Népújság, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-11 / 59. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1982. március 11., csütörtök „Mert nem vagy cowboy, Hogy értem harcolj. A muszklid petyhüdt, Hogy éljünk együtt. Tovább ne csábíts, Reám ne számíts. (Pardon.)” A föntebbi dfllocska énekese Molly, a postáskisasz- szony, aki szerelmes az állástalan filmszínészbe, aki genés fogadót nyit a vadnyugaton, amelyben fölbukkan az állástalan dizőz, és lelkes zongorakísérője... A darab, melyben mindez elhangzik, George Gershwin: Vadnők című három- felvomásos revűje. Azaz a darab, mellyel a Miskolci Nemzeti Színház művészei a zenés műfaj egy új változatát szeretnék meghonosítani Magyarországon. Azt, amelyben a sztori szinte csak annyi, amennyit ■kifejezhet, sugározhat a forró zene, az izzó tánc, a mozgás, a ritmus, a látvány, az ének, a szín, a fény. Akik mindezt létrehozzák (a farmereken, a vendégeken, az énekes-táncos cowgirl, cowboy okon kívül), Vadnők Molnár Zsuzsa, Szirtes Gábor, Mihályi Győző, Csonka Zsuzsa, Abrahám István, Komáromy Éva, Mátyás Jenő, Várhegyi Márta. A táncokat koreograíálita Majoros István meghívott vendégként, baLettmeser Izsó Adrienne (m. V.). Jelmez: Szakács Györgyi, díszlet: Khell Zsolt Cm. v.). . A zenei vezető: Selmeczi György, a rendező: Hegyi Árpád Jutocsa. Bemutató ma este 7 órakor, az egri Gárdonyi Géza Színházban. N. ZS. Nyíregyházi jubileum Idén ünnepli alapításának 175. évfordulóját Szabolcs- Szatmár legrégebbi középfokú oktatási intézménye, a nyíregyházi Kossuth Gimnázium. A Karlovszki József eperjesi pedagógus létrehozta egykori „professori iskola” mai jogtudója megszépülve, új köntösbe öltöztetve köszönti a jubileumot. A keleti országrész legnevesebb alma materének ünnepe egybeesik Kossuth neve fölvételének 60. és a névadó születésének 180. évfordulójával. Az iskolának hajdanában diák ja volt Korányi Frigyes, Krúdy Gyula, Szamuely Tibor, Münnich Ferenc és Rajk László, tanára pedig Vietórisz József író és a felszabadulást követően Váci Mihály is. 'Nyíregyházán, a március közepétől szeptember végéig tartó programsorozattal köszöntik a jubileumot. Felavatják majd Kossuth Lajos mellszobrát, Borbás Tibor szobrászművész alkotását: a művet a Művelődési Minisztérium ajándékozta a gimnáziumnak. Küldöttgyűlésre készül a TIT Zrínyiújdonságok Az idén is számos érdekességgel lepi meg olvasóit a Zrínyi katonai könyv- és lapkiadó. A hadtudomány klasszikusait bemutató sorozatban Engels válogatott katonai írásait tartalmazó könyv jelenik meg: rendszerezve és csoportosítva adja közre alapvető katonai tanításait. Az arzenál-sorozat új kiadványa a szárazföldi csapatok fegyvereit, haditechnikai eszközeit mutatja be képekkel és részletes adatokkal. Arkus István a Terror színei című könyvében a korunkban elhatalmasodott terrorizmusról nyújt áttekintő elemzést. Holtai András az USA társadalmi rendszerébe beépült erőszakpolitikál mutatja be. Békés Rezső Ttu- man árnyékában című könyve a második világháború utáni amerikai globális stratégia történetét dolgozza fel. Az utóbb) 35 év helyi háborúinak tapasztalatait bemutató könyvsorozat második köteteként lát napvilágot Marian Sienkiewicz-nek Az Indokínai báború 1945—15 című munkája. A memoár-kötetek sorában megjelenik Kirill Moszkalenko a Délnyugati irányban című, magyar vonatkozásokat is tartalmazó visszaemlékezése, valamint Dwight Eisenhower emlékirata, A keresztes háború Európában. Június 26-án tartja VII. küldöttgyűlését a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat. A 30 ezer tagot összefogó társulat élete ezekben a hetekben-hónapokban jelentősen megélénkült: eddig 229 helyi szervezet és 406 TIT-csoport közgyűlésén vonták meg az elmúlt öt esztendő mérlegét. E tanácskozások, a küldöttgyűlések előkészületeinek tapasztalatait összegezte Jeney Jenő, a TIT főtitkárhelyettese az MTI munkatársának adott nyilatkozatában. — Hasznosak voltak a helyi közgyűlések, értékes segítséget adtak a városi, a járási, a megyei szervezetek, illetve az országos központ további munkájához — mondotta. — A tanácskozások is tükrözték, hogy a tagságnak csaknem a felét összefogó helyi szervezetek és csoportok eredményesen kapcsolódnak a helyi közművelődéshez. Jó eszközei az élethez közelebb álló, a szükségleteket és az igényeket kielégítő ismeretterjesztő tevékenységnek. Ma már a községi tanácsok sem nélkülözhetik az értelmiségiek jelentős részét összefogó TÍT-egységek bevonását a közművelődési feladatok megoldásába. A közgyűlések beszámolóiból kitűnt: e szervezetek, csoportok révén tervszerűbbé, szervezettebbé vált az ismeretterjesztő munka. Több helyen javasolták, hogy hozzanak létre praktikusabb ismereteket adó, a szakmai, az érdeklődési kör szerint kialakított kisebb művelődési csoportokat. Úgy ítélték meg: e korszerű forma tudásgyarapító, s egyaránt vonzó elfoglaltságot nyújthat a családi, nevelési, a jogi kérdések, vagy a háztáji gazdálkodás iránt érdeklődőknek, a kertbarátoknak, a helyi honismereti mozgalom résztvevőinek. A gondok között említették meg a TIT tevékenységében jelentős részt képviselő idegennyelv-oktatás nehézségeit. Azokban a helységekben, ahol nincs gimnázium, a nyelvtanárhiány szinte megoldhatatlanná teszi az ott élőknek valamely idegen nyelv elsajátítását. — Az elmúlt öt esztendő munkájáról számot adó, s egyben tisztújító közgyűlések alkalmat adtak arra is, hogy számos helyen szervezetté lépjenek elő a csoportok. Ismeretes, hogy a kettő között fejlettségbeli a különbség — a szervezet javára, s tagjai viszonylag önállóan dolgoznak. Az utóbbi időben színvonalas munkáról tanúbizonyságot tévő sok csoport érdemelte ki a szervezeti címet — mondotta befejezésül Jeney Jenő. A devalváció egyik jellemzője, hogy mindenki mindenáron meg akar szabadulni az elértéktelenedett pénztől. Ám ez nem mindenkinek sikerül. Engem például ebben a vonatkozásban hatá- _> rozottan üldöz a balszerencse. Elvittem a gépkocsimat a szervizbe, mert rossz volt a gyújtás. Reméltem, hogy va- I lami nagyobb javításról { lesz szó, de amikor fizetésre \ került sor, csalódnom kellett. — Mennyi? — 'kérdeztem. — Harminc zlotyt fizet uram — mondta a szerviz vezetője. — Harminc zlotyt? — kérdeztem felháborodva. — Jól hallottam? Egy ilyen nagy munkáért csak ennyit? — Ugyan, szó sincs nagy munkáról — mondta köny- nyedén a vezető. — Csak egy gyertyát kellett megtisztítani. Apróság. — Uram — tiltakoztam — az lehetetlen, hogy csak egy gyertya volt rossz. Biztos, hogy ki kellett cserélni a tömítést, meg kellett erősíteni a hengerfejcsavarokat, sőt a hengereket is fel kelt- lett újítani. Legyen szíves számolja át még egyszer az egészet! — Szó sincs a hengerekről! — tiltakozott a vezető. — Mit nem mond! Harminc zloty és kész. — Harminc zloty — ■mondtam panaszosan. — Maga nem ismer istent. Számoljon hozzá még valamit, akármit, szívesen kifizetem. Ráteszek egy ezrest azért, mert átnézték. A harmincast pedig felkerítjük kétszázra, és összesen ezerkétszázat fizetek. Jó? A szervizvezető szikla szilárd maradt. — Szó sincs róla — mondta határozottan. — Harminc és kész. Felé nyújtottam a kezem. Jól van nem bánom, alkudjunk. Nyolcszáz- zloty! — Harminc! — Hatszáz! — Harminc! — Négyszáz és ez az utolsó szavam! De ő hallani sem akart az áremelésről. Végül dühösen kifizettem neki a nevetséges összeget, és teli zsebbel távoztam, mint akit leforráztak. Annyira bosszantott a dolog, hogy egyáltalán nem figyeltem vezetés közben arra, ami körülöttem történik, és így nem vettem észye a sebességkorlátozó táblát sem, úgy mentem el mellette, hogy nem lassítottam. Csak arra lettem figyelmes, amikor a rendőr intett. Lefékeztem, a járda mellé húzódtam, és megálltam. — Jó napot! Legyen szíves, nézze csak meg azt a sebességkorlátozó táblát! Egyszerre éber lettem. — A fene egye meg! Tényleg! Hát akkor sajnos büntetést kell fizetnem! Szerencsére van náflam pénz. Tessék itt van ezer zloty! A rendőr elmosolyodott. — Mivel ilyen őszintén beismerte a hibáját, ezúttal nem büntetem meg. Csak figyelmeztetést kap. Köszönöm! Én azonban nem akartam elszalasztani az alkalmat. — Mi az, hogy őszinte beismerés? — tiltakoztam. — Ha maguk megelégednének azzal, hogy mindenki őszintén beismeri a hibáját, akkor az emberek nem törődnének többé a közlekedési szabályokkal! Büntessen csak meg! Itt van az ezer zloty! A rendőr azonban sajnos ekkor már a következő gépkocsit állította meg. Lassan megindultam, de közben figyeltem, hogyan húzza ki a szerencsefia a pénztárcájából az ezrest. Nekem azonban most is teli zsebbel kellett továbbmennem. Amikor újságot vásároltam, miközben az újságos erőszakkal visszaadott a tízesből, hiába próbáltam lelépni, megállt mellettem egy jelentéktelen külsejű finom arcú öregasszony. — Uram, nem lenne olyan kedves felváltani ezer zlotyt? — suttogta bátortalanul. — Dehogynem, nagyon szívesen — mondtam mit sem sejtve. Kiszámoltam a pénzt. Elvette, betette a táskájába és megköszönte. Csak amikor már eltűnt, akkor vettem észre, hogy egy ezres helyett kettőt nyomott a kezembe, gondosan összeragasztva. Hát lehet még valakiben bízni’ manapság? (Ford.: Lipcsey Júlia) Kultúra apróban níni Szükségből Tarnaszentmikló 0ST Az első osztályban, az olvasókönyv fölé hajló gyerekek létszáma tíz. Az egész alsó tagozatos iskolában negyvenen vannak, a község mintegy ezerlakosú. A Hevesvezekény és Pély közé szorult Tarnaszentmiklós az aprófalvak közé számít. Olyannyira, hogy helyben lakó pedagógusa is mindössze egy van. Lámpásnak ... No, ha több előnye nem is, annyi mindenesetre van ennek az állapotnak, hogy minden különösebb formalitás : összevonás, kinevezés, leváltás nélkül — „komplexszé” tudták szervezni a művelődési intézményeket. Egy kézben van a könyvtár, a művelődési ház, és az iskola vezetése. Mindhárom igazgatója, Czakó Jánosné. A fiatalasszony 1965-ben került az iskolába, majd négyévi szünet után — ekkor végezte el a nappalin a főiskolát —, 1969-ben folytatta a munkát. A helyi körülmények, lehetőségek alapos ismerője, szakértője. — Számos községnél előnyösebb helyzetben vagyunk. Legalábbis művelődési házunk — mely nem túl régi épület —, egyszerre befogad 200—250 embert a nagyterembe. Helyet ad a hétezer kötetes könyvtárnak, egy kis tévésteremnelr; valamint a községi KISZ-csoportnak. Megfelelőnek tartjuk a berendezést, a felszerelést. Van tévénk, magnónk, -sőt még diszkózásra alkalmas hangfalak is ... A nehézségek legnagyobbikára a népművelés helyzetét kicsit ismerő, akár rá se kérdezzen. — Természetesen kevés a pénzünk... Ha kevés, akkor nyilván kevesebb vonzó programot lehet kialakítani. — Vagyis kong a ház? — Na nem, ennyire azért nem tragikus a helyzet. Nagyon jó ugyanis a kapcsolatunk a helybélieket foglalkoztató két munkahellyel, a tsz-szel és a Metalloglóbus Vállalattal. Sok segítséget kapunk a Móricz Zsigmond Művelődési Háztól is. Ez utóbbin persze nincs mit csodálkozni, hisz a hevesi járási központ igazgatójával, Czakó Jánossal kifejezetten családiasán jó a viszonya a tarnaszentmiklósi igazgatónőnek ... De lássuk, miből is áll a segítség, s mire fordítják az itteniek? — Nos, a fenntartási költségekhez a téesz és a Metalloglóbus 10—10 ezer forinttal hozzájárul, így évente mintegy 40—50 ezer forintból gazdálkodunk. Ez bizony nem sok, gyakorlatilag el is viszik az ORI-tól megrendelt műsorok. Körülbelül kéthavonta tudunk fogadni egyet-egyet. Járt már nálunk Béres Ferenc, Peterdi Pál, Horváth Attila, Madarász Katalin, — hogy csak néhány jeles nevet említsek. Mondanom sem kell, igen nagy volt mindig a siker. Ehhez persze hozzájárult az is, hogy két támogatónk 50—50 jegyet előre lekötött. — És ezzel vége? — Nem, mert jut még ezenkívül némi szerény ösz- szeg három kiscsoportra. Nagy hagyománya van nálunk a gyermek népi táncnak, aztán vannak könyvbarátaink és az ifjúsági klub. Volt valaha remek fotószakkörünk is, de sajnos ma már nincs rátermett vezetőnk. Attól tartunk, hamarosan hasonló ok miatt érnek véget a szombat esti népszerű diszkók. Lemezlovasunkat ugyanis — aki lelkesedésből vállalta e szerepet —, úgy nézi ki, behívják katonának. Nos, az eddigiek meglehet az olvasó számára elég szimplán hangzanak. Különösen ami az úgynevezett kiscsoportok számát illeti. Nem lehet azonban megfeledkezni arról, hogy a falu lakosságának jó része eljáró, így ők hétköznap esténként nemigen kívánkoznak el otthonról. A szombat-vasárnap esti programok színesítésére azonban mást találtak ki Tarnaszentmiklóson. Czakó Jánosné, pedagógus kollégáival, gyakran szervez színházlátogatásokat, mozilátogatásokat Hevesre. Igaz, a művelődési házban tartanak vetítéseket, de a legjobb filmek ide mindig megkésve érkeznek... A jövendő szabad hét végék egyébként itt is komoly gondot jelentenek. — Nagyon bízunk abban, hogy megvalósul tervünk: a művelődési ház közös fenntartású lesz — sóhajt Czakóné. Így az eddigieknél jóval nagyobb összeghez jutnánk, s mindjárt egyszerűbb lenne gazdagítani a programválasztékot. Addig pedig — ahogy lehet. Szegény ember vízzel főz. Egyelőre Czakóné szombatra teszi a könyvtár nyitva tartásának idejét, s indítanak a hét végekre egy új tanfolyamot is, a szabni-varrni kívánók számára. Egy darabig ez jelenti majd a továbblépést. S később, ha megvalósul a közös fenntartás, remléhetőleg lesznek újabb ötletek. Németi Zsuzsa Borsódy László és Urbán Teréz, iparművész-házaspár tervezi a kályhacsempéket, amelyekből az Építőipari Szövetkezet felújított'szentendrei kerámiaüzemében a sorozatgyártás után tőkés exportra is gyártanak (MTI Fotó: Király Krisztina felvétele — KS)
