Népújság, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-13 / 61. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1982. március 13., szombat Hevesi néphagyományok nyomában (I.) „Tíz pár gyöngyházas késeket vettem a palóczoktul...íf „DRAKULA”-BEMUTATÓ A BUDAPESTI VIGADÖ KAMARATERMÉBEN. A MAFILM Stúdiószínháza a napokban mutatta be Hernádi Gyula „Drakula” című szuperblődlijét a Vigadó kamaratermében. Rendező: Jancsó Miklós. A képen: Kovács István, Maros Gábor, Szolnoki Tibor, Borbáth Ottilia és Sáfár Anikó. (MTI-fotó: Benkő Imre felvétele — KS.) A Kodály-emlékbizottság felhívása Az életmű alkotó hasznosítására, gondozására Megyénk területének nagy része, főleg Eger—Gyöngyös vonalától északra eső he- gyes-völgyes vidék néprajzi szempontból a Palócföld szerves része. Lakói főleg jellegzetes tájszólásával, de színes népviseletével, gazdag szokás és hiedelemvilágával; hamar felkeltette a közvélemény érdeklődését. Ma is aktuális kérdés: miféle nép a palóc, honnan ered, milyen területen helyezkedik el, melyek a sajátosságai ? Az effajta kíváncsiság egyik első megfogalmazója a magát „Egy Hazafi”-nak nevező mecénás így ír: „ .,. örömest Tizenkét Tsá- szári Species Aranyat ajánlok azon derék és szorgalmatos Földimnek, aki óhajtásomat legszerentsésebben kielégíteni fogja. A készítendő könyvnek tzíme az lenne : „A Palótzság Esmérte- tése különbféle tekintetben.” A pályázati felhívásra 1819í bén megjelent Szeder Fábián „A Palóczok” című tanulmánya, melyet azután egyre- másra követtek mind a mai napig a legkülönbfélébb leírások, szakcikkek, tudományos munkák a néprajzi etnikummal kapcsolatosan. A palócokról a köztudatban elterjedt, hogy látszatra ügyefogyott, jámbor, de ugyanakkor huncut, csavaros észjárású emberek, akik számtalan anekdota hőseivé váltak. A század végén már olyan jeles kutatóik voltak, mint. Pintér Sándor, István- ffy Gyula, Malonyay Dezső és még sokan mások. Ennek ellenére ma is igen sok még közöttük a tisztázatlan kér- dés. £ Maga a palócok eredeté is vitás, hiszen e terület településtörténete a 10—13. századig alig ismert. Különféle tudományos feltételezések közül a legelfogadhatóbbnak tűnik, miszerint a palócok a honfoglaló Kaban-törzs leszármazottai, melyet bizonyos antropológiai vizsgálatok is alátámasztanak. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni a török háborúk kihatásait, melynek következtében egész falvak haltak ki, az ezt követő 18. sz. migrációit, melyek befolyásolták a ■ mai népesség alakulását. A „palóc” név kezdetben gúnynév lehetett, csak később kapcsolódhatott hozzá ■a népnév, illetve a tájnév fogalma. Valószínű a nyu- gat-szláv „plavec, plavci”, az orosz „polovec, polovci” szóból származik, jelentése: kun, kunok. Felmerülhet azonban az a kérdés, hogy miféle összefüggés lehet a kun és palóc név között? írásos emlékeink között a „palóc” szó használatával az eddigiek során először 1596-ban, a nagykőrösi nótárius számadókönyvében találkozhatunk, amiben azt írja „Tíz pár gyöngyházas késeket vettem palóczoktul.” A Palócföld elhelyezkedését, területének határvonalait megszabni rendkívüli nehéz feladat, mert kisugárzásai az égtájak minden irányban lehetségesek. Eredeti településhely magjának a kunok „bélháromkúti apátságát”, vagyis a mai Bélapátfalvát és környékét vélik. Horváth Péter még csak tizenegy falut jelöl palócnak, Pintér Sándor már 150-et sorol fel, közöttük 30 hevesi községet. A mai elfogadott álláspont szerint a Palócföldet, Borsod észak- nyugati, Heves északi, Gö- mör déli (csehszlovákiai magyar nyelvterület) Nógrád és Pest megyék északi területei alkotják. Az egri hóstyák világa A középkori magyar városok legtöbbjét városfalak övezték, de Eger nem rendelkezett egészen a 16. sz. közepéig védőfalakkal, amikor is palánkkal és árokkal vették körül a várost. A török kiűzése után kőfal építését kezdték meg, amelyen négy megerősített kapu volt. A népesség emelkedésével, valamint á biztohsäfä körülmények javulásával már a városfalakon kívül is letelepedtek, elsősorban a városkapuk környékén. Itt alakultak ki Eger külvárosai, az egri hóstyák. (A szó a német „hochstadt” szóból származik,. jelentése „felsőváros”.). A hóstyák a városkapukról kapták elnevezésüket: a Hatvani-kapunál — amely valamikor a Kazamata borozóval szemben állhatott — terült el a „Hatvani-hós- tya”. A város délkeleti részén állott a Maklári-kapu — a mai Szarvas téren — ennek környéke a „Maklári- hóstya”. Északon két kapu is állott: a Cifrakapu — ma a Cifrakapu utca kezdődik itt — környéke a hozzátartozó Cifraparttal a „Cifra-hóstya”. A másik északi kapu, a Rácz-kapu — a mai Ráckapu téren volt — a Ráctemplom és a Kisasszony-temető környéke a „Rác-hóstya” nevet kapta. A hóstyák lakói palócos tájszólású, dolgos földműves, többnyire szőlőműveléssel foglalkozó emberek voltak. Az azonos munka, az együttélés egységes közösségé formálta a hóstyák lakóit, így egy jellegzetes mikrovilág alakulhatott ki, amely különbözött a belvárosban lakó polgárokétól, s inkább hasonlított a falusi paraszti élethez. Az egri hóstyai nép dalos kedvű volt, csaknem hetente születtek népdalok, többnyire ismert dallamra alkotott szövegek, melyeknek valamiféle aktualitásuk volt Versei a város szeretetéről beszélnek, beleszőtték a város helyneveit, a Cifrapartot, a Zellervárt, a Hatvanitemetőt, a Szálát, majd minden dalban szerepel a „víg Eger”, a „víg egri főutca”, az „egri legény”, stb. szavak. A vasárnap délutáni sétá- lás és nótázás, este az „ivókban” folytatódott, ahol a rezes banda muzsikájára táncoltak a fiatalok. Ilyen mulatságokat rendeztek a hóstyai fiatalság számára a „földmíves olvasókörök”, ilyen nevezetes hely volt többek között a „Mária utcai Szála”. A táncra kérésnek sajátos módja volt: a lányok az egyik, a fiúk a másik oldalon állottak. A legény biccentett a fejével a kiválasztott lánynak, mire at odament hozzá és elkezdtek táncolni. Előfordult’, högy a lánynak nem tetszett a legény, és úgy csinált, mintha nem vette volna észre a jelet, de az is, hogy egy deli legény biccentésére , több lány is odaperdült. E módja a felkérésnek sok félreértésre adott alkalmat, mely nagyon gyakran véres verekedéshez vezetett. Egyébként is az egri legény, vagy ahogyan itt hívták „kapás” vagy „cikra” legény virtus- kodó, kötekedő hajlamú volt, melyet gyakran tetézett a bor hatása. Szinte nem múlhatott el táncmulatság, lakodalom véres verekedés nélkül. (Folytatjuk) Nagy Miklós Kodály Zoltán születésének 100. évfordulója alkalmából, a közelgő centenáriumi eseménysorozat előtt felhívást tett közzé aKodály - emlékbizottság. Az ünnepi megemlékezések, rendezvények összehangolásával - foglalkozó testület az egyetemes zeneművészet és a magyar kultúra kimagasló alakja iránti méltó tiszteletadásra, a kodályi életmű alkotó hasznosítására, gondozására hívja , fej közvéleményünket. A dokumentum szövege a következő: Ez év december 16-án ünnepeljük Kodáy Zoltán születésének századik évfordulóját. Alkotói és emberi nagysága előtti tiszteletadásra készül hazánk és a nagyvilág. Emlékezzünk rá mindenekelőtt, mint a huszadik századi zene történetének kimagasló egyéniségére, aki Bartók Bélával együtt megteremtette és nemzetközi rangra emélte az új magyar zenét. Alkotásai a hangversenyek immár klasszikus darabjai a világ minden táján, s valahányszor felhangzanak, nemcsak szerzőjüknek, hatnem hazájának a tekintélyét is öregbítik. Mert a Psalmus Hungaricus és a Budavári Te Deum, a Galántai és a Marosszéki táncok, a Fölszállott a páva és a Concerto csakúgy, mint a Háry János és a Székelyfanó vagy a kaimaraművék, dalok, kórusok bármelyike félreismerhetetlenül a magyar népi, nemzeti hagyományokban gyökerezik, s ugyanakkor eltéplhetetlen szálakkal kötődik Európához: ^ - Kodály művészeté ‘"azért válhatott az egész emberiség egyetemes kincsévé, mert siaját népe és kora igazságait fejezte ki egyéni módon. A század elején, s a ■két világháború közt egy pusztulásra ítélt társadalom legjobbjainak gondolat- és érzésvilágát öntötte zenébe. Az évforduló arra is kötelez bennünket, hogy jobban megismerjük, s a maga teljességében értékeljük sokrétű munkásságát. A művészetek történetében ritka az ilyen — összetettségben is egy tömbből faragott — életmű. Egységét nem csupán Kodály szintézist teremtő ereje, rendkívüli műveltsége, széles látóköre biztosította, hanem mindenekelőtt elhivatottsága, népe iránti elkötelezettsége. És mert gondolkodásától idegen volt a szűkkeblű nacionalizmus, a kicsinyes provincializmus, eszméi világszerte egyre jobban terjednek napjainkban is. Ünnepeljük ezért születésének századik évfordulóján a kultúraszervező, közösségformáló művészt is Kodályban, aki küldetésének tekintette, hogy hazájában minél nagyobb tábort teremtsen az értékes művészetnek, a világban pedig minél több hívet szerezzen a magyar kultúrának. Vállaljuk fenntartás nélkül meggyőződését, hogy „a zene az élet szépségét, s ami benne érték, azt mind meghatványozza”, mert igaz, hogy „zene nélkül nincsen teljes ember”. Ünnepeljük hát az évfordulót azzal a felelősséggel, ami őt mindvégig áthatotta, mert így szolgálhatjuk legjobban törekvéseinek megvalósulását : hazánk javát, s „az emberiség hőn óhajtott testvérré válását”. Keleti szőnyegek a várban Az imafülke rajza N. Lelkes Nándor leendő újságírógyakornok-jelölt, akit eredetileg Naiv Nándornak hívtak, ám idejekorán nevet változtatott, s tollforgató mestere példája okán korábbi nevéből egy kezdőbetűt meghagyott; ezúttal e mester árnyékában surrant be a jeles intézménybe, ahol egy igazi háttértájékoztatót ily módon illetéktelenül is végighallgathatott. A tájékoztató során mindenekelőtt a téma titkos voltáról esett szó — amely témáról eladdig N. Lelkes Nándor is alig ol- vá&ftt —, de már az első mondatok után villámcsapás- szerűen érte a felismerés: milyen rém sokat kell még tanulnia. Buzgón jegyzetelt. Nem annyira az elhangzottak tartalma, mint inkább az olyan jelzős szerkezetek, szófüzérek és szakszókkal spékelt képtársítások váltottak ki belőle elragadtatást, amilyenek megfogalmazására az általa legjobban becsült majdani pályatársak is csak a legihle- tettebb pillanataikban lehettek képesek. A legtöbbször akkor sem. N. Lelkes Nándor, nem minden kifejezést értett pontosan, de elhatározta, hogy kinyomozza értelmüket, s jegyzetei felhasználásával olyan, de olyan cikket fog kanyarítani, amihez képest az eddigi csúcsteljesítmények is csak szánalmas próbálkozásnak számítanak majd a magyar tömegkommunikáció történetében. Lelki szemeivel már látta a címet, voltaképpen ez az eddig soha nem hallott páros fogalompár lelkesítette fel: MUNKAHALMAZ A HITELSÁVBAN. Azonnal felfogta, hogy a hitelben végzendő munka, amit ő a legjobb esetben is legfeljebb meghitelezett munkamennyiségnek tudott elképzelni, mennyivel rafináltabban hangzik — s ezáltal mennyivel hozzáértőbbnek láttatja az ő személyét —, amennyiben így fogalmazza meg: MUNKAHALMAZ A HITELSAVBAN. Gyöngyörű! Később, ahogy a jegyzetelésben előrehaladt, már-már magát a cikket is megalkotta, persze csak nagy vonalakban, mert némely kifejezésnek egyáltalán nem tudta elképzelni a gyarló mindennapi változatát, de ez a tény még inkább ösztökélte mind a fogalmak gyűjtésében, mind az álmodozásban. „A célt — írja majd — csakis GYORSÍTOTT KE- RÜLÖŰTON érhetjük el (ez a kifejezés egyébként nagyszerű feleimnek ígérkezett), s ehhez valóságos munkahalmazra lesz szükség a hitelsávban. A KULCSBÁZIS — képzelte tovább a szöve- veget — adott. Csakhogy számtalan KOCKÁZATI ELEMMEL kell számolnunk ...” A kockázati elemet már olvasta valahol, nem tartotta különösebben szerencsésnek, de egyelőre nem hallott jobbat, s elhatározta, hogy első adódó alkalommal eredetibbre cseréli. „A kockázati elemek közül — folytatta — elsősorban a MOBILFUNKCIÓ DISSZONANCIÁJÁT kell említenünk.” Ezt végképp nem értette, de annál jobban örült neki. „Hogy a RIZIKÓFAKTOR — ez az! HATÁSINTERVAL- LUMÁT csökkentsük, a SZELEKTÍV EXKLUZIVITÁS módszerén kell változtatnunk. Ezért változik meg — N. Lelkes Nándor csettintett örömében — a BERENDEZÉSORIENTÁLT INVESZ-: TlCIÖ mértéke. Szükség van erre azért is, mert jelenleg túlságosan elhúzódik a KONSTRUKCIÓS SZFÉRA, s a BEINTEGRÁLÓDÁS VÉ- GIGZONGORÁZHATÓSÁGA szenvedhet csorbát.” Még vagy félóráig jegyzetelt, és álmodozott, majd elégedetten vágta zsebre a noteszt, s bár volt némi hiányérzete — egyebek között nem talált helyet készülő művében a VASTAG GONDOKNAK, és a TÜLNAGY HÁNYAD MARKOLÁSA veszélyeit sem tudta az IN- TENZIFIKÁCIÓS CENTRUMTÖREKVÉSSEL párosítani —, tisztában volt vele, hogy mindez pusztán, a megszerezhető rutin kérdése, tudta, hogy járható útra lelt, s hitte, hogy eljő a nap, amidőn egy ilyen háttértájékoztatón már illetékes beavatottként adhat hangot kételyeinek, ha a gátló tényezők között az ÜJSÁGlRÖ MÉREGFOGÁRÖL esik szó. (Aczél Gábor) (Tudósítónktól): Az Iparművészeti Múzeum legszebb kora-oszmán szőnyegei hívogatják az érdeklődő látogatókat az egri vár gótikus püspöki palotájába. Az itt látható XV.—XVI. századból származó török szőnyegek világviszonylatban is ritkaságszámba menőé. Hazánkban található a leggazdagabb ilyen textil- gyűjtemény. Kelet művészetének a legtipikusabb produktumai, magyar vonatkozásai is figyelemre méltóak. A régi otthonoknak jellegzetes, talán a legkedveltebb díszei a török szőnyegek voltak. Városunkkal is kapcsolatba hozható, hiszen a török több mint százéves itt tartózkodása alatt a müezzinek hívó szavára a muzulmánok hasonló imaszőnyegeken fohászkodtak Alfáihoz. Ezek a szőnyegek, kultikus tárgyak is voltak. Az imát a mohamedánok a Szent Kábakő, tehát Mekka irányába fordulva végezték. A dzsámikban ezt az irányt mindig egy úgynevezett mihnab jelezte. Ennek az imafülkének a rajzát csomózták leggyakrabban a szőnyeg közép mezejébe. Talán a legtetszetősebbek a kiállításon is látható hatoszlopos rajzúak. A régebbi, XV. századi daraboknál a végtelenül ismétlődő ornamentikát figyelhetjük meg. Többnyire növényi minták; levelek, indák, virágmotívumok, gránátalmák teszik gazdaggá a nagyméretű felületeket. Néhol megjelenik a stilizált madár motívum is. Sok helyen viszont csak egyszerű geometriai idomokból álló díszítőelemek találhatók. A régi keleti szőnyegeket természetes növényi és állati eredetű festőszerekkel színezték. Ezek rendkívül tartós anyagok voltak, amit az is bizonyít, hogy még most is szépek, élénkek, nem fakultak meg. Egy-egy fonálnak a megfestése sokszor hónapokig tartó folyamat volt. Minél több gondot fordítottak erre, annál mélyebb tüzű és élőbb színeket nyertek. Érdékesség, hogy a gazdag színvilágban csak néhol fordul elő a zöld, mert az a próféta színe volt. Marosi Ágnes
