munkájuk nyomát is felfedezhetik. Mert a szerkezet rokkant- kocsi. Kőbányászok ajándéka. A községi tanács előtt találkozunk. Józsi bácsi büszkén mutogatja „autójának” szerkezeteit Itt a váltó, ez a reflektor kapcsolója, emitt meg a kézifék. A háromkerekű motor még csomagtartót is kapott hátra. Egy zsák takarmány könnyen elfér benne. Hideg áprilisi szél fúj, Józsi bácsi kedvesen kér: menjünk a házához, elmondja járművének „történetét”. „Húsz esztendővel ezelőtt lettem rokkant. Előbb az egyik, majd a másik lábamat is le kellett vágni. Kőműves voltam, művezető Egerben. Aztán csak egyszerűen, rokkant. De nem törtem le. Kaptam egy kézihajtásos háromkerekűt, azzal tekergettem itt a faluban, gazdasági Kombinát 3-as számú üdítőüzemét, amely tavaly például 117 százalékra teljesítette termelési tervét? Mózes Gyula egységvezető mindössze talán negyvenöt munkatársat tart számon, és ebben a kis csapatban az állandó éjszakai higiénikus, Hencz József éppen úgy benne van, mint a reggel 6 órási üzemindítást felkészítő Lusz- tvg János, a rakodó Hadrik István, Szekeres József, vagy a „Május 1.” szocialista brigád vezetője, Kepes Sándorné, akivel az imént találkoztunk a töltősornál. Pillanat megállásuk nem volt, amiben persze a ládázó Magyar Bélának vagy a targoncáival közlekedő Kókai Józsefnek is benne van a keze. Éspedig szó szerint. Hiszen ők rakják az üveggel teli műanyag rekeszeket a mosóhoz vivő szalagra, cserélik a szénsavas palackokat vagy éppen a teli raklapokat a raktárba fuvarozzák. A keresményük? Az asszonyoké átlagban háromezer forint körül. A terhesebb munkát végző férfiaké négyezer. Nem hallottuk, hogy kevesellnék. Azt annál inkább, hogy a 'két műszakot ellátó három szocialista brivagy egy kicsit kijjebb. Aztán megalakult a mozgássérültek egyesületének levelező klubja is, ebben szinte a kezdettől munkálkodom. Mára öten maradtunk, akik egymás között szorosabban tartjuk a kapcsolatot. Különösen egy pesti sorstársammal élénk a levélváltás, a barátság.” Az idős emberen nem látszanak az évek. Felsőteste, mint egy birkózóé — a sok kerekezéstől. A kedve pedig határtalan. Tesz-vesz, mosolyog, feleségének kedveskedik. És dolgozik. Több mint negyven nyula van. Eteti, gondozza őket, s ez is hoz valamit a háztartásba, mert bizony a húsz évvel ezelőtt megállapított művezetői nyugdíjból sokra nem futja. Mi több, ő a recski kisállattenyésztők nyúlászszak- csoportjának egyik alapító tagja is. Mozgékony, nem tud nyugodni. „Jó érzés reggelente, hogy most ki kell mennem etetni a nyulakat, aztán füvet gyűjtök nekik a közeli réteken, délfelé pedig a postást várom az út fordulóban. Jó ér zés, hogy szükség van rám, a munkámra. Most pedig, hogy helyhez sem vagyok kötve!” gád mindegyike volt már aranyjelvényes. Kifizetődő újítás A teljesítmény, a kedvező üzemi légkör persze sok mindentől függ, de leginkább a munkahelyi viszonyoktól. És ha ilyen szemszögből tekintünk vissza a kis üzem hétesztendős múltjára, folyamatos fejlődést jegyezhetünk fel. Az egykori kócerájból csinos, pirosra bepucolt létesítmény lett. Ahol a tiszta, levegős műhelycsarnoktól, tágas raktáraktól az étkezőig, mosdóig minden föllel- hető. Ahol tavaly betonburkolatot kapott a hatalmas udvar, é6 ahol szorgos kezek most is építenek. Készül a portásbódé, az éjszakai karbantartók alkalmi kifogóhelye. A „márkások” eközben a technológiai előrelépésről sem feledkeztek meg. Hatvanban közismerten magas a víz vastartalma, ami károsan befolyásolja a különböző üdítő italok, ásványvizek ízét, aromáját. Nos, Mózes Gyula üzemegységvezető — Tóth Emil művezető és Ba- ranyi László szerelő társaságában — addig ügyeskedett, amíg ötletüknek, elképzelésüknek egy kitűnően bevált víztisztító berendezés lett az Valóban, mi a rokkantkocsi „története”? Az elmúlt év a rokkantak nemzetközi esztendője lett. Jobban rájuk irányult a figyelem? Csak ennyi? „Biztosan ez is. De nem: csak. Am erről igazán ne engem kérdezzen, hanem azokat, akik fabrikálták, munkaidejükön kívül időt, fáradtságot áldoztak elkészültére. Én csak annyit tehetnék hozzá, hogy amikor átadták, bár egy kicsit nagy volt a „felhajtás”, az ünneplés, akkor azt hittem, hogy akármennyire is férfi vagyok, s tudom magam tartani — rögtön elsírom magam ...” A műhely sarkában még ott vannak a kimáradt alkat- katnészek. Motorok, segéd- motoros kerékpárok kerekei, vezetékei, műszerei, vázrészei. Az Északkő Kőbánya Vállalat Mátravidéki Üzemének kőbányatelepén, a központi javítóműhely dolgozói között csak az első mondatot kell kijelenteni — „hogy Józsi bácsi kocsija” —, s mindenki rögtön a Bánki Donát szocialista brigádhoz irányít. Lőcsei András brigádvezető, tagbaszakadt, lassú járású, megfontolt férfi. „Már nem is tudom, hogy kitől származott az ötlet. A eredménye, amelyet a hálózati nyomás működtet. Jó órában mondjuk: az újítási jutalom már a zsebükben van, üdítőital-készítményeik pedig az ország bármely telepével állják most már a versenyt. A művezető kínálatát, kóstolóját már ötödször hárítom el nagy udvariassággal, mivel bennem lötyög egy nagy bögre citromos tea, de azért búcsúzásként bepillantok a Márka család konyhájának apróbb titkaiba. Ahogyan Tóth Emil mondja, a tiszta víz, a kellően adagolt szénsav mellett leginkább o különböző mustlé bői nyert, feljavított szörpökön múlik a kétdecis és literes üvegekbe kerülő üdítő italok varázsa. Növekvő ázsió Az előbbiből négymilliót, a nagyobból félmilliót -töltenek évente. Ez a szám azonban mindig változó tendenciát mutat. Tarthat áprilisig a télies időjárás, -beköszönthet szeptemberrel, a Márka ázsiója emelkedik. Évről évre 2—3 százalékkal tößbet rendel belőle a kereskedelem, a vendéglátóipar. És bár újfajta ízekre, készítményekre nem törnek, annál inkább a minőségen tartják a szemüket Hatvan italgyárosai. Hogy ma például a frissen szedett -málna illata is az üvegekbe töltekezzék. holnap pedig a jonatán keljen velük versenyre... szakszervezettől, Józsi bácsitól vagy egy brigádtagtól? De azt hiszem, ez mindegy is. Mi tízen fölajánlottuk, hogy megcsináljuk Józsi bácsinak a rokkantmotort, de mások, így a többi brigád is támogatott bennünket. Ha nem tudott munkával, hát egy kis pénzzel.” Kezdetben nem tudták, hogy fogjanak hozzá, hisz a recski kőbánya javítóműhelyének soha nem akadt ilyesfajta munkája. De szakmunkások, lakatosok, hegesztők, elektromos szerelők összedugták a fejüket, elmentek Budapestre megnézni egy hasonló rokkantjárművet, kívül-belül és köröskörül lefényképezték — aztán otthon nekiláttak. „Munkaidő után, társadalmi munkában állítottuk ösz- sze a motort” — folytatja Lőcsei András. „Beletelt egy fél év is még elkészült, s %z- tán nagy szégyenünkre azt átadásnál be sem indult. Próbálgattuk, toltuk, húztuk, de semmi. A főtengelyJ lyel volt a baj. Ki gondolta volna? De ebből tanultunk. Természetesen elvállaltuk azt is, hogyha bármikor gond akad a jármüvei, soron kívül megjavítjuk azt. Nehogy lerobbanjon valahol, hisz Józsi bácsi nem tudná rendbe hozni.” A brigád még levizsgáztatja a motort. Aztán Józsi bácsi lyjftszabb utakra is elindulhat a kőbányászok ajándékával. Beteljesülhet álma-vágya is: kirándulhat, találkozhat pesti barátjával is. Hisz így már ő is tud „járni”... Józsa Péter (MTI) A SZOVOSZ elnöksége napirendjén: A zöldség-r a és a burgonyaellátás (moldvay) Recski összefogás Kőbányászok ajándéka
