Népújság, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-16 / 88. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. április 16., péntek 3. Megőrzés és megújulás Tíz esztendő az oktatásban meglehetősen tetemes idő, még akkor is, ha tudjuk hogy ennél hosszabb szakaszokra tagolódik az oktatásügy története. Hiiszen a mégoly jelentős változások sem szüntetik meg az előző korszakok továbbvihető hagyományait. Ugyanakkor egy évtized a tanulók jelentős részének csaknem a teljes iskolában töltött idejét jelentf, a pedagógusok pályájának pedig negyedét-harmadát. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1972. június 15-i határozata az állami oktatásról tehát meghatározó jelentőségű, végrehajtásának eredményei, fogyatékosságai hatással voltak és vannak a tanuló ifjúságra, a pedagógusokra, s — miután közvetve vagy közvetlenül valamennyien érdekeltek vagyunk — az egész társadalomra. Ez a felismerés magyarázza egyebek között az oktató-nevelő mun- I ka iránt megnyilvánuló széles körű érdeklődést, a tennivalókról folytatott viták : sorát. Mit hozott az elmúlt tíz év a 'magyar oktatásnak? A Központi Bizottság április 7-i ülésén tárgyalt a tapasztalatokról és a' további feladatokról, az eredmények közül elsőként a mennyiségi fejlődés érdemel említést. A cél az ugyan, hogy az iskola a jelen és a jövő feladatainak megoldására képezzen-ne- veljen, ami természetszerűleg minőségi és nem mennyiségi kérdés, ám az is nyilvánvaló, hogy mennyiség és minőség között szorosan ösz- szefüggés van. Nevezetesen: az általános iskola mindaddig egyenlőtlen feltételekkel volt kénytelen számolni, míg az óvodai hálózat nem épült ki, amíg a gyerekek iskolára való előkészítése hiányos volt. Évről évre gyarapodott az óvodák száma, az idén első osztályba lépők több mint kilencven százaléka járt óvodába. Tanult verset, éneket, megfelelő szintre fejlődött beszédkészsége, nem idegen számára a közösség. Következtetésképpen az első osztályokban magasabb szinten kezdődhet az oktatás. A nyolcosztályos általános iskola immár a felszabadulás óta kötelező. De valóban általánossá — abban az értelemben, hogy a gyerekek nemcsak elkezdik, hanem tanköteles korban be is fejezik tanulmányaikat — az utóbbi években vált. A 95 százalékos arány figyelemreméltó siker, kiváltképp, ha számításba vesszük, hogy veszélyeztetett gyerekek — akik a szülői háztól igencsak gyér biztatást kapnak — a többiekhez hasonlóan megszerzik az alapműveltséget. Olykor a környezet visszahúzó erejét legyőzve. A nyolc osztály hiányát eddig is, ezután is pótolhatják felnőttként, a dolgozók iskolájában — a szocialista iskola- rendszer egyik sajátossága a hátrányos indulás fölszámolására való készség — ám tagadhatatlan, hogy a pályaválasztás, a továbbtanulás többnyire tizenéves korban dől el, és kétségkívül előnyt élvez, aki időben fejezi be általános iskolai tanulmányait. Hogy mennyien élnek ezzel az előnnyel? A nyolc osztály befejezése után a diákok 93 százaléka továbbtanul. Ha elfogadottá vált, márpedig az adatok szerint azzá vált —, hogy az alapismeretek elsajátítása nélkül senki nem boldogulhat vagy nagyon nehezen boldogulhat az életben, akkor ragaszkodni lehet és kell ezeknek az ismereteknek az elsajátításéhoz, számon kéréséhez. Köny- nyű belátni, hogy az általános iskolai oktatás színvonalától függ a középiskolák tevékenysége. Tudjuk, tapasztaljuk, hogy mindinkább szükség van a középfokú tanintézetekben elsajátítható ismeretekre, műveltségre. A középfokú képzés belső arányai a következő években az érettségit adó középiskolák javára módosulnak. Mindez, ami az oktatáspolitikai határozat végrehajtása közben elhibázottnak bizonyult, a társadalmi igényekkel valamilyen módon ellentétes intézkedésből származott, Ha nem is mindig a termeléssel közvetlen ösz- szefüggésben. A történelem- tanítás hiányosságai példának okáért nem gátolták egy-egy szakma jó elsajátítását, de azt igen, hogy — a Központi Bizottság üléséről kiadott közleményt idézve — „Az iskola kiemelkedő feladata felnövekvő nemzedékek tudásának, műveltségének, tudományos világnézetének szilárd megalapozása” legyen. Egy-egy tantárgy indokolatlan háttérbe szorulása, a kötelező ismeretanyag túlságosan gyakori módosulása, pedagógiai módszerek múló divatja kedvezőtlenül hatott az iskola stabilitására. Az iskolának — valamennyi fokon — szüksége van a folyamatos megújulásra, de szüksége van az állandóságra is, az értékek megőrzésére. E nélkül bizonytalanná válik a pedagógus, nehezen érti, követi az iskola szándékait a szülő. 9 A mostani központi bizottsági ülésen elfogadott irányelvek elsődlegesen az állami teendőket, az oktatás tárgyi és személyi feltételeiről való gondoskodást, a központi irányítással és a helyi öntevékenységgel kapcsolatos feladatokat összegzik. Mégsem csak szűk szakmai körhöz szólnak. Politikai és társadalmi szervezeteknek, mozgalmaknak és az egyéneknek is megvan a maguk felelőssége az iskolák további fejlődésében. Hogy mást ne említsünk: a szülői gondoskodást, a család ösztönző példáját semmilyen intézmény nem pótolhatja. A pedagógusoknak elismerést, megbecsülést, mi az ifjúság sorsát magunkénak érző felnőttek adhatunk. A tudás, a műveltség értékét a gyerek azon méri le, hogy mi, az előző nemzedékek mennyire tartjuk fontosnak. Az iskola csak velünk együtt győzheti meg növendékeit a tanulás hasznosságáról. Tőlünk is függ tehát, hogy a megalapozott elképzelésekből, tervekből mi válik valóra, hogy milyenné lesz a következő években, évtizedekben az iskolai, oktatás-nevelés hatásfoka,,társadalmi presztízse. M. D. Kövezet A tollforgató eltűnődik: vajon mindig a pokolba vezető utat kell kiköveznie a jó szándéknak? Vajon hol az a határ, amely az érdek és az érdektelenség, a jóért vállalt áldozat és — a kockáztatás kényszere között húzódik? Mindebből nem Valami „emberek, legyetek jók” tartalmú eszmefuttatás kíván kerekedni, sőt! A konkrét példa ugyanis — a napokban ismét felszínre került B—3 olajszűrő berendezés sorsa — sem azt nem bizonyítja hogy az emberek nem elég jók, sem azt, hogy túl rosz- szak. Emlékeztető e lapunkban többször felelevenített témáról: születik egy magyar szabadalom, amely az elpiszkolódott, de még kémiailag nem tönkrement fáradtolaj tisztításával bármely olaj élettartamát legalább a kétszeresére növeli. Ezt a szabadalmat vásárolja meg a Füzesabonyi Vegyesipari Szövetkezet 1979 őszén. Fél év alatt piacra is dobja az olajszűrő kocsi első példányait, 1981 májusában pedig a BNV vásárdíját is elnyeri e termékével. Háromszáz darab működik az országban e kocsikból, egyaránt jól. A mezőgazdaság legkorszerűbb erőgépeiben, a megállás nélkül olajat cserélő nagy értékű szerszámgépekben, járműmotorokban bizonyosodott be, hogy a minősítő vizsgálatok eredménye valós: a kenőolajaknak legalább a fele fogy el feleslegesen! Népgazdasági méretekben iszonyú számot kapnánk, ha a környezetbe kerülő, vagy csak feleslegesen nem tovább használt olajakat forintra váltanánk át; milliárdok- ról van szó, valutában. Ehhez képest elenyésző, amit a népgazdaság érdekében a kispénzű füzesabonyiak fektettek az ügybe. Egymillió forint értékű új műhely; néhány tízezerért részvétel a vásárokon, a BNV-től a szegedi ipari vásárig, legközelebb pedig, hétfőtől, az első innovációs ki. állításon; néhány ezerért szakmai bemutatók megye- és országszerte; legutóbb kétszázezerért egy tízperces szakmai ismertető film — első ízben tegnapi tv-börze vetítette! — és a talpalás, a hajtás nem „forintosítható” befektetései, amelyek már-már a kényszerű megszállottság érzetét keltik. A másik oldalon? A megyei bemutató a rossz szervezés miatt szó szerint is nevetségessé vált. A közeli állami gazdasággal az ingyen átadott gép néhány hónap múlva "használatlanul és használhatatlanul kerül vissza. A szintén közeli termelőszövetkezet vezetői azzal a magyarázattal utasítják el a felajánlott olajszűrőt, hogy nem hajlandók saját gépparkjukat tönkretenni — éreztetve ezzel az AFOR, a SZIMFI, a MÉM Műszaki Intézet vegyészmérnökeit, tudományos kutatóit megszégyenítő „szakértelmüket”. Egyszóval: a megye eddig csak a nega. tív példák tárháza volt, maradt. Kerül, amibe kerül: kövezze az a jó szándék a pokolba vezető utat! Persze, ez nem is igaz; a füzesabonyiak is ebben a megyében élnek, dolgoznak. Kőhidi Imre Az ügyésznő, aki soha nem vádolt.. (Fotó: Perl Márton) A z országgyűlés idei “ első, tavaszi ülésszakán az igazságügy-miniszter beszámolójában hangzott el a valamennyiünket foglalkoztató témakör: a túlszabályozás. Miként vélekedik erről az ügyésznő, dr. Magyar Elemérné? — Nem mondom, jó kis bemelegítő kérdés ... Való igaz az, amit a minisztertől hallottunk a túlszabályozásról, illetve annak okairól. Megszületik egy jó jogszabály, ezután pedig megindul az állásfoglalások, utasítások áradata. A legtöbbször tényleg a felesleges fontoskodás, szubjektivitás miatt. Előfordul azonban, amikor maga az alapjogszabály nem egyértelmű — s a kis- vagy nagykapukat valamiképpen be kell tömni, — Térjünk rá a bemutatkozásra. Ne haragudjon meg érte, de gondolom, nem akart világéletében ügyész lenni... — Felsős gimnazista voltam, amikor eldöntöttem, hogy mindenképpen továbbtanulok. Egerben a Szilágyi gimnáziumban érettségiztem. Humán érdeklődésű voltam, de a pedagóguspálya egyáltalán nem vonzott, úgy gondoltam, talán a jog jó lesz. Felvételi előtt már elképzelésem is született, s vágyaimat rá is írtam a jelentkezési lapra: „Gyermekbíró szeretnék lenni!” Előfelvételi nyertem Szegedre, egy évig tehát az egri kórházban voltam segédápoló és orvosírnok. Ez jól jött, mert megtanultam gépelni. Ezután következett a négy év — mert mi még csak ennyi ideig jártunk — tanulás a jogi karon. — No, de — tudom — joghallgatók körében nem túl népszerű ez a pálya. — A választásomnak családi előzményei vannak. A férjemmel a harmadik évben házasodtunk össze. Negyedév előtt, nyáron hathetes gyakorlatra kellett mennünk. Szegeden azonban nem volt hely, s mi természetesen szerettünk volna együvé kerülni. Ezért jöttünk Egerbe, ahol az ügyészségen létszámhiány volt, és szívesen fogadtak bennünket. Megmaradtunk, s 1970 óta vagyunk mindketten kinevezett ügyészek. — Két azonos foglalkozású egy családban. Nem ad alkalmat a vitákra, súrlódásokra? — Nem, sőt, épp az az előnye, hogy szakmailag nagyon sokat tudunk segíteni egymásnak, ügyeinket gyakran megbeszéljük, ötletekkel, tánácsokkal látjuk el egymást. Jellemző példa az egyetértésre, hogy amikor a kinevezésünket megkaptuk, azt mondták nekünk, egyikünk büntetőjogi, a másikunk pedig a polgári jogi területre mehet. A férjem már egyetemista korában is a büntetőjoggal szeretett foglalkozni, s ő döntött. — Kérem, beszéljen a munkájáról. — Az egyik legfontosabb tevékenységünk az általános felügyelet. Vagyis mindazoknak az eljárásoknak, intézkedéseknek a törvényessége felett őrködünk, amelyek nem a bíróságon zajlanak. Építésügyi esetek, szabály- sértések, munkajogi és szövetkezeti tagsági viták, adó- és lakásügyek, társadalombiztosítási jogviták tartoznak többek között ide. Ha megállapítjuk, hogy a sérelmezett intézkedés törvény- sértő, akkor óvással élünk. Ha viszont a vizsgált szervnél folyamatosan a jogszabályi előírások ellenére cselekednek, akkor a felszólalás az ügyész eszköze. Csekélyebb törvénysértéseket jelezzük az adott hatóságnak. —Mi a hatásuk az ügyészi beavatkozásoknak? — Ha az adott hatóság egyetért velünk, úgy természetesen meghozza az ellentétes értelmű határozatát. Ha viszont nem ért egyet, ezt jelzi, s akkor a felettes szervhez küldjük meg az óvást, illetve a felszólalást, s az dönt az adott ügyben. Végső fokon a vitás ügyekben a megyei tanács végrehajtó bizottságának titkáráé a döntő szó. — Előfordult-e, hogy elutasították az ügyészi óvást, vagy a felszólalást? — Ügy nem utasítottak el, hogy ne értettünk volna vele egyet. Ezekben az esetekben egyébként mindig konzultálunk az ügyintézővel, s sokszor az állampolgárokat is meghallgatjuk. Építési és birtokháborítási ügyekben pedig több alkalommal is helyszínelést végzünk. Az is talán kétszer fordult elő eddigi pályámon, hogy módosítani, illetve visszavonni kellett óvást. — Kérhetünk példákat is? — 1976-ban vizsgáltuk, hogy miként érvényesülnek a kisgyermekes anyákat megillető jogok. Köztudott, hogy az anyának három kisgyermek után kilenc fizetett szabadnap jár. Ezt meg is adták mindenütt. A Munka Törvénykönyvének végrehajtási rendelete szerint az ilyen anyának két nap pótszabadság is jár. Ezt azonban már legtöbb vállalatnál, gazdálkodó szervnél nem biztosították, úgy gondolták, hogy az benne van a kilenc szabadnapban. A mulasztás miatt felszólalással éltünk, s ezután már a jogszabályban előírtak szerint jártak el. — A beszélgetésünk alatt behozott akta viszont polgári ügy volt... — Kevesen tudják, hogy az ügyésznek polgári perekben is lehet szerepe. Tavaly például 400 polgári üggyel foglalkozott az ügyészség. A felek bármelyikének óvás iránti kérelmét mi bíráljuk el. Emellett azonban folyamatosan tanulmányozzuk a perek anyagát, s ha szükség van rá, hivatalból jogunk van ügyészi fellépést bejelenteni- Akkor, ha jelentős társadalmi, vagy egyéni érdeket sért a hozott bírói határozat, vagy pedig jogszabály-értelmezési hiányosságokat észlelünk. Ilyen esetekben az ügyész a fél helyzetébe kerül azzal a megszorítással, hogy nem köthet egyezséget, jogról nem mondhat le. Ezentúl polgári ügyben keresetindítási jog is megilleti az ügyészt a gyermekelhelyezéssel, vagy gondnokság alá helyezéssel kapcsolatos perekben. Az ön által említett akta éppen egy gyermekelhelyezéssel foglalkozó peranyag. Sokat foglalkozom még nem vagyoni kárral kapcsolatos, illetve munkajogi jellegű ügyekkel is. Az előbbire példa az az eset, amikor egy fiatalember baleset folytán mindkét lábát elveszítette, ez súlyosan megnehezítette az életét. A kérdés az volt, milyen ösz- szeget állapítson meg kártérítésként a bíróság. Végül is százezer forintot ítélt meg. — Kevésbé hozzáértő emberekben az a kép alakult ki az ügyészről, hogy ő a közvádló, ön azonban az elmondottak szerint soha nem volt a klasszikus értelemben vett ügyész ... — Nekem ez sosem okozott gondot, sőt az ügyészi munkának ezt a részét éppen azért szeretem, mert sokkal közvetlenebb kapcsolatba kerülhetek az állampolgárokkal. A másik dolog: a büntetőjogi perben az ügyész célja, természetesen az igazság kiderítésével, a bűnös megbüntetését elérni, tehát nem a sértetten segíteni. Azon a területen, amelyen én dolgozom, éppen annak érdekében kell alkalmaznunk a jogszabályokat, akié az igazság. — Ez ars poeticának is beillő gondolat. Eddigi munkája elismeréseként éppen az idei nőnapon a legfőbb ügyész dicséretben részesítette. Ügy tudom azonban, hogy a munka mellett életének jó részét tölti ki a család... — Három fiúgyermekünk van, bizony, sokat kell foglalkozni velük. Amíg nagyobbak nem lettek, sokat kellett otthon lennem velük, mert sokat betegeskedtek. Az ügyészségen azonban a lehetőségek szerint minden segítséget megkaptam, például azt is lehetővé tették nekem, hogy otthon dolgozzam. Emellett a férjemmel sajátos munkabeosztást alakítottunk ki, én végzem a házi munkák java részét, ő pedig a gyerekekkel foglalkozik. Egy nagy kívánságom van, 53 négyzetméteres, kétszobás lakásban lakunk, két iskolás és egy óvodás .korú fiúval. Bizony szűk a hely. 1978 óta van bent lakáscsereigényünk, azóta azonban megfelelő nagyságú szövetkezeti lakás nem épült Egerben. Ebben az esztendőben — remélem — családi ház vásárlásával meg tudjuk oldani a lakásgondunkat. Ezzel teljesebbé válik a boldogságunk. Szalay Zoltán Téglagyári éliizemavatás Egerben A lakossági igények jobb kielégítésére a tavalyi évtől ismét kis méretű téglát gyártanak az egri, Vécsey- völgyi üzemben, mi több: a munkahelyet a profilban megyei bázissá fejlesztették. Az igyekezet során a nyers és az égetett termékből egyaránt jelentősen túlteljesítették a tervet, s így 721 ezer darabbal nőtt a kínálat, ami a kislakásépítőket kedvezően érintette. Ugyanekkor javult a minőség is, nem utolsósorban pedig gazdaságosabbá váltak a műszakok. Ezer téglánként 2,6 órával csökkent a ráfordítás, összesen kétmillió forintnál nagyobb összeggel nőtt a nyereség. Ilyesfélékre emlékeztek csütörtökön délután azon a kedves ünnepségen, amelyet az Észak-magyarországi Tégla- és Cserépipari Vállalat egri 11. számú gyárában vendeztek abból az alkalomból, hogy a lelkes kis kollektíva 1976 óta újra „Élüzem” kitüntetést kapott. Az elismerő oklevelet — amelyet a négy megyében dolgozó vállalat 10 egysége közül másodmagával, az ugyancsak egri, Homok utcaival együtt érdemelt ki a gyár — Jáborcsik István igazgató adta át GécSí György gyárvezetőnek, miközben a sikereken leginkább osztozókat külön is honorálták. Többi között kiváló dolgozóvá avatták Szabó Zoltánná „kolleros”-t és ifj. Schreiner Antal targoncavezetőt, míg a Tyeres- kova, illetve Gárdonyi szocialista brigádokat oklevelekkel jutalmazták.
