Népújság, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-12 / 60. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. március 12., péntek

3

Kávéfőzőtől a pneumatikáig - Vállalati gondok, vállalati tervek 1982-ben

Méhes Lajos látogatása az egri Finomszerelvény gyárban

Ma már a legkevésbé sem szokatlan, hogy a Politikai Bizottság tagjai, miniszterek rendszeresen ellátogatnak, mintegy munkaprogram keretében, az ország legkülönbözőbb területeire, városokba, üzemekbe, termelőszövetkezetekbe, kulturális intézményekhez, hogy személyes tapasztalatokat is szerezzenek e kis ország gyarapodó életéről, gondjairól, s hogy gyümölcsöző eszmecserét folytassanak az adott terület vezetőivel, egyszerű dolgozóival. A látogatók, mint most Méhes Lajos, a Politikai Bizottság tagja, ipari miniszter hasznos tudnivalókat, feladatokat, másutt szerzett tapasztalatokat hoztak a tarsolyukban (ebből nyújtott át csokorra valót a miniszter a finomsze- relvénygyári kötetlen beszélgetésen is), ugyanakkor egy képzeletbeli másik tarsoly is ott függ a vállukon.

Ebbe gyűjtik be mindazt az újabb élményt, tudnivalót, megvitatott gondot, problémát, megvalósítandó, vagy átgondolandó tervet, amelyet az ilyen találkozás keretében szereznek és kapnak tájékoztató — vitapartnereitől. Aligha lehet vitás, hogy az effajta, immáron természetes és rendszeres látogatás egyaránt gyümölcsöző a vezető és a vezetettek számára a gazdaság, a politika minden szférája képviselői részére.

Így volt ez a tegnapi, csütörtöki látogatáson is, amely a „protokoll” szabályai szerint folyt le, s amelynek természetesen megvolt a maga munkarendje, ám ez a munkarend és a protokoll nem keretekbe szorította, hanem a lehetőségek széles skáláit nyitotta meg a kölcsönös tájékozódásnak. Mint első oldalas kommünikénkben már közöltük, a megyei pártbizottságon szűkebb körben tájékoztatták az ipari minisztert, hogyan fejlődött Heves megye gazdasága, ezen belül az ipar az 1981-es esztendőben. Megelégedetten jegyezhette fel egyre vastagodó jegyzetlapjaira, hogy a megye ipara, dinamikáját tekintve, megtorpanás nélkül

haladt előre a fejlődés útján az elmúlt évben. S ez ad alapot arra az optimizmusra — meg az első két hónap startja —, hogy megfogalmazódhassák a bátornak tűnő kijelentés: ebben az esztendőben sem lesz baj a tervteljesítéssel, mégha a gondok tovább is sokasodnak.

Külön is feljegyzésre méltónak tartotta Méhes Lajos, hogy Heves megye mezőgazdasága, azon belül a termelőszövetkezetek termelése, az országos átlagot lényegesen meghaladó ütemben fejlődött, különösen az állattenyésztés vonatkozásában. '

— Mindent elkövetünk, hogy a mezőgazdaság ebben az évben is megőrizze fejlődésének lendületét, s erre legalábbis eddig még az időjárás is biztatást ad a számunkra — mondotta Vaskó Mihály, a megyei párt- bizottság első titkára a tájékoztató keretében.

A program, mint már fentebb jeleztük, az egri Fi- nomszerelvénygyárban folytatódott. Az emeleti tanácsteremben grafikonok, alattuk rögtönzött kiállítás segített mint valami szemléltető eszköztár is, bemutatni azt a fejlődést, amelyen Egernek, a megyeszékhelynek, ez a legöregebb, 30 esztendős gyára keresztül ment Kócza Imre vezérigazgató tájékoztatója egyfajta történelem volt, amelynek kezdetei nem a távoli múltban gyökereznek, de amelynek jelenét és jövőjét szinte egy időben élhette át a beszámoló iránt nagy figyelmet tanúsító vendég, s a tényeket már ismerő, mégis feszült figyelemre késztetett újságíró is.

Ugyanis ez a gyár, a maga 30 esztendejével, s azzal, ahogyan a kávéfőző meg az injekciós tű gyártásától az állandó küszködéseken, profilváltásokon keresztül eljutott odáig, hogy ma Európa 13 országába exportál kompresszorokat, pneumatikát, olajadagolókat, — az bizony egyfajta ipartörténeti rekvi- zítum. Jövőre lelkesítő történelem !

Külön is feljegyzésre méltónak találta és nagy elismeréssel honorálta a miniszter és a társaságában levő Gábor András, hogy a gyár miként próbál a változó és nehezülő nemzetközi gazdasági helyzetben helytállni.

— Eddig elemeket meg tanácsokat adtunk. Most felkészülünk rá, hogy vállalkozói feladatot is ellássunk. Folyamatok automatizálására is készek vagyunk, ha úgy tetszik, a kulcsátadásig — mondotta Kócza Imre vezérigazgató, s tette hozzá, hogy ebben a svéd partner is támogatja elképzeléseiket, kiterjesztve azt akár a hidraulikára és az elektronikára is.

Ez a tájékoztató, miként a következő, — a Pintér László pártbizottsági titkár nyújtotta — sem volt valamiféle előadás. A jelenlevők közbekérdeztek, az előadók meg-meg- torpantak, hogy választ adjanak úgy, hogy a gondosan fölkészült és elkészített beszámoló izgalmas, érdekes, változatos eszmecserévé alakult, amelyből a Politikai Bizottság tagja arra nézve is képet kaphatott, hogyan dolgoznak a gyár kommunistái,

Kötetlen eszmecsere Méhes Lajos és a megye ipari üzemeinek vezetői között a délutáni aktíván

A Finomszerelvénygyár kompresszorüzemében a gyár saját termékeiből, a pneumatikus elemekből összeállított célgépek segítik Kakukk Sándorné munkáját — tájékoztatták a bervai gyárban az ipari ininisztert

(Fotó: Kőhidi Imre)

KISZ-esei, mivel és miért érdemelték ki, hogy a közeljövőben átvehessék a KISZ KB Vörös Vándorzászlaját.

A gyár életével való ismerkedés után a vendégek megtekintették az üzemet.. Méhes '•'Lajos a gyár, az üzemrészek vezetőinek társaságában nagy érdeklődéssel szemlélte azokat a korszerű — nemcsak gépeiben, de munkaszervezésében is — műhelycsarnokokat, ahol az egri Finomszerelvénygyár immáron Európa-szerte ismert emblémájú termékei készülnek változatlan sikerrel. Nem véletlenül hangzott el a megjegyzés a pneumatikaüzemben, hogy:

— ... igen, egy-egy gyár munkájának értékelését nem szabad egy évre leszűkíteni. A folyamatos sikereket kell honorálnunk — fogalmazta meg Méhes Lajos. Az újságíró szerint tette ezt nem véletlenül, hanem azt méltá- nyolandón, hogy ez a gyár immáron hosszú évek óta

minden piaci nehézség ellenére évről évre előrehalad termelésben, hatékonyságban, minőségben és nemzetközi hírnévben.

— Azt javaslom, ne álljon fel senki, maradjunk így ülve és tekintsük kötetlen beszélgetésnek ezt a mostani találkozót — ez volt Vaskó Mihály megnyitója azon a délutáni eszmecserén, amely Heves megye ide meghívott ipari üzemeinek vezetői, s az ipari miniszter, valamint helyettese között folyt. 1981 sikerei, gondjai, 1982 tervei, lehetőségei: erről szóltak az asztaloknál ülők, az igazgatók és a minisztérium képviselői egyaránt. Tapasztalatok hangzottak el, kérések fogalmazódtak meg, lehetőségek körvonalazódtak, és újabb feladatok kerültek » a terítékre. A késő délutánig tartó „szakmai” beszélgetés minden bizonnyal meghozza a maga gyümölcsét az üzemnek és a minisztérium vezetői számára egyaránt.

Gyógyvíz — gyógyhely — gyógyturizmus

Magyar

gyógyfürdők

Budára, Gyulára, Egerbe, s a mai Magyarország történetének még számófc helyére már a török időkben is messze földről jöttek a betegek (ki botra támaszkodva sántikált, ki meg rabszolgák vontatta gyaloghin- tón, esetleg elefántháton érkezett), hogy gyógyulást keressenek az itteni „csodatevő” vizeknél. Sőt, mi több: római légionáriusok is gyó- gyíttatták már magukat Pannóniában.

Pénz, pénz ...

Kétezer év tapasztalata tanúsítja, hogy hatásosak gyógyvizeink, az egyik reumatikus bántalmakat csökkent vagy szüntet meg, a másik az emésztőszerveket hozza rendbe, a harmadik női betegségek ellen ajánlott — és így tovább. Ehhez járul az az országszerte elterjedt hiedelem, hogy „nálunk elegendő egy botot leszúrni a földbe, s felfakad a gyógyvíz”. Ez a gondolat aztán többnyire úgy folytatódik: „óriási bevételeink

lehetnének a gyógy-idegenforgalomból, miért 'nem használjuk ki jobban?”

A tények azonban többnyire prózaibbak, mint az elképzelések. Mindenekelőtt azért, mert igaz ugyan, hogy a gyógyvizekből nagy bevételek származhatnak, csakhogy ehhez elsősorban pénz, méghozzá sok pénz kell, amiből sajnos most Heves megyében is szűkében vannak. A XX. század utolsó negyedében korántsem elegendőek a régi gyógymódok, egyedül a vízzel nem lehet gyógyítani. Az egészségét visszanyerni akaró vendég csak akkor jön hozzánk, ha itt komplex gyógy- kúrában lehet része. Bármennyire ajánlják sok ország orvosai a hévízi, a haj- dúszoboszlói, a harkányi fürdők, s más gyógyfürdőink vizét, elsőrendű szempont, hogy a gyógyvizet egészítse ki megfelelő orvosi ellátás és felügyelet, továbbá kellő színvonalú szálláshely.

Gyógyszállóink kihasználtsága általában megfelelő, ami arra enged következtetni, hogy érdeklődésben nincs hiány. A Margitszigeten, Hévízen, Bükön so_k külföldit gyógyítanak. Messze vagyunk . azonban még attól, hogy maradéktalanul ki tudjuk elégíteni a különböző igényeket. A „gyógyturizmus” vendégei ma éppúgy« különbözőek, mint hajdanán: van, aki saját költségén jön, mások pedig saját hazájuk valamelyik biztosítóintézetétől várják kiadásaik megtérítését, s e téren még a kezdetek kezdetén tartunk az egyezmények megkötésével. Az egyik beteg egyedül érkezik, a másik viszont csak akkor hajlandó jönni, ha kísérőjének is lesz megfelelő szállása, étkezése, szórakozási lehetősége — s a változatokat még sokáig lehetne sorolni. Világszerte az az irányzat uralkodik, hogy legyenek „kizárólagos gyógyhelyek”, ahol a gyógyulni vágyókat semmi sem zavarja. Ebbe nemcsak az értendő bele, hogy ne legyen levegőt szennyező ipari üzem, zajforrás a közelben, hanem még az is, hogy ne legyen a gyógyhely közelében hagyományos üdülő.

Gazda nélkül

A negyedik ötéves terv idején három és fél milliárd forintot költöttünk a gyógyturizmus fejlesztésére, 1975 és 1980 között pedig 4,6 mil- liárdot. Óriási összegek ezek, különösen ha azt is hozzávesszük, hogy a fejlesztésnek mindmáig nincs teljes jogú gazdája. Pontosabban: sok gazdája van.

Fejleszt több minisztérium, országos hatáskörű főhatóság

s — inkább első helyen kellene említeni — fejlesztenek az érdekelt megyei tanácsok, több érdekes elképzelés van Hevesben is. Olykor magukra hagyva valósítják meg önálló elképzeléseiket, máskor hosszas viták előznek meg egy-egy nagyobb fejlesztést. Annál is inkább, mert — és ebben senki sem találhat kivetnivalót —, minden megye a saját területén levő gyógyhélyet pártfogolja, szeretné a többi elé helyezni.

Sokat fejlődtek az elmúlt évtizedben a dunántúli fürdők: Bük, Zalakaros és — mindenekelőtt — Hévíz. Fejlesztésük nagyon indokolt, hiszen a nyugat felől érkező vendégnek mindegyik útjába esik, ha a Balaton felé tart. Márpedig a turisták magyar- országi úticélja hagyományosan a Balaton és Budapest. Ami viszont nem szoríthatja háttérbe a déli határ közelében levő és ugyancsak nemzetközi népszerűséget szerzett Harkány, vagy az ugyancsak könnyen elérhető orosházi Gyopáros- fürdő gyógyvizét. S a többinek is — mind a 26-nak — megvan a jogosultsága, amit a helyi, megyei tanácsok és vállalatok további fejlesztésekkel, gyarapításokkal igyekeznek igazolni. Egerről például a SZOT, a demjén— egerszalóki vízről a Danú- bius és a Hungar-Hotels érdeklődik élénkebben.

Mindenesetre ott megy jól a gyógy-idegenforgalom fogadási lehetőségeinek fejlesztése, ahol az erőforrásokat egyesítik. Tény, hogy más és más az érdekeltsége például a megyei vízműveknek, amelyhez a fürdők tartoznak, és más a vendéglátó vállalatnak, amely a szálloda, az étterem fenntartója. Előfordul, hogy az első ruház be nagy összegeket, á bevételekből viszont a vendéglátók részesülnek sokkal nagyobb arányban. A megoldás ilyenkor semmi esetre se lehet az, hogy „hagyjuk abba az egészet”, hanem — a rosszul megállapított érdekeltségi arányok megváltoztatása.

A legjobb reklám

Az előbbieknél semmivel sem kisebb gond az, hogy hogyan (és miből) lehet továbbfejleszteni a hazai gyógy-idegenforgalmat. Emellett itthon is sok az olyan beteg, akinek gyógy- vizes kúrára van szüksége, s ismételten bebizonyosodott, hogy külföldiek olyan helyekre mennek szívesen, amelyeket a hazai közönség is kedvel. így van ez a gyógyhelyekkel is.

Üjabb milliárdokba kerül a gyógy-idegenforgalom további növelése a mostani ötéves tervben. Nemcsak jó, de időszerű is lenne, hogy ezek a nagy összegek egy kézből, gondos mérlegelés után kerüljenek oda, ahol a legeredményesebben térülhetnek meg. Bizonyított tény, hogy az a legjobb reklám, ha,az elégedetten, gyógyultan távozó vendég másoknak is ajánlja majd a magyar gyógyfürdőket. (V. E.)

<