Népújság, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-02 / 78. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1982. április 2., péntek Arcek a vándorzászló mögül A forradalmi ifjúsági napok idei ünnepe minden bizonnyal sok fiatal szakmunkás és tanár, szakoktató számára marad örök emlék Hatvanban. A korábbi évek megannyi szép sikere után elérkezett a legigazibb: Kovács Katalin, az ifjúkommunisták irányító testületének titkára, ezúttal vehette át a KISZ Központi Bizottsága vörös vándorzászlaját. Az ünnepi aktus perceiben sok száz tenyér csattant össze a Damjanich tornatermében, és sokan gondoltak vissza a közelmúlt évek mozgalmi életére, iskolai munkájára, amelyek meghozták e magas elismerést a szakmunkás- képző intézet KISZ-eseinek. Amikor, túl az ünneplésen, megkérdeztük Horváth Fere ncné nevelési igazgatóhelyettest, mit tart az eredményről, minek tulajdonítja a nagy előrelépést, összegezve így válaszolt: A konkrétabb feladatok többre, jobbra serkentették diákjainkat, az osztályokra épülő 18 alapszervezet élén álló bizottság ténykedése is aktívabb volt a korábbinál, és a fölfejlődés harmadik tényezőjeként most már „beérett’ a harmadévesek patronáló, utánpótlásnevelő munkája. Természetesen az. egyéni teljesítményekről sem feledkezhetünk meg a visszapillantás idején. Azokról, akiknek az arca előtűnik a vándorzászló vöröse mögül, hogy még közelebb vigyen bennünket a siker titkainak megfejtéséhez. Itt van például egy csányi villamos- gép-szerelő, Barócsi János, a KISZ aranykoszorús jelvényének tulajdonosa, aki igen sok pontot hozott Hatvan KISZ-eseinek. Nemcsak a mozgalmi munkában fá- radatlan. ö volt az, aki az „Édes anyanyelvűnk” sárospataki országos versenyén az elsők közt végzett, és most készül megyei győztesként a magyar nyelvtan országos tantárgyi döntőjére, amelyet Egerben rendeznek meg. Vagy hozzuk példának a kerekharaszti Kovács Zoltánt! Ez a fiatal mezőgazdasági gépszerelő, aki a magyar irodalom tantárgyi versenyének ugyancsak döntőse, és a szakma legjobbja címért küzdhet, igen tevékeny tagja például az intézet néptáncegyüttesének, amely Szabó József oktató és koreográfus irányításával Rigába is eljutott, hogy külföldi csoportok között, nagy gálaműsorokon bizonyítsa a Hatvanban folyó szakmunkás- képzés sokoldalúságát. Egyébként a KISZ-munka szempontjából sem volt közömbös a szakmai, tanul- • mányi mozgalom meghonosítása a Damjanichban, legfőbb célként arra ösztönözve kilencszáz diákot, hogy önmagukhoz képest minél többet nyújtsanak. Hogy e serkentő, ösztönző vállalkozáson belül egy-egy fiatal, vagy egy-egy osztályra épült alapszervezet hogyan gyűjtögethet, illetve veszíthet pontokat, amelyek az értékelésnél majd döntenek? Minél jobban kell helytállniuk az elméleti tárgyak tanulásában, a gyakorlati képzésben, számba veszik a tanórákon kívüli ténykedésüket, a negyedik mérhető és mérendő teljesítmény pedig a társadalmi munka. Ebbéli képességük, szándékuk kifejtésére bőven kínál lehetőséget az intézet, és külön megbecsülik a törekvőket. Nem kevesebb, mint 18 szakkör működik az iskolában, a köz- művelődésnek pedig külön szervezője, vezetője van immár L aczik József szaktanár személyében. Meg is mozgatta a fiatalok fantáziáját, csillapítva egyben fölkeltett szellemi érdeklődésüket. Mást ne mondjunk, a honismereti szakkörben az iskolatörténethez gyűlik az anyag, a kézimunkában, a művészkedésben kitűnők pedig most éppen kiállításon szerepelnek. Ugyanez a tanulmányi mozgalom vezetett különben oda, hogy tiszta, rendezett az iskola, hogy a Vöröskereszt elsősegély-tanfolyamain egyre több fiatal vesz részt, hogy a tavaly kiérdemelt „Hatvan városért” kitüntetés elnyerését követően ismét 229 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek városszerte a szakmunkásfiatalok. Q Hogyan történik az értékelés? Milyen megfontolás alapján jutott legutóbb színházlátogatáshoz, könyvjutalomhoz a női szabókból, kon- zervgyártókból álló III/7-es, vagy az ugyancsak női szabászatot, fényezést, mázolást tanulók II/7-es alapszervezete? Vagy miként jutalmazták fényképezőgéppel Norczen Tündét, Szadai Évát? A héttagú szakmai, tanulmányi értékelő bizottság — amelyben a diákok közül ott van Szmolka Tibor, Lőrincz Edit, Hegedűs Zsolt is — negyedévenként lapozza át valamennyi osztály munkafüzetét, összegezi a négy különböző terület pontjait. Bekapcsolódik ebbe a munkába a tanulói szakszervezeti bizalmi testület is, hogy aztán a legjobb egyetértésben szülessék meg a döntés. A pontozás igen érdekes módon alakul, és nem föltétien függvénye egy-egy országos tanulmányi döntőben való helytállásnak, egy-egy szakmai versenyen szerzett babérnak. Mint már említettük: az itt a cél, hogy mindenki önmagához mérten nyújtson többet! Ezért maximális pontszámmal honorálják azt a diákot, aki kettes rendűből hármasra küzdi magát, vagy éppen az ifjúgárdista században, a sportban tűnik ki. Ez utóbbira példa Maros Melinda, aki az MHSZ országos céllövőbajnokságának serdülő légpuska számában ezüstérmes lett, magának és alapszervezetének pontszámait „ugrasztva” meg. Ellenpélda? Nem gyakori, de előfordul, hogy osztályfőnöki, szakoktatói figyelmeztetésért, intésért mínusz pontok terhelik a diákok, az alapszervek teljesítményét. o Az iskolai és az ifjúkommunista szervezeti munka Bugyi István harmadéves kőművestanuló és társai a Ballassi úton épülő gyermek- intézmény munkálatain tevékenykednek (Fotó: Szabó Sándor) szinte minden területét érintettük már. Egy dologgal viszont elmaradtunk, tehát gyorsan pótoljuk. Amit elért a Damjanich Szakmunkás- képző Intézet KlSZ-bizottsá- ga, több száz fiatalja, talán nem sikerül, ha nincs a tantestület érzékeny reagálása mindenre, ami csak az oktatás, a nevelés, az ideológiai tisztánlátás szempontjából döntő lehet a serdüdő, fejlődő ifjúmunkások életében. Ez az akarat közös! De ahhoz például, hogy az országos kísérletként először itt bevezetett ötnapos munkahétre való áttérés zökkenő- mentes volt, továbbá népszerűek a diáknapok kulturális, sportversenyei, és termékeny kapcsolat alakult ki a tanulói szakszervezeti bizalmi testület és a KISZ-bizottság között, kellett Horváth Lajosné főbizalmi, Demeter Mária vöröskeresztes tanárelnök, Tóth Lajosné KISZ-tanácsadó titkár, vagy éppen az Ifjú Gárda-századot patronáló Kassa András szakoktató személye is. Ha tehát megidézzük a vörös vándorzászlót, a kivívott sikert, e zászló lebbenése mögül elő kell tűnnie az ő arcélüknek is... Moldvay Győző Időzavarok — Hová szaladsz? — Rohanok a gyerekért. — És te? — Sietek a gyárba. Azt szokták mondani, manapság felgyorsult világban élünk. Minden és mindenki szalad, siet. Száguld a rakéta, a vonat, az autó, rohannak, futnak az emberek. — Mi bajod? — Kiborultam. — Mit mond az orvos? — Nyugalom, pihenés, sokkal kevesebb idegesség. — A vérnyomásod? — Kétszáz felett. Mindennapi kenyerem a Visken... ★ A lakásban újra kellett parkettázni az egyik szobát. Garanciális javításra ugyanaz a munkás jött, aki az eredetit csinálta. — Miért nem sikerült az első lerakás? — Idő kell mindenhez, kérem. Különösen az ilyen precízebb munkához. Nem lehet úgy dolgozni, hogy naponta háromszor kérdezik meg az embert: — No, mi van, Ferus? Mikor lesz már kész, Ferus? — A múltkor meg is mondtam a magamét: — Nem lóverseny az élet, kérem szépen. Egy parkettázást meg lehet úgy csinálni, hogy egy gyufaszál sem fér a hézagok közé, de úgy is, hogy a közöket az ember beönti csirizzel. így jártam akkor is, amikor először a magáét csináltuk. Nagy volt a hajtás, meg a szorítás, most azután kezdhetek mindent elölről... ★ — A kocsimat kellene alaposan átnézni. A szerelő gúnyosan mosolyog. — Alaposan? Hol él maga, szakikám? Akkor ne a szervizbe hozza a kocsiját. — No, de már elnézést!... — Tudja mit? Ne beszélgessünk annyit. Mondja meg konkrétan, mi a baja a kocsinak és mi majd rámegyünk. Persze, pepecselgetni, totojázgatni itt nincs idő. — Megbocsásson! De itt éppen az a baj, hogy pontosan nem tudom megmondani a hibát. Nem húz rendesen, rángat... v — Ez nem egy komoly leírása a hibának, kérem. Nekünk normánk van, hajrázunk, majd kihúznak a kocsikért. De ha már itt a szekér, ne vigye vissza. És majd pislantson be úgy a hét végén... ★ A kisfiú az ötödik általánosba jár. — Lacika! Kész a leckéd? — Ugyan, anyu! Mikor csináltam volna meg? Jól tudod, hogy délután őrsi gyűlésen voltam, onnan az uszodába mentem', és még nem is vacsoráztam. — Akkor vacsora után nincs addig lefekvés... — Értem, értem. Bekapom a vacsorát, összedobom az ír- nivalót, azután reggel, ha lesz időm, elolvasom egyszer a szövegeket is... ★ Rohanó világban élünk. Állandó hiánycikk az idő. Nincs más hátra, meg kell tanulnunk okosan, jól gazdálkodni a kevéssel. Persze hogy rettenetesen nehéz. És ráadásul az élet iskolájának ehhez az új tantárgyhoz még tankönyvet sem lehet kapni... Szalay István A Magyar Televízió és az Űjvidék Televízió közös produkciójaként forgatják a napokban Sinkó Ervin Optimisták című regényének tv-változatát. Az ötrészes sorozat alapjául szolgáló irodalmi alkotás az 1918—19-es forradalmi időszak, az őszirózsás forradalom és a Magyar Tanácsköztársaság történelmi napjait idézi fel. Főhőse Báti József, fiatal forradalmár. A író az ő alakja köré csoportosítva ábrázolja a magyar történelem napjait, s emléket állít a kor cselekvő és szenvedő hőseinek. A Dömölky János rendező irányításával Budapesten és Kecskeméten rögzített epizódok főbb szerepeit Eperjes Károly, Takács Katalin, Andorai Péter és Jordán Tamás alakítja. Sinkó Ervin jugoszláviai magyar író középiskolás korában Szabadkán a munkás- otthon könyvtárosa, majd 1918 őszétől a Budapesti Munkástanács tagja volt, s a Tanácsköztársaság idején Kecskemét katonai parancsnokaként tevékenykedett. A fehérterror elől Bécsbe menekült, majd Jugoszláviában, Párizsban, Zürichben és Moszkvában élt. 1954 óta Zágrábban él, itt jelentek meg horvát fordításban eddig kéziratban levő művei. Sinkó Ervin tekintélyes szerepet játszik a jugoszláviai magyar irodalomban és közéletben. Szépírói érdeklődésének középpontjában az 1919-es proletárforradalom élménye áll; e témában született meg 1943 és 1955 között írt legértékesebb műveinek egyike, az Optimisták. DEBRECENI VENDÉGJÁTÉK Puccini Bohémélete Egerben A debreceni Csokonai Színház operaegyüttese szívesen látott vendég az egri Gárdonyi Géza Színházban. A műfaj jeles művelői ők, s annál is inkább fontos küldetést vállalnak, mivel a miskolci—egri közös társulat nem rendelkezik zenei tagozattal. Április 5-én, este hét órától a debreceniek valóságos „csemegét” hoznak a zenekedvelőknek. Puccini Bohémélete az operairodalom „slágerei” közé tartozik. Az előadást Kertész Gyula érdemes művész rendezte, főbb szerepekben Horváth Józsefet, kertész Tamást, Tréfás György érdemes művészt, Hegyes Gabirellát és Czakó Mária Liszt-díjast láthatjuk. Gerbert Kemokiidze: Lelki tanácsadás A szerencsétlenség, mint mondják, nem jár egyedül, így volt ezSzemjon Utkin esetében is. Rá egy egész komplexbrigádnyi tört át egyszerre. Reggelre csőrepedés volt a lakásban, és földig eláztatta az egyik falat. A munkahelyén délre kiderült, hogy a részlegben nem kapnak prémiumot. Kora délután leszidták, mert állítólag hanyagul intézett el egy ügydarabot Este pedig úgy összeveszett ifjú nejével, hogy az rögvest hazaszaladt a mamájához. Szemjon magába meredve, teljesen összetörve ült a díványon. Szerette volna valakinek kiönteni a bánatát. De sehol senki. így jutott eszébe a Lelki Tanácsadó és Panasziroda reklámja. Vette a telefonkönyvet és feltárcsázta az irodát — Halló, nehéz helyzetbe kerültem — kezdte Szemjon. ^ A vonal másik végén recsegés, mozgás, majd egy hang dünnyögte: — Halljam! — Nincs jó barátom — dadogta Szemjon. — És aztán? — volt a válasz a vonal túlsó végéről. — Lássam el önt jó barátokkal? Egyébként is mit gondol, nekem olyan sok a jó barátom?! — A dolog úgy áll, — hadarta Szemjon —, hogy elázott a lakásom egyik fala... — Elázott. Elázott... És én mit tehetek? — Valahol csőrepedés van! — Ilyen aprósággal zavarni másokat — förmedt rá a vonalvégi partnere. — Nálam egy félórával ezelőtt leszakadt az egész mennyezet, és mégsem lármázok fel senkit. Indulnék, hogy csináljak valamit, maga meg a küszöbről visszacsenget. Nincs lelkiismeret-furdalá- sa? — A dolog úgy áll, hogy nem kaptam prémiumot. — mondta zihálva Szemjon Petrovics. — Mit gondol, nekem tán adtak? — Recsegte a telefonba a lelki tanácsadó. — Honnan vehetnék pénzt a tatarozásra? Lehet, hogy azóta a falak is összedőltek. — Jobb lesz, ha később hívom?! — Nem, — vetette ellen a tanácsadó. — Elég ezt egyszer is végighallgatni! Sorolja gyorsan, hogy mi nyomja még a lelkét. — Végzetesen összevesztem a feleségemmel — nyögte halkan —, pedig még csak egy hónapja vagyunk házasok. A nejem itthagyott. Sírva hazaszaladt az anyjához. — Hova!? — hangzott a kérdés a vonal túlsó végéről. — Az édesanyjához. — A saját édesanyjához? — Igen. — Örüljön neki. Az én asszonykám szintén faképnél hagyott. Csakhogy ő az én anyámhoz futott. Elképzelni is rossz, hogy mi mindent rakott rám! — És mindezek mellett még hanyag munkavégzéssel is vádolnak — szipogta Szemjon. — Nem kell ezt olyan tragikusan felfogni! A régi munkahelyemről engem is kidobtak. De nem adtam fel. Beszerveztem magam ide, ebbe a lelki tanácsadó irodába. Panaszokat hallgatok, konzultálok, tanácsokat osztogatok. önnel csevegek, ahelyett, hogy most is futnék a saját dolgom után. De önnek még bizonyára van mondanivalója?! — Elsírtam minden búmat, bánatomat — felelte Szemjon, és letette a kagylót. Ha annak, akinek az a feladata, hogy hivatalból nyugtassa meg a rászorulókat, annak sem jön össze minden az életben, mit tanácsolhat az másoknak. Innen nézve nekem is olyan kilátástalan a helyzetem ... A telefon túlsó végén a lelki tanácsadó megköny- nyebbülten dörzsölte össze a kezét, hallva, hogy a vonal megszakadt. Elégedetten huppant a karosszékébe. Mosolyra fakadva gondolta: „A beszélgetés ilyen formájú alakítása klienseimnél jó eredményt mutat. Csak így tovább!” Kedves dallamait fütyörészve állította ki Szemjon Petrovics címére a tanácsadás díjáról a nyugtát. (Fordította: Sigir Imre) > A főhős: Báti József Tv-sorozat az Optimistákból
