Népújság, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-23 / 69. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. március 23., kedd Egy liibecki kereskedöcsalád A KÉPERNYŐ története ELŐTT >___ _________________. HA EGY FILMET félmillió ember néz meg ma Magyarországon, akkor ez a film befutott, sikert hozott írójának, a rendezőjének, az operatőrnek, a színésznek, de még a népgazdaságnak is. Ha ugyanennyien néznek meg egy televíziós műsort, függetlenül attól, hogy milyen annak az úgynevezett tetszési indexszé — ki tudja, hogyan és mivel mérik ezt? — akkor ez a program bukásra ítéltetett. Ám az is igaz, hogy a milliós nézősereg sem jelent mindenkor egyértelműen sikeres produkciót a szerzők számára. Mindez annak kapcsán irat- tatott meg e sorok írójával, hogy egy új, és ismét családregényből készült sorozattal kedveskedik és próbálkozik a televízió, hogy egyrészt a sorozatokkal általában is; a családi törtóAz író: Thomas Mann netekkel meg különösen is szimpatizáló magyar néző tizenegy héten át megelégedetten töltse el a kedd estéit. Nos, a nagyszabású vállalkozás társszerzője és rendezője, Franc Peter Wirth — a 638 perces, tizenegyszer egyórás családregény adaptációjával kapcsolatban mondotta : — A Buddenbrook ház televíziós változata a re~ gény első oldalával kezdődik és az utolsó lapján ér véget... Más szóval: olyan hűség-' re törekedett Bernt Rhotert. tel, filmíró társával, amelyet csak el lehet várni, s amely hűségre csakis egy ilyen családregény ösztönözhet és Palotai Boris néhány alkotásával ott ostromolja a csak a kivételes egyéniségek által megközelíthető magaslatokat. Ennek titka az, hogy mondandója szárnyalását mindig az ezerarcú valóság sarkallja. Ilyen ihletésűek a Drága Részlet a tévéfilmsorozat első részéről adhat lehetőséget is egyben. Ugyanis a televíziós sorozatok azok, amelyek képesek, ha nyelvi fordulataiban, a regénybeli atmoszférát teljes hűséggel visszaadni nem is tudóan, ám mégis — legjobban követni a nagy terjedelmű, sokszereplős, korszakot átfogó családregények epikus höm- pölygését. A terv, hogy Thomas Mann fiatalkori regényéből, amely később meghozta a Nobel- díjat is az író számára, tévésorozat írassék, 1973-ban kapott zöld utat; A több évig forgatott és a párbeszédekben — igazolván hát a rendező szavait — 90 százalékban a thomas manni dialógusokat követő tévésorozat most ím a magyar néző elé került. Nem lenné okos dolog, hogy az első egy óra nyomán véleményt formáljunk a bemutatót illetően, hogy megméressük és máris könnyűnek vagy nehéznek találjuk a "Buddenbrook házat, — mint televíziós vállalkozást. Az azonban már most nyilvánvaló, hogy ennek az immáron klasszikus műnek nemcsak a képernyőre való alkalmazása, de e sorozat bemutatására való készség is méltó a Magyar Televízióhoz, amely sorra-rendre igyekszik megismertetni a világirodalom gyöngyszemeit a magyar nézővel. Izgalmas, szép, nemes és — ami fő — szórakoztató vállalkozás ez, amely nemcsak a nézőszámban, de minden bizonnyal ama és úgynevezett tetszési indexben is meghozza a sikert a szerzők, a színészek és nem utolsósorban a nézők számára. Gyurkó Géza professzor úr és az Eutanázia című novellák is, amelyekből Iglódi István rendező készített mindenképpen emlékezetes, tanulságos tévéfilmet A két mű egy csokorba fűzését a téma, az elmúlással való megrázóan igaz szembesítés indokolta. Szerencsére a szerző írta a forgatókönyvet, így aztán a magvas gondolati anyag nem torzult maradéktalanul érvényesül.- Meghökkenünk, megriadunk, nyers, kegyetlen önzésünkre ismerünk,, aztán a katarzis révén emberséggel töltődünk fel. Ezért a ritka ajándékért könnyen feledjük az esetenként elhanyagolt mellékalakokat a garantáltan értelmiségi figurákat — holott más társadalmi rétegek is birkóznak ugyanilyen, legalább ennyire mardosó bajokkal —, az olykor vontatott tempót. Mindezért busásan kárpótolnak a jól megrajzolt jelenetek, az életből metszett színészi alakítások — különösképp Gáti Józsefé és Jordán Tamásé —, s a drá- maiságot sugárzó nagy pillanatok. Bízzunk az írónővel együtt abban, hogy az okulásra serkentő példa az egymás iránti megértésre nevel, s egy kissé jobbá formál valamennyiünket. (pécsi) Lacza-rajzok Kis ember és kis asszony. Esetlenek, keleties arcvoná- súak, mégis nagyon-nagyon szeretetreméltóak. Sugárzik a szemükből valamilyen hit, valami tündéri életrevalóság. Lacza Márta grafikusművész képein mindig ők a főszereplők. Eddig is szerettem alkotásait, figyeltem hol jelenik meg egy-egy műve. Most, hogy szerdán a televízió 1-es műsorában bemutatták alkotásait, még jobban vonzódom világához. A beszélgetésekből kiderült ugyanis, amit eddig is sejtettem : mi vagyunk rajzainak főszereplői. Mi, magyarok. Azok a szakemberek, akik a Tévégaléria vendégei voltak, elmondták, hogy nyugati határainkig jellemzőek ezek a ferdevágású szemek, ezek a pofacsontok. Lacza önkéntelenül észrevéve ezt a jellegzetes vonást, találta meg művei hőseit. Azokat, akikkel mindennap találkozunk, akik között élünk. Ennek a környezetnek varázslatos hétköznapiságát ragadja meg, azért fontos és szép mindegyik alkotása. S ha a műsorvezető hagyta volna, bizonyára arról is többet megtudtunk volna, hogy milyen célok, milyen törekvések vezetik kezét. Persze a képek magukért beszélnek, de ha a művész is ott van, nem árt szóhoz juttatni... (gábor) Tanulságos zárójelentés KODÁLY ELKÜLDTE VIKÁRT Mi közünk a zenéhez? Ezzel a címmel írt utószót Kodály Zoltán, a magyar zene kiemelkedő alakja 1947-ben, a 140 csuvas dalt tartalmazó, pedagógiai céllal összeállított ötfokú zene IV. füzetéhez. Rövid írásban a magyar és a csuvas népzene rokonságára világít rá. Mint sok más vonatkozásban, zenetudományunk ezen területén is Kodály tette meg a kezdő lépéseket, amelyek jórészt a mai napig irányadóak. Az eltelt közel fél évszázad alatt komoly eredmények láttak napvilágot a magyar és a csuvas, illetőleg a magyar és a Volgai-vidéki népek zenéjében, kimutatható kapcsolatok vizsgálatában. Ügy gondoljuk, nagy zenetudósunk, zenepedagógusunk születésének közelgő századik évfordulója alkalmából szentelnünk kell e kérdés vázlatos ismertetésére néhány sort, hiszen. Bartókkal már a század elején népzenekutatásunk fő féladatának tekintette a Volga-vidéken elő finnugorok és törökök körében végzendő helyszíni kutatások mielőbbi megkezdését. A közbejött történelmi események azonban, mint sok más elképzelést, ezt is meghiúsították. Kodály a későbbiekben sem tett le erről a tervről, míg végül 1957-ben sikerült megteremtenie zenetudományunk, de nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy az egyetemes zene szempontjából is felbecsülhetetlen fontosságú helyszíni kutatások feltételeit. Kodály nem vett részt az őshazában végzett gyűjtőuta- kon. Egyik frissen végzett tanítványát, Vikár Lászlót jelölte ki erre a fontos és megtisztelő feladatra. ö 1958-bgn aspiránsként Le- ningrádba utazott, ahol behatóan tanulmányozta a Pus- kiin-ház anyagát. Elsőként nem a csuvas népzene gyűjtése volt a fő feladat, hanem a cseremiszeké, akik zenéjét akkor már jobban ismerték. Vikár László, a zenetudományok kandidátusa egyik emlékezetes, két évvel ezelőtti egri előadásában így beszélt erről: „A Biciron Hungarica 4. füzete, illetve a számos cseremisz— magyar dallam-összehasonlítás szinte parancsolóvá tette, hogy először odamenjek és élő valóságában ismerkedjem meg azzal a zenével, amit mór itthon, a század elején ideküldött Yrjő Wich- mann-féle fonográfhengerekről, majd V. M. Vasziljev és Robert Lach gyűjteményéből Bartók és Kodály feltárta a cseremisz—magjwr népzene közeli rokonságát. A gyűjtések során bebizonyosodott, hogy a cseremiszek zenéjének megismerése lehetetlen a csuvasok zenéjének ugyanolyan alapos ismerete nélkül. Ez a két nép évszázadok óta az élet minden területén kimutatható, történelmi dokumentumokkal igazolható kapcsolatban állt, amely nyelvükben és zenéjükben a mai napig hallható.” Így jutott el Vikár László az időközben bekapcsolódott, Bereczky Gábor nyelvész kollégájával 1964-ben a csukásokhoz. A gyűjtéseket az északi virjal-csuvas vidéken kezdték, majd a délieknél és a szom szédos Tatár ASZSZK- ban élő csuvasók 'körében folytatták. A helyszíni kutatások alapján Kodály rakonnépi összehasonlító eredményei alapvetően nem változtak. Több, korábban egyszerűnek hitt kérdés más megvilágításba került vagy komplikáltabbá vált, a dalok tör-, téneti alakulásában viszont egészen új eredmények születtek. A Kodály által használt régi cseremisz népdatlgyűjte- ményekiből nem derült ki, hogy a cseremiszeknek három élesen elkülönülő zenei dialektusa van, nevezetesen a hegyi-, az erdei- és a Baskíriában élő keleti-cseremiszek. Ezek közül eddig csak a fejlődés legkésőbbi fokál képviselő hegyi-cseremiszek zenéjében volt kimutatható a magyar ereszkedő, kvimtvál- tó pentaton dallamstílussal való rokonság, valamint a velük közvetlen szomszédságban élő vdrjal-csuvasok zenéjében. A két etnikum mindössze egy képzeletbeli 100 kilométeres átmérőjű kör területén énekli ezeket a dalokat. Ettől bármely irányba távolodva, ismeretlen ez a dallamstílus. „Ezért volt igen elgondolkodtató, amikor a nyelvben, szokásban, vallásiban és életmódban a legrégebbi hagyományokat őrző keleti-cseremiszek körében nem találtunk kvíntváltó dalokiait. Zenéjükre a fejlődés korábbi szakasza, a néhány hangból álló dallamosság jellemző. Feltűnő volt az is a helyszíni kutatások során, hogy az északi-csuvasok és a hegyi-cseremiszek körében szinte virágkorukat élik ezek a kvintváltó pentflton dalok, amire példaként a mi új stílusunk hozható fel." — mondja Vikár. Mindezek alapján bebizonyosodott, hogy ez a dallamstílus csak olyan területen él, ahol egy török és egy finnugor nép találkozott. Bebizonyosodott az is, hogy a magyar, a cseremisz és a csuvas népzenében található ereszkedő, kvintváltó, pentaton dallamstílus nem egy helyről és egy időből, hanem különböző helyről és különböző időből származó jelenség. Mint tudjuk, a magyarok a csuvasok ősével, a bolgár törökökkel az V—VII. században együtt élték a Kaukázustól északra. Ekkor vehettük át a pentatóniát és az ereszkedő dallamalkotási gyakorlatot. A bolgár törökök egy része a későbbi századokban északabbra vonult, és a XIV—XV. században telepedtek le a cseremiszek mellé. Tehát nagy á valószínűsége annak, hogy a cseremiszeknek is a csuvasok ősei adhatták át a török népek zenéjére jellemző öt- fofcúságot, és az ereszkedő dallamépítkezési elvet. A Volga-vidéki népek körében végzett kutatások alapján módosult az a korábbi feltételezés is, miszerint a szabályos kvintváltó dalok korábbiak, mint a szabálytalan ereszkedők. Sokkal valószínűbbnek látszik, hogy azok a dalok a régebbiek, amelyekben csak hangokra vonatkozóan mutathatók ki a kvintváltás elemei. A magyar és a nemzetközi kutatás számára egyaránt kiemelkedő fontosságú kutatómunka elindításában, láthattuk Kodálynak óriási szerepe volt. Élete végéig odaadó érdeklődéssel kísérte figyelemmel, hasznos tanácsokkal segítette volt tanítványa munkáját. Biztatta, hogy minél több anyagot gyűjtsön, mert csak így lehetnek szilárd eredményei zenetudományunknak. A Magyar Tudományos Akadémia angol nyelvű (!?) sorozatban mutatja bé az elmúlt közel negyedszázad kutatásának eredményeit. Idáig két vaskos kötél jelent meg a Vikár László— Bereczky Gábor szerzőpárostól. Az első a cseremiszek, a második pedig a csuvasok népzenéjét dolgozta fel. Előkészületben van a votjákok, és a későbbi tervek között szerepel a baskírok, a tatárok és a mordvinok népzenéjének monografikus feldolgozása. Fajcsák Attila A nizzai strandon léptem bele a Haditengerészet Hírszerző Szolgálatába. A nevem Tuskó Lopov, mondtam neki. Akkor még nem tört ki a háború, ezért Mademoiselle Champagne félmeztelenül napozott a strandon. Amikor megtanítottam úszni, ő megkért, hogy szerezzem meg a Luftwaffe vegyi luftballonjainak pontos személyleírását. A feladat nem látszott túl nehéznek, így beültem a BMW- be, s hátrahajtottam Champagne kisasszonyt. Később egy anyahajon találkoztam Canaris tengernaggyal. A nevem Oscar Foxtrott, mondtam neki. A tengernagy összehasonlította ujjlenyomatomat a Neandervölgyi ősember ujjlenyomatával, aztán megbízott, hogy a Centrál Hotel szárítópadlásáról hozzam el a titkos Barbara-tervet. A szárító- padláson Barbara MacHolt lógott egy kötélen. Mellette Barom von Whisky vodká- zott egy kémcsőből. Kezet fogtam Barom von Whis- kyvel, az Abwehr hongkongi referensével, majd betettem a Jaguárba Barbara Mac- Holtot- s bedobtam a Genfitóba. A Rue de la Compoton Lentse papa várt egy szál borvirággal az orrán. A nevem Kinto Alvaréz, mondtam nekj. A papa a Sicherheitsdienst nevében megköszönte Barbara MacHoltat, aztán bemutatott Margót Szajhának, a Deuxieme Bureau alhadnagyának. Átadtam a bacilusokba rejtett üzenetet az öregnek, majd beültem a Citroenembe, s elrobogtam Margót Szajha lakására. Az alhadnagy ágyában Snapsz professzor feküdt egy taposóaknával. Auf Wiedersehen, mondtam neki franciául, amiből rögtön rájött, hogy én is az Intelligence Service-nek dolgozom. Később Margót Szajha véletlenül ráfeküdt a taposóaknára. A lisszaboni hullaházban Candisne Perec várt egy bonckéssel a kezében. A nevem Walter Stanicly, mondtam neki. Erre a hullamérgezésben szenvedő gróf megkért, hogy likvidáljam Lee Klumpát, a búr oroszlánsze- lídítőt. A ketrecben találkoztam Linda Mont Blanckal, a Royal Air Force emberével. A szerelmi háromszög elkerülése érdekében betettem az oroszlánt a Merce- desembe, aztán Linda Mont Blanc elkezdett morogni, s rám bízta a titkait. Nem sokkal később beugrottam a Gestapo épületébe, mint halálfejes pillangó. A nevem Suzy Kvarc, mondtam az ügyeletes tisztnek, majd átadtam a föníciai kémszolgálat névsorát tartalmazó dossziét Artur Sexgruppen ezredesnek. Az ezredes megkínált egy cián- fiolával, s felkért, hogy épüljek be a Scotland Yard Bűnügyi Nyomozó Osztályába Csótány fedőnéven. Erre koccintottunk a ciánnal, aztán beültem az épület előtt várakozó Volkswagenbe, mert elfelejtettem, hogy abban az időben Opel kocsim volt. A tengeralattjárón Johnny Dundy korvettkapitány fogadott, aki másodállásban az olasz titkosszolgálatnak dolgozott. A nevem lan Fre- goli, mondtam neki, de az apám pigmeus volt. Johnny ezt az apró hibát azonnal ellenem fordította, s beszervezett a Légierő Hírszerző Szolgálatába, bár nekem úgy rémlett, hogy már volt tagsági könyvem ennél a szervezetnél. Aztán találkoztam egy emeletes ágyon Árnál Pedikűrrel, a török elhárítás ügynökével. Árnál Pedikűr nem hárított el magától. A Waldorf Astoriában Bili Mattles, a CIA főosztályvezetője ismertette velem a Kolorádóbogár-tervet. A nevem Yoga Süsüke, mondtam neki. Ezért a konspirációs szabályok szigorú betartásával letartóztatott az FBI, s csak Dora Sendvitsnek, a Millitary Intelligence bártáncosnőjének köszönhetem, hogy nem végeztek ki élve. Később Dora ikreket szüli nekem, akikből az egyik a japán kémelhárítás, a másik az ecuadori hírszerző szolgálat tagja volt. Dórát a Bermuda-három- szögben láttam utoljára, aztán beülem a Ford Caprim- ba, s hazajöttem. Itthon magas kitüntetés várt. A nevem ..., a nevem ..., a nevemet elfelejtettem, mondtam neki. Ki vagyok én egyáltalán, néztem a tükörbe. A tükörből egy veszélyes alak nézett vissza rám. Nincs más hátra, le kell tartóztatnom saját magamat, gondoltam. Ezért az oldalamhoz nyomtam a revolveremet, s lekísértem magamat az utcára. A ház előtt bekényszerítettem magamat egy Trabantba, aztán elhajtottam. Sajnos a Trabant se volt az enyém. Tormai László \
