Népújság, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-24 / 95. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. április 24., szombat HA AZT CSINÁLHATJA ... Üzemi népművelők Tárgy: beszámoló a munkahelyi művelődés helyzetéről, a tanácsi felügyelet tapasztalatairól. Gyöngyös város Ta­nácsa Végrehajtó Bizottságának 1982. április 22-i ülésére. Az előterjesztés helye: a MEZŐGÉP gyöngyösi gyára. A jelentést aláírta Koncz László osztályvezető, lát.ta Berecz Andrásné tanácselnök-helyettes. Mindannyiunk ügye A pedagógusok és közoktatási dolgozók ifjúsági par­lamentje ma megkezdi munkáját Egerben, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán. E találkozó jelentőségét és fontosságát az adja meg, hogy a résztvevők mindennapi munkája döntően befo­lyásolja, meghatározza a felnövekvő nemzedék, az or­szág eljövendő aktív lakosságának kulturális színvona­lát, felkészültségét, fogékonyságát, alkotóképességét, az előttünk álló gazdasági és társadalompolitikai célok meg­valósításában vállalt felelősségérzetét. Alkotó vitát, őszinte beszédet, a megoldások irányába mutató kérdések megfogalmazását és megválaszolását várják e tanácskozástól a közös dolgaink iránt érdek­lődők. Jó munkát kívánunk az eszmecseréhez! Sz. A. Két hangverseny a Gárdonyi Géza Színházban Kocsis Zoltán Egerben Neve: Béres Deák Ferenc- né. Beosztása: üzemi műve­lődési előadó, az üzemi mű­velődési bizottság titkára az Izzóban. — Soha nem készültem erre a munkára. Műszerész voltam, beiratkoztam a2 üzemmérnöki szakra is. Az első félévet sikeresen teljesí­tettem. Ezalatt gyesen vol­tam. Aztán szóltak, hogy el­vállalnám-e ezt a mostani állásom? Nem ment könnyen a döntés. Otthon is vitatkoz­tunk. Végül elvállaltam ... ★ Az Izzó személyzeti osztá­lyának vezetője Szántai Gyu­la. — Több személy közül vá­lasztottunk. Nálunk is érvé­nyes mindaz, ami a káder­fejlesztési feladatokra vonat­kozik. A jelöltek közül végül a rátermettség döntött Az előterjesztéssel az üzemi sok­szög egyetértett. Mindenki helyeselte. ★ A vb-jelentésből: A szak- igazgatási szervünk évente két-három alkalommal végez üzemi ellenőrzést, összegező jelleggel a munkahelyi mű- ' velődési bizottságok zöm­mel 1977-ben alakultak meg Ezzel létrejött a különböző kulturális területek össze­hangolásának, az egységes irányítás megteremtésének a lehetőségee. ★ — Nagyon sok segítséget kapok a munkámhoz. Bár­kinek szólok, szívesen vállal­kozik akár még ki- és bepa- kolásra is. A dekoratőrünk ugyanúgy készséges, mint a szállítási csoport. Teherautó­ink sokfelé megfordulnak, ha kell, elhozzák a kiállítá­si anyagot. Az érdeklődésre sem panaszkodhatom. A ren­dezvényeinken a különböző vezetők is részt vesznek. Legutóbb a gyár igazgatója nyitotta meg az egyik kiál­lítást. •k Kalocsai Miklós, a városi tanács művelődési felügyelő­je: — A művelődési bizottsá­gok tagjai folyamatosan te­vékenykednek egy-egy üzem­részben vagy műhelyben. Például a kitérőgyárban. Az is igaz, a legkülönbözőbb szinteken tapasztalhatjuk a munkásművelődés általános politikai célkitűzéseinek han­goztatását a konkrét felada­tok kimunkálása helyett. Gyakran összemosódik a kép, ami csökkenti a műszaki ér­telmiség felelősségét, haté­konyabb közreműködését a tennivalókban. ★ — Nálunk az úgynevezett kiscsoportok működtetése a nehéz. Elmenni egy rendez­vényre, az könnyebb. Gon­dunk az is, hogy a környe­ző községekben nem tudunk úgy „ott lenni”, ahogy sze­retnénk. Igaz, az Izzó jól hangzó név. Egy kicsit köny- nyebb is nálunk a munkás­műveltségért tenni, mint más­hol. Anyagilag ugyan nem dúskálunk, de amire kell pénz, azt megkapjuk. A köz- gondolkodás is olyan, ami természetesnek veszi a kép­zést, az önmagunk fejleszté­sét.-k — A művelődési bizottság­nak két társelnöke van. A másik a szakszervezeti bi­zottság titkára. Nálunk ez a munka nem a személyzeti osztály kizárólagos feladata. A pénzt a szakszervezettől kapjuk, de a felhasználásról közösen döntünk a bizottság­ban, amelynek minden érde­kelt szervezet tagja a kül­döttje révén. ★ Lukács Benedek, a ME­ZŐGÉP gyöngyösi gyárának igazgatója. — A közművelődési tevé­kenység anyagi fedezetét a jóléti alap szolgálja. Most hárman végeznek egyetemet vagy főiskolai tanulmányo­kat, tizenegyen járnak kö­zépiskolába. Marxista esti egyetemre egy, középiskolába két dolgozónk iratkozott be Évek óta járunk színházi előadásokra. A városi műve­lődési központ sajnos nem tudja az igényelt jegyeket teljes mennyiségben adni. Bu­dapestre saját buszunkkal megyünk. A sporttevékeny­ségnek a gyárunkban hagyo­mánya van. Alapműveltség­gel nem rendelkezik har­minc dolgozónk, ök már idősebbek. ★ — Valóban minden lehe­tőség adott mindenki előtt a gyárunkban ahhoz, hogy olyan tudást szerezzen ma­gának, amilyet akar. Én most végzem a főiskolát, népművelő szakos vagyok. A műszaki főiskolát otthagy­tam, pedig ... meg akartam mutatni, hogy én is képes va­gyok azt elvégezni. Beval­lom, voltak már nehéz per­ceim a művelődési munkám­ban. Olyan is megfordult a fejemben, hogy ... no, ezt hagyjuk! Gondolom, más munkakörben is előadódnak hasonló helyzetek. ★ A városi pártbizottságon Katona Istvánná foglalkozik a közművelődéssel. — Nagyon jó tapasztala­taim vannak. Például a szo­cialista brigádokkal sokkal többet törődnek az üzemek­ben, mint ahogy gondolná az ember. A hármas jelszó „ta­nulni” részével is. De az is tény, hogy manapság a kü­lönböző vezetői testületek mindenekelőtt a gazdasági kérdésekkel vannak elfog­lalva. Emellé kellene fel­hozni a közművelődés fel­adatát is. ★ — Igaz, vannak a gyá­runkban elég sokan, akik csak az operettig jutottak el. Van­nak szép számmal olyanok is, akik a komoly műfajokat igénylik. Hogy az emberek szórakozni akarnak, ezen nem szabad megbotránkoz- ni. Az ellenkező pólus: va­lamiféle kulturális arisztok­(Fotó: Szabó Sándor) ratizmus nem érzékelhető az Izzóban. A közművelődési munkámat ezek a körülmé­nyek is meghatározzák. ★ — A párt- és állami irá­nyítás szintjén kell foglal­koznunk a közművelődési feladatokkal, a munkásmű­velődéssel is. A pártbizott­ság erre törekszik. Ma már nem kell senkinek sem bi­zonygatnunk, hogy a mi tár­sadalmunkban a gazdasági feladatok hatékony végrehaj­tása- mennyire feltételezi a magas szinten képzett em­bert, munkást vagy műszaki értelmiségit. ★ — Elvárhatjuk, hogy a szellemi fejlődés a köznapi magatartás emberségének fokozódásában is megnyilvá­nuljon. Igen, könnyebb a szocializmusról mondani a „leckét”, mint tenni azt, amit kell. Tudom, aki az ember­rel bánik, fel kell készülnie arra is, hogy a munkájába befektetett energia nem egyenes arányban térül meg a gyakorlatban. Akadnak ne­hezebb szakaszok, de... ezek nem szegik a kedvem. Azt a munkát végezhetem, amit nagyon szépnek tartok és amiben örömöm lelem. Az Országos Filharmónia idei egri bérlethangverseny­sorozatának következő pro­dukciójára, április 26-án ke­rül sor, a Gárdonyi Géza Színházban. A Budapesti MÁV Szimfonikusok kon­certjén az előzetesektől el­térően Cseh Attila romániai gordonkaművész helyett Kocsis Zotán, Kossuth-díjas zongoraművész szerepel. Ve­zényel: Oberfrank Géza. A hétfőn este 7 órakor kez­dődő eseményen Brahms: Variációk egy Haydn-témá- ra, Rachmaninov: I. zongo­raverseny, valamint Wag­ner: Trisztán és Izolda — előjáték és Izolda szerelmi halála c. művek hangzanak Holler László festőművész alkotásairól így ír műveinek értője, jó ismerője, a Tor­nyai János Múzeum igazga­tója, dr. Dömötör János: Holler természetélménye és művészete nem átmeneti benyomásaiból táplálkozik, hanem a természettel gyak­ran, szervesen együtt élő ember részletekre kiterjedő megfigyeléseinek, szépség- feltárásának és közlésvágyá­nak eredménye. Fontos do­logról szól festői eszközök­majd el. A műsort Pándy Marianne vezeti. A koncertre a jegyek a kezdési időpont előtt egy órával a helyszínen korlátozott számban kapha­tók. ★ Hétfőn délután, a Gárdo­nyi Géza Színházban rende­zik meg az Országos Filhar­mónia ez évi ifjúsági kon­certprogramjának záróhang­senyét A fél négykor kez­dődő műsorban a KISZ Központi Művészegyüttesé­nek Egyetem énekkara Ko­dály-műveket ad elő. Közre­működik Németi Attila zon­goraművész, vezényel Holle- rung Gábor. kel: Helyre kell állítanunk kapcsolatunkat legősibb kö­zegünkkel, a természettel. E vallomás a Mátraalján, ha­zánk egyik legszebb táján, — bízom benne, méginkább rokonszenvre talál, mint másutt.. i Holler László olajfestmé­nyeit az érdeklődők a Gyön­gyösi Galériában láthatják majd egy hónapon át. A tárlat ma délután há­rom órakor nyílik. A vb-anyagból: A nagyobb üzemeink közművelődési előadóinak száma nem változott, de munkájuk kiegyen­súlyozottabbá vált, javult a szakképzettségük. A jóléti és kulturális alap egy személyre jutó hányada az utóbbi öt évben nyolcszáz forintról ezer forintra emelkedett. Egy-két üzemben ennek jelentős részét fordítják étkez­tetésre, illetve sportcélokra. A munkahelyi művelődés tartalmi vonásai egyre inkább szolgálják az életmódban, a szokásokban, az ízlésben, a szocialista viszonyokban való további gyarapodást. G. Molnár Ferenc Mától a Gyöngyösi Galériában: Holler László kiállítása Győrffy László: , •• / Fen i ytores ii. Don Juan az asszonyra nézett, kereste a tekintetét, de az úgy tett, mintha nem venné észre. — A dzsessz nekem, kér­lek szépen, a függetlenség zenéje — mondta a férfi, és feltette az egyik lemezt. — Szereted? — kérdezte Don Juan. — Mit? — Trmészetesen a dzsesszt. — Az asszony most elértette Don Juan burkolt célzásait. Magában mosolygott. — Szeretem a független­séget — folytatta a férfi, és lehúzta a cipőjét. — Megbo­csátasz, kicsit fáj a lábam ebben a cipőben. Persze a függetlenséget úgy értem, hogy a házasságon belül mindenki megőrizhesse az egyéniségét — mondta, mi­közben átment a másik szo­bába. — Hol laksz? — 'kérdezte az asszony. — A s zínészházban. Mint mindannyian, akik nem tele­pedtek le egy városban. — & nem tudtál, vagy nem is tudsz felkerülni Pest­re? — Nem. Nincs és nem is lesz protekcióm. Valame­lyik vidéki városban fogom befejezni. Pedig egy-két filmben is láttalak, meg a rádióban is hallani nemegyszer. — Néha én is 'kapok egy­két h úscsaifatot az országos koncból. — Elég keserű lettél. — Sosem volt túl vidám az alaptermészetem. — Velem .azért vidám is voltál. — Tizenöt évvel ezelőtt... Látom, szépen éltek. — Ez csak, a látszat. Tud­nék neked mesélni. Most például a papucsát keresi teljes gőzzel, mert sosem tudja, hova dobta. — Te mit csinálsz? Taní­tasz? — Igen. Egy általános is­kolában. Oroszt. Áldandó dél­előttös vagyok. Megházasod­tál? Látom szépen éltek. — Igen. — Gyerek? — Egy fiú. Nyolcéves. Az anyja neveli. — Hogyhogy? — Mit gondolsz, ha egy héten a szünnapomon haza­megyek, mit nevelhetek azon. a gyereken? — Nem irigyellek. De így legalább te aztán tényleg független vagy. Don Juan az asszony ke­resztbe vetett lábai alól ki­villanó combjára nézett. Az­tán az arcára. — Az arca ugyan egy kicsit megtört — gondolta —, de a teste... És eszébe jutottak a tizenöt év­vel ezelőtti éjszakáik, a a mostani nyomorult (kilőne négyzetméteres színészházd szobája, s (miközben néhány másodpercig a közöttük lebe­gő Ray Charlies-lemez üvöl­tését hallgatta, hirtelen moz­dulattal kiitta a borospohai- rát, majd felugrott, és el­zárta a lemezjátszót. , — Mit csinálsz? — az asz- szony egy fehér műszőrmé­vel borított fotelból teljesen értetlenül meredt rá. — Ne haragudj, késő van, fáradt vagyok. — Egyszer azért felhívhat­nál az iskolában. A Malom utcai általános. A gyerekek napközisek, délutánonként olykor szabaddá tudom ten­ni magam. Ekkor jött vissza a férj. Don Juan hirtelen, menekü- lésszerűen búcsúzott tőlük Odakint tétova pelyhekben, a lakótelep lámpáinak fényé­ben, feketének tűnő pelyhek­ben havazott. Félórái gyalog­lás után, egyszer eL is tévedt, hazaért. Végigment a színészház kőpadlós folyosóján, a cella­szerű magányba zárt embe­rek szobái előtt. Az övé dermesztőén hideg volt. Fel- töltötte az olajkályhát, be­gyújtott, meg­ágyazott, lefe­küdt. Szokásos el- alvás előtti ol­vasás közben arra gondolt, hogy másnap mosnia kell. Már igencsak összegyűlt né­hány apróság — alsónadrág, ing, zokni —, amit nem szo­kott hazavinni a feleségének. Alig szende- redett el, ami­kor a folyosó felől hangos röhögés és be­szédfoszlányok riasztották. Az­tán ajtók riasztották Aztán ajtók csapkodása, futó lábak zaja, ismét röhögcsélés, majd ket­ten iszonyú orddbálássai vi­tatkozni kezdtek. — A jó úristenit ezeknek! — gon­dolta. Tudta, a színház klub­jából jöttek haza néhányan, több-Jkevesebb alkohollal ká­bítva magúikat. Átfordult a másik oldalá­ra, fejére húzta a paplant. Percek múlva az egyik szomszédos szobából, a vé­kony rabicfálon áit, hangosra állított rádióból dzsessz-ze­ne harsogott, háttérben, fé­lig érthető beszélgetésfosz­lányok. Felugrott, a szekrényben, egy kis műanyag tasakban tartott orvosságai közül ki­vett egy altatót, lenyelte. Még jó ideig hallgatta a szomszédból a dzsessz-zenét, a hangos beszélgetést, és úgy érezte, mint akit lékötöznek, és az orra előtt hadonásznak egy bicskával. Nehezen aludt el, sókáig forgolódott. (Vége) Győri meglepetés Világi témájú barokk freskódíszre bukkantak a szakembere^ Győrött. A Liszt F. u. 22. számú ház homlokzatát ékítő színes fal­festmény 1744-ből való, ek­kor alakult ki az egy eme­letes épület mai arculata. A homlokzatból kiugró zárt erkély oldalfalain levő — a vakolat alól előkerült — két kép közül az egyik plasztikus vakolatkeretben piros ruhás, kék köpenyes, táncos léptű nőalakot, a másik feketébe öltözött férfi­alakot ábrázol. A műemlék lakóház belső helyiségei is sok érdekes­séggel lepték meg a kutató­kat. Az emeleti szobák-egyi­kében XVIII. századi rokokó falfestést találtak, ez virá­gokat és kagylódíszes motí­vumokat ábrázol. Egy má­sik szoba ajtaja fölötti fal­síkot görög vázás színes vi­rágcsendélettel díszítették. Az épületet a műemléki feltárás befejezése után fel­újítják, az évszázádos érté­keket, a belső terek festmé­nyeit láthatóvá teszik. A homlokzati freskókat ugyan­csak restaurálják.

Next

/
Thumbnails
Contents