Népújság, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-11 / 59. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1982. március 11., csütörtök „Mert nem vagy cowboy, Hogy értem harcolj. A muszklid petyhüdt, Hogy éljünk együtt. Tovább ne csábíts, Reám ne számíts. (Pardon.)” A föntebbi dfllocska éne­kese Molly, a postáskisasz- szony, aki szerelmes az ál­lástalan filmszínészbe, aki genés fogadót nyit a vadnyu­gaton, amelyben fölbukkan az állástalan dizőz, és lelkes zongorakísérője... A darab, melyben mind­ez elhangzik, George Gersh­win: Vadnők című három- felvomásos revűje. Azaz a darab, mellyel a Miskolci Nemzeti Színház művészei a zenés műfaj egy új változatát szeretnék meg­honosítani Magyarországon. Azt, amelyben a sztori szinte csak annyi, amennyit ■kifejezhet, sugározhat a for­ró zene, az izzó tánc, a moz­gás, a ritmus, a látvány, az ének, a szín, a fény. Akik mindezt létrehozzák (a farmereken, a vendége­ken, az énekes-táncos cow­girl, cowboy okon kívül), Vadnők Molnár Zsuzsa, Szirtes Gá­bor, Mihályi Győző, Csonka Zsuzsa, Abrahám István, Komáromy Éva, Mátyás Je­nő, Várhegyi Márta. A tán­cokat koreograíálita Majoros István meghívott vendégként, baLettmeser Izsó Adrienne (m. V.). Jelmez: Szakács Györgyi, díszlet: Khell Zsolt Cm. v.). . A zenei vezető: Selmeczi György, a rendező: Hegyi Árpád Jutocsa. Bemutató ma este 7 órakor, az egri Gár­donyi Géza Színházban. N. ZS. Nyíregyházi jubileum Idén ünnepli alapításának 175. évfordulóját Szabolcs- Szatmár legrégebbi középfo­kú oktatási intézménye, a nyíregyházi Kossuth Gimná­zium. A Karlovszki József eperjesi pedagógus létrehoz­ta egykori „professori isko­la” mai jogtudója megszé­pülve, új köntösbe öltöztet­ve köszönti a jubileumot. A keleti országrész legnevesebb alma materének ünnepe egybeesik Kossuth neve föl­vételének 60. és a névadó születésének 180. évforduló­jával. Az iskolának hajdaná­ban diák ja volt Korányi Fri­gyes, Krúdy Gyula, Szamu­ely Tibor, Münnich Ferenc és Rajk László, tanára pe­dig Vietórisz József író és a felszabadulást követően Váci Mihály is. 'Nyíregyházán, a március közepétől szeptember végéig tartó programsorozattal kö­szöntik a jubileumot. Fel­avatják majd Kossuth Lajos mellszobrát, Borbás Tibor szobrászművész alkotását: a művet a Művelődési Minisz­térium ajándékozta a gim­náziumnak. Küldöttgyűlésre készül a TIT Zrínyi­újdonságok Az idén is számos érdekes­séggel lepi meg olvasóit a Zrí­nyi katonai könyv- és lapkiadó. A hadtudomány klasszikusait bemutató sorozatban Engels vá­logatott katonai írásait tartal­mazó könyv jelenik meg: rend­szerezve és csoportosítva adja közre alapvető katonai tanítá­sait. Az arzenál-sorozat új ki­adványa a szárazföldi csapatok fegyvereit, haditechnikai eszkö­zeit mutatja be képekkel és részletes adatokkal. Arkus István a Terror színei című könyvében a korunkban elhatalmasodott terrorizmusról nyújt áttekintő elemzést. Holtai András az USA társadalmi rend­szerébe beépült erőszakpolitikál mutatja be. Békés Rezső Ttu- man árnyékában című könyve a második világháború utáni amerikai globális stratégia tör­ténetét dolgozza fel. Az utóbb) 35 év helyi háborúinak tapasz­talatait bemutató könyvsorozat második köteteként lát napvilá­got Marian Sienkiewicz-nek Az Indokínai báború 1945—15 című munkája. A memoár-kötetek sorában megjelenik Kirill Moszkalenko a Délnyugati irányban című, ma­gyar vonatkozásokat is tartal­mazó visszaemlékezése, vala­mint Dwight Eisenhower emlék­irata, A keresztes háború Eu­rópában. Június 26-án tartja VII. küldöttgyűlését a Tudomá­nyos Ismeretterjesztő Tár­sulat. A 30 ezer tagot össze­fogó társulat élete ezekben a hetekben-hónapokban je­lentősen megélénkült: eddig 229 helyi szervezet és 406 TIT-csoport közgyűlésén vonták meg az elmúlt öt esztendő mérlegét. E tanács­kozások, a küldöttgyűlések előkészületeinek tapasztala­tait összegezte Jeney Jenő, a TIT főtitkárhelyettese az MTI munkatársának adott nyilatkozatában. — Hasznosak voltak a helyi közgyűlések, értékes segítséget adtak a városi, a járási, a megyei szervezetek, illetve az országos központ további munkájához — mon­dotta. — A tanácskozások is tükrözték, hogy a tagság­nak csaknem a felét össze­fogó helyi szervezetek és csoportok eredményesen kapcsolódnak a helyi köz­művelődéshez. Jó eszközei az élethez közelebb álló, a szükségleteket és az igénye­ket kielégítő ismeretterjesztő tevékenységnek. Ma már a községi tanácsok sem nél­külözhetik az értelmiségiek jelentős részét összefogó TÍT-egységek bevonását a közművelődési feladatok megoldásába. A közgyűlések beszámolói­ból kitűnt: e szervezetek, csoportok révén tervszerűb­bé, szervezettebbé vált az ismeretterjesztő munka. Több helyen javasolták, hogy hozzanak létre prakti­kusabb ismereteket adó, a szakmai, az érdeklődési kör szerint kialakított kisebb művelődési csoportokat. Úgy ítélték meg: e korszerű for­ma tudásgyarapító, s egy­aránt vonzó elfoglaltságot nyújthat a családi, nevelési, a jogi kérdések, vagy a ház­táji gazdálkodás iránt ér­deklődőknek, a kertbarátok­nak, a helyi honismereti mozgalom résztvevőinek. A gondok között említet­ték meg a TIT tevékenysé­gében jelentős részt képvi­selő idegennyelv-oktatás ne­hézségeit. Azokban a hely­ségekben, ahol nincs gim­názium, a nyelvtanárhiány szinte megoldhatatlanná te­szi az ott élőknek valamely idegen nyelv elsajátítását. — Az elmúlt öt esztendő munkájáról számot adó, s egyben tisztújító közgyűlé­sek alkalmat adtak arra is, hogy számos helyen szerve­zetté lépjenek elő a csopor­tok. Ismeretes, hogy a kettő között fejlettségbeli a kü­lönbség — a szervezet ja­vára, s tagjai viszonylag ön­állóan dolgoznak. Az utóbbi időben színvonalas munká­ról tanúbizonyságot tévő sok csoport érdemelte ki a szervezeti címet — mondot­ta befejezésül Jeney Jenő. A devalváció egyik jellem­zője, hogy mindenki min­denáron meg akar szabadul­ni az elértéktelenedett pénz­től. Ám ez nem mindenki­nek sikerül. Engem például ebben a vonatkozásban hatá- _> rozottan üldöz a balszeren­cse. Elvittem a gépkocsimat a szervizbe, mert rossz volt a gyújtás. Reméltem, hogy va- I lami nagyobb javításról { lesz szó, de amikor fizetésre \ került sor, csalódnom kel­lett. — Mennyi? — 'kérdeztem. — Harminc zlotyt fizet uram — mondta a szerviz vezetője. — Harminc zlotyt? — kérdeztem felháborodva. — Jól hallottam? Egy ilyen nagy munkáért csak ennyit? — Ugyan, szó sincs nagy munkáról — mondta köny- nyedén a vezető. — Csak egy gyertyát kel­lett megtisztítani. Apróság. — Uram — tiltakoztam — az lehetetlen, hogy csak egy gyertya volt rossz. Biztos, hogy ki kellett cserélni a tömítést, meg kellett erősí­teni a hengerfejcsavarokat, sőt a hengereket is fel kelt- lett újítani. Legyen szíves számolja át még egyszer az egészet! — Szó sincs a hengerek­ről! — tiltakozott a vezető. — Mit nem mond! Harminc zloty és kész. — Harminc zloty — ■mondtam panaszosan. — Maga nem ismer istent. Szá­moljon hozzá még valamit, akármit, szívesen kifizetem. Ráteszek egy ezrest azért, mert átnézték. A harmin­cast pedig felkerítjük két­százra, és összesen ezerkét­százat fizetek. Jó? A szervizvezető szikla szi­lárd maradt. — Szó sincs róla — mond­ta határozottan. — Harminc és kész. Felé nyújtottam a kezem. Jól van nem bánom, al­kudjunk. Nyolcszáz- zloty! — Harminc! — Hatszáz! — Harminc! — Négyszáz és ez az utol­só szavam! De ő hallani sem akart az áremelésről. Végül dühösen kifizettem neki a nevetséges összeget, és teli zsebbel tá­voztam, mint akit leforráz­tak. Annyira bosszantott a do­log, hogy egyáltalán nem fi­gyeltem vezetés közben ar­ra, ami körülöttem történik, és így nem vettem észye a sebességkorlátozó táblát sem, úgy mentem el mellette, hogy nem lassítottam. Csak arra lettem figyelmes, ami­kor a rendőr intett. Lefé­keztem, a járda mellé hú­zódtam, és megálltam. — Jó napot! Legyen szí­ves, nézze csak meg azt a sebességkorlátozó táblát! Egyszerre éber lettem. — A fene egye meg! Tényleg! Hát akkor sajnos büntetést kell fizetnem! Sze­rencsére van náflam pénz. Tessék itt van ezer zloty! A rendőr elmosolyodott. — Mivel ilyen őszintén beismerte a hibáját, ezúttal nem büntetem meg. Csak fi­gyelmeztetést kap. Köszö­nöm! Én azonban nem akartam elszalasztani az alkalmat. — Mi az, hogy őszinte be­ismerés? — tiltakoztam. — Ha maguk megeléged­nének azzal, hogy mindenki őszintén beismeri a hibáját, akkor az emberek nem tö­rődnének többé a közlekedé­si szabályokkal! Büntessen csak meg! Itt van az ezer zloty! A rendőr azonban sajnos ekkor már a következő gép­kocsit állította meg. Lassan megindultam, de közben fi­gyeltem, hogyan húzza ki a szerencsefia a pénztárcájá­ból az ezrest. Nekem azon­ban most is teli zsebbel kel­lett továbbmennem. Amikor újságot vásárol­tam, miközben az újságos erőszakkal visszaadott a tí­zesből, hiába próbáltam le­lépni, megállt mellettem egy jelentéktelen külsejű finom arcú öregasszony. — Uram, nem lenne olyan kedves felváltani ezer zlotyt? — suttogta bátorta­lanul. — Dehogynem, nagyon szívesen — mondtam mit sem sejtve. Kiszámoltam a pénzt. Elvette, betette a táskájá­ba és megköszönte. Csak amikor már eltűnt, akkor vettem észre, hogy egy ezres helyett kettőt nyomott a kezembe, gondosan össze­ragasztva. Hát lehet még valakiben bízni’ manapság? (Ford.: Lipcsey Júlia) Kultúra apróban níni Szükségből Tarnaszentmikló 0ST Az első osztályban, az ol­vasókönyv fölé hajló gye­rekek létszáma tíz. Az egész alsó tagozatos iskolában negyvenen vannak, a község mintegy ezerlakosú. A Hevesvezekény és Pély közé szorult Tarnaszentmiklós az aprófalvak közé számít. Olyannyira, hogy helyben lakó pedagógusa is mind­össze egy van. Lámpásnak ... No, ha több előnye nem is, annyi mindenesetre van en­nek az állapotnak, hogy minden különösebb formali­tás : összevonás, kinevezés, leváltás nélkül — „komplex­szé” tudták szervezni a mű­velődési intézményeket. Egy kézben van a könyvtár, a művelődési ház, és az iskola vezetése. Mindhárom igaz­gatója, Czakó Jánosné. A fiatalasszony 1965-ben került az iskolába, majd négyévi szünet után — ek­kor végezte el a nappalin a főiskolát —, 1969-ben foly­tatta a munkát. A helyi kö­rülmények, lehetőségek ala­pos ismerője, szakértője. — Számos községnél elő­nyösebb helyzetben vagyunk. Legalábbis művelődési há­zunk — mely nem túl régi épület —, egyszerre befogad 200—250 embert a nagyte­rembe. Helyet ad a hétezer kötetes könyvtárnak, egy kis tévésteremnelr; valamint a községi KISZ-csoportnak. Megfelelőnek tartjuk a be­rendezést, a felszerelést. Van tévénk, magnónk, -sőt még diszkózásra alkalmas hang­falak is ... A nehézségek legnagyobbi­kára a népművelés helyze­tét kicsit ismerő, akár rá se kérdezzen. — Természetesen kevés a pénzünk... Ha kevés, akkor nyilván kevesebb vonzó programot lehet kialakítani. — Vagyis kong a ház? — Na nem, ennyire azért nem tragikus a helyzet. Na­gyon jó ugyanis a kapcsola­tunk a helybélieket foglal­koztató két munkahellyel, a tsz-szel és a Metalloglóbus Vállalattal. Sok segítséget kapunk a Móricz Zsigmond Művelődési Háztól is. Ez utóbbin persze nincs mit csodálkozni, hisz a he­vesi járási központ igazga­tójával, Czakó Jánossal ki­fejezetten családiasán jó a viszonya a tarnaszentmiklósi igazgatónőnek ... De lássuk, miből is áll a segítség, s mire fordítják az itteniek? — Nos, a fenntartási költ­ségekhez a téesz és a Me­talloglóbus 10—10 ezer forinttal hozzájárul, így évente mintegy 40—50 ezer forintból gazdálkodunk. Ez bizony nem sok, gyakorlati­lag el is viszik az ORI-tól megrendelt műsorok. Körül­belül kéthavonta tudunk fo­gadni egyet-egyet. Járt már nálunk Béres Ferenc, Peterdi Pál, Horváth Attila, Madarász Katalin, — hogy csak néhány jeles nevet em­lítsek. Mondanom sem kell, igen nagy volt mindig a si­ker. Ehhez persze hozzájá­rult az is, hogy két támoga­tónk 50—50 jegyet előre le­kötött. — És ezzel vége? — Nem, mert jut még ezenkívül némi szerény ösz- szeg három kiscsoportra. Nagy hagyománya van ná­lunk a gyermek népi tánc­nak, aztán vannak könyvba­rátaink és az ifjúsági klub. Volt valaha remek fotószak­körünk is, de sajnos ma már nincs rátermett veze­tőnk. Attól tartunk, hama­rosan hasonló ok miatt ér­nek véget a szombat esti népszerű diszkók. Lemezlo­vasunkat ugyanis — aki lel­kesedésből vállalta e sze­repet —, úgy nézi ki, be­hívják katonának. Nos, az eddigiek meglehet az olvasó számára elég szimplán hangzanak. Külö­nösen ami az úgynevezett kiscsoportok számát illeti. Nem lehet azonban megfe­ledkezni arról, hogy a falu lakosságának jó része el­járó, így ők hétköznap es­ténként nemigen kívánkoz­nak el otthonról. A szombat-vasárnap esti programok színesítésére azonban mást találtak ki Tarnaszentmiklóson. Czakó Jánosné, pedagógus kollégái­val, gyakran szervez szín­házlátogatásokat, moziláto­gatásokat Hevesre. Igaz, a művelődési házban tartanak vetítéseket, de a legjobb fil­mek ide mindig megkésve érkeznek... A jövendő szabad hét vé­gék egyébként itt is komoly gondot jelentenek. — Nagyon bízunk abban, hogy megvalósul tervünk: a művelődési ház közös fenntartású lesz — sóhajt Czakóné. Így az eddigieknél jóval nagyobb összeghez jutnánk, s mindjárt egysze­rűbb lenne gazdagítani a programválasztékot. Addig pedig — ahogy lehet. Szegény ember vízzel főz. Egyelőre Czakóné szombatra teszi a könyvtár nyitva tar­tásának idejét, s indítanak a hét végekre egy új tanfo­lyamot is, a szabni-varrni kívánók számára. Egy darabig ez jelenti majd a továbblépést. S ké­sőbb, ha megvalósul a közös fenntartás, remléhetőleg lesznek újabb ötletek. Németi Zsuzsa Borsódy László és Urbán Teréz, iparművész-házaspár ter­vezi a kályhacsempéket, amelyekből az Építőipari Szövet­kezet felújított'szentendrei kerámiaüzemében a sorozatgyár­tás után tőkés exportra is gyártanak (MTI Fotó: Király Krisztina felvétele — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents