Népújság, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-18 / 90. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIII. évfolyam, 90. szám ARA: 1982. április 18., vasárnap 1,40 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA MÁK LAPJA Mennyi benzint és gázolajat „esznek” a közületi gépjárművek? — Ki figyeli a motorok „étvágyát”? — Szabályosak-e az elszámolások? — Bevált-e a készpénzes üzemanyag-vásárlás? — Milyen intézkedése­ket tettek üzemeinkben az ésszerű energiatakarékosság érdekében? A kérdésekre megyénk népi ellenőrei kerestek választ A megtakarítás értéke: 50 millió forint Minden cseppje veszteség vagy nyereség Tiszteletem Kezd elterjedni mosta­nában egy „új” köszönési mód. Azt mondják a fia­talabbak az idősebbeknek, a beosztásban lentebb le­vők a magasabb polcra került feletteseknek, hogy: Tiszteletem. Bevallom, nekem tetszik ez az üdvözlési forma. Ha valóban igazat mond. Ha csak üres szólam, a sutba vele. Eszembe jutott, hogy egykori kisdiák koromban Egerben a Líceum egyik traktusát elfoglaló jogá­szoknak volt ez a kötelező köszönési módjuk. Akkor még bársony tányérsapkát hordtak hovatartozásuk külső jeleként. Télen és nyáron. Amikor köszöntek, a sapkát a siltjénél fogva levették a fejükről, a mel­lük bal oldalára helyezték és közben mondták: Alá­zatos tiszteletem. Ez az „alázatos” már ak­kor sem volt ínyemre. Kü­lönösen a mély meghajlás hozzá. Mert erre még az utcán is szükség volt, ha az illető, akivel összehozta a Széchenyi utcán a vélet­len, „méltóságos” címmel ruháztatott fel akár állá­sánál fogva is. Visszaköszön a múlt? Kísért a régi hajbókolás, döbbentem meg, amikor először hallottam a „Tisz­teletem” köszönési for- '■ mát? Ha már a „kézit csó- kolommal” nem tudunk mit kezdeni, ha kitörölhe­tetlenül belénk szívódott, akkor a tiszteletteljes meg­alázkodást hagyjuk már el, ágáltam magamban. Igaz, a „kézit csókolom” j (nem „kezét”) lerövidült ! általában „csókolom”-má, és oly mértékben demokra­tizálódott, hogy minden nőnemű személynek, kezdő csitrikortól már csak ez jár országszerte. De ez a „Tiszteletem”...? Tulajdonképpen mi ba­jom volna vele? Nem bosz- szankodom-e éppen eleget az emberek egy részének modortalansága, durva­sága, nyeglesége, öntelt­sége okán? Nem bánt-e, hogy mennyire nem tudjuk egymást tisztelni az ut­cán, a buszon, a presszó­ban, a strandon, a ... bár­hol? Protokolláris látoga­táskor annyira készségesek és nyájasak tudunk lenni, miért szűnik meg a másik iránti tiszteletünk ezt kö­vetően, akár egyetlen perc elmúltával? Furcsa jelenség ez mi­felénk. Már magyaráztam magamnak, hogy az anyagi javak általános elterjedt- ségű birtoklási lehetősége „valakivé” tett milliókat nálunk. De a közművelő­désünk küszöbje még...!? Persze, hogy egészen más, mint akár még tíz évvel ezelőtt is volt. Az elért eredményt ugyan örömmel nyugtázzuk, de aligha szerelheti le jogos elége­detlenkedésünket. Hátha ez a „Tiszteletem” lassan igazivá válik? G. Molnár Ferenc Ismét aktuális témát vizs­gáltak meg a közelmúltban a Heves megyei Népi Ellen­őrzési Bizottság szekemberei. Húsz közületnél, ezen belül nyolc állami, illetve tanácsi vállalatnál, két áfésznál, há­rom állami gazdaságnál és hét mezőgazdasági termelő- szövetkezetben — közte a Mátraalji Szénbányák Válla­lat, a KAEV gyöngyösi gyára, a csányi, a Hevesi Állami Gazdaság, a Heves megyei tanácsi építők, a Mátrai Er­dő- és Fafeldolgozó Gazda­ság, a domoszlói, a hatvani, az erdőtelki, a komlói, az átányi és a vá- mosgyörki termelőszövet­kezetek stb. — vizsgálták meg a gépjárművek üzem­anyag-fogyasztásának hely­zetét, valamint azoknak az in­Tegnap, április 17-én ke­rült sor Egerben, a Ho Si I Minh Tanárképző Főiskola i dísztermében a „Ki tud 5 többet a Szovjetunióról?” cí- i mű országos vetélkedőre, i amelyen hazánk tanárképző ' főiskoláinak hallgatói mér- . ték össze szakmai és politi­kai ismereteiket. A bíráló tézkedéseknek a végrehajtá­sát, amelyeket az országos szervek és hatóságok hoztak a közelmúltban az ésszerű energiatakarékosság érdeké­ben. Mint a részletes felmérés­ből egyebek mellett kiderült: a gépjárművek üzemanyag­fogyasztását a legtöbb üzem­ben és vállalatnál, szövetke­zetben felülvizsgálták és szi­gorúbb normákat állapítot­tak meg. A szakemberek rendszeresen ellenőrzik a gépkocsik műszaki állapotát, ezen belül is elsősorban a motorok benzin- és olajfo­gyasztását kérik számon leggyakrabban a járművek üzemeltetőitől. Javult az elszámoltatások rendje és fegyelme, és konk­rét tényekkel bizonyítható bizottság elnöke Bányász Béla, a Szovjetunió című folyóirat magyarországi fő- szerkesztője volt. A zsűri tagjai között foglalt helyet többek között dr. Szűcs László, a Ho Si Minh Ta­nárképző Főiskola főigazga­tója, dr. Vasas Joachim, az MSZMP Eger városi bizott­ságának titkára és dr. Hor­az is, hogy bevált a kész­pénzes üzemanyagvásárlás megyénkben. Mindezek ered­ményeként egy év alatt nem kevesebb, mint 50 millió fo­rint értékű üzemanyagot ta­karítottak meg az említett üzemek és szövetkezetek. Aligha kell bizonyítani: 50 millió forint igen nagy pénz, különösen, ha az előterem­téséhez, vagy megspórolásá­hoz csak fegyelmezetebb munkára, és okos ötletekre van szükség. Találkoztak persze gon­dokkal, hiányosságokkal is a NEB szakemberei. Az ered­ményekkel együtt ezekről is részletesen informálták a felmérésükbe bevont üzemek, szövetkezetek gazdasági és politikai vezetőit váth Tamás, az MSZMP He­ves megyei Bizottságának munkatársa is. A játékot Endrei Judit, a Magyar Te­levízió bemondónője vezette. A vetélkedő győztesei a pécsi főiskola hallgatói, má­sodikok az egriek, harmadi­kok pedig a szegediek let­tek. Ki tud többet a Szovjetunióról? A tanárjelöltek győztesei: a pécsiek Lengyel párt- és állami A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Ma. gyár Népköztársaság Minisztertanácsa meghívására Wojciech Jaruzelski, hadseregtábornoknak, a Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottsága első titkárának, a Lengyel Nép- köztársaság Minisztertanácsa, a Nemzeti Megmentés Katonai Tanácsa elnökének vezetésével a közeli napokban lengyel párt- és állami küldöttség érkezik hivatalos, baráti látoga­tásra hazánkba LENIN SZÜLETÉSÉNEK ÉVFORDULÓJA TISZTELETÉRE Kommunista műszak az állami építőknél és a Gagarin Hőerőműben Ónként vállalták a társadalmi munkát az állami építők Bereczki Bertalan szocialista brigád tagjai is (Fotó: Szántó György) Hagyomány már a Heve6 megyei Állami Építőipari Vállalatnál, hogy Vlagyimir Iljdcs Lenin születésnapját kommunista műszakkal kö­szöntik. Tegnapi, szombati pihenőnapjukon több százan fogtak dologhoz megyénk három városának kiemelt építkezésein. — Vállalásuk szerint idén két kommunista műszakot dolgozunk — mondta Kerek József vízvezeték-szerelő. He­vesről jöttek a megyeszék­hely Grónay-lakótelepére, hogy meggyorsítsák a 3X16 lakás építését. Egerben egyébként minden jelentősebb munkahelyen dolgoztak a megyei építők. A lajosvárosi „piros” is­kolánál főleg azok az épí­tő szülők igyekeztek, akik­nek a gyerekei az intéz­ményben tanulnak majd ... — A takarítók Radnóti Miklós brigádjában hozzám hasonlóan sok asszonytár­samnak van óvodás- és isko­lás korú gyereke. Bennünket nem kellett agitálni a tár­sadalmi munkára! — újsá­golta Nagy Andrásné brigád- vezető, a 16 tantermes álta­lános iskolánál. A megyei kórház építésé­nél egy ifjú férj pedig arról beszélt, hogy már csak azért is igyekezni kell a munkála­tokkal. hogy születendő gyer­meke az új kórházban lássa meg a napvilágot... Tovább épült a Csebokszá­ri-városrész is ezen a napon. Az idei évben összesen 115 házgyári lakásba költözhet­nek be a tulajdonosok, no­ha itt sok még a tennivaló. Mindenesetre az április vé­gére kitűzött harminc lakás átadásához az irodai dolgo­zók is hozzájárultak: takarí­tották az épületet és csinosí­tották a környékét. Gyöngyösön a cég ipari fő­üzemében egyebek mellett villamos elosztókat és búto­rokat gyártottak. Harmath Gyula vezetésé­vel a lakatosok aranykoszo­rús szocialista brigádja ab­lakokat, ajtókat gyártott, mi­közben a szerelők az okta­tási központnál dolgoztak. A Petőfi Sándor* szocialista bri­gád ugyanis felhívással for­dult az építésszerelésben részt vállaló kollektívákhoz, akik kommunista műszakkal is hozzájárulnak az intéz­mény jó minőségű átadásá­hoz. Jól haladtak a betono­zással a Vörös Hadsereg úton épülő V—4. jelű létesít­ményen is, ahol Kiss Lász­ló PEVA-szerelőbrigádjának tagjai a reggeli munkakez­déskor ígéretet tettek a ház tetején levő munkák elvég­zésére. Beváltották szavukat. A dolgozók a kommunis­ta műszak bérét a lakásépí­tési alap és a gyermekjóléti intézmények támogatására ajánlották fel. Többek kö­zött ezzel is segítik az óvo­dák, bölcsődék munkáját, javítják működésük feltéte­leit. A Gagarin Hőerőműben is kommunista műszakot tartottak szabadnapjukon, április 17-én a dolgozók. Mint Kiss Tamás üzemviteli főosztályvezetőtől megtud­tuk: a váltó műszak miatt tulajdonképpen egy hétig tartott a társadalmi munka- akció; mindig azok a kollek­tívák ragadtak ásót, lapá­tot és takarítóeszközt, ame­lyeknek letelt a kötelező munkaidejük. A vállalat visontai, lő­rinci és salgótarjáni telepén több mint 1500-an jöttek el; munkájuk nyomán egészsé­gesebb és szebb lett a kör­nyezet, az úgynevezett „tech­nológiai” klíma. A fizikai és alkalmazotti dolgozók rendet teremtettek a telepi udvaro­kon, fákat ültettek, padokat festettek, csinosították az üzemeket. Sokan részt vettek ezenkívül a visontai 5-ös szá­mú blokk karbantartási munkáinak előkészítésén is. A Gagarinban, — ahol ed­dig is honos volt a termelést segítő társadalmi munka — ezúttal 67 szocialista és munkabrigád teljesítette ver­senyvállalását a kommunis­ta műszakban. A kommunista műszak be­vételét a vállalati munkás- lakásakció és a megye gyer­mekintézményeinek támoga­tására ajánlották fel a dol­gozók. Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt!

Next

/
Thumbnails
Contents