Népújság, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-24 / 95. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. április 24., szombat El 1 St Ahonnan a tavaszi hadjárat indult, Látogatóban a gyöngyösi Orczy-kastélyban A helybeliek, a vérbeli lokálpatrióták, büszkén emlegetik, mutogatják a vendégeknek a város egyik legjelentősebb műemléki nevezetességét, a híres Qrczy- kastélyt. Tehetik, mert az arrajárók már a múlt században is megcsodálták és dicshimnuszokat zengedez- tek szépségéről. Értékelhetik, mert a korábbi barokk épület jegyei harmonizálnak az újabb, a klasszicista motívumokkal. Nem versengve, hanem idomulva az utóbbiakhoz. Sorolhatják a történelmi emlékeket is. Itt szállt meg a Napóleonnal való végleges leszámolásra induló Nándor cár, aki bár elismerte koronás társának zsenialitását, ritka hadi erényeit, ám mégis ,tsóabttoriónak, 5 veszedelmes korzikai fenevadnak tartotta. 1849. április 1-én Kossuth vezetésével haditanácsot tartottak itt, amelyen — többek között — elhatározták, megszavazták a később annyi dicsőséget hozó tavaszi ' hadjárat megindítását. •Görgey innen távozott, hogy a hősiesen harcoló honvédséget vezesse. Eltelt néhány hónap, s az ifjú osztrák uralkodó kérésére segítségül hívott orosz hadak vezére, Paskie- vics tábornagy is itt kopogtatott, hogy megpihenjen. Nevét nem feledték el, ugyanis a világosi fegyver- letétel után azt javasolta a bosszúvágyó Ferenc Józsefnek, hogy legyen emberséges a magyar „lázadókkal” szemben. e Ha szárnyalni engedjük képzeletünket, akkor ott teremhetünk a hajdani fényes estélyeken, amelyeket ez a dúsgazdag és garantáltan Habsburg-hű család rendezett. A társalgást ugyan fűszerezhették franciás szellemességgel, de a nagy re- bellióról, tricolorról, Robes- pierre-ről, Bonaparte gloire- járól szó sem esett. Enyhe rosszallással gondolhattak egyik ősükre, Lőrinc generálisra, aki nemcsak Mária Teréziáért hadakozott a hétéves háborúban, de Voltaire, Rousseau, Diderot műveit is előszeretettel forgatta. Ráadásul nyitott szemmel járt a világban, s rájött arra, hogy osztálya mennyire sanyargatja a jobbágyokat. Ha még csak eddig jutott volna, de tollat is ragadott — egy magyar nagyúr, egy tősgyökeres báró — s papírra vetette filozofálgatásait. Többek között A szegény paraszt néphez intézett beszédben. Csak az nyugtatta meg őket, hogy az irodalomkedvelő rokonnak utódai sorában nemigen akadtak köve* tői, mert őket kizárólag a gyarapodás, a biztos gazdagodás érdekelte, a vagyon szilárdnak vélt bástyái mögül szemlélték az eseményeket, amelyek híre csak mint távoli hullámmorajlás jutott el hozzájuk. A poéta unokája — aki szintén a Lőrinc keresztnevet viselte — döntött úgy, hogy egy pompás új otthont emeltet magának. A régi barakk házat — viszonylag szerény méretei miatt — szűkösnek tartotta, s helyette olyat akart, amely nemcsak a kortársak általános elismerését váltja ki, hanem az utókorét is. Először is neves építőmestert keresett, hiszen pénz volt bőven, csak a szakértelem hiányzott. Olyan emberre volt szükség, aki maradéktalanul megvalósítja az igényes, de nem éppen bőkezű megrendelő valamennyi kívánságát. Ezt találta meg Zofahl Lőrincben, aki nem riadozott a nyűgös, a mindenbe belekötő bárótól. Ö elsősorban az izgalmas feladatot látta, s ötvözni óhajtotta a kissé szertelen barokk mozgalmasságát a klasszicizmus hűvös mértéktartásával. Adódhattak vitái, de ő sem tartozott a könnyen meggyőzhe- tők közé. Más szóval: addig érvelhetett, magyarázkodhatott, amíg végül is elérte célját. Mindez — legalábbis az. egybehangzó források szerint — 1826 körül kezdődhetett. Egy úriszéki jegyzőkönyv — ez év március 22-i dátummal — utal a munkálatokra, s azt is jelzi, hogy a gőgös arisztokrata nem akarta eltűrni a kisemberek szomszédságát. A készülő kastély közelében ugyanis 21 ház szerénytelenkedett, s a terület a Gosztonyi családé volt. Tarthatott attól is, hogy egy esetleges tűzvész során a lángok martalékává lesz maradandónak szánt „műve” is. így aztán megindult az alkudozás. Nem lehetett máról holnapra, mert a csereajánlatot nem mindenki 'fogadta el. Tizenketten áttelepültek, s új otthont kaptak, kilencen azonban a kisajátítást választották. Ezután már nem volt akadálya annak, hogy angolkertet létesítsen az a mágnás, aki részt vett — természetesen az osztrákok oldalán — a francia császár elleni hadjáratokban. Érdemeit egyébként azzal is hangsúlyozta, hogy az utcai vaskerítést az általa zsákmányolt puskacsövekből kovácsoltatta. Mellesleg fogadott mesterével is megbékélt, amikor rájött, hogy az nemcsak esztétikai elveinek érvényesítéséért köti az ebet a karóhoz, hanem az ő érdekeit is szolgálja. A költségek ugyanis csökkentek azzal, hogy néhány rész megmaradt — persze értő átdolgozásban — a régi építményből. így hagyták meg például a barokk bejáratot eredeti szerepkörében. Más kérdés viszont az, hogy néhány igényesnek tűnő terv szerinti cél nem valósult meg, valószínűleg anyagi okok miatt. Az eredmény így is lenyűgöző, méltó a gyöngyösiek és a hazai, valamint a külföldi műemlékbarátok egyöntetű elismerésére. o A sors iróniája az, hogy az Orczy família fiúágon nem folytatódott. A báró lányát, Annát, Szapáry József gróf vette feleségül, de az ő neve sem öröklődött tovább. Az utolsó tulajdonos Wil- burg Artúrné volt, aki 1930- ban a városnak adta el a számára túl nagynak tűnő rezidenciát. Jól tette, hogy így cselekedett, mert ezzel akaratlanul is megmentette az 1945 utáni szinte törvényszerű és fokozatos pusztulástól. A felszabadulást követően iparitanuló-iskola lett, s ezért gondoskodtak róla: rendszeresen óvták, javították. 1957-ben — ez volt a legjobb, a legstílusosabb megoldás — ide költözött a Mátra Múzeum, ahol nemcsak a természettudományi érdeklődésű muzeológusok tevékenykednek, hanem azok is, akik elődeink örökségét ápolják. Abban az épületben, ahol minden kultúra emlékeztet- .ve nevel a jövő értő alapozására, értékes nemzeti hagyatékunk megbecsülésére, ahol a falak közt járva a renegátnak tartott Orczy Doric úr okos, megértő tekintetét kutatjuk, s nem népes, méltán feledett rokonságának jellegtelen arcélét... Pécsi István AZ ÉLEN: A 26-OS KÖRZET Meghívom a tanácstagi beszámolómra lamint az idelátogató hazai és külföldi vendégek pihenését. Nos, amint a tanácstagi beszámolókat követő hozzászólásokból kiderült, ezzel egy kis baj van: a belvárosban például éjjelnappal bömböl a diszkózene. Erre a hangos szórakozóhelyi programra főként a Széchenyi utcai drink-bár, valamint a Foglár utcai Berva-klub környékén lakók Hetvennyolcas körzet Egerben is van. És ennek tanácstagja Tiszai Jánosné. Vele együtt még nyolcvannyolcan küldték el a körzetükben élőknek azokat a sokszorosított levelezőlapokat, amelyeken többek között ez állt: „...meghívom a tanácstagi beszámolómra”. Évről évre visszatérő esemény ez a képviselői önvallomás, már csak azért is. mert a tanácstagnak is szüksége van az ellenőrzésre, a lakosság véleményére. Akár a tanács, akár a lakossági képviselő munkájáról essék is szó... De igénylik-e az egriek a tanácstagjaik ..előadóestjét”, veszik-e a fáradságot, hogy az esti órákban elmenjenek meghallgatni: milyen tervei vannak a városi tanácsnak, s hogy mit intézett eddig a körzet testületi képviselője? Ahol minden megvan .. . ... ott kevésbé háborgatják a tanácstagot. Hogy ez mennyire igaz, arra példa a csebokszári-lakótelepi tanácstagok esete. De fogalmazhatnának úgy is: szomorúsága. Miután örömmel vállalták ezt a társadalmi, közösségi megbízatást, szerették volna elmondani azt is, hogy miként tettek eleget a megbízatásuknak. Sajnos, ebben a városrészben alig néhá- nyan — egyik helyen nyolcán,, másutt 19-en — voltak kíváncsiak a szűkebb pátriájukat érintő tanácstagi beszámolóra. Pedig érdekes dolgokról esett szó: lakásokról, ellátásról, szolgáltatásokról, a környezet szebbé tételéről, a közlekedésről, a gyermekek elhelyezésének gondjairól és ezek megoldásáról, vagy az orvosi ellátásról. Méghozzá olyan részletességgel, mint ahogy azt a 22. es körzetben tették: szüntessék meg — mondták — a Szamovár presszó előtti fa- dobogót, mert a zaja zavarja a környék lakóit... Vagy itt van a Rákóczi utcaiak véleménye: — A zaj miatt meg kellene vizsgálni, hogy miként lehetne elterelni innen azt a dübörgő forgalmat, amely annyi bosszúságot okoz a lakóknak ... Aztán: a Kallómalom utcaiak — akik éltek a meghívással — arról panaszkodtak tanácstagjuknak, hogy a behajtani tilos tábla ellenére is olyan a járműforgalom, ami ma már a mentők közlekedését sem teszi lehetővé. — Ahol minden megvan, ott kevésbé háborgatják a tanácstagot — fogalmazódott meg a vélemény a lakótelepen. Való igaz, Csebokszári- ban most még nincs gond: a lakások újak, kényelmesek, a kezdeti nehézségeken túl van az északi városrész, elsikkadnak hát az apró, napi gondok, teendők. És — kedveszegetten folytatják a munkájukat azok, akik tanácstagként annyi támogatást vártak megbízóiktól...! Ha hajnalig tart a diszkó Eger közismerten hazánk egyik leglátogatottabb idegenforgalmi körzete, nem véletlenül nyilvánították országos gyógy- és üdülőhellyé. Ez az előkelő cím azonban kötelez: biztosítanunk kell a helybeliek, va. panaszkodtak. Mint felvetették, az éjszakában hol két, hol pedig négy óráig tart a zajongás, az ittas emberek veszekedése, a fiatalok du- hajkodása. — Kérjük tanácstagunkat, járjon el panaszunk orvoslásáért ... ! És a» tanácstag írásban jelezte az elhangzottakat, hogy a tanács illetékes osztálya intézkedhessen, megkeresse a megoldást. Mint dr. Maczkó Ferenctől, az egri városi tanács szervezési és jogi osztályának vezetőjétől megtudtuk, minden lakossági bejelentést megvizsgálnak és a lehető legrövidebb időn belül intézkednek az ügyben. Arról, hogy mit tettek, mit tehetnek, mind a panaszost, mind pedig a körzet tanácstagját értesítik. — Az említett Széchenyi utcai driük-bárral kapcsolatban is született már határozat: a tanács felszólította az egység vezetőit, hogy este tíz után szüntessék be a zenés programokat... A 26-os körzet és a kívánságlista Felnémet, 26-os körzet, özvegy Nagy Istvánná tanácstagi beszámolóját csaknem százan hallgatták meg és egy egész kívánságlistát nyújtottak be. Kérik, hogy gyorsítsák meg az ABC-áru- ház építését, egészséges ivóvízre, szennyvízelvezetésre lenne szükségük, s a Hársfa utcába szeméttárolókra. A bervai lakótelepen a környezetvédelem került szóba, mint ahogy több más körzetben is: a zöldövezetek hiánya, a fák kipusztulása, kivágása, aggasztja az embereket. A Tavasz utcaiak például az Eger-patak elszeny- nyeződésétől tartanak, mások a gépkocsimosás megtiltását szorgalmazzák a közterületek védelmében. A belvárosban élők elmondták, hogy először tartottak a „sétálóutcák” kialakításától, hiszen sok járműtulajdonos lakik ezen a részen. Most azt szeretnék elérni, hogy minél kevesebb személy, és teherautó hajthasson végig a védett negyedben. — Hovatovább olyan lesz a belváros forgalma, mint hajdan volt... — vetették tel. S hozzátették még: mi keresnivalójuk van az autóbuszoknak a Nagy János utcában, a történelmi belváros egyik hangulatos, csendes részében! A felsorolás korántsem teljes, a tanácstagok által készített feljegyzések még száz és száz apróbb-nagyobb lakossági észrevételt tartalmaz" nak. S ami figyelemreméltó — közügyekben, közérdekben! Mert azok, akik ismerik a tanácstagjukat, s számítanak is a munkájára, segítségére, biztatás nélkül mondták el a körzet gondját-baját. És azzal a tudattal, hogy a „számonkérés”, amely egyben a tanácstag hagyományos beszámolójaként tekinthető, jövőre sem marad el. Mint ahogy nem felejti el megcímezni a sokszorosított levelezőlapokat a hetvennyolcas körzet tanácstagja és nyolcvannyolc társa sem... Szilvás István
