Népújság, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-21 / 92. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1982. április 21., sierda Jobb lett volna, ha hozzá sem kezdenek Az egri Valide Szultána kálváriája A másfél százados török hódoltság nagyon kevés műemléket hagyott maga után, az egri 91 éves oszmán uralomra is csupán a magasba szökkenő, karcsú mi- náré, a vár barbakán, kapuvédő bástyája, a milliós költségek árán rekonstruált Arnaut pasa meleg vizű fürdője mellett a Valide Szultána nevét viselt gőzfürdő, úgynevezett hamam emlékeztet. Ez utóbbi tragikussá vált helyzetének a feltárása már nagy nyilvánosságot kíván, hiszen egyértelműen fontos egri műemléki közügyről van szó. A Dózsa György tér 1, számú háznak az udvari részén elterülő fürdő maradványairól már 1863-bari a nagy magyar régész, Römer Flóris felmérési vázlatot is készített. A fürdőről az 1664-ben Egerben is megfordult híres török utazó, Evlija Cselebi is beszámol, megírván, hogy az „nagyon szép, kellemes vizű, hat kamrájú fürdő, egész kupoláját vörös keramit fedi”. Az elviharzott századok során az épület falait zömükben lebontották, s maguk a megmaradt épületrészek mélyen a föld alá kerültek. Néhány szép szamárhátíves falcsonkja árulkodott csak arról, hogy minő törökkori műemléki kincset rejteget ott a föld mélye. A fürdő területén 1950-ben próbaásást végeztek, mely megnyugtató bizonyossággal tisztázta a fürdő tényleges helyzetét. Ennek alapján az ásatás már 1958-ban megindult, s az még 1962-ben is folytatódott, egyben be is fejeződött. Az ásatást a legkiválóbb hazai turkológus régész: Gerő Győző, a budapesti Legújabbkori Történeti Múzeum főmunkatársa végezte az Országos Műemléki Felügyelőség megbízásából. Eger város Tanácsa figyelemre méltó segítségül, kisajátítással biztosította az ásatási területet. A környező talajszinttől legalább 3—3,5 méternyi mélységben gyönyörűen rajzolódott ki az ásatás eredményéként a fürdő helyiségének alaprajzi elrendezése: a centrális nyolcszögletű, egykor kupolával fedett izzasztóhelyiség, melynek oldalain sikerült feltárni a nyolc oldalkamra maradványait, ahol falikutak alatt hajdanában mosdómedencék állottak. Előkerült a fürdő járószintjét sakktáblasze- rűen behálózó fűtőcsatornarendszer, sőt napfényre került maga a fűtőkemence maradványa is. A fürdő bejárati helyisége a mai Dózsa György tér felől, az egykori pékség épülete alatt lappang. 1962-ben azonban, tehát nem kevesebb, mint 20 esztendeje, abbamaradt itt minden munkálat. A műemlékfelügyelőség ugyan a maradványok egy része fölé hevenyészett védőtetőzetet emelt, de a hosszú évek múlása alatt elkorhadt, ösz- szeomlott, megsemmisült ez a primitív és csak ideiglenes célokra hivatott védőtetőzet. A gondosan megtisztított maradványokat ellepte a gaz, s ma már jókora vastagságú fa magasodik a fürdő közepén! Az évszázadokig nyirkos mélyben fekvő kövek napfényre kerülve, részben elporladtak, szét- málltak. A központi izzasztóhelyiség északi kamrája megmaradt, ám feltárt két falcsonkja kidőlt, összeomlott. A mély és gazdátlanná vált gödör alkalmasnak mutatkozott a két évtizednyi elhanyagoltság alatt, hogy hulladéklerakó hellyé változzék. Ennek nyomairól a laikus is meggyőződhet. Az ingatlan tulajdonosa, igen okosan, elzárta az ásatási területet, legalább nem válik műemlékekre „vadászó” idegenek botránykövévé, s nem ád hírt az Országos Műemléki Felügyelőség itteni „munkálkodás”-áról. Közben az ásatási terület mellett álló kicsiny házikót is nagy áldozatok árán kisajátította a városi tanács, no de a szerény építmény megunta a várakozást, és beomlott, részben összedőlt. Az 1970-es évek elején szigetvári munkáján találkoztam Gerő Győzővel, aki határozottan állította, hogy sokkal jobb lett volna, ha hozzá sem kezdenek az ásatásokhoz, mert akkor legalább megmaradtak volna a Valide Szultána fürdő maradványai a jövő feltárása számára. Pedig közben kedvezően alakult a helyzet. A gőzfürdő bejárati helyiségét, részét takaró egykori pék- ségi épület kisajátításra került, minek folytán a műemlékfelügyelőség emberei az épület fürdő felőli részét részben lerombolták. De semmi több nem történt. Minden maradt a régiben Minden pusztult • tovább ... Ez év elején személyesen tárgyaltam egy más ügyből kifolyólag az Országos Műemléki Felügyelőség műemléki felügyeleti osztályának vezetőjével, dr. Barcza Gézával, aki kérdésemre elmondta, hogy körülbelül 7— 8 éve látta utoljára a Valide Szultána feltárt maradványait, és semmi biztatót nem mondott annak műemléki jövőjéről. Ez év február 17-én a rádió telefonkapcsolásos műsor keretében foglalkozott az Országos Műemléki Felügyelőség tevékenységével. Telefonon továbbított kérdésemre Mendele Ferenc igazgató az ország egés2 nyilvánossága előtt kijelentette, hogy 10 éve foglalkoznak a Valide Szultána török gőzfürdő ügyével, és sokatmondóan megnyugtat-1 ta háborgó kíváncsiságomat, kijelentve, hogy „helyre fogjuk állítani”. Ehhez csak annyit lehet és kell is hozzáfűznünk, hogy nagyon, de nagyon nagy baj lehet ott, ahol egy 20 éve félbemaradt jelentékeny régészeti feltárással csak 10 éve foglalkoznak, melynek azonban az ég egy világon semmi nyoma sincs, ha csak az nem, hogy tovább pusztulnak a feltárt maradványok, s egyre több részüket lepi el ismét a hulladék. Két éve egy jugoszláv régész kért meg, hogy mutassam be neki a Valide Szultána maradványait, olvasván hírét a szak- irodalomban. A diszkrét idős férfiút annyira „lenyűgözte” a látvány, hogy egyetlen szót sem szólt, de annál buzgóbban pergett filmfelvevőgépe. Ami Mendele Ferenc rádióban az ország nyilvánossága előtti nyilatkozatát illeti: a hajdani török gőzfürdő „helyreállítás”-áról szó sem lehet, helyette talán a két évtizeddel ezelőtti feltárt maradványok állagmegóvása, konzerválása, s egyáltalában ennek az egri műemléki ügynek mielőbbi napirendre tűzése az égető szükségszerűség. Sugár István Az Egri Szimfonikusok Kodály-műsoráról Az Országos Filharmónia egri ifjúsági bérletét, hétfőin este, a Helyőrségi Művelődési Otthon színháztermében Kodály-műsorral zárták az Egri Szimfonikusok: felhangzott a Háry-szvit és az egyik remekbeszabott népdalfeldolgozás, a A csitári hegyek alatt” című mű. A Kodály-életmű egy magas rendű, hagyományos magyarság-élményen nyugszik. Akár a Psalmus-t idézzük, akár a Budavári Tedeumot, akár a Háryt, nem is beszélve kórusairól, azok tarka virág- szőnyegéről, mindenütt ugyanaz a gondolat munkál. Ezért is tartotta illendőnek a zenetörténeti bevezető ürügyén a műsor elején Szepesi György felolvasni Kodály vallomását, amely a nemzethez, a néphez való elpusztíthatatlan, olthatat- lan szerelemről beszél. A hazai együttest Farkas István vezényelte. A Háry- szvit a régen volt obsitos kocsmai fantáziáját, nagyokat mondó történetét kiinduló pontnak, elindító mozzanatnak használja. Hangulatot fest, képeket ír a lélek falára. De már nem úgy. ahogyan azt az öreg, kiszolgált, italért mesélő hadas- tyán tette a napóleoni háborúk után, hanem abban az ünnepélyességben, amely már a nemzeti géniuszt bírja szólásra. Ebben a minden taktusában hatásra törekvő, az ütőket és a fúvósokat jelentős szerepéhez juttató kompozícióban a humor is jelen van, mint lendítő erő. Mégis a harmadik tétel áll hozzánk á legközelebb — Dombóvári János szólóját fel kell jegyeznünk ! —, mert ez az „épp-hogy élénk” dallam sok mindent kifejez a viharos magyar századokból. A zenekar színesen-tarkán szólaltatta meg a szvitet. A fúvósok éltek a lehetőséggel és megmutatták, mennyi tartalék mozgósítható ebből a zenekarból. Nemcsak a zenés-irodalmi műsorok nyitányaként könyveljük el azt, hogy Juhász Csaba elmondta Garai János költményét, a híres obsitosról — telitalálatként is számontartjuk. A fogékony hallgató ugyanis az elhangzó vers és a rákövetkező zene közötti rokonságot és különbséget is meg tudja állapítani. És ennek a koncertnek ez egyik nagy nyeresége. A Kodály által feldolgozott népdalt Molnár Klára énekelte. Kár, hogy nincsenek zenés-irodalmi estek manap1- ság Egerben, mert ezt a hangot, ezt a kulturált előadást máskor is szíyesen hallanánk. Ez alkalommal is eszünkbe jutottak helyi népművelőink, mondjuk a Megyei Művelődési Központ is észrevehetné, mennyi művészi kezdeményezés, munka kér nagyobb támogatást, gyakoribb nyilvánosságot! Farkas András Tízévesek kerestetnek Felvételt hirdet az Állami Balett Intézet Az Állami Balett Intézetben megkezdődtek az 1982— 83-as tanév előkészületei. Az intézmény felvételt hirdet olyan 10—12 éves leány — és 10—13 éves fiúgyermek részére, akik a tánchoz kedvet éreznek és elvégezték az általános iskola első négy osztályát Az intézet keretében általános és középiskola működik, amelynek elvégzése után a tanulók érettségi vizsgát tesznek. Az Állami Balett Intézet szakmailag sokoldalúan képzett, hivatásos táncművészeket nevel. A felvételi vizsgára jelentkezés ideje május 3-tól 15-ig, a vidékiek szülői hozzájárulással, válaszborítékkal és bélyeggel ellátva írásban, a budapestiek személyesen jelentkezzenek az Állami Balett Intézetnél (1061, Budapest, VI., Népköz- társaság u. 25.), a felvételi vizsgára jelentkező budapesti elhelyezéséről a szülőknek kell gondoskodniuk. Az újonnan felvett növendékek számára az intézet diákotthoni elhelyezést csak korlátozott számban tud biztosítani. A jelentkezőket a felvételi vizsga időpontjáról értesítik. (MTI) Almaszüret 1. da, azaz húsz kiló első oszAz igazgató úr vasárnap kiautózott a telkére almáit szüretelni. Verőfényes őszi nap volt, élvezet ilyenkor a munka. Évek óta nem ígérkezett olyan gazdag almatermés, mint az idén. Érdemes volt hát vásárolni húsz új gyümölcsösládát (darabját huszonötért adták = 500 Ft), a Trabantra pedig egy csomagtartót (1500 Ft), hogy minél több almát szállíthasson az átvevőhelyre. Hajnaltól kora délutánig hajladozott, cipekedett, meg is lett az eredménye. Húsz láda almát tornyozott fel a faház mellé. Két mázsa alma, örvendezett Kétszáz kiló ... Ez igen! Boldogan szívta be az almaillatú levegőt. Aztán átöltözött, és hordta ki a ládákat a gépkocsihoz. A második fordulónál megbotlott, térdre bukott, megesik ilyen kis baleset mindenkivel. A nadrágja szára sajnos térdnél leszakadt, a kardigánja meg kilyukadt a könyökénél. Az almák szétgurulitak, két látályu almából (aminek 4 forintért veszik át kilóját) másod-, sőt harmadosztályú lett. Az igazgató káromkodott, mert már igen elfáradt, s szedhette fel a két láda almát megint. De hát azzaj is végzett, indulhatott az átvevőhöz. Szerencsére oda is érkezett, de vagy ötvenen vártak a sorukra: ö volt az öt- ven-valahányadik. S már csaknem alkonyodat!. A feleségének öt órára ígérte magát. Fél öt volt. Most mit csináljon? Nem viheti haza a hetedik emeletre a két mázsa almáját! Sajnos a máz'álás. a bizonylatolás, az áru átrakása sem haladt valami gyorsan. Fél hat tájt az igazgató már sejtette, hogy otthon kellemetlensége lesz. ö tudta, milyen mértékű a kellemetlenség, ami rá vár, ezért nemsokára rátört a gyomoridegesség. A friss levegő, a mozgás is megtette a magáét, istentelenül megéhezett, és fájt minden tagja. Fél hétkor került rá ai sor. — Jó volt 'kicsit kertészkedni, igazgató úr? — köszöntötte az átvevő. — Mi történt magával? — pillantott a térdtől fityegő nadrágszárakra. — No lássulj, tegye föl az első osztályúakat a mázsára! Átpakolt tíz ládát a mérlegre, onnan meg tovább az első osztályú csoportba, ahonnan majd az átvevőtől elszállítják. Aztán átrakodta a másik tíz ládát, amik másodosztályú almát tartalmaztak. Minden porcikája nyilallott, égett, hasogatott. A gyomra meg forgott az éhségtől és az idegességtől. Az átvevő megnyalta a ceruza hegyét, számolt, számolt, vonalakat húzott egy papírra, bizonylatolt, számlákat töltött ki két példányban vagy még többen is, aztán leperkált az igazgatónak, aki már csak a feleségére tudott gondolni, hétszáz forintot. Beugrott az autóba, usgyi haza. Közben azért, mert gyorsain kiszolgálták, vett a kocsiba benzint (300 Ft), aztán bement az első kocsmába, hogy mégse menjen haza üres kézzel. Magának egy üveg konyakot (170 Ft), a feleségének meg — en gesztelés ül — két üveg pezsgőt és egy palack vörös bort vásárolt (220 Ft). Egy csók... Fél nyolcra hazaért. A felesége kiabált vele. — Hol voltál? Órák óta várunk! Mit csináltál a nadrágoddal ? — Semmit. — Semmit! Áltál és térdnél egyszer csak leszakadt a nadrágod szára! Erre a hangra megmutatta a kardigán könyökét is. Természetesen' a másodperc tört része alatt mindketten elvesztették a fejüket. Az asszony a konyhaasztalra.' borulva zokogott, az igazgató ordított, hogy ő robotol egész nap, mim egy állat, a kislányuk meg hisztériásán kérlelte őket, hogy' ne bántsák egymást. A tombolás azzal fejeződött be, hogy a gyereket beparancsolta a szobába, ő lehajtott a konyakból vagy két decit a gyomoridegess égére, az asszonynak pezsgőt bontott, s a pezsgőbe, mert úgy szereti, egy kis vörös bort töltött. (Folytatjuk) Gulay István Manapság elég gyakran kerül szóba — Szabó István Mephisto- ja kapcsán — az Oscar-dí), de azt hiszem még többször beszélhetnénk a kis bronzszoborról, ha a nemzetek szinkrongyártását is jutalmaznák vele. Hazánk alighanem a bőség zavarával küzdene egy-egy jelölési időszakban: melyik produkciót ajánlja fel elbírálásra a tudor zsűrinek. Nálunk évente igen sok és kiválóan „magyarított" film kerül forgalomba, amelyek között alig lehet különbséget tenni. Idén, az egyenlők harcában biztos sikerre számíthat Páger Antal. Az Egy kis romantika című amerikai- francia filmben az ő segítségével szólal meg nyelvünkön az angol színészkirály, Laurence Olivier és az illúzió — mert végül is a szinkron az — szinte tökéletes. George Hoy Hill alkotása felüdülést kínál azoknak, akik szeretik a romantikát, és a könnyű, szórakoztató müveket. Egy kedves, öreg csibész — Laurence Olivier — segítő kezével két, 13 esztendős gyerek — Lauren (Diane Lane) és Daniel (Thelonlous Bemard) — Párizsból Velencébe szökik, hogy szerelmüket a Sóhajok hídja alatt, csókkal pecsételhessék meg. A fondor aggastyán zsebmetsző múltjával biztosítja az utazáshoz szükséges pénzt, és gondoskodik a néző szórakoztatásáról is . . . A film nem akar többet sugallni, mint amit kimond: korunkban, Einstein, Heidegger és az egzisztencializmus korában is szükségünk van egy kis romantikára, hogy életünk elviselhetőbb legyen. (szilágyi)