Népújság, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-24 / 95. szám
V hhRbkbEHm TZTWXYífyMHHS NÉPÚJSÁG, 1982. április 24., szombat INDONÉZIA Választások - kérdőjelekkel Parlamenti választásra készülődnek Indonéziában, a Föld ötödik legnépesebb államában. A hatalmas, több mint 13 ezer szigetből álló, a becslések szerint 155 milliós délkelet-ázsiai országban május 4-én járulnak a szavazópolgárok az urnák elé, hogy döntsenek a képviselőház összetételéről. „Új Rend” és petíció A megfigyelők egyöntetű értékelése szerint a voksolás" kimenetele - nem kétséges: előreláthatólag most is a hadsereg által támogatott hivatalos kormánypárt, a Golkar .szerzi meg a többséget a 360 tagú testületben (amelyhez további 100 tagot, — többnyire katonatisztet — felülről neveznek ki). Miért hát, hogy a szakértők fokozott figyelemmel követik a Dzsakartából érkező jelentéseket? A magyarázat ázokban az eseményekben rejlik, amelyek az elmúlt hónapokban az indonéz belpolitika viszonylagos nyugalmát felkavarták. Az 1965-ös politikai fordulat — a katonai hatalomátvétel, majd a kommunista párttal való véres leszámolás — óta Indonéziában az úgynevezett „Űj Rend” kialakítása a cél. | Sukarpo elnök háttérbe szo- : rítása után 1967-ben Suhar- j to vette át az államfői tisztet. A rendszer fő támaszát változatlanul a katonaság adja. Tábornokok állnak a legtöbb tartomány élén, s az | üzleti élet számos magas posztján. A Dzsakartában megfigyelhető politikai erjedés kezdeti jeleinek épp ez az egyik oka. Az elnökkel szemben álló erők a parlamentnek nemrég benyújtott, nagy vihart kavaró petícióikban elsősorban a demokratizálódás lassú tempóját kifogásolták. Rámutattak, hogy a Suharto által hozott óvatos intézkedések, egy-két ellenzéki csoport engedélyezése nem változtat a helyzeten. Népességrobbanás A támadás eredménye a jelek szerint elég csekély, de azt feltétlenül jelzi, hogy a felső régiókban is szaporodnak az ellentétek. Úgyszintén számtalan bírálat éri a kormányzat összes szintjén elharapódzott, közmondásos korrupciót, ami ellen eddig minden nagy garral meghirdetett akció hatástalan maradt. Előtérbe kerültek a gazdasági gondok is. A fejlődő országok közt viszonylag gyorsnak számító fejlesztési ütem, a nyersanyaggazdagság ellenére a dzsakartai vezetésnek egyre több problémával kell szembenéznie. Nincs orvosság egyelőre a népességrobbanásra, amelynek hatását súlyosbítja, hogy a lakosság körülbelül kétharmada, több mint 90 millió ember, Jáva-szigetén — az összterület mindössze hét százalékán — zsúfolódik össze. Az átköltöztetés óriási pénzbe kerülne. Csökkent az exportbevétel zömét kitevő olajjövedelem. Indonézia, mint az OPEC tagja, megérzi a szervezet nehézségeit, a növekvő belső igények pedig korlátozzák a fekete arany eladható meny- nyiségét. Nem sikerült elérni az élelmiszer-önellátást, s változatlanul a legfeszítőbb társadalmi kérdés a föld nélküli parasztrétegek helyzete. Nőttek a jövedelemkülönbségek, s ma a lakosság legalább 40 százaléka a nyomorszint alatt él. Nyomasztó a munkanélküliA Golkar nagyszabású dzsakartai választási gyűlése — a nem sokkal később kirobbant tömegverekedés az egész kampányra rányomta bélyegét (Fotó — AP—MTI—KS) Az amerikai vegyi fegyverkezés Nyugat-Európa nem békül meg Suharto elnök ség, s minderre nem jelentenek gyógyírt a segélyek, a külföldi beruházások sem; hiszen a kölcsönök az adós- ságterhet is fokozták. Iráni párhuzam? Az etnikailag, vallásilag rendkívül összetett országban — csak a nyelvek, nyelvjárások számát 200-ra becsülik — az egyik legnagyobb .veszély a népesség- csoportok közötti ellentétek kiéleződése. Nem rendezett például a kínai származású lakosok helyzete. Jóval nagyobb befolyásra törekszenek a számarányuknál fogva legjelentősebb muzulmánok képviselői. Egy részük politikai eszközökkel küzd, a főellenzéki erő, az Egyesült Fejlesztési Párt is muzulmán tömörülés. Az iszlám előretörését az elmúlt hónapokban azonban már terrorcselekmények is jelezték. Az indonéziai fejlemények sokak számára a forradalom előtti Iránt idézik. A reálisabb értékelés szerint erről szó sincs. Suharto elnök a hatalmat szorosan kézben tartva, ragaszkodik az állam világi jellegének megőrzéséhez, ám a muzulmán erők fékentartása egyre nehezebb feladattá válik. A lappangó feszültség legutóbb épp a választási kampány alatt tört felszínre. A Golkar egyik, március közepén Dzsakartában rendezett nagygyűlésén — az elterjedt értékelés szerint radikális muzulmánok fellépése miatt — tömegverekedés tört ki. A biztonsági alakulatok még figyelmeztető .lövésekkel sem tudták megakadályozni az összecsapást, majd a másnapig tartó zavargást, amelyben legalább hatvanan megsebesültek. * Megszaporodtak tehát a továbbhaladás körüli kérdő, jelek Indonéziában Szegő Gábor Világszerte felháborodást keltett a washingtoni bejelentés: az Egyesült Államok gyors ütemben halmozza fel a vegyi fegyverek új készleteit. A tervek szerint 1983- ban 750 millió dollárt költenek e célra, s az elkövetkező öt évben az ilyen kiadások meghaladhatják a hat milliárd dollárt. A mustárgázzal kezdődött A vegyi fegyvereket nagy mennyiségben először az első világháborúban vetették be. Az állóháború lövészárkaiba ömlő klórgáz 91 ezer embert pusztított el. A háború után, 1925-ben nemzetközi szerződést kötöttek, amely eltiltotta a vegyi hadviselést — ám e szerződéshez az Egyesült Államok csak ötven év múltán csatlakozott. A megállapodás szépséghibája az volt, hogy nem tiltotta be a vegyi harcamyagok gyártását és felhalmozását. A második világháborúban óva. kodtak mérgező gázok bevetésétől, de a hadviselő felek laboratóriumban többfélét fejlesztettek ki. Tudjuk, hogy a nácik mérgesgázzal pusztították a koncentrációs táborok Lakóit. A háború után az USA gyors ütemben látott hozzá a vegyi és biológiai fegyverek kifejlesztéséhez. Több tucat olyan vegyszert állítottak elő, amelynek pusztító ereje az atombombáéval vetekszik. A vietnami háborúiban az amerikai csapatok olyan vegyi harcanyaggal pusztították a növényzetet, amelyek időleges bénulást és vakságot okoztak. Következményeit sok amerikai katona, sőt gyermek viseli, aki genetikai károsodással született. A Spiegel adatai A Pentagon igyekszik „megtörni” Amerika nyugateurópai szövetségeseit, s elnyerni hozzájárulásukat: engedjék meg új vegyi fegyverek telepítését országukban. Ezeknek az erőfeszítéseknek a fő célpontja a Német Szövetségi Köztársaság. A hamburgi Der Spiegel című hetilap szerint már szinte az NSZK egész területén vannak amerikai vegyi- fegyverraktárak. Ez beláthatatlan következményekkel járhat, akár egy véletlen baleset következtében is. Például az eléggé elterjedt VX jelzésű vegyi harcanyag egyetlen kilogrammja — elméletileg — egy millió ember elpusztítására képes. Mentegetőzésül az amerikaiak azt hozzák fel, hogy az új vegyi fegyverek „bináris” jellegűek. Vagyis olyanok, amelyek önmagában nem veszedelmes két összetevőből állnak, amelyek csak a repülőbombában, vagy a tüzérségi lövedékben keverednek, s válnak pusztító hatásúvá. Hamis indokok A vegyi fegyverek okozta veszély azonban nem tűnik el, semmiféle technikai ügyeskedéstől. Tudják ezt az USA-ban, s ezért a gyártás indoklására Washington hamis ürügyeket használ. Azt terjeszti, hogy a szovjet csapatok Afganisztánban, illetve a vietnamiak Kambodzsában és Laoszban vegyi hadviselést folytatnak. A vádat azonban semmilyen bizonyítékkal nem tudják alátámasztani. A CIA meg nem nevezett menekültekre hivatkozik. A Der Spiegel az amerikai indoklást a korábbi évekből ismert esetekhez hasonlítja, amikor Washington valamely fegyverrendszer terén vélt szovjet fölényre hivatkozva kezdett új, költséges, s egyre veszélyesebb programiba. Az Egyesült Államok vegyi „pótfegyverkezését” a moszkvai Pravda úgy értékeli, hogy az része a katonai fölény megszerzésére vonatkozó általános amerikai tervnek és szoros kapcsolatban áll azokkal a hadászati elképzelésekkel, amelyek a tömegpusztító fegyverek bevetésére vonatkoznak egy el. képzelt általános, vagy helyi háborúban. Az SZKP központi lapja aláhúzza: a Pentagon Nyugat-Európában kívánja elhelyezni 'közép- hatótávolságú nukleáris fegyvereit és vegyi fegyvereit. Á vegyi fegyverkezéssel szembeni ellenállás nő Nyu- gat-Euirópáfoan. Több NSZK- beli városban rendeztek tüntetést. Nehéz elképzelni, hogy Nyugat-Európa lakossága a mérgesgázok, a vegyi fegyverek szomszédságaival valaha is megbékülne. Miklós Gábor MÜNCHENI KONGRESSZUS Biztonságpolitikai határozat Charles Bemard: Hogyan fedezett fel Haig lakatlan területeket Európában? Az SPD müncheni kongresszusán — kemény viták után— a küldöttek mintegy hetvenöt százalékának szavazatával határozatra emelték a pártvezétés biztonságpolitikai javaslatát. A határozat támogatásáról biztosítja a NATO 1979-es rakéta- telepítési-tárgyalási határozatának mindkét részét. Ugyanakkor leszögezi, hogy az SPD csak az 1983 őszi kongresszusán dönt véglegesen arról, hogy támogatja vagy elutasítja-e az amerikai közép-hatótávolságú rakéták NSZK-beli telepítését. A kongresszuson kézfeltartással szavaztak a biztonság- politikai határozatról, ezért a pontos szavazási arányok ismeretlenek. A balszárny moratórium indítványát nem egészen kétharmados többséggel vetették el. A határozat az enyhülési politika folytatásáért és a leszerelésért száll síkra. Az SPD üdvözli, hogy 1981-ben a két nagyhatalom között új összeállította: Huppan Béla kísérlet kezdődött a fegyverkezés korlátozására, amelyegyik legfontosabb állomását európai közép-hatótávolságú rakéták csökkentéséről Genfiben megkezdődött tárgyalások jelentik. Az SPD azt várja az Egyesült Államoktól és a Szovjetuniótól, hogy a tárgyalásokat konstruktívan és a biztonságpolitikai partnerség szellemében folytatják. A határozat szerint a genfi tárgyalásoknak olyan — az amerikai elképzeléseknek megfelelő — nul- lamegoldáshoz kell vezetniük, amelynek keretében leépítik a szovjet Eurostraté- giai rakétákat, az Egyesült Államok pedig lemond az amerikai rakéták európai telepítéséről. A 440 kongresszusi küldött kétharmados többséggel elutasította az SPD bal- szárnyának azt a határozati javaslatát, amely az euró- stratégiai fegyverek telepítésének kölcsönös leállítását sürgette a genfi tárgyalások idejére. A szavazási eredmények Helmut Schmidt kancellár és a bonni koalíciós kormány politikai irányvonalának elfogadását jelentik. Bizonyos amerikaiaknak furcsa elképzeléseik vannak Európáról. Nemrég Haig, az USA külügyminisztere kijelentette, hogy a NATO tervei az úgynevezett figyelmeztető nukleáris robbantás megvalósításának lehetőségét célozzák abból a megfontolásból, hogy „ne engedjék meg az oroszoknak, hogy túlságosan messzire merészkedjenek”. Haig kijelentette azt is, hogy ezt a robbantást „Európa lakatlan körzetében” lehet végrehajtani. Érdekes lenne megtudni, milyen tankönyvekből tanulta a külügyminiszter .a földrajzot. Meglehet, hogy miután elolvasta de Gaulle emlékiratait, Haig annak az epizódnak a hatása alá került, amelyikben a „pusztán való átvonulásról” van szó. (így hívják de Gaulle életének azt a szakaszát, amikor visszavonult az államügyektől, elhagyta Párizst, és colombeyi birtokán telepedett meg — A ford.) Mivel ez az „átvonulás” tizenkét évig tartott, ilyenformán a Colombey körzetében található pusztaságnak nagyon nagynak kell lennie — nyilván így okoskodott Haig. És abszolút logikus, gondolta, hogy ha Colom- beyben van pusztaság, akkor Európa más részein is lenniük kell lakatlan területeknek. Ebből pedig arra a következtetésre jutott, hogy kontinensünkön nincs hiány lakatlan pusztákban. Hasznos lenne megtudni, hogy az USA külügyminisztere szerint hol vannak Európában ezek a nukleáris robbantás számára legideálisabb ember lakta körzetek. Mivel ez ideig egyetlen konkrét területet sem nevezett meg minden valószínűség szerint még maga sem oldotta meg ezt a kérdést, így tehát passzív védelmünket a helyzethez kell igazítanunk. Mikor majd riadót fújnak, nem az ablakokat kell elsötétítenünk, hanem éppen ellenkezőleg minden világítótestet meggyújtanunk, hogy felülről észrevegyék: az adott terület egyáltalán nem pusztaság hanem emberek lakják. Akiknek pénzük ván, dísz- kivilágítást is rendezhetnek. Egyébként ezek az óvóintézkedések elégtelennek bizonyulnak, ha az amerikaiak tényleg a fejükbe veszik, hogy Európában vannak lakatlan területek, és ebből kiindulva fogják felépíteni a stratégiájukat. Akkor majd semmi sem tudja őket meggyőzni az ellenkezőjéről. Ebben az esetben valószínűleg jobb lesz egy másik megoldást választanunk, nevezetesen azt, hogy magunk teremtünk pusztaságokat néhány körzetben, miután kitelepítettük onnan az embereket. Igaz, meg lehet próbálni előbb meggyőzni a nyugatnémeteket, a belgákat arról, hogy pont náluk találhatók ideális feltételek a létrehozandó pusztaságok számára. De nincs kizárva, hogy a nemzeti egoizmusuk kerekedik felül, és elutasítják a kérésünket Ennek okán a biztonságunk azt követeli, hogy a lehető leggyorsabban megteremtsük a tulajdon sivatagunkat. Elég kényes feladat. Nem könnyű az országban olyan helyet találni, melynek lakosai készek ekkora áldozatra a nukleáris háború kedvéért. És azt sem lesz könnyű látni, hogy az elpusztított virágzó zöldborsó helyén a sivatagteremtők kaktuszokat ültetnek. És mégis meg kell tennünk! Azután, hogy az újsütetű sivatagot beültetik kaktusszal, néhány tevét is ide kell szállítani. A tevéket végig kell vezetni a sivatagon, hogy felülről jól látható legyen, miszerint a sivatag éppen ebben a körzetben vah. Aztán már csak várni kell... Mert logikus feltételezni, hogy itt kell majd lezajlania az úgynevezett figyelmeztető nukleáris robbantásnak. Ha semmit sem csinálunk, a robbantást bárhol végrehajtják. Miért is ne Párizsban, augusztusban, amikor az egész város elnéptelenedik, mert mindenki nyaralni megy? (■Zahemszky László fordítása)
