Népújság, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-21 / 92. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. április 21., szerda „Ez egy jó balhé...” A 25. építőtábori nyár előtt A munkásfiatalok és a KISZ az egri járásban A KISZ Központi Bizottsága 1975. áp­rilisában hozta meg átfogó elemzést kö­vetően határozatát a munkásifjúság hely­zetéről. Ebben körvonalazta az ifjúsági szövetségnek a fizikai munkát végző fia­talokkal kapcsolatos legfontosabb teendő­it: a tömegbefolyás és a szervezettség nö­velését körükben. A szándék mindenkép­pen jó volt... Mégis: a KISZ X. kongresszusán jelen­levőknek önkritikusan meg kellett állapí­taniuk, hogy az elképzelések megvalósítá­sa érdekében vajmi kevés történt, így nem lehetett előrelépésről sem beszélni. Nem csoda tehát, hogy az itt született ha­tározat ismét részletesen foglalkozott ezzel a témakörrel. Villangó Pállal, az egri já­rási KISZ-bizottság titkárával arról be­szélgettünk, hogy területén milyen az if­júsági szövetség és a munkásfiatalok kap­csolata, melyek az előrelátható feladatok. Az alapot mindehhez a megyei bizottság által megvitatott jelentés adta. Amikor tavaly építőtábori kőrútunkon azt kérdeztem az egyik diáktól, hogy miért dolgozik itt immár harmad­szor, a következőt felelte: — Ez mindig egy jó „bal­hé”. Itt csak egybeforrott, jó társaságok jöhetnek ösz- sze. Olyan ez, mint a sze­relem. Egyszerre gyötrelmes és kellemes, tehát megma­gyarázhatatlan. Aki egyszer belekóstol, az viszont addig jön minden nyáron, amíg csak lehetősége nyilik rá. — Valóban, miért is megy ma egy tizenéves építőtábor­ba? — tudakoltuk Dér János­tól, a megyei KISZ-bizottság munkatársától beszélgeté­sünk során, amikor a 25. nyárra készülődésről esett szó. — Ezekben a táborokban tényleg remek társaságok jönnek össze. Vonzza őket az, hogy próbára tehetik ön­magukat. Olyan elfoglaltsá­got jelent ez számukra, ami új az életükben. Felnőttek­kel dolgozhatnak, s felnőtt módon is kezelik őket. Meg­ismerik a gyári munkást, a földműves parasztot, akik­ről eddig talán csak köny­vekből, filmekből szerezhet­tek ismereteket. No és azt se felejtsük el, hogy ez azért a munka mellett kikapcsoló­dás, pihenés, üdülés is. — Pusztán ezekért nem szerveznék immár 25. éve az építőtáborokat... — Valóban nem. Ma az a cél, hogy a fiatalok is se­gítsenek a népgazdaság előtt álló feladatok megoldásában — Lehet ezt tudatosítani bennük? — Tapasztalatom szerint igen. S ezt arra alapozom, hogy már többször bebizo­nyították: tudnak egymásért, az iskola „becsületéért” küz­deni az. építőtáborosok. Áz sem mellékes, hogy felelős­ségteljes munkát végeznek. Gépeket bíznak rájuk, tud­ják, hogy hasznot hajtanak. Egyébként nem is lehetne összehozni őket. — Mennyit termelnek egy- egy nyáron a tanulók? — Léteznek kimutatások, amelyek arról szólnak, hogy mit jelent forintban ez a munka. A valóságban azon­ban ennél jóval többet! Ugyanis ha az ő munkájuk nem létezne, akkor például az első osztályú őszibarack, csak a harmadosztályú áru minőségét ütné meg, s so­rolhatnám tovább a példá­kat. — A Hanságban, 1957-ben összeállította: Szalay Zoltán kezdődött a mozgalom. Ho­gyan készülnek a jubi­leumra? — A kqzponti elhatározás az, hogy a munkafegyelem javításával, és a teljesítmé­nyek növelésével tegyük emlékezetessé a 25. év tá­borait. Persze mindenhol lesznek megemlékezések, ünnepélyek is. A legnagyobb a hansági emlékműnél. Ezenkívül a gyerekek fel­adatul kapták, hogy gyűjt­sék össze az elmúlt negyed­század építőtáboros doku­mentumait, élményeit. Ebből az anyagból minden tábor­helyen kiállítást is rendez­nek. — Az idén hol dolgoznak a Heves megyeiek? — Tiszakécskén, Békés­csabán, Törökbálinton, Csil­lebércen, Balatonszántódon, Budapesten és Szolnokon. Ezeken a helyeken lesz mezőgazdasági jellegű fel­adat, dolgoznak majd kon­zervgyárban, az építőipar-' ban, s az erdészetben. — Hol tartanak az előké­születek? — A munkahelyeket, s a KISZ KB által szabott fel­tételek biztosítását ellenőriz­tük. Megtörténtek a jelent­kezések is, most már gya­korlatilag csak a szünidőre, s a jó időre kell várnunk, s kezdődhetnek a jubileumi táborok. Szentesen szerve­zünk még kertészeti mun­kát, mivel a megyében az 1435 helyre 1850 tanuló je­lentkezett, s őket sem sze­retnénk kihagyni. — Hogyan kerülnek a gyerekek Szolnokra, vagy éppen Békéscsabára? — Általában a már évek óta kialakult kapcsolatok alapján. Az eddigi évek jó munkája nyomán szívesen várnak vissza bennünket. A tanár úr a fejét fogta — hallhattuk tavaly egy diák-brigádvezetőtől —, ami­kor megtudta, hogy ez a banda egy külön csapatot alkot majd az építőben. „Te Űristen, mi lesz ebből?” Mindig csak ezt hajtogatta. Amikor végre aláírta a pa­pírunkat, hogy mehetünk, nagyon megfogadtuk — no nem neki —, egymásnak: megnyerjük a brigádver­senyt, hadd lássa az „öreg”, helyt tudnak állni a „fekete bárányok” is. A kezünket ugyan nagyon feltörte a la­pát, de eddig mi vezetünk... Hogy végül is nyertek-e? Azt sajnos nem tudom. Ám azt megtudhattam ezek után, hogy mitől is „egy jó balhé” az építőtábor. A fel­tételek adottak, s kívánjuk: az idén is így legyen, a 25. nyáron, hogy utána elmond­hassuk: ez valóban egy „jó balhé” volt... Kis Szabó Ervin — A statisztika beszédes: a járás 45 községében mindenütt van KISZ-szervezet, akárcsak valamennyi üzemben, termelő- szövetkezetben. A területén élő majdnem 13 ezer fiatal közül mégis csupán két és fél ezren tagjai a szövetségnek ... — Az adatok valóban be­szédesek, mégsem mondanak el mindent. Nem szólnak például arról, hogy nagyon sokan Borsod, illetve Nóg- rád megyei munkahelyekre járnak naponta dolgozni, s többségük az ottani KISZ- alapszervezetek tagjai. Az ingázók másik része csak az autóbuszon, vonaton KISZ. tag. Őket kell mielőbb szám­ba vennünk, feltérképeznünk. Külünösen sok a teendőnk a betanított és a segédmun­kások megnyerésében. Eh­hez segítséget ígértek többek között a megyeszékhely vál­lalatai, intézményei is, aho­vá egy-egy napon ötezer fiatal jár b-1. — Mindez persze, a nyilván­tartás rovatba tartozik. De mi­lyen módszerekkel igyekszik az ifjúmunkásokat megnyerni a KISZ? — Már a pályaválasztás­nál próbálunk segíteni, en­nek eredménye, hogy nőtt a munkáspálya társadalmi presztízse. Huszonnégy szak­körben ismerkedhetnek meg a gyerekek a különféle szak­mákkal, emellett az ifiveze­tők jó része is fiatal kétkezi dolgozó. Nagyobb üzemeink­ben — a Mátravidéki Fém­Fiatalok honvédelmi vetélkedőié A célratartásban még szük­ség van időnként a kiskato- nák segítségére (Fotó: Molnár András) Az MHSZ egri járási ve­zetősége a napokban rendez­te meg összetett honvédelmi versenyének járási döntőjét. Az alacsonyabb szintű egye­sületi versenyen több mint tízezren vettek részt. Ezúttal a legjobbak mérték össze tudásukat A junior fiú ka­tegóriában. az érmes helye­zettek sorrendje a követke­zőképpen alakult: 1. Kocs- már Csaba (Kerecsend), 2. Zatykó József (Recsk), 3. Kovács Dániel (Mikófalva). Ifjúsági fiúk: 1. Praveczki István (Recsk), 2. Kéri Ti­bor (Pétervására Szakközép- iskola), 3. Hegyi Tibor (No- vaj). Lányok: 1. Kádár Éva (Novaj), 2. Boza Judit (Bükkszék), 3. Kelemen Ág­nes (Mikófalva). Az érmes helyezettek oklevél és tárgy- jutalomban részesültek. művekben, a parádi üveg­gyárban, vagy a bélapátfalvi cementgyárban — gyakorlat­tá vált, hogy az iskola har­madik évének elején a mun­kahelyi KISZ-szervezetek átigazolják a szakmunkásta. nulókat. A gazdasági vezetők és a társadalmi szervezetek a korábbiaknál hatékonyab­ban segítik a pályakezdők beilleszkedését is. Ebben persze, jelentős szerepe van az ifjúsági szövetségnek, de a szocialista brigádmozga­lomnak is. Mégsem teljesen rózsás a helyzet... — Mire gondoljunk? —• Minden üzemi és téesz- beli szervezetünknek van például kapcsolata úttörőkö­zösséggel, de nem használ­ják ki kellően a lehetősége­ket a „toborzásban”. Évente megrendezzük a mezőgazda- sági pályaválasztási napo­kat a járásban, " ám több­nyire novemberben. Ehelyett nyáron részmunkaidőben kellene foglalkoztatni a gye­rekeket, így jobban megis­merhetik ezt a munkát. Vagy, amikor a diákok se- gitenek az őszi betakarítás­ban, pihenőik alatt tájékoz­tatókat lehetne tartani ne­kik, a munka után pedig játékos vetélkedőket. A másik gond a folyamatos­ság hiánya. Valaki kikerül az iskolából, s utána két-há- rom évig úgymond, szüne­tel a KISZ-tagsága. Évente Ezt a filmet a tárgyak, az eszközök uralják. A kör­nyezet nemcsak körülveszi a hősöket, de be is határolja, kalodába zárja őket. Nem védekezhetnek hangzatos jel­szavakkal, világfeifordító eszményekkel. Alkalmaz­kodni kell, vagy beledögle- ni. Amikor a világ megcsen­desedik körülöttünk, a vál­tozások szinte észrevétlenek­ké válnak: a forradalmi át­alakulás után megszilárdult az új társadalom. Ez kinek* kinek mást jelentett. Az idősebbeknek a nyugalmat, a biztonságos életet, az anyagi javak elérhetőségét. A fiata­lok mindezt másként érez­ték: számukra a nagy cse­lekedetek elmúltát, a „világ­feifordító” gesztusok lehetet­lenségét jelentette a kon* szolidáció. De a mozdulatlanság csak látszat: minden fejlődik, át­alakul. A fiatalok kevéssé tudnak átlátni a szövevé­nyen. Ami divatban, szoká­sokban, életvitelben megbot­ránkoztató újdonság, az szá­mukra követendő modell, lehetőség arra, hogy a tár­saság, a velük egyivású csa­pat befogadja őket. Remény­telenül kiszolgáltatottak, mert szeretnének „elvegyül­ni”, s úgy megtalálni a „ki­válás” esélyét. Peregnek a képsorok, s e sorok írója emlékezik. Az egy forintért kapható tábla jégre, az első házibulin fo­gyasztott császárkörte likőr­re, az első sötétkék öltöny­re, a darabszámra kapható Kék Daru cigarettára és még sok másra. Arra, hogy ka­maszkora az idézett hatva­nas évekre esett. ★ A film főszereplője, Ru­dolf Péter, a Színház- és 250—300 fiatal munkást kell „újra felvenni”. Néhol eh­hez is túlzott követelménye­ket támasztanak. Pedig az ily módon a szervezetből ideiglenesen kimaradt, 24— 25 éves fiatalok már nehe­zen nyerhetők meg a moz­galmi munkának. Hiszen er­re az időre tehető a házas­ságkötés, a lakásépítés, a gyerekszülés stb. A harma­dik: ellentétben az üzemek­kel, a termelőszövetkezete­inkben nem tekint nagy múltra vissza a KISZ-mun- ka. Tapasztalatlanságukból is adódnak hibák. — Az írásos jelentés szerint a munkahelyi demokrácia alsó szintű fórumain nem megfelelő­en érvényesül a KISZ szerepe. Mi az oka ennek? — Az első számú vezetői négyszögek munkája ered­ményes. Középszinten vi­szont ez már egyáltalán nem mondható el. Tapasztalata­ink szerint arra vezethetők vissza, hogy a középvezetők nem teljesen tájékozottak. Sokszor egyszerűen figyel­men kívül hagyják a KISZ- esek véleményét, észrevétele­it. Ugyanakkor arra is talál­tunk példát bőségesen, hogy a KISZ-vezetők nem bizto­sították a kellő információ- áramlást tapasztalatlansá­guk, vagy éppen nemtörő­dömségük miatt. Pedig az említettek nagyban hozzájá­rulhatnak az ifjúsági szö­Filmművészeti Főiskola har­madéves hallgatója, huszon­két esztendős. Hogy kötődik az ő élete és gondolkodása si. évtizedekkel ezelőtti vilá­gunkhoz? — Vácon nőttem fel, ott volt apám művelődési ház igazgató. Ügy gondolom, hogy ezek a szokások, ame­lyek már kissé groteszkül hatnak, vidéken tovább él­tek. Én is öltönyben men­tem el életem első házibu­lijára. Egy lány figyelmezte­tett rá, hogy milyen komi­kusán festek. — Egy hónap állt rendel­kezésünkre a filmfelvételek­hez. Izzadságos munka volt. hiszen azt is be kellett pó­tolni, amit valamikor táncis­kola híján elmulasztottam. Meg kellett tanulni az ak­kor divatos táncokat. Na­gyon nagy élményt jelentett számomra, hogy a filmet ké­szítő „csapat” milyen szin­ten éli meg a múltját. Ahogy most, veletek együtt mele­gében megnéztem a filmet, úgy érzem, ma már én is bátrabban csinálnám, gro- teszkebbül játszanék. — Hogyan fogadták szí­nésztársaid, nem jelentett-e gondot, hogy még kezdő vagy? — Éreztem az elején, hogy kicsit úgy közeliiének hoz­zám: de „aranyos” ez a fő­iskolás. Meg kellett nyerni az „ütközetet”, s elhitetni velük, s természetesen ma­gammal is, hogy elég érett vagyok a szerephez. ★ A film rendezője Kovácsi János. Az ő nevét a rock­színházzal kapcsolatban je­gyezhettük meg. Miért vál­lalkozott most arra, hogy a hatvanas évekről készítsen filmet? — Azt hiszem, mostanra vétség tekintélyének, tömeg- befolyásának növeléséhez. — Az elmondottak meghatá­rozzák az elkövetkező idők főbb teendőit a járás iljúságmozgal- mi életében, különösen a mun­kásfiatalokkal kapcsolatban ... — Mindenekelőtt nagyon fontosnak tartom a szerveze. ti élet előírásszerű betartá­sát. Igenis, rendszeresen meg kell tartani az ilyen jellegű összejöveteleket, gyűléseket. Ez alapja a moz­galmi munka további fejlő­désének. Itt kaphatják meg a KISZ-tagok — a lelkiis­meretesen dolgozó vezetőktől — a munkájukhoz, magán­életükhöz egyaránt szüksé­ges tájékoztatást. A lakóte­rületi KISZ-szervezeteknek az is feladata, hogy naponta eljárókat bekapcsolják a községpolitikai célkitűzések megismertetésébe, megvaló­sításába. Vonzóvá kell tenni a fiataloknak az ifjúsági szövetséget, elérni azt, hogy valóban magukénak érezzék. Ez pedig nem megy más­képpen, csak, ha igyekszünk megszabadulni a pusztán közösségi értékelésektől. Sokkal jobban kell törődni, foglalkozni az egyes tagok­kal, gondjaikkal, örömeikkel, figyelembe véve egyéni fel- készültségüket, emberi tu­lajdonságaikat. Ennek érde­kében lakóterületi munkabi­zottságot hoztunk létre a já­rási vezető testület mellett, s másfél éve rendszeresen rétegtitkári értekezleteken beszéljük meg a tennivaló­kat, s természetesen dolgo­zik az instruktori hálózat is. A rendezvényeket illetően pedig a jövőben tartózkodunk a monumentális együttes akcióktól, inkább a terüle­tieket, helyieket részesítjük előnyben. Ehhez természete­sen növelnünk kell a községi művelődési házak szerepét ért be az a generáció, amely alapélményét abból a korból merítette. Nekünk, akik ak­kor eszmélkedtünk valami naivabb, tisztább világra emlékezünk, ahol megtörtén­hetett még ez a tragédia, amely manapság már kissé nevetséges lenne. — A környezet, a tárgyak tisztelete, vagy hogy egé­szen pontosan fogalmazzak, a nosztalgia nem vonja-e be valamiféle köddel • a törté­netet? — Tartunk ettől, még ez az első filmünk, s közben sokszor rá kellett jönnünk, hogy más a törvényszerűsé­ge, mint a rövidebb alkotá­soknak. Ha nem is sikerült mindent tisztává és egyér­telművé tennünk, reméljük a következőkben még éle­sebben tudunk fogalmaz­ni... ★ Amikor megpróbálja föl­venni a film főhőse környe­zete szokásait, rá kell jön­nie, hogy milyen kegyetlen, „szabálytalan” a világ. A kor, amelyben él „átmene­ti”. Számára, s mások szá­mára is ez a bonyolult vi­szonyrendszer, amelyet ez az egyszerű, részvétlen szó ta­kar a meghasonlást, az egyé­ni tragédiát rejti magában. Ezért hangzik csúfondárosan a Hungária együttes számá­ban: „Cha-cha-cha, ez a lecke mára”. A „leckét” Gruber Ernő — s Kovácsi János — nem tudta jól megtanulni, csak egy do­logra jött rá: a világ össze­tettebb, mint ahogy 6 látta. Közhelyigazság: minden kor­ban, minden időben rá kell jönnünk. Reméljük, a követ­kező évtizedekben sikeresen „utóvizsgáznak”. Gábor László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents