Népújság, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-21 / 92. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1982. április 21., sierda Jobb lett volna, ha hozzá sem kezdenek Az egri Valide Szultána kálváriája A másfél százados török hódoltság nagyon kevés műemléket hagyott maga után, az egri 91 éves oszmán uralomra is csupán a magasba szökkenő, karcsú mi- náré, a vár barbakán, kapuvédő bástyája, a milliós költségek árán rekonstruált Arnaut pasa meleg vizű fürdője mellett a Valide Szultána nevét viselt gőz­fürdő, úgynevezett hamam emlékeztet. Ez utóbbi tragikussá vált helyzetének a feltárása már nagy nyil­vánosságot kíván, hiszen egyértelműen fontos egri műemléki közügyről van szó. A Dózsa György tér 1, számú háznak az udvari részén elterülő fürdő ma­radványairól már 1863-bari a nagy magyar régész, Rö­mer Flóris felmérési vázla­tot is készített. A fürdőről az 1664-ben Egerben is megfordult híres török utazó, Evlija Cselebi is beszámol, megírván, hogy az „nagyon szép, kellemes vizű, hat kamrájú fürdő, egész kupo­láját vörös keramit fedi”. Az elviharzott századok során az épület falait zömükben lebontották, s maguk a megmaradt épületrészek mélyen a föld alá kerültek. Néhány szép szamárhátíves falcsonkja árulkodott csak arról, hogy minő törökkori műemléki kincset rejteget ott a föld mélye. A fürdő területén 1950-ben próbaásást végeztek, mely megnyugtató bizonyossággal tisztázta a fürdő tényleges helyzetét. Ennek alapján az ásatás már 1958-ban meg­indult, s az még 1962-ben is folytatódott, egyben be is fejeződött. Az ásatást a leg­kiválóbb hazai turkológus régész: Gerő Győző, a buda­pesti Legújabbkori Történeti Múzeum főmunkatársa vé­gezte az Országos Műemléki Felügyelőség megbízásából. Eger város Tanácsa figye­lemre méltó segítségül, kisa­játítással biztosította az ásatási területet. A környező talajszinttől legalább 3—3,5 méternyi mélységben gyönyörűen raj­zolódott ki az ásatás ered­ményéként a fürdő helyisé­gének alaprajzi elrendezése: a centrális nyolcszögletű, egykor kupolával fedett iz­zasztóhelyiség, melynek ol­dalain sikerült feltárni a nyolc oldalkamra maradvá­nyait, ahol falikutak alatt hajdanában mosdómedencék állottak. Előkerült a fürdő járószintjét sakktáblasze- rűen behálózó fűtőcsatorna­rendszer, sőt napfényre ke­rült maga a fűtőkemence maradványa is. A fürdő be­járati helyisége a mai Dózsa György tér felől, az egykori pékség épülete alatt lap­pang. 1962-ben azonban, tehát nem kevesebb, mint 20 esz­tendeje, abbamaradt itt min­den munkálat. A műemlék­felügyelőség ugyan a ma­radványok egy része fölé hevenyészett védőtetőzetet emelt, de a hosszú évek múlása alatt elkorhadt, ösz- szeomlott, megsemmisült ez a primitív és csak ideigle­nes célokra hivatott védő­tetőzet. A gondosan megtisztított maradványokat ellepte a gaz, s ma már jókora vas­tagságú fa magasodik a fürdő közepén! Az évszáza­dokig nyirkos mélyben fekvő kövek napfényre kerülve, részben elporladtak, szét- málltak. A központi izzasz­tóhelyiség északi kamrája megmaradt, ám feltárt két falcsonkja kidőlt, összeom­lott. A mély és gazdátlanná vált gödör alkalmasnak mu­tatkozott a két évtizednyi elhanyagoltság alatt, hogy hulladéklerakó hellyé vál­tozzék. Ennek nyomairól a laikus is meggyőződhet. Az ingatlan tulajdonosa, igen okosan, elzárta az ásatási területet, legalább nem vá­lik műemlékekre „vadászó” idegenek botránykövévé, s nem ád hírt az Országos Műemléki Felügyelőség it­teni „munkálkodás”-áról. Közben az ásatási terület mellett álló kicsiny házikót is nagy áldozatok árán ki­sajátította a városi tanács, no de a szerény építmény megunta a várakozást, és beomlott, részben összedőlt. Az 1970-es évek elején szigetvári munkáján talál­koztam Gerő Győzővel, aki határozottan állította, hogy sokkal jobb lett volna, ha hozzá sem kezdenek az ása­tásokhoz, mert akkor leg­alább megmaradtak volna a Valide Szultána fürdő ma­radványai a jövő feltárása számára. Pedig közben ked­vezően alakult a helyzet. A gőzfürdő bejárati helyiségét, részét takaró egykori pék- ségi épület kisajátításra ke­rült, minek folytán a mű­emlékfelügyelőség emberei az épület fürdő felőli részét részben lerombolták. De semmi több nem történt. Minden maradt a régiben Minden pusztult • tovább ... Ez év elején személyesen tárgyaltam egy más ügyből kifolyólag az Országos Mű­emléki Felügyelőség műem­léki felügyeleti osztályának vezetőjével, dr. Barcza Gé­zával, aki kérdésemre el­mondta, hogy körülbelül 7— 8 éve látta utoljára a Va­lide Szultána feltárt marad­ványait, és semmi biztatót nem mondott annak mű­emléki jövőjéről. Ez év február 17-én a rá­dió telefonkapcsolásos mű­sor keretében foglalkozott az Országos Műemléki Fel­ügyelőség tevékenységével. Telefonon továbbított kér­désemre Mendele Ferenc igazgató az ország egés2 nyilvánossága előtt kijelen­tette, hogy 10 éve foglal­koznak a Valide Szultána török gőzfürdő ügyével, és sokatmondóan megnyugtat-1 ta háborgó kíváncsiságomat, kijelentve, hogy „helyre fog­juk állítani”. Ehhez csak annyit lehet és kell is hozzá­fűznünk, hogy nagyon, de nagyon nagy baj lehet ott, ahol egy 20 éve félbemaradt jelentékeny régészeti feltá­rással csak 10 éve foglalkoz­nak, melynek azonban az ég egy világon semmi nyo­ma sincs, ha csak az nem, hogy tovább pusztulnak a feltárt maradványok, s egy­re több részüket lepi el is­mét a hulladék. Két éve egy jugoszláv régész kért meg, hogy mutassam be neki a Valide Szultána maradvá­nyait, olvasván hírét a szak- irodalomban. A diszkrét idős férfiút annyira „lenyű­gözte” a látvány, hogy egyetlen szót sem szólt, de annál buzgóbban pergett filmfelvevőgépe. Ami Mendele Ferenc rá­dióban az ország nyilvános­sága előtti nyilatkozatát il­leti: a hajdani török gőzfür­dő „helyreállítás”-áról szó sem lehet, helyette talán a két évtizeddel ezelőtti fel­tárt maradványok állagmeg­óvása, konzerválása, s egyál­talában ennek az egri mű­emléki ügynek mielőbbi napirendre tűzése az égető szükségszerűség. Sugár István Az Egri Szimfonikusok Kodály-műsoráról Az Országos Filharmónia egri ifjúsági bérletét, hétfőin este, a Helyőrségi Művelő­dési Otthon színháztermében Kodály-műsorral zárták az Egri Szimfonikusok: felhang­zott a Háry-szvit és az egyik remekbeszabott népdalfel­dolgozás, a A csitári hegyek alatt” című mű. A Kodály-életmű egy magas rendű, hagyományos magyar­ság-élményen nyugszik. Akár a Psalmus-t idézzük, akár a Budavári Tedeumot, akár a Háryt, nem is beszélve kó­rusairól, azok tarka virág- szőnyegéről, mindenütt ugyanaz a gondolat munkál. Ezért is tartotta illendőnek a zenetörténeti bevezető ürügyén a műsor elején Szepesi György felolvasni Kodály vallomását, amely a nemzethez, a néphez való elpusztíthatatlan, olthatat- lan szerelemről beszél. A hazai együttest Farkas István vezényelte. A Háry- szvit a régen volt obsitos kocsmai fantáziáját, nagyo­kat mondó történetét kiin­duló pontnak, elindító moz­zanatnak használja. Hangu­latot fest, képeket ír a lélek falára. De már nem úgy. ahogyan azt az öreg, kiszol­gált, italért mesélő hadas- tyán tette a napóleoni hábo­rúk után, hanem abban az ünnepélyességben, amely már a nemzeti géniuszt bírja szólásra. Ebben a minden taktusában hatásra törekvő, az ütőket és a fúvósokat jelentős szerepé­hez juttató kompozícióban a humor is jelen van, mint lendítő erő. Mégis a har­madik tétel áll hozzánk á legközelebb — Dombóvári János szólóját fel kell je­gyeznünk ! —, mert ez az „épp-hogy élénk” dallam sok mindent kifejez a viha­ros magyar századokból. A zenekar színesen-tarkán szólaltatta meg a szvitet. A fúvósok éltek a lehető­séggel és megmutatták, mennyi tartalék mozgósítha­tó ebből a zenekarból. Nemcsak a zenés-irodalmi műsorok nyitányaként köny­veljük el azt, hogy Juhász Csaba elmondta Garai Já­nos költményét, a híres ob­sitosról — telitalálatként is számontartjuk. A fogékony hallgató ugyanis az elhangzó vers és a rákövetkező zene közötti rokonságot és különb­séget is meg tudja állapíta­ni. És ennek a koncertnek ez egyik nagy nyeresége. A Kodály által feldolgozott népdalt Molnár Klára éne­kelte. Kár, hogy nincsenek zenés-irodalmi estek manap1- ság Egerben, mert ezt a hangot, ezt a kulturált elő­adást máskor is szíyesen hallanánk. Ez alkalommal is eszünk­be jutottak helyi népműve­lőink, mondjuk a Megyei Művelődési Központ is észrevehetné, mennyi művé­szi kezdeményezés, munka kér nagyobb támogatást, gyakoribb nyilvánosságot! Farkas András Tízévesek kerestetnek Felvételt hirdet az Állami Balett Intézet Az Állami Balett Intézet­ben megkezdődtek az 1982— 83-as tanév előkészületei. Az intézmény felvételt hirdet olyan 10—12 éves leány — és 10—13 éves fiúgyermek részére, akik a tánchoz ked­vet éreznek és elvégezték az általános iskola első négy osztályát Az intézet kereté­ben általános és középisko­la működik, amelynek el­végzése után a tanulók érett­ségi vizsgát tesznek. Az Ál­lami Balett Intézet szakmai­lag sokoldalúan képzett, hivatásos táncművészeket nevel. A felvételi vizsgára jelentkezés ideje május 3-tól 15-ig, a vidékiek szülői hoz­zájárulással, válaszboríték­kal és bélyeggel ellátva írás­ban, a budapestiek szemé­lyesen jelentkezzenek az Állami Balett Intézetnél (1061, Budapest, VI., Népköz- társaság u. 25.), a felvételi vizsgára jelentkező budapes­ti elhelyezéséről a szülőknek kell gondoskodniuk. Az újonnan felvett növendékek számára az intézet diákott­honi elhelyezést csak kor­látozott számban tud biztosí­tani. A jelentkezőket a fel­vételi vizsga időpontjáról értesítik. (MTI) Almaszüret 1. da, azaz húsz kiló első osz­Az igazgató úr vasárnap kiautózott a telkére almáit szüretelni. Verőfényes őszi nap volt, élvezet ilyenkor a munka. Évek óta nem ígér­kezett olyan gazdag almater­més, mint az idén. Érdemes volt hát vásárolni húsz új gyümölcsösládát (darabját huszonötért adták = 500 Ft), a Trabantra pedig egy csomagtartót (1500 Ft), hogy minél több almát szállíthas­son az átvevőhelyre. Hajnaltól kora délutánig hajladozott, cipekedett, meg is lett az eredménye. Húsz láda almát tornyozott fel a faház mellé. Két mázsa al­ma, örvendezett Kétszáz ki­ló ... Ez igen! Boldogan szívta be az almaillatú leve­gőt. Aztán átöltözött, és hordta ki a ládákat a gép­kocsihoz. A második fordu­lónál megbotlott, térdre bu­kott, megesik ilyen kis bal­eset mindenkivel. A nadrág­ja szára sajnos térdnél le­szakadt, a kardigánja meg kilyukadt a könyökénél. Az almák szétgurulitak, két lá­tályu almából (aminek 4 forintért veszik át kilóját) másod-, sőt harmadosztályú lett. Az igazgató káromkodott, mert már igen elfáradt, s szedhette fel a két láda al­mát megint. De hát azzaj is végzett, indulhatott az átve­vőhöz. Szerencsére oda is ér­kezett, de vagy ötvenen vár­tak a sorukra: ö volt az öt- ven-valahányadik. S már csaknem alkonyodat!. A fe­leségének öt órára ígérte magát. Fél öt volt. Most mit csináljon? Nem viheti haza a hetedik emeletre a két mázsa almáját! Sajnos a máz'álás. a bizonylatolás, az áru átrakása sem haladt va­lami gyorsan. Fél hat tájt az igazgató már sejtette, hogy otthon kellemetlensége lesz. ö tudta, milyen mértékű a kellemetlenség, ami rá vár, ezért nemsokára rátört a gyomoridegesség. A friss levegő, a mozgás is megtette a magáét, isten­telenül megéhezett, és fájt minden tagja. Fél hétkor került rá ai sor. — Jó volt 'kicsit kertész­kedni, igazgató úr? — kö­szöntötte az átvevő. — Mi történt magával? — pillan­tott a térdtől fityegő nad­rágszárakra. — No lássulj, tegye föl az első osztályúa­kat a mázsára! Átpakolt tíz ládát a mér­legre, onnan meg tovább az első osztályú csoportba, ahon­nan majd az átvevőtől elszállítják. Aztán átrakodta a másik tíz ládát, amik má­sodosztályú almát tartalmaz­tak. Minden porcikája nyi­lallott, égett, hasogatott. A gyomra meg forgott az éh­ségtől és az idegességtől. Az átvevő megnyalta a ceruza hegyét, számolt, szá­molt, vonalakat húzott egy papírra, bizonylatolt, szám­lákat töltött ki két példány­ban vagy még többen is, az­tán leperkált az igazgató­nak, aki már csak a felesé­gére tudott gondolni, hétszáz forintot. Beugrott az autóba, usgyi haza. Közben azért, mert gyorsain kiszolgálták, vett a kocsiba benzint (300 Ft), az­tán bement az első kocsmá­ba, hogy mégse menjen ha­za üres kézzel. Magának egy üveg konyakot (170 Ft), a feleségének meg — en gesz­telés ül — két üveg pezsgőt és egy palack vörös bort vá­sárolt (220 Ft). Egy csók... Fél nyolcra hazaért. A fe­lesége kiabált vele. — Hol voltál? Órák óta várunk! Mit csináltál a nad­rágoddal ? — Semmit. — Semmit! Áltál és térd­nél egyszer csak leszakadt a nadrágod szára! Erre a hangra megmutat­ta a kardigán könyökét is. Természetesen' a másod­perc tört része alatt mind­ketten elvesztették a fejüket. Az asszony a konyhaasztal­ra.' borulva zokogott, az igaz­gató ordított, hogy ő robo­tol egész nap, mim egy ál­lat, a kislányuk meg hiszté­riásán kérlelte őket, hogy' ne bántsák egymást. A tombolás azzal fejező­dött be, hogy a gyereket be­parancsolta a szobába, ő le­hajtott a konyakból vagy két decit a gyomoridegess égére, az asszonynak pezsgőt bon­tott, s a pezsgőbe, mert úgy szereti, egy kis vörös bort töltött. (Folytatjuk) Gulay István Manapság elég gyakran kerül szóba — Szabó István Mephisto- ja kapcsán — az Oscar-dí), de azt hiszem még többször be­szélhetnénk a kis bronzszobor­ról, ha a nemzetek szinkron­gyártását is jutalmaznák vele. Hazánk alighanem a bőség za­varával küzdene egy-egy jelö­lési időszakban: melyik produk­ciót ajánlja fel elbírálásra a tudor zsűrinek. Nálunk évente igen sok és kiválóan „magyarí­tott" film kerül forgalomba, amelyek között alig lehet kü­lönbséget tenni. Idén, az egyen­lők harcában biztos sikerre szá­míthat Páger Antal. Az Egy kis romantika című amerikai- francia filmben az ő segítségé­vel szólal meg nyelvünkön az angol színészkirály, Laurence Olivier és az illúzió — mert végül is a szinkron az — szinte tökéletes. George Hoy Hill alkotása fel­üdülést kínál azoknak, akik szeretik a romantikát, és a könnyű, szórakoztató müveket. Egy kedves, öreg csibész — Laurence Olivier — segítő kezé­vel két, 13 esztendős gyerek — Lauren (Diane Lane) és Da­niel (Thelonlous Bemard) — Párizsból Velencébe szökik, hogy szerelmüket a Sóhajok hídja alatt, csókkal pecsételhes­sék meg. A fondor aggastyán zsebmetsző múltjával biztosít­ja az utazáshoz szükséges pénzt, és gondoskodik a néző szórakoztatásáról is . . . A film nem akar többet su­gallni, mint amit kimond: ko­runkban, Einstein, Heidegger és az egzisztencializmus korában is szükségünk van egy kis ro­mantikára, hogy életünk elvi­selhetőbb legyen. (szilágyi)

Next

/
Thumbnails
Contents