Népújság, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-24 / 95. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. április 24., szombat C záraz köznyelvileg „lakásállománynak” nevezik azt a majd másfél millió új otthont, amely az elmúlt két évtized alatt hazánkban épült, s amely szám nemzetközi méretekben is elismerés­re méltó. Elismerésre méltó? — kérdik azokr akiknek minden grafi­konnál, minden statisztikai számadatnál és minden agitációs érvnél többet jelentene egy szerény, önálló otthon lehetősége. Az elmúlt évek, évtizedek alatt — ez vitathatatlan — hallatlan dinamikus volt hazánk lakásépítési programja. Az elmúlt évtized alatt — és ez is vitathatatlan — hallatlanul megnőtt a lakásigénylők, ezek között is döntő módon a fiatal otthonkeresők száma. Az az öt grafikon, ame­lyet most közlünk, tényeket ad közre mégpedig világszerte elismert tényeket. Nem vigasztalásként, nem egyfajta igazolásként, hanem tényként tárjuk az olvasók elé, mintegy bizalmat keltve a jövőt illetően: ha szerkezeti összefüggésben is, de folytatódik a magyar lakásprogam. öt grafikon, öt tény, ötször a jövő: és egy mindenkinek az az igazsága, hogy előbb vagy utóbb önálló otthonhoz akar jutni. Erre biztatnak táblázataink. Lakás - otthon: Magyar- ország 100 LAKOTT LAKÁSRA JUTÓ LAKÓ 100 LAKOTT SZOBÁRA JUTÓ NÉPESSÉG 1960 1970 i r' L í ■m 1 ; MSMÍSSWMB­’ 3­£ L • ;• .••T­% 1 rViif­i — i •X H íz _ 236 fő ■ 199 fő Index ;1960=100 1980 5* ildA % * ... : . 151 fő mti-Ks I960 1970 1980 mtl-Ks Nem ami elválaszt, hanem ami összeköt... Havannai üzenet Beszélgetés Herczeg Károllyal, a Vasasszakszervezet főtitkárával, a X. szakszervezeti világkongresszusról Alig két hónapja zajlott le a X. szakszervezeti világkong­resszus. Az első visszhangokat már ismerjük, s azt is, mi újat hozott a nemzetközi munkásosztály, a szervezett dol­gozók számára a havannai találkozó. Erjol, valamint saját tennivalóinkról beszélgettünk Herczeg Károllyal, a Vasas­szakszervezet főtitkárával, aki Gáspár Sándor, a SZOT fő­titkára által vezetett magyar küldöttség tagjaként vett részt a világfórumon. Negyedmilliárd dolgozó — Miben különbözött a X. szakszervezeti világkongresszus a korábbiaktól?. — A legfontosabb, hogy amióta létezik munkásmoz­galom, soha még ilyen szé­les körű részvétellel nem ke­rült sor szakszervezeti kong­resszusra Havannában 126 országból, több mint 200 nemzeti és nemzetközi szer­vezet küldötteként 269 mil­lió dolgozó képviseletében tanácskoztak a résztvevők. Bebizonyosodott, hogy ami­kor a nemzetközi politikai életben a hűvösebb áram­latok az urakodók, a szer­vezett dolgozók képviselői nem mondanak le felelősség- teljes küldetésükről; nem az elválasztó, hanem az össze­kötő tényezőket helyezik elő­térbe. S még valami: először került sor világkongresszus­ra Európán kívül. A nyugati félteke első szocialista álla­mának, Kubának a főváro­sában találkoztunk, s a hely­szín önmagában is indokolja, hogy világkongresszusun. kon — az egész világot érin­tő kérdések megvitatása mellett — erőteljes hang­súlyt kapott a gyarmati sor­ból felszabadult népek har­ca. Erre egyébként már az előkészítés időszakában is törekedtünk. A magyar felszólalás — Melyek voltak a legfonto­sabb kérdések, amelyek a vitá­ban szóba kerültek? — Voltaképpen négy olyan kérdéscsoport volt, amelyek­kel a felszólalók mindegyi­ke foglalkozott, s amelyek a bizottsági munkában is megkülönböztetett hang­súlyt kaptak. Az első: a béke megőrzé­se, a biztonság megszilár­dítása, a fegyverkezési haj­sza megfékezése, a leszere­lés ügyének előmozdítása. Ezzel kapcsolatban fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy korábban a nemzetközi szak- szervezeti mozgalomban sok vita zajlott erről. Sokan úgy vélték, hogy a béke és a leszerelés ügyét rá kell bízni' a kormányokra és a békemozgalmakra, mint­hogy ez — ezek szerint — nem szakszervezeti feladat. A nemzetközi helyzet ala­kulása, a Ronald Reagan vezette amerikai kormány ál­tal meghirdetett erőpolitika, a fegyverkezési hajsza fel­újítására irányuló törekvések azonban világszerte felerősí­tették a szakszervezetek fele­lősségérzetét, s bebizonyo­sodott, hogy a legalapvetőbb emberi jog, az élethez való jog védelme igenis szakszer. vezeti feladat. Hisz'ez alap- feltétele a munkásérdekek érvényre jutásának. Egységes álláspont született arról, hogy nemzetközi akcióegy­ség megteremtésére töreked­ve, gátat kell vetni a fenye­getésnek, el kell hárítani a háborús veszélyt. A második: a tőkés világ elhúzódó válsága, a transz­nacionális vállalatok befo­lyásának növekedése arra készteti a szakszervezeti mozgalmat, hogy nemzetközi összefogással lépjen fel a dolgozó emberek, a bérből és fizetésiből élők védelmében, hogy a válság terheit ne rak­hassák a dolgozó tömegek vállára. A harmadik: a lengyel válság. A felszólalók szinte kivétel nélkül foglalkoztak a lengyel szakszervezetek helyzetével. Az elhangzottak­ból azonban szinte egyön­tetűen a féltés, az aggoda­lom és a segítő szándék csendült ki. Természetesen a legtöbben annak a meggyő­ződésüknek adtak hangot, hogy Lengyelországban mi­hamarabb olyan helyzetet kell — és tudnak — terem­teni, hogy a ' szakszervezetek tevékenysége lehetővé vál­jék, mert ezt kívánja meg a dolgozók érdeke. nyei között, a szocialista or­szágokban. Ez a kérdés — érthetően — gyakran a len­gyel helyzettel összefüggés­ben merült fel. De nemcsak bíráló hangsúllyal. Sokan példának tekintik a szocia­lista országokban a szak- szervezetek munkáját. Kü­lönösen az úgynevezett har­madik világban, elsősorban a latin-amerikai és az af­rikai országokban. Ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban nagy figyelmet keltett a ma­gyar küldöttség vezetőjének, Gáspár elvtársnak a felszó­lalása, aki beszédében téte­lesen bizonyította, hogy a szakszervezeteknek éppen a szocializmus viszonyai kö­zött vannak a legnagyobb lehetőségeik. Nagy figyelmet keltett az a gondolat, hogy a munkáshatalom viszonyai közt, ahol a szakszervezetek részesei a hatalomnak, part­nerei mind a pártnak, mind pedig az államnak. És e fe­lelősségről a szakszervezetek nem mondhatnak le. Egy­szóval, a szocialista országok szakszervezeteinek felelős­ségét nagymértékben növe­li, hogy munkájukat sokhe­lyütt példaként vizsgálják, tanulmányozzák. Tekintély és felelősség — Az említett kérdések­ben jóval több állásfoglalás, határozat született, mint amennyivel itt, most fog­lalkozhattam. Ezek a hatá­rozatok jó orientációval szol­gálnak a világ dolgozóinak, hogy megfelelő választ ad­hassanak a nyolcvanas évek őket érintő kihívásaira, az együttes fellépésre és ak­ciókra ... A magyar szak- szervezetek ismerik helyüket és szerepüket a nemzetközi életben. Helytelen lenne, ha túlbecsülnénk jelentőségün­ket. Mégis, hazánk lélek­számút, a szervezett dolgozók számát tekintve, a kötelező szerénység mellett fontosnak tartom kiemelni, hogy fele­lősségünk ennél jóval na­gyobb. Azért is, mert ismét a SZOT főtitkárát válasz, tották meg a Szakszervezeti Világszövetség elnökévé, és azért is, mert a magyar szak- szervezetek az elmúlt ne­gyedszázadban hétköznapi munkájukkal, társadalom- formáló szerepükkel, azzal, hogy tevékenységük közép­pontjába a dolgozó emberek érdekeinek képviseletét állí­tották hazai és nemzetközi tekintélyre tettek szert. Ez kétségtelenül növeli felelős­ségünket. Tovább kell fej­leszteni, magasabb szintre kell emelni munkánkat, a politika, és a társadalom ad­ta lehetőségeinket maximá­lisan kihasználva, hogy nemzetközi tevékenységünk aranyfedezetéül hazai mun­kánk szolgáljon. (T. T.) A negyedik: a szakszer- — Mindezt hogyan hasznosít­ják a világ szakszervezetei, s vezetek helye, szerepe a milyen feladatok várnak a ma­munkáshatalom körűimé- 6yar »Szervezetekre? Testvérvárosi vendégként Finnországban (V/4.) Ha láthatnám mind az ezer tavat... Avagy: meghódítjuk a Balti-tenger lányát Nagy fába vágtuk a fej­szénket: mindössze másfél napunk van arra, hogy meg­ismerjük és meghódítsuk a Balti-tenger lányát, Hel­sinkit, Vagy. ahogy svédül nevezik: Heisingfrors-t. Az 1917-ben függetlenné vált Finnországban ugyanis min­dent két nyelven írnák ki, egy­formán hivatalos a finn és a svéd. Valós történelmi alapja van ennek a kétnyel­vűségnek: 1155-től egészen 1809-úg — amikor I. Sándor orosz cár az országot auto­nóm nagyhercegséggé kiáltja iki — svéd uralom alatt állt a terület... Mielőtt azonban elindul­nánk felfedezni a félmilli­ós főváros szépségeit, tér­jünk vissza egy rövid idő­ire Pociiba. Az egri testvér- jvárosi delegációt még elka­lauzolták a Rauma-Repola Oy Mantyluodon Tehtaat nevű hajógyárba, ahol most készül a világ legnagyobb és legerősebb jégtörőhajója, s számos olajfúrótorony szovjet, illetve amerikai meg­rendelésre. Jellemző a precíz munkára, hogy mielőtt egy ilyen tengeri óriást vízre bo- csátanak, az ottani „meósok” 2500 röntgenfelvételt készí­tenek a hajóról, illetve az olajkutató-állomásról. A ha­józásnak, a haj óépítésnek évszázados hagyományai vannak az északi országban, erről szinte mindenütt meg­győződhettünk, ahol csak jártunk. Erre utalt a pori Satakunnan Múzeum számos értékes kiállítási tárgya — egyébként több mint 45 ezer muzeális értékű emléket, dolgot őriznek az 1888-ban alapított intézményben —, de külön hajózási „részlege” van a helsinki Nemzeti Mú­zeumnak is, ahol olyan élet­hű modellek láthatók példá­ul, amelyeket egy-egy hajó­törést szenvedett, de meg­menekült tengerész faragott és adományozott a múzeum­nak. S van egy emlékmű is, amelyet évente egyszer nagy ceremóniával koszorúznak meg: adózva ezzel a tenger áldozatainak emléke előtt... A helsinki főpályaudvar közelében levő Hotel Presi­dent elé pontosam fél tízkor gördül a Lomamatka Utazá­si Iroda autóbusza, hogy ne­kivágjunk a városnéző kör­útnak. Az útirány: a törté­nelmi városközpont, a Sze- nátus tér, amelynek közepén áll II. Sándor cár szobra. A teret a korabeli finn építé­szet empire stílusú épületei — székesegyház, egyetem, minisztertanács — veszik körbe. A finn építészek ma is világhírűek, szebbnél szebb, modem vonalú, új­szerű tervezésű épületeik egész sorát csodálhattuk meg Helsinki szomszédságában, Espooban, amely korábban Tapiola, a kertváros révén vált híressé. Ebben a város­részben kaptak lehetőséget a különböző irányzatokat képviselő építészek, akik kö­zül a leghíresebb a nemrég elhunyt Alvar Aalto. Ö ter­vezte egyébként a világta- nácskozások híres épületét, a Fmlandia-pálotát, vagy a Műszaki Egyetem központ­ját Espooban. A sok-sok, szemet gyönyörködtető, már- már ultramodern épület kö­zött hívták fél a figyelműm két a diáknegyedfoen épült Hotel Dipolira, amelyet áz egyetemisták szervezete épít­tetett, hogy a bevételből tá­mogathassák, segíthessék a kispénzű diákokat. Ennek a szállodának az egyik érde­kessége, hogy a diákok egy teljes rezidenciát alakítottak ki, s ajánlottak fel az egy­kori köztársasági elnöknek, Kekkonennek. Azzal ajánlot­ták fel neki, hogy a vissza­vonulása után itt nyugodtan megírhatja az emlékiratait, s a közeli tónál hódolhat a horgászatnak, kedvére kirán­dulhat a megkapóan szép környéken és pihenhet a mo­dem szaunában. Sajnos, be­tegsége miatt az elnök már nem vehette igénybe a diá­kok ajándékát, visszahúzó­dott az egyik szép szigeten levő nyári rezidenciájába. Az új köztársasági elnök, Mauno Koivisto — akit ja­nuárban választottak meg hat évre szóló időtartamra — is jobban tisztelte Kekko- nent annál, minthogy átvegye a Dipoliban levő rezidenciát. Egyébként • az éjszakákba nyúló beszélgetések során mondták el vendéglátóink, hogy Koivisto valamikor Turkuban dokkmunkásként dolgozott. Munka mellett kezdett el tanulni, s amikor megírta a doktori disszertá­cióját, témául a turkui dokk­munkások élet- és munkakö­rülményeinek elemzését vá­lasztotta. .. De sétáljunk tovább Es- poobam, illetve a diáknegyed­ben, ahol egy szokatlan for­májú templomra hívták fél a figyelmünket. Nem csupán azért, mert a finnék rend­kívül vallásosak, s nem is azért, mert ez a templom- egyben diákklubként is mű­ködik, hanem azért, mert az építésziek fél esztendő alatt hozták tető alá. Előtte vi­szont két évig Vitatkoztak azon, hogy milyen legyen az oltárkép... ! Végül is meg­született a döntés, s mi va­lóban a világ legszebb oltár­képét láttuk magunk előtt: rézkupola alatt i rul „sziklatemplom.,” — küs lönös megoldású kialakítá­sára. A jelenlegi belső teret szabályosan kirobbantották a gránitszifclából, s fölé üveg­ablakokkal borított réztetőt helyeztek, amelyen keresztül nappal csodálatos fényjáté­kot láthat a csiszolatlan fa­lakon az érdeklődő, éjjel pe­dig olyan érzése táipad, mintha a csillagos ég alatt hallgatná a misét, vagy ép­pen a beat-koncertet. AmH kor ott jártunk, éppen egy iiyen rendezvényre készü­lődött egy néger énekes a ze­nésztársaival. Érdekessége a templomnak, hogy az oltárt arra a részre helyezték, ahol a „legszebben” sikerült a robbantás... Ami azt illeti, a környe­zetvédelmet, a tisztaságot és, a pontosságot — rokoni ala­pon — tanulhatnánk a fin-: nektől. Szilvás István Ma este beat-koncert lesz a magát a csodálatos természe- szetet, a havas erdei tájat. Valaki ugyanis azt ajánlot­ta a tervezőnek, hogy a fő falat építsék egyetlen darab üvegből. Nincs szebb lát­vány — mondták most is kí­sérőink —, mint maga az év­szakonként változó és min­dig lenyűgöző természet. S hogy ezt mennyire komo­lyan is gondolják arra szá­mos példát láttunk: csupán azért építettek egy házat félkör alakúra, vagy azért hagytok az épület közepén egy parányi Udvart, mert ki kellett volna vágni két (!) fenyő- vagy nyírfát... A ter­mészet „szent tehén” itt, a fa, az erdő mindenekfeleft áll — abban az országban, amelynek a területét 68 százalékban erdő borítja. A természetes környezet védelme késztette az építé­szeket egy másik templom, a Temppeliukio — magya-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents