Népújság, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-06 / 55. szám

0 * — ORSZÁGRA NÉPÚJSÁG, 1982. március 6., szombat Amerikai fegyverkezés A kalan­dorság politikája A térkép eredetije a Pentagonhoz közel álló U. S. News and World Reportban jelent meg: azt illusztrálja, az amerikai atom-tengeralattjárók milyen mélységben mérhet­nének csapásokat a Szovjetunió területére Azóta, hogy a Reagan- kormány hivatalba lépésével az előzőnél agresszívebb csoportok kerültek az Egye­sült Államok politikai-kato­nai apparátusának csúcsaira, még Nyugaton is egyre gyak­rabban fogalmazódik meg a kérdés: milyen meglepeté­seket tartogat még a világ számára ez az adminisztrá­ció, meddig akar elmenni a fegyverkezésben? A kéte­lyeiknek hangot adó józa­nabb államférfiaknak bizo­nyára az a sorrendi furcsa­ság is feltűnhetett, hogy még mielőtt kialakulhatott volna az új kormányzat át­fogó külpolitikai irányvona­la, a katonai doktrína gya­korlatilag már kikristályo­sodott. Az alapvető katonapoli­tikai cél az amerikai impe­rializmus meggyengült pozí­cióinak visszaszerzése, a vietnami „trauma” kikeve­résével az „elvitathatatlan” katonai erőfölény kivívása. Ehhez természetesen hatal­mas anyagi-pénzügyi eszkö­zök szükségesek, és elkerül- hetelen a katonai elvek olyan módosítása is, amely lehetővé tenné a Szovjet­unió, a szocialista közösség elleni első, „győztes” csapás­méréshez elegendő erők és eszközök maximális mozgó­sítását. Helyénvaló tehát az a megállapítás — kiváltképpen a Reagan-kormányzat leg­utóbb előterjesztett, csillagá­szati összegű katonai költ­ségvetési tervezetének fé­nyében —, hogy az amerikai külpolitika erős militarizá- lásának vagyunk tanúi. Er­ről tanúskodik a következő költségvetési évre (vagyis az októbertől kezdődő idő­szakra) javasolt 263 milliárd dolláros katonai előirányzat, ami az alőző évhez képest 20 százalékos emelkedést je­lent. Az összeg oroszlánré­szét a hadászati csapásmérő erők — az MX típusjelzésű interkontinentális balliszti­kus rakéták, a B—1-es tá­volsági bombázók, a Tri- dent-atom-tengeralattjárók, a szárnyasrakéták emésztik fel. A Reagan-kormány haderőfejlesztési program­jának jellemzője, hogy bár a rakéta-nukleáris hadászati támadó erők „felfuttatását” részesíti előnyben, zöld fényt ad valamennyi haderőnem nagyarányú átfegyverezésé- hez is. Indok — mint min­dig — az állítólagos szovjet katonai fenyegetés. Noha ilyen fenyegetés sohasem volt, s ma sincs, az ameri­kai katonai-hadiipari körök mindig találtak ürügyet a fegyverkezés új fordulójának beindításához. így volt ez például az 50-es években, amikor azt állították, hogy az atomfegyver legfőbb cél­ba juttató eszköze, a nagy hatósugarú bombázók építé­sében az USA — úgymond — elmarad a Szovjetuniótól. A 60-as években az inter­kontinentális ballisztikus ra­kéták területén való „vészes lemaradásra” hivatkozva nemcsak e fegyverek, ha­nem Európában elhelyezendő közép-hatótávolságú rakéták gyorsított rendszerbe állí­tását is elérték a kongresz- szusban. Ugyancsak az Egye­sült Államok volt a kezde­ményező fél a 70-es évek elején a több robbanófejes rakéták, a neutronbomba és a szárnyasrakéták kifejlesz­tésében. Cáfolhatatlan tény tehát — és ezt számos nyu­gati békekutató intézet ada­tai is megerősítik —, hogy a Szovjetunió nem megelőz­te, hanem csupán követte az amerikai fegyverzetfejlesz­téseket. Az amerikai kormányzatot ma sem a „szovjet fölény” sarkallja a fokozott fegy­verkezésre, hiszen a két atomhatalom között viszony­lagos egyensúlyi állapot áll fenn, hanem éppen a hadá­szati egyenlőség megbontá­sának szándéka, az egyol­dalú katonai fölény meg­szerzésének vágya. A poli­tikai-katonai szempontok mellett persze a profitérde­kek sem mellékesek. Az új és még újabb fegyverrend­szerek szolgálatba állítása sok milliárdos hasznot hoz a hadiipari monopóliumok konyhájára — és Reagan elnök épp nekik akar ked­vezni. Hová vezet ez a kiszá­míthatatlan következmé­nyeket magában rejtő irány­vonal? Képes-e az USA rá­kényszeríteni akaratát a vi­lágra, különösképpen a vele egyenrangú és legalább ugyanolyan pusztítási ké­pességgel rendelkező nuk­leáris hatalomra, a Szovjet­unióra?! E számítás teljes­séggel megalapozatlan. A „korlátozott” (vagy inkább korlátlan) atomháború gon­dolatával való játszadozás nem egyéb, mint felelőtlen kalandorkodás az emberiség sorsával, a népek életével. Nyilvánvaló ugyanis, hogy egy esetleges atomháború­nak nem lehetne győztese, hiszen mindkét szemben álló világrendszer vezető hatalma rendelkezik a köl­csönös megsemmisítés esz­közeivel. Serfőző László alezredes összeállította: Pilisy Elemér Mario Soares szocialista pártvezér: melyik az igazi arca? (Jobbra fent) Eanes elnök: az 1974.es vívmányok hű őre (Fotó: MTI Külföldi Képszolgálat — KS) A jó politikus, úgy tartják, mindig képes meglepetést okozni. Híveknek és el­lenfeleknek egyaránt. De ha túl gyakori a meglepetés, az már bizonytalanságot, két­kedést szül. S ez még a leg­ügyesebb politikusnak sem használhat. Még akkor sem, ha a meglepő váltásokat a politikai változásokhoz való gyors alkalmazkodás kény­szeríti ki. Nos, Portugáliában a Szo­cialista Párt vezérét, az egy­kori kormányfőt Mario Soa- rest az elmúlt évek szemé­lyes és pártkudarcai ellené­re általában „dörzsölt” poli­tikusnak tartják. Pontosan olyannak, aki gyorsan tud alkalmazkodni az időnként gyors változásokhoz, s eléggé rugalmasan formálja véle­ményét a politikai színkép és a pártérdekek módosulá­sának megfelelően. Mégis úgy tűnik: az utóbbi idő­ben túl sok meglepetéssel szolgált honfitársainak. Január utolsó napjaiban például váratlanul „párbe­szédre” hívta fel az „egész demokratikus baloldalt”. Ez a fogalmazás értelemszerű­en a kommunista pártra is, sőt elsősorban rá vonatko­zik, ami igencsak meglepő a szocialista főtitkártól, hi­szen makacs és dühödt el­lenérzése a PKP-val szem­ben évek óta a legfőbb aka­dálya a portugál baloldal közös fellépésének. Figyel­met érdemlő ez a változás, még akkor is, ha a szocia­lista pártban esetleg csak taktikai s nem nem straté­giai módosításnak tekintik. Éppen ezért volt feltűnően gyors a pálfordulás, amikor pár nappal később élesen elítélte a kommunista be­folyású nagy szakszervezeti szövetség által meghirdetett általános sztrájkot. Ebben az ügyben a szocialista párt olyan látványosan sorako­zott fel a kormánykoalíció mellé, hogy a sajtó sietett figyelmeztetni: a legnagyobb ellenzéki párt immár nem­csak az alkotmány reform­jának szükségességében ta­lál közös nevezőt a jobbol­dali kormányzattal, hanem más fontos napi politikai ügyekben is. Ezután Soares villámgyorsan megint for­dított egyet a vitorlán: pár nappal az általa is demok­ráciaellenes támadásnak mi­nősítette általános munka- beszüntetés után a parla­mentben — éppen a soroza­tos sztrájkokra hivatkozva — bizalmatlansági indít­ványt követelt a koalíció el­len. Most azon töprenghet or­szág-világ: melyik is Soa­res igazi arca, valódi poli­tikája? Ez manapság Por­tugáliában azért is , kulcs­kérdés, mert a lisszaboni kormány idei fő célja az alkotmány módosítása. Ez pedig csakis a szocialisták támogatásával lehetséges. Az alaptörvényt megváltoz­tatni akarók ugyanis első­sorban a katonák és az el­nök nagyfokú ellenőrző jog­körét kívánják kurtítani, s ebben a jobboldali erőkkel egyetértenek Soaresék. Az „1974-es vívmányok” hűséges őrének bizonyult hadsereg maga is vészesnek tartja a helyzetet, hiszen Eanes elnök minden tekin­télyét latba vetette, amikor lemondással fenyegetőzött a katonák és az államfő jog­körének csorbítása esetére, így aztán az idei tavaszón a fő kérdés Portugáliában: ki kivel szövetkezik — s fő­leg mire? Avar Károly A férjet rendőr vezeti a bíróság épületébe (Fotó: Newsweek—KS) A newporti álompalota: a Villa Clarendon Court (Fotó: Stern—KS) Gyanús inzulinampullák .. . Milliomosnő kómában Newport néven vagy fél­tucatnyi, helység van az Egyesült Államokban. Az Atlanti-óceán parti Rhode Island egyik gyönyörű öblé­nek kis települése arról ne­vezetes, hogy a leggazda­gabb amerikaiak egy részé­nek nyaralóhelye. Az itteni „finom társaság” igen ké­nyes jó hírére. Ha mégis történik valami kellemetlen botrány, sietve igyekeznek eltusolm azt. Már amikor lehet. Mert azért ez-az min­dig kipattan. Kínos volt pél­dául — emlékeztetett rá a nyugatnémet Stern magazin — amikor a „Dollárherceg­nőnek” nevezett Doris Duke autójával villája rácsához trancsírozta fiatal barátját — gyaníthatóan érzelmi okokból. Az incidensre hamar fáty­lat borított az idő. Most azonban a newporti „krém” idegeit egy olyan ügy bor­zolja, amin aligha lehet gyorsan túllépni. 1980. végén fürdőszobájában ájultan ta­lálták Martha von Bülow-t, a sokszoros milliomosnőt, akit az orvosok azóta sem tudtak viszahozni a kómá­ból. Fia és lánya gyilkosság kísérletével vádolta meg a férjet, mostohaapjukat. Lássuk az előzményeket. A milliomosnő húszegyné­hány évesen találta meg ál­mai hercegét egy ausztriai kastélyban. A herceg, Aliié von Auersperg értékéből Martha szemében mit sem vont le, hogy a „főúr” ép­pen teniszedzőként kereste kenyerét az említett kas­télyban, A nagy szerelem­mel ismét találkozott az amerikai vagyon és az európai rang. Az eredmény nyolc év házasság, két gyermek, majd válás. Rövid­del később Martha már Claus von Bülow felesége. Az újdonsült férj sem volt gazdag, bár a milliárdos Paul Getty ügyvédjeként közel állt az előkelő körökhöz. Ti­zennégy éven át úgy lát­szott, Martha második há­zassága jól sikerült. A New- portban vásárolt álomkas­tély a boldogság szigetének tűnt. Utóbb azonban kide­rült: a finom társaság már régen észrevette, hogy a házassággal baj van. Claus környezetében feltűnt egy szerető, majd a férj váratla­nul állást vállalt, ami eb­ben a körben nem volt szo­kásos. 1979. karácsonyán jött a tragédia első felvonása: Martha egy este rosszul érezte magát, 1980 karácso­nyán Marthát, kómában lel­ték fürdőszobájában. A gye­rekek ekkor magándetektívet fogadtak, aki terhelő bizo­nyítékokat talált. A család ügyvédje megindította a pert Claus von Bülow ellen, s a dologból mostanra bűn­vádi eljárás lett. A közvéle­mény azóta is megoszlik: van, aki hisz a férj bűnös­ségében, van, aki kételkedik. Pedig az orvosi szakvéle­mény alig enged kételyt: a milliomosnő kómáját a vér- cukorszint hirtelen esése okozta, s ezt inzulinnal el le­het érni. A newporti finom köröket azonban nem a bű­nösség vagy ártallansáig bizo­nyítékai érdeklik, hanem maga a botrány. Hogy ilyes­mi történhet a legelegánsabb amerikai társaságban, még csak hagyján! De hogy per legyen belőle — ez szörnyű! (—r—v) Több nukleáris 1 robbanófejjel I felszerelt | amerikai Mi- I nuteman—3 1 interkontinen- I tális ballisz- 1 tikus rakéta I föld alatti I indítóállásban % (Fotó — KS) 5 Reagan elnök egy katonai re- pülőgép fedélzetén

Next

/
Thumbnails
Contents