Népújság, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-24 / 95. szám

2. " * •'" NÉPÚJSÁG, 1982. április 24., szombat Hornját Irén (Hornját Aladárné) 1895-1982 Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy Hornját Irén elvtársnö, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemel­kedő személyisége, a Társa­dalmi Szemle nyugalmazott felelős szerkesztője, a szer­kesztő bizottság tagja, a Ma­gyar Újságírók Országos Szövetségének alelnöke, Ró­zsa Ferenc-díjas újságíró, áp­rilis 22-én elhunyt. Hornját Irén elvtársnő hamvasztás utáni búcsúzta­tása május 4-én, (kedden) 14.00 órakor lesz a Mező Imre úti temető munkás- mozgalmi panteonjában. Elhunyt elvtársunk barátai, harcostársai, volt munkatár­sai 13.30 órától róhatják le kegyeletüket a ravatalnál. Az MSZMP Központi Bizottsága, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége ★ Korúját Irén elvesztése egyaránt súlyosan érinti a magyar újságíró társadalmat a hazai és a nemzetközi munkásmozgalmat. 1895. ben született, eredeti fog­lalkozása tanár volt. Fiata­lon, 1918-ban bekapcsolódott a munkásmozgalomba; 1919- tői az Ifjúmunkás című lap munkatársaként tevékeny­kedett. 1924-től volt tagja a kommunista pártnak. A húszas évek magyaror­szági körülményei emigrá­cióba kényszerítették, azon. ban hazájától távol is akJ tív közéleti tevékenységet folytatott. Előbb a Rura távirati iroda munkatársa, ként dolgozott, majd — 1933-tól 1939-ig — Baselban jelentek meg cikkei. 1939 és 1944 között részt vett a francia ellenállási mozga­lomban: illegális sajtójának dolgozott, 1945—46-ban pedig a franciaországi magyar füg­getlenségi mozgalom lapját, a Magyar Szemlét szerkesz­tette. Komját Irén 1946-ban, csaknem két évtizedes kény. szerű távoliét után térhetett haza. Előbb az MTI külföldi különszolgálatát vezette, majd munkatársa lett a Sza­bad Népnek. 1956-ban a Tájékoztatási Hivatal elnök- helyettesévé nevezték ki; 1957 áprilisától nyugdíjbá vonulásáig — 1961-ig — a Társadalmi Szemle felelős szerkesztőjeként tevékeny­kedett. Nyugdíjas éveiben sem szakadt azonban el élethiva­tásától, az újságírástól: ha­láláig, tevékenyen részt vett a MÚOSZ munkájában. Az utóbbi három évtized- ben íróként is jelentős élet­művet alkotott. Első könyve — „A Francia Kommunista Párt programja” címmel 1950- ben látott napvilágot, utolsó kötete az elmúlt esztendő­ben jelent meg „Egy költői életmű gyökerei” címmel, amelyben a Tanácsköztársa­ság bukását követő emigrá. ciós évek történetét férje, Komját Aladár egy-egy ver­sének keletkezés kapcsán mondja el, bemutatva a nemzetközi munkásmozga­lom és saját életük apróbb, nagyobb eseményeit. A neves újságíró aktív közéleti tevékenységét szá­mos magas hazai és külföl­di kitüntetéssel ismerték el. Kétszer kapta meg a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét, tulajdonosa többek között a Munka Érdemrend arany fokozatának, a Szocialista Hazáért Érdemrendnek. 1970-ben a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának Lenin- emlékérmével jutalmazták. A Nemzetközi Újságíró Szervezet Julius Fucik-díj- jal, a Szovjet Újságíró Szö­vetség — éppen egy évvel ezelőtt — Vorovszkij-dijjal tüntette ki. Washington Angliát támogatja? Francis Pym angol külügyminiszter Washingtonban Alexan­der Haig amerikai külügyminiszterrel a Falkland-.válság dip­lomáciai megoldásának lehetőségéről tárgyal, miközben az angol flotta tovább közeledik a hadiövezetnek nyilvánított sziget környékéhez. Pym brit és Haig ameri­kai külügyminiszter találko­zója után még mindig „alap­vető különbségek” vannak az argentin és a brit állás­pontban — közölték wa­shingtoni brit források. Hoz­zátették, hogy a Falkland- válsággal kapcsolatos ellen­téteket nem lehet a javas­latok szövegének „szerkesz­tésével” áthidalni. A ma­gát megnevezni nem akaró brit személyiség szerint ke­vés a valószínűsége annak, hogy Pym mostani, washing­toni látogatása megoldást hoz. Utalt arra is, hogy nem készül brit—amerikai közös javaslat, amit Argentína elé terjeszthetnének. (Népújság-telefotój Pym amerikai kollégájá­val folytatott megbeszélése után a szenátus külügyi bi-' zottságának tagjaival talál­kozott, akik közül többen támogatásukról biztosították a londoni kormányt. Percy szenátor, a külügyi bizott­ság elnöke kijelentette, hogy Washingtonnak Nagy-Bri- tanniát kell támogatnia, ha fegyveres konfliktus tör ki. Nőtt brit hadügyminiszter megerősítette, hogy a Falk- land-szigetek felé hajózó brit flottacsoportosítás kész el­sőként tüzet nyitni argentin hadihajóikra, ha a szigetek körüli kijelölt „háborús zó­nában” találják őket. BUDAPEST A Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására, „Beszélgetés a szocializmusról” című in­terjúkötetének franciaor­szági megjelenése alkalmá­ból pénteken Párizsba uta. zott Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Miniszterta­nács elnökhelyettese. Az in- terjúkötet a francia pártki­adó gondozásában jelent meg. BELFAST Belfast egyik katolikus negyedében csütörtökön este agyonlőttek egy 19 éves fia­talembert. Londonderryben folytatódtak a súlyos össze­csapások a brit katonák és a tüntető katolikus fiatalok között. A rendőrség egyelőre nem tudja, hogy kik és mi­ért követték el a belfasti gyilkosságot. VARSÓ Tegnap délelőtt folytatta munkáját a Lengyel Egye­sült Munkáspárt Központi Bizottságának nyolcadik ple­náris ülése, amely gazdasági kérdésekkel, s azok társadal­mi vetületeivel foglalkozik. NEW YORK: A Biztonsági Tanács több mint 10 órás vita után nyi­latkozatot fogadott el, amely­ben követeli a dél-libanoni tűzszünetet fenyegető „fegy­veres támadások” azonnali leállítását. A dokumentum minden érdekelt felet felszó­lított a dél-libanoni tűzszü­net betartására. A dokumen­tumot nem bocsátották sza­vazásra, formálisan csak a BT soros elnökének nyilat­kozata Púja Frigyes hazaérkezett Finnországból Koivisto fogadta külügym Púja Frigyes külügyminisz­ter pénteken, finnországi lá­togatásának utolsó napján, a finn Lappföld központjába, Rovaniemibe látogatott, amely testvérvárosi kapcso­latokat ápol Veszprémmel. Majd helikopterrel Muonio- Särkijärvibe utazott, ahol a szabadságát töltő Mauno Koivisto köztársasági elnök fogadta a magyar diplomá­cia vezetőjét. A két politikus nagyon szívélyes, baráti beszélgetést folytatott. Negyvenperces eszmecseréjük során Púja Frigyes röviden ismertette a magyar kormány felfogását a nemzetközi helyzet főbb vonásairól. * A finn elnök kifejtette az északi atomfegyvermentes iniszterünket övezet finn koncepcióját. Egyetértettek abban, hogy az európai népek akarata olyan irányban hat, hogy az atom­fegyvermentes övezetek kér­dése állandóan napirenden marad. A délutáni órákban Púja Frigyes befejezte finnorszá­gi látogatását és hazarepült Budapestre. rC Külpolitikai kommentárunk J—« Szalonképes Salvador? NEM CSODA, HA WASHINGTONBAN komoran figyelik a salvadori eseményeket. Már az általuk szorgalmazott választási komédia is balul ütött ki. Március 28-án ugyanis Napoleon Duarte pártja, a ke­reszténydemokraták, mindössze 24 mandátumot sze­reztek a hatvantagú nemzetgyűlésben, a többi hely a szélsőjobboldalnak jutott. Az az amerikai törekvés, hogy szalonképesebbé tegyék a salvadori rezsimet, az első fordulóban ku­darcot vallott. Most a második menetre került sor, s ez sem hozott sikert a washingtoni elképzelések számára. Az alakuló ülésen ugyanis Roberto d’Aubuis- sont, a szélsőjobboldali nacionalista köztársasági szö­vetség (Arena) vezetőjét választották az alkotmányo- zó nemzetgyűlés elnökévé. Személyében Salvador egyik leghírhedtebb figurája került magas közjogi méltóságba. A nyugállományba helyezett őrnagy ko­rábban a biztonsági szolgálat vezetőjeként vált a salvadori társadalom, 'elsősorban a haladó erők első számú közellenségévé. Ügy tudják, ma is jelentős létszámú magánhadsereget tart fenn, s a halálbrigá­dok nevű, félkatonai szervezet egyik vezetője. Talán jellemzésül elegendő annyi, hogy Carter idején az USA kormányzata „mániákus gyilkosaként emle­gette. VÁLTOZNAK AZ IDŐK, TERMÉSZETESEN SAL­VADORBAN IS. A halálbrigádokra támaszkodva mindenesetre sok mindent ki lehet csikarni a terror légkörében senyvedő országban. S aligha kétséges, hogy d’Aubuisson él majd a lehetőséggel. Az alkotmányozó nemzetgyűlésre vár a feladat, hogy megfogalmazza Salvador új alkotmányát, meg­válassza az ideiglenes államfőt és kiírja az általá­nos választásokat. Az elnök személyével kapcsolat­ban máris óriási vita kezdődött a pártok között. Olyannyira, hogy a hadsereg ultimátumot intézett a nemzetgyűléshez: csakis az általuk előterjesztett há­rom személy közül kerülhet ki az államfő. Állítólag René Fortin Managat, a demokratikus akció jelen­legi-vezetője a legesélyesebb: őt nemcsak a keresz­ténydemokraták és a nemzeti egyetértés pártja, ha­nem Washington is nyíltan támogatja. A nemzetgyű­lés újdonsült elnöke viszont hallani sem akar a má­sik két jelöltnél liberálisabb hírben álló politikusról. ALIGHANEM IGAZUK VAN a közép-amerikai megfigyelőknek: Salvadorban a hatalmi rivalizálás miatt a helyzet tovább bonyolódik. Egyelőre sem­miféle jel nem utal arra, hogy az USA számára ro­konszenvesnek talált „nemzeti egységkormány” lét­rejöjjön. Ebbe ugyanis Washington szerint a keresz­ténydemokratákat is be kellene vonni, hogy ezáltal az amerikai törvényhozásban ne támasszanak nehéz­séget. a katonai segélyek elfogadtatásánál. A San Salvadorban fölülkerekedett szélsőjobboldal viszont hallani sem akar erről. Számukra a szalonképessé válásnál fontosabb a hatalom birtoklása, a haladó erők elleni brutális harc folytatása. Gyapay Dénes a közeli ismeretlen kés) és a szooiálimperialista Albánia: Annak ellenére, hogy Ti­rana nem egészen kétórá- nyi repülőútra van tőlünk, valljuk be, hogy szinte sem­mit sem tudunk Albániáról. E dél-európai ország annyi­ra elszigetelődött az elmúlt két évtized folyamán, hogy a világba róla kikerülő hí* rek talán egy közepes mére­tű újságcikk kereteit sem töltenék ki. Ezen írás meg­próbál néhány olyan infor­mációt, gondolatot közölni, amely esetenként fehér fol­tot szüntethet meg az olvasó ismeretanyagában. A történelem során elő­ször független Albán állam a második világháború után ugyanazon az úton indult el, amelyen a többi népi-de­mokratikus ország. Hogy Al­bánia nr.a nem ott tart, ahol mi, annak köszönhető, hogy az ötvenes évek második fe­létől, a hatvanas évek elejé­től fokozatosan kezdett letér­ni a szocialista társadalom- építés mások által* is meg­járt útjáról. A társadalmi- politikai befeléfordulás együtt járt a külgazdasági kapcsolatok fokozatos leépí­tésével, az autarohiás törek­vések felerősödésével. A Kí­nai Népköztársasággal való 1978-as szakítás után az or­szág lett a világ „legmagá­nyosabb” állama. Albán meg­fogalmazás szerint „az im­perialista (értsd: fejlett tő­—szocialsoviniszta (értsd: a Szovjetunió és a szocialista tábor) rendszerek elszigete­lődtek Albániától”. A fejlő­dő világgal Albánia szorgal­mazná a politikai-gazdasági kapcsolatok fejlesztését, de ezen országcsoportba vajmi kevés vonzást gyakorol az „Albán út”. Ennek megfele­lően az ország politikai és gazdasági kapcsolatai az el­múlt évtizedben a minimá­lisra csökkentek. A gazda­ságirányítás és gazdaságszer­vezés egyik alapvető megha­tározója, hogy az ország nem vesz fel külföldi hiteleket, ennek magyarázata — a hi­vatalos állásfoglalásokból ki­tűnik —, hogy a teljes füg­getlenség és senkitől sem való függés csakis gazdasá­gi alapokra építhető. Márpe­dig ha Albánia tartozik egy gazdaságilag erősebb partne­rének, az könnyen diktálhat feltételeket. Ez a gondolat­menet lehetetlenné tesz sok olyan — a világgazdaságban meghonosodott —, együtt­működési .formát, amelyek feltétlenül segítenék az or­szág gazdasági növekedését. Új koncepció? Az országgal foglalkozó szakemberek az elmúlt há­rom-négy évben ugyanakkor bizonyos nyitásród beszélnek. Nyitásról, de elsősorban Nyu­gat felé. Az utóbbi időben fokozott aktivitás figyelhető meg francia, NSZK és olasz viszonylatban. A Jugoszlá­viával lassan és nehezen ja­vított viszony ismételt meg­romlása csak fokozta Albá­nia ilyen irányú kapcsola­tainak erősödését. Arra a kérdésre, hogy miért a fej­lett tőkésekkel és nem a többi szocialista országgal próbálják meg javítani a vi­szonyt, erősíteni a kereske­delmi kapcsolatokat, Tiraná­ban a következőket válaszol­ják: „Ellenséggel lehet kor­rekt viszonyt kialakítani, de árulókkal nem.” Ez az állás­pont sajnos tükröződik kap­csolataink rr linden területén komoly korlátokat emelve mind a politikai, mind a gaz­dasági téren való előrelépés útjába. Kereskedelmünk ma Az albán—magyar gazda­sági kapcsolatok — a lehe­tőségekhez képest — mini­málisak. Ezen kapcsolatok jelenleg csak a kereskede­lemre korlátozódnak. Föld­rajzi elhelyezkedésük szem­pontjából természetes part­nerei vagyunk egymásnak. Albánia sok olyan nyers­anyaggal, ipari és mezőgaz­dasági termékkel rendelke­zik, melyeket Magyarország importál, esetenként tőkés viszonylatokból. Mi is sok olyan gépét, berendezést ál­lítunk elő, melyekre Albá­niának nagy szüksége van. Sajnos csak lehetőségeink kis százalékát aknázzuk ki, holott az intenzívebb együtt­működés, árucsere — füg­getlenül a nézetkülönbségek­től — mindkét ország állam­polgárainak életkörülményeit javítaná. A kölcsönös árucsere-for* galorriban a magyar export­oldalon fémek, állattartási berendezések, élelmiszeripari gépek, gyógyszerek és szö­vetek a főbb cikkek, behoza­talunk gerincét pedig a do­hány, cigaretta, réz. és réz­termékek, valamint textíliák adják. Az elmúlt évtől kez­dődően a magyar fogyasztó megismerkedhetett a kiváló minőségű albán vörös borral, a tiranai üzletekben pedig megjelentek a magyar rend­szerben nevelt húscsirkék. Biztató jelenség, hogy áru­cserénk az utóbbi években valamelyest nőtt, a kölcsö­nös szállítások volumenének emelkedésével pedig növek­szik az a kölcsönös érdekvi­szony, amely esetleg előmoz­díthatja az egymás álláspont­jának jobb megértését és külgazdasági struktúráink­ban egymást megillető meg­felelő súlyú hely mihama­rabbi elfoglalását. Nyíri Iván IKARUSZ 311-es autóbusz teljes felújítás után eladó. Erdőgazdasági Szakmunkásképző, Mátrai üred. FELVESZÜNK nehézgépkezelői tanfolyamot végzett dolgozókat vidéki munkahelyre. Jelentkezni lehet: EVILL Vállalat munkaügyi előadónál. Eger, Trinitárius u. 1. sz.

Next

/
Thumbnails
Contents