Népújság, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-23 / 94. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. április 23., péntek A bikavér sikere Hamburgban Egerben palackozzák - az NSZK-ban árulják Hamburg. Európa és a világ egyik legnagyobb kikötője, emberek és termékek nemzetközi találkozóhelye. Az Elba jobb partján, az óvárosban nemrég jelentős magyar sike­rek születtek, a Hamburgban rendezett magyar hét gazda­sági és kulturális életünk eredményeinek magas színvonalú bemutatójának bizonyult. A 3800 négyzetméternyi terüle­ten a legnagyobb elismerést élelmiszergazdaságunk kapta, közötte az Eger—Mátra vidéki Borgazdasági Kombinát, amely újabb sikerrel térhetett haza. A delegáció tagja volt Vim sontay Józsefné, a kombinál kereskedelmi igazgatója is, aki értékelte a bemutatót. — Amellett, hogy a ha­zai könnyű- és gépipar is bemutatkozott, talán túlzás nélkül mondhatom, hogy a magyar élelmiszereknek volt a legnagyobb sikerük. A húsipari termékek, vagy a paprika, nem beszélve a bo­rokról, jól képviselték azt a fejlesztési politikát, amely a VI. ötéves tervben az élel­miszertermelés további fel­lendítését segíti elő. Jóleső érzés volt hallani a keres­kedők és üzletemberek elis­merő véleményét borkombi­nátunk fő termékéről, az egri bikavérről. Miután vál­lalatunk legnagyobb tőkés exportőre az NSZK, így be­mutatkozásunk elősegítette az üzleti kapcsolatok bőví­tését. Igyekeztünk terméke­ink megjelenésével is felkel­teni a figyelmet. Ezért az eredetiség, a népi hagyomá­nyok ápolása jutott kifeje­zésre a csomagolásnál, dí­szes kulacsainknál, doboza­inknál. Ma, amikor a nem~ zetközi borpiacon túlkínálat van, még nagyob szerep jut a minőségnek, a ver. senyképességnek! Nos, az egri bikavér olyan termé­künk, amely minőségben állja a versenyt az olasz, a francia, vagy a spanyol vö­rös borokkal. Ebben a hely­zetben az elismert márkák­nak még nagyobb jelentő* ségük van és lesz a követ­kező években is. Hamburg­ban kérdőíves felmérést vé­geztünk és örömmel vettük tudomásul, hogy a bikavér jó minősítést kapott. így optimistán tekintünk a to­vábbi export felé. Újdonságnak számít, hogy az idei évtől Egerben kez­dik palackozni nyugatnémet megrendelésre a bikavért, melyet a kombinát borcim- kéjével ellátva az NSZK- ban hoznak majd forgalom­ba. — Tulajdonképpen ezzel függ össze az a nagyarányú műszaki fejlesztés, melyet az Ámyékszalában kezdtünk el. A tőkés export növelé­sére a Magyar Nemzeti Banktól hitelt vettünk fel és több mint 200 millió forin­tos fejlesztést valósítunk meg a VI. ötéves terv vé­géig. Az úgynevezett bikavér program keretében speciális kékszőlő feldolgozót, palac­kozót és bortárolót építünk A program részeként koráb­ban kombinátunkkal együtt­működő partnergazdaságok­kal kékszőlő ültetvényeket telepítettünk. Az ezekről ér­kező termést az új létesít­ményekben dolgozzuk majd fel és érlelünk belőlük bi­kavért. Ezzel a nagyarányú fejlesztéssel és a minőség- védelemmel együtt biztosít­juk a gazdaságosan növelhe­tő tőkés exportunkat. Így borpiacunkat még nemzetkö­zibbé tehetjük. A szakmai tárgyalásokon túl milyen személyes élmé­nyeket szerzett? — Hamburg rendkívül ér­dekes város. A régi és a modem arányosan kevere­dik egymással. Olyan köz­pont, ahol gyorsan bepil­lanthat az ember a nyugat­német gazdaság és polgári élet vérkeringésébe. A ha­talmas hajógyárak, a hoz­zájuk kapcsolódó üzemek, kőolajfinomítók, a színes fémkohók, az elektrotechni­kai műhelyek, a konzerv- és édesipari üzemek jelzik a monumentális méreteket. Ami különösen megkapott, az a sok reklámplakát Ma­gyarországról, népünk ered­ményeiről ebben a nagy német városban. A Rubik- féle bűvös kockától a boro­kig, illetve a szerszámgépe­kig hűen érzékeltették azo­kat a törekvéseket, melyeket a világ egyik legfejlettebb tőkés államában Magyaror­szág megismertetésére tesz­nek. Mentusz Károly Nemzetközi kiállítások Heves megyei szereplőkkel A CONSTRUMA nevet vi­selő nemzetközi építőipari és klímatechnikai kiállításon, amely ma még fogadja az ér. dek löd őket, a résztvevő 165 hazai vállalat között Heves megyeiek is bemutatkoznak. Sok érdeklődő kereste fel a Heves megyei Tanácsi Építő­ipari Vállalat pavilonját, ahol a műszaki újdonságok között a hőszigetelt üvegek láthatók. A vállalat 1978-tól foglalkozik a ragasztott üvegszerkezetekkel, amelyek az épületek energiatakarékos, fűtését szolgálják. Új termék, a két vagy több üvegből álló szerkezet; az üvegek közé speciális gázkeveréket tölte­nek, s ezzel tovább javítha­tó a zaj- és hőszigetelés. Ugyancsak a tanácsi építők újdonsága a betörésbizitos üveg és az üreges gipszper- lit válaszfal-palló korszerű­sített változata. Az 1981-ben önállósult Eg­ri Közúti Építő Vállalat több megyében is dolgozik, s az útépítés főbb beruházásai Heves megyében e vállalat munkáját minősítik. A kiál­lításon bemutatott makettek és egyéb dokumentumok a kollektíva jogos büszkeségei: látható például a 25-ös főút egri átkelési szakaszának A hőszigetelt üvegek bemutatója a tanácsi építők kiállító- helyén (Fotó: Szántó György) Egymás mellett a kicsi és a nagy olajszűrő a füzesabo­nyiak kiállításán Ráckapu-téri felüljárója, s több más fontos építmény Évente félmillió köbméter földet mozgatnak meg és több mint egymillió négyzet­méternyi útpályát építenek, megbízásokat kaptak a me­gyén áthaladó autósztráda építésénél is. A műszaki újdonságok, szellemi alkotások gyakorla­ti megvalósulását bemutató első innovációs kiállítás, szin­tén a kőbányai vásárváros­ban kapott helyet. Itt me­gyénkből a Füzesabonyi Ve­gyesipari Szövetkezet mutat­kozik 'be BNV-díjas terméké­vel. Végre, nemcsak erkölcsi, de üzleti sikert is hozott a szövetkezetnek a B—3 jelű olajszűrő: bolgár exportra kötöttek megállapodást és a NIKEX közvetítésével nyu­gati országokba való szállítá­sokat is előkészítenek. Az ed­digieknél jóval nagyobb a ha­zai vállalatok érdeklődése az olajszűrő kocsi kisebb válto­zatára, amely a kisebb telje­sítmény mellett jóval olcsóbb is. Kiváló címet kapott az egri mélyépítő üzem Az Egri Városi Tanács Mélyépítő és Városgondozási Üzeme 1972-től öt esztendőn át sorozatban nyerte el a ki­váló vállalat címet. Aztán „szünet” következett, de el­múlt évi munkája alapján is- mét kiérdemelte a mintegy ötszáz tagú kollektíva, hogy büszkélkedhessen a kiváló címmel. Olyan időszakban, amikor a gazdálkodás és az elismerés is mind nehezebb feladatok megoldását jelen­ti. Az üzem állandó munkai erőgondökkai küszködik, s a takarítás, szemétszállítás gé­peinek korszerűsítésével igyekszik mind jobban ellát­ni feladatát. A követelmé­nyek az átlagosnál is na­gyobbak, hiszen Eger ide­genforgalmi központ, turis­ták tömegét fogadja. A gon­dozott parkok, tiszta utcák hírét elviszik a határokon túlra is. A kiváló minősítés a jó munka eredménye, s ennek alapján még inkább jo­gos, ha azt várják az itt dolgozók, hogy a város tisz­taságára jobban ügyeljenek az egriek és az idelátogatók. A munka ünnepe tisztele­tére kapott kitüntetésit csü­törtökön adták át a kollektí­váinak. Az ünnepségen, ahol részt vett Kovács János, a városi pártbizottság titkára is, Dvorzsák Lajos üzemveze­tő adott rövid tájékoztatást a gazdálkodás eredményeiről, s szólt az idei feladatokról. Ezt követte a munkában legjobbak jutalmazása, ki­tüntetése. „Az üzem kiváló brigádja” címet a Bokányi Dezső nevét viselő mélyépí­tő szocialista brigád nyerte el. Rajta kívül 6 kollektíva érdemelte kii az aranykoszo­rút a munkaversenyben. A jó minősítést egyébként a brigádmozgalom megújulása is megalapozta az üzemnél: a mércét magasabbra emel­ték, s az iga zári tartalmas munkát végzők kapták meg; Demeter Dezső „Kiváló Mun­káért” kitüntetést kapott. A „Szakszervezeti Munkáért” arany fokozatú kitüntetés birtokosa Pálos László lett. A kitüntetéseket Berecz Ist­vánná, a HVDSZ megyebi­zottságának titkára adta át. A szocialista brigádok fel­ajánlása fokozta még az ün­nep hangulatát: televíziót ajándékoztak a Széchenyi úti óvodának és magnetofont az egri szociális otthon lakói­nak. TESTVÉRVÁROSI VENDÉGKÉNT FINNORSZÁGBAN (V/3.) Ha láthatnám mind az ezer tavat... Avagy: mondd azt — ölen unkarileinen „A rosszmájúak szerint a magyarok és a finnek együtt barangoltak »ott messze va­lahol«, aztán útelágazáshoz értek, s mindazok, akik /tudtak olvasni, az útjelző kiírását követve Finnország­ba, akik pedig nem tudtak, . azok a Kárpát-medencébe „jutottak. Miközben a Kár- 'ipátok bércein hegynek föl­felé kutyagoltak, minden •Szókezdő finnugor és finn f»p«-ből a lihegés révén »ph«, majd »f« lett. Ezért mondják a finnek: pää, pu- oli, puu, a magyarok pedig: fej, fele, fa stb. E szerint a tréfa szerint az »életünket és vérünket-«- felkiáltás is finnugor eredetre megy * vissza, hiszen élni finnül f-elää, a vér pedig veri." — • Nézze el nekem a kedves olvasó a Szíj Enikő úti­könyvéből vett hosszú idé­zetet, de ha már az előző részben a nyelvrokonságról esett szó, érdekes lehet ez a fenti anekdota. Már csak azért is, mert a finnek — tapasztalatom szerint — szi­gorúan vallják a nyelv- és ezáltal a szoros rokonság tényét. Finnekkel beszélgetve, hallottam egy napjainkban is folyó, izgalmas vitáról. Egy orvoscsoport arra a kö­vetkeztetésre jutott Finnor­szágban, hogy az emberi vér sokkal több és régebbi in­formációkat hordoz magá­ban, mint a nyelv. Ebből kiindulva vizsgálták meg és elemezték több ezer ember vérképét, s — ex cathedra — kijelentették: az egész finn—magyar rokonság csak mese! Indoklásul felhozták, hogy a vérképek alapján a finnek zöme nem keleti, hanem nyugati eredetű ... — Hogy mit kaptak ezek az orvosok a nyelvészektől, arról ne is beszéljünk ... ! — zárták le a maguk részé­ről a vitát beszélgetőpart­nereim. Hogy az orvosok és a nyelvészek azóta is vitat­koznak, az más dolog. Egy mindenesetre tény: szavaink százai fakadnak közös tőről. És hogy a finnek szeretik a magyarokat, számtalan példát hozhatnánk. Ha va­laha elvetődsz Finnországba, kedves olvasóm, egy monda­tot feltétlenül tanulj meg a nyelvükön. Bárhol jársz, mondd azt: „Ölen unkarilei­nen”, vagyis hogy magyar vagyok. Abban a pillanat­ban segítőkész lesz az utca embere, aki kérdésedre meg sem próbálja elmagyarázni, hogy merre van a szállodád, hanem elkísér oda. És segít vásárolni, eligazodni, bélye­get venni a képeslapokra — mert magyar vagy! Mert ro­kon vagy, mert békét akarsz a világnak éppen úgy, mint a finn emberek általában. Csuda jó érzés ez, ezer kilo­méterekkel távolabb a ha­zádtól ... De nézzük, miben hason­lítunk még egymásra finnek és magyarok? Például ab­ban, hogy tizedel bennünket az infarktus. A pori városi rendelőintézet főnővére, P. Viljenkainen mondta el, hogy a világon Finnország­ban szedi legtöbb áldozatát ez a betegség. Voltak, akik azt tartották, hogy ennek a sűrű szaunázás az oka, de kiderítették: az évszázados szokásnak semmi köze az infarktushoz. Inkább okozó­ja a rohanó élettempó, az életszínvonalbeli lemaradás­tól való félelem, a mérték­telen cigarettázás, az alko­holizmus, és a főként fiata­lok körében terjedő kábító­szer-fogyasztás. Óriási kam­pány folyik jelenleg is a dohányzás, az italozás és a kábítószer élvezete ellen — több-kevesebb sikerrel. — Szükség van ezekre a kampányokra, mert ebben az országban elértük, hogy itt a legkisebb a világon á gyermekhalandóság. Ám a középkorosztály, s az időseb­bek zöme annál betegebb — summázták a rendelőintézet szakemberei, akik még el­mondták, hogy két éve vet­ték birtokukba a korszerű intézményt, amelyben a ren­delés ingyenes. Szemben a magánorvosi ellátással, ahol egy vizitért 200 márkát is elkérhetnek. S ez nem kis összeg ott, ahol az átlagke­reset napjainkban négyezer márka körül van, s egy át­lagcsalád havi háromezer márkát ad ki megélhetésre. A városi rendelőben tehál ingyen látják el a beteget, a kórházi ágyért viszonl már napi 25 márkát kell fi­zetnie a rászorulónak annak ellenére, hogy a város há­romszáz márkával támogat­ja a kórházi ellátást bete­genként. S számos egészség- ügyi intézményt tart fenn, mint például — nem szíve­sen beszéltek róla — a kijó­zanító állomásokat, alkohol­elvonó rendelőket. Finnországban nagy küz­delem folyik az alkohol el­len: jellemző, hogy az ét­termekben reggel kilenctől csupán alkoholszegény sört szolgálnak <el, más italt csak 12 órától. Az Alko, az Állami Alkohol Monopólium üzleteiben is erősen korlá­tozzák a szeszfogyasztást’, szombaton például reggel ki­lenctől délután kettőig tar­tanak nyitva. Ahol viszont italhoz lehet jutni, ott mé­regdrágán mérik, ennek el­lenére sok, az éjszakai órákban csoportokba verő­dött, „becsípett” fiatalt le­het látni az utcákon. Talán a közeljövőben felépülő if­júsági központ hasznosabb időtöltést jelent majd a pori fiataloknak, akik egyébként ugyanolyanok, mint itthon: divat náluk a farmernadrág és a rikiszínű dzseki, s na­gyon szeretnek kirándulni, táncolni. S van még egy nagy szenvedélyük: a játék- automata, amelyből minde­nütt — vasútállomáson, buszváróban, szállodában, nyilvános klubokban, a ki­sebb éttermekben — talál­ható néhány. Talán említe­nem sem kell, hogy mi is kipróbáltuk őket, de a kez­deti szerencse, az öt-tíz márkás nyeremény hamar elpártolt tőlünk. „ Akkor inkább maradjanak az üzletek, amelyek mindent kínálnak, ami csak szem­szájnak ingere. Sajnos, sem az időnk, sem a pénztár­cánk nem engedte meg, hogy nagyobb bevásárlást csap­junk. Szabad óráinkban in­kább maradt az ismerkedés a helyi szokásokkal. Mint például a pori piaccal, ahol szinte megszédül az ember a tömegtől. Itt árulják egye­bek között a szaunázáshoz szükséges nyírfaágakat, né­hány méterrel odébb a hal­kereskedők ütötték fel a sátraikat: a tenger mérhe­tetlen gazdagságáról árulko­dik a temérdek halkülönle­gesség. A következő „plac- con” fehér köpenyben rén­szarvast sütöttek, s nemcsak az illata, hanem a hangszó­rós kikiáltó is odacsalogatta a helybelieket, akik ezt a helyet amolyan tereferélő­központnak tartják. Amikor elővettem a fényképezőgé­pet, barátságosan intettek, hogy ha kész a felvétel, ha­rapjak velük egy kis szárí­tott keringet, vagy piros húsú nyers lazacot olajba mártogatva. Bevallom, inkább fényké­peztem ... Szilvás István

Next

/
Thumbnails
Contents