Népújság, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-23 / 69. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. március 23., kedd Hagyományos japán asztal Japán étteremben Régi híres ételek H éti umor Vacsorázni a Ginzán a Tsuyuki étterembe vittek. A bejárat fölött színes lampio­nok. A fényesen kivilágított, halakkal, rákokkal, habos kelyhekkel teli kirakat mö­gött égett olajszagban sűrűn összetolt asztaloknál ültek a vendégek. Hogyan, hát nem a földön, ülőpárnán, alacsony asztalnál? Nem ja* pán stílusú vendéglőbe jöt­tünk? Még az is előfordul­hat, hogy bécsi szeletet szer­víroznak vagy paprikás csir­két? — Nem, nem — nyugtat­nak meg barátaim. Az étte­rem japán stílusú, kívánsá­gom szerint a földre ülhetek, és pálcikával ehetek. Csak a földszinti terem nyugati stí­lusú — már ami az aszta­lokat illeti. Mert az ételek itt is hamisítatlan japán al­kotóelemekből készültek. A gyorslift felrepített a hetedik emeletre. Hajlongó, zoknis felszolgáló lányok mutatják az utat. Szokásos papucsba bújás, majd a te­rem bejárata előtti lépcsőn ezt is levettetik. Alig húsz centi magas asztalok — min­denkinek külön — és ülő­párnák. Helyet foglalunk. Kosárkában forróvizes kéz­törlő frottírkendőt hoznak — aztán szertartásosan, gyö­nyörűen megterítenek. Kicsi, öblös, lakkozott és porcelán tálkákkal rakják tele az asz­talt. Legalább tizenötfélét kapok; Kék porcelánban át­látszó lében néhány kagyló úszik. A rizst piros edény­ben szervírozzák. Ezek sült rákok, fehér húsú tengeri halak. Gyanús barna, zöld folyadékok. Reszelt tormára emlékeztet (de csak külse­jében) a bambuszrügy. Ke­nyérnek nyoma sincs. Ki­rántott krizantém szárított zöld-barna tengeri füvek, gomba, spárga, zöldbab, hagyma, tengeri moszat, páf­rányrügy, lótuszgyökér, nyershal ecetben. Kapunk görögdinnyét néhány szál zöldhagymával és óriás sze­mű szőlőt. — Mit először? — nézem tétován japán vendéglátói­mat. Egyikük a sült naphal­lal kezdi, a másik a cápa­uszonnyal. Megértik néma kérdésemet, és mondják, tel­jesen lényegtelen a sorrend, és hogy mit mivel. Fekete pálcikák. A ne­gyedik és az első-második ujj közé szorítva. Mire ki­ürülnek a tálkák, már egé­szen belejövök. Kellemes, jó ízek. Csupa könnyű étel — olajban, vaj­ban, vagy nyers saláták, füvek, tengeri állatok, nö­vények. Az európaiak azt tartják, 3000 kalória az em­ber napi szükséglete, a ja­pánok szerint 2300 bőven elég. Nem is láttam kövér japánt. A sok kis tál kiürül. Ke­cses üvegkelyhekben gyü­mölccsel telerakott fagylal­tot kapok, de nem fagylalt — fehér, édes, hideg és pe­helykönnyű, a neve is hó: gyümölcshó. Megkóstolom a mindenütt reklámozott Sap­poro sört s a meleg rizsbort, a szakét. S igazi japán va­csora emlékével fekszem le a japán stílusú szálloda gyé­kénymatracaira. Kádár Márta Keressük az új ízeket, a változatosságot az ételekben, mert különben nemcsak a vendéglátó helyeken, hanem otthon is nagyon egyhangúvá válhat étkezésünk. Sokan fordulnak a régi idők szaká­csaihoz, hogy tőlük tanácsot kapjanak, és felfrissíthessék új ötletekkel, fűszerekkel ételeiket. Persze nem min­den régi étel nyeri meg tet­szésünket, csupán azért, mert valamikor ismert és híres volt... Divatossá váltak a római ételek, melyeket Apicius szakácskönyvéből ismerünk. Marcus Gravius Apicius Ti­berius császár korában élt (az 1. sz. közepe táján), és ismertté tette nevét konyhá­jával, különleges ételeivel". Igen gazdag volt, vagyona jó részét erre a szórakozásra költötte, és maga is szeretett a konyhán foglalatoskodni. Jól érthette a szakácsmes­terséget, mért a szakácsok képzésére létesített császári iskolák szakfelügyelője volt. Nagyon szerette a finom éte­leket és ennek lett az áldo­zata is. Amikor látta, hogy vagyona már „csak” 1—2 millió sestertius, megmér­gezte magát, mert nem tudta elviselni, hogy akkor, ha majd rohamosan fogyat­kozó vagyona elvesz, kény­Bizonyára a farsang is nö­velte a nürnbergi magyar gasztronómiai napok jó han­gulatát. Mert az NSZK-nak ezen a táján olyan komolyan veszik a vidám télbúcsúzta­tót, hogy kétnapos iskolai szünetet tartanak, és a bol­tok délben bezárnak. Jelme­zes, álarcos tömeg vigad az óvárosban, még a kocsiban tolt kisbabák arcára is pi­ros szíveket, ezüst, arany pettyeket festenek. Az óváros kapujában, a patinás Grand Hotel Pentá- ban ezekben a napokban vendégszerepeit a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vál­lalat. A vendégek megkós­tolták a gulyáslevest, a bá­ránypörköltet, a libamájat; a Gundel-palacsintát — a magyar szakácsok főztjét — s esténként ízelítőt kaptak a magyar folklórból. A gasztronómiai esték fénypontja azonban nem a gulyás vagy a műsor, hanem a kvíz volt. A vacsora mel­lé ugyanis tesztlapokat is „felszolgáltak”, olyan kérdé­sekkel, hogy mennyi lakosa van Magyarországnak, milyen hosszú a Balaton, melyik Budapest legrégibb hídja, s mi a királyok bora, illetve a borok királya. A feltünte­tett három lehetséges válasz közül kellett a játékosoknak a megfelelőt kiválasztaniuk, beírniuk — természetesen nyeremények reményében. (A fődíj: magyarországi uta­zás.) Minden este 20—40 sza­vazólapot töltöttek ki a ven­dégek, akiknek szabad volt egy kicsit puskázniuk is. Be­lelapozhattak a német nyel­vű, Magyarországot bemutató prospektusokba. Így azután nem csoda, hogy amikor az eredmény- hirdetésre került sor, halom- nyi helyesen kitöltött teszt­láp közül kellett kihúzni két nyertes nevét. És akit elke­rült a szerencse, az másnap újra eljött vacsorázni és — játszani. Az idén nyílik meg Bu­dapesten, a Déli pályaudvar mellett, az osztrák hitelből épülő Hotel Buda,, amely szintén a nemzetközi Penta szállodalánc tagja. Nürnberg- ben a majdani budapesti Penta dolgozói szerezhettek tapasztalatokat, a vendég- szereplés tíz napja alatt a Penta normáiról, szervezeti felépítéséről, rendszeréről. G. Zs. télén legyen az egyszerű em­berek egyszerű ételein életét tengetni... Seneca írja, hogy Apicius legalább két szakácskönyvet írt: egy általános konyhai ismeretet és egyet a mártá­sokról. Könyvei közismertté váltak, de az idők folyamán nyomuk veszett. Nemrég fe­deztek fel a Vatikán könyv­tárában egy Apicius-féle sza­kácskönyvet, melyet 850 kö­rül a Tours-ban, Franciaor­szágban élő Szent Benedek- rendi szerzetesek másoltak le Apicius műveiből, és nagy­szerű rajzokkal, metszetek­kel díszítették. E könyv né­hány érdekes receptjét az alábbiakban közöljük: Assaturam: A frissen sütött húst jól meg kell sózni, és mézzel együtt tálalni. A méz min­den húshoz jó, rá kell ön­teni. Dulcia domestica vagy házi édesség: Kimagozott datolyát dióval, fenyőmaggal vagy őrölt borssal kell ízesíteni, majd sóban megforgatni és méz­ben megfőzni. ' * Tojáskrém: Egy lábast meg kell tejjel tölteni, amibe mézet kell keverni. 5 tojást körülbelül fél liternyi tejben simára kell keverni, és hozzáadni a Az evés több mint csupán létfontosságú tápanyagok bejuttatása a szervezetbe a normális anyagcsere-folya­matok fenntartása céljából. Az ember számára az evés élvezettel is jár, és életörö­mének egy részét jelenti. A nyugati ipari országokban a bőséges kínálatból kiválaszt­hatja azt, amire éppen ét­vágya van. A Német Táplálkozási Tár­saság (DGE) düsseldorfi kon­ferenciáján világosan kide­rült, hogy ez a szabad vá­lasztás nem mindig felel meg a táplálkozás fiziológiai követelményeinek. A kon­ferencián a 15 százalék to­jásfehérje, 35 százalék zsi­radék és 50 százalék szén­hidrát arány betartását aján­lották, s ezzel olyan tág ke­retet jelöltek ki, amely sok lehetőséget hagy az egyéni kívánságok számára. Az egészséges élet keresé­se gyakran zsákutcába tor­kollik. De nem mindenki él ezzel a szabadsággal. Az em­ber vágya a testi és szellemi egészségben töltött hosszú élet után, félelme a beteg­ségtől és a haláltól, vala­mint a jelenleg sokaknál ta­pasztalt kétkedés a termé­szettudományos haladással szemben, összekapcsolva az alternatív életformák kere­sésével —, a táplálkozás te­rén az avatatlanok módsze­reinek is kedveznek. „Természetesnek maradt” élelmiszereket keresve, ma­napság éppen sok fiatal em­ber mond le a választás szabadságáról, és önként bi­zonyos korlátozásoknak pa­rancsoknak és tilalmaknak veti alá magát. többi tejhez, átszűrni az egészet, és lassú tűzön meg­sütni. Ha már eléggé szilárd, borssal kell megszórni. * Sonka elkészítése: Sok szárított fügével kell megfőzni a pácolt és gyen­gén füstölt sonkát, s a vízbe leánderleveleket is kell ten­ni. Ezután le kell húzni a sonkáról a bőrt, és a son­kába kör alakban bemetszé­seket csinálni, ebbe mézet tölteni. Lisztből és olajból gyúrt tésztával vastagon be kell borítani a sonkát, és az egészet jól átsütni, majd egészben tálalni. Mai lehetőségeink és igé­nyeink szerint is meg lehet ismételni e sonka elkészíté­sét: sózott, füstölt, bőrös sonkát (körülbelül másfél kg) 25 dkg fügével kell fel­főzni, de dobjunk 3—4 leán- derlevelet is a főzővízbe, jó illatú lesz tőle. Fél kg liszt­ből tésztát gyúrunk annyi olajjal, amennyit felvesz. Körülbelül ujjnyi vastagra nyújtjuk, és ezzel beborítjuk a főzés után bőrtelenített és bevagdosott, kevés mézzel ízesített sonkát. A tésztás sonkát meleg sütőben jól átsütjük, és melegen tálal­juk. Tessék kipróbálni, hátha nekünk is ízleni fog! Rudnay János Volker Pudel, göttingeni pszichológus ezt a kevés élelmiszerre történő korlá­tozást azzal a szükséglettel próbálja megmagyarázni, hogy az ember védettségre törekszik a vele egyenlő fel- fogásúak közösségében. Ezen a csoporton belül előírják, mit kell kerülnie azért, mert kát*bs, és mit kell előnyben részesíteni azért, mert elő­mozdítja az egészséget. Az NSZK-ban bevezetett Hay-féle „osztott .étrend”, amely szerint egy étkezés­nek külön-külön tojásfehér­jéből vagy szénhidrátból kell állnia, táplálkozásfiziológiai szempontból példa ezekre a teljesen ostoba követelmé­nyeket támasztó alternatív táplálkozási formákra. Ugyanez a kritika érvé­nyes Osava, a japán zen­buddhista makrobiotikus táplálkozásmódjával szem­ben is. A túlnyomórészt ga­bonamagvakból álló táplál­kozás egyoldalúsága miatt veszélyes, és hiányjelensé­gekhez vezethet. Más a helyzet a tej-növé­nyi reform-étrendnél, ha ez a Német Táplálkozási Társaság ajánlásaihoz igazo­dik. Tej és tojás, sok gyü­mölcs és zöldség bekapcso­lása esetén a húsról és a kolbászféléről le lehet mon­dani. Csak egészen szigorú vegetáriánus táplálkozásnál jelentkezhetnek hiányálla­potok. Az egyoldalú és ezáltal té­ves táplálkozás az egyik probléma az NSZK-ban, a másik pedig a túlzott táp­lálkozás, a maga szabályos jelenségeivel. Az NSZK sok állampolgá­rának súlytöbblete van, mert ■ "ét elején — Miért sírsz ilyen keser. vesen? — kérdi a kisfiútól az asszony. Két szipogás között a lur. kó így válaszol: — Mert másként nem tu­dok sírni.... ★ Jelenet a bankban. — Idehallgasson, döntse már el végre, mit akar: pénzt felvenni, vagy pénzt betenni? — Hát persze, hogy fel­venni! Az ördög vigye, ho­vá is tettem a pisztolyomat?! ★, •*■ Nem értem, hogy egy ilyen kis emberke hogyan tud oroszlánokat szelídíteni. — Ez igazán kézenfekvő: egyszerűen nem látszik ét­vágygerjesztő falatnak az oroszlánok számára! ★ Franz elégedetlen a nejé­vel. A barátja megkérdi, mi kivetnivalót talál rajta. Franz így felel: — Nem tud kártyázni. — örülhetnél, hogy ilyen szolid a vejed. Franz: — Ugyan minek örüljek? Hiszen éppen az a baj, hogy mégis folyton kártyázik! túl sokat, túl zsírosat, túl édeset és túl sósat eszik. A súlytöbblettel rendelkezők számát 14 millióra teszik (a nők 34 százaléka és a fér­fiak 37 százaléka). Gyakori­ak a szív- és vérkeringési rendszer táplálkozás okozta betegségei, a cukorbaj, magas vérnyomás és a köszvény. A túlzott és a hiányos táp­lálkozás és a rizikótényezők és a táplálkozás okozta betegségek számának növe­kedése közötti okozati össze­függés Dieter Hötzel pro­fesszor, a bonni egyetemen működő táplálkozástudósnak és Kari Jahnkének, a düs­seldorfi egyetem professszo- rának kijelentése szerint be. bizonyítottnak tekinthető. Érthető ezért, ha a hízásra hajlamosak önmaguktól, vagy orvosok tanácsára igye­keznek súlyukat csökkenteni. A máj-, az epe-, a vese-, a gyomor- és bélbetegségek esetén elrendelt speciális diétáknak ellenben szilárd helyük van a klinikai táp­lálkozástanban. Az a vágy­álom, hogy olyan különleges „rákdiéta” kellene, amely egymaga meg tudná gyógyí­tani a rákbeteget — saj­nos teljesülhetetlen. Ezzel szemben — mint Heinrich Kasper, würzburgi professzor kifejtette — a diéta kedve­zően befolyásolhatja a rák- betegek általános állapotát', és elviselhetőbbé teheti a szükséges sugár- vagy ke­moterápiát. Űj, elsősorban epidemiológiai kutatások alapján a zsírszegény táp­lálkozás állítólag a legjobb megelőző óvintézkedés, és csökkenti a rák kockázatát. (Die Welt) Aforizmák Ha valakinek piszkos a lelkiismerete, ak­kor ez alkalmas hely arra —, hogy kéz kezet mosson. (Sz. Belouszov) Ha nem vagy biztos benne — ne üsd belé az orrod! (I. Abel) A gyermek romlottá válhat, miközben mindinkább megérti a felnőtteket. (G. Maikin) Ne sajnáljátok Sziszüphoszt, neki még sze­rencséje volt. Képzeljétek el, ha még beszá­molókat is kellett volna írnia a végzett mun­kájáról. (A. Ligov) Némelyik acélos jellem megérdemli, hogy az ócskavastelepre kerüljön. (I. Ivanyuk) Az illető állandóan azt követelte másoktól, hogy éljék bele magukat az ő helyzetébe. Hát beleélték. Es kiderült, egészen tűrhető­en lehet élni benne. (A. Prihogyko) Hogy valakinek angyali jelleme legyen, eh­hez ördögi türelemre Van szüksége. (V. Kafanov) Nem minden diéta egészséges

Next

/
Thumbnails
Contents