Népújság, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-06 / 55. szám
0 * — ORSZÁGRA NÉPÚJSÁG, 1982. március 6., szombat Amerikai fegyverkezés A kalandorság politikája A térkép eredetije a Pentagonhoz közel álló U. S. News and World Reportban jelent meg: azt illusztrálja, az amerikai atom-tengeralattjárók milyen mélységben mérhetnének csapásokat a Szovjetunió területére Azóta, hogy a Reagan- kormány hivatalba lépésével az előzőnél agresszívebb csoportok kerültek az Egyesült Államok politikai-katonai apparátusának csúcsaira, még Nyugaton is egyre gyakrabban fogalmazódik meg a kérdés: milyen meglepetéseket tartogat még a világ számára ez az adminisztráció, meddig akar elmenni a fegyverkezésben? A kételyeiknek hangot adó józanabb államférfiaknak bizonyára az a sorrendi furcsaság is feltűnhetett, hogy még mielőtt kialakulhatott volna az új kormányzat átfogó külpolitikai irányvonala, a katonai doktrína gyakorlatilag már kikristályosodott. Az alapvető katonapolitikai cél az amerikai imperializmus meggyengült pozícióinak visszaszerzése, a vietnami „trauma” kikeverésével az „elvitathatatlan” katonai erőfölény kivívása. Ehhez természetesen hatalmas anyagi-pénzügyi eszközök szükségesek, és elkerül- hetelen a katonai elvek olyan módosítása is, amely lehetővé tenné a Szovjetunió, a szocialista közösség elleni első, „győztes” csapásméréshez elegendő erők és eszközök maximális mozgósítását. Helyénvaló tehát az a megállapítás — kiváltképpen a Reagan-kormányzat legutóbb előterjesztett, csillagászati összegű katonai költségvetési tervezetének fényében —, hogy az amerikai külpolitika erős militarizá- lásának vagyunk tanúi. Erről tanúskodik a következő költségvetési évre (vagyis az októbertől kezdődő időszakra) javasolt 263 milliárd dolláros katonai előirányzat, ami az alőző évhez képest 20 százalékos emelkedést jelent. Az összeg oroszlánrészét a hadászati csapásmérő erők — az MX típusjelzésű interkontinentális ballisztikus rakéták, a B—1-es távolsági bombázók, a Tri- dent-atom-tengeralattjárók, a szárnyasrakéták emésztik fel. A Reagan-kormány haderőfejlesztési programjának jellemzője, hogy bár a rakéta-nukleáris hadászati támadó erők „felfuttatását” részesíti előnyben, zöld fényt ad valamennyi haderőnem nagyarányú átfegyverezésé- hez is. Indok — mint mindig — az állítólagos szovjet katonai fenyegetés. Noha ilyen fenyegetés sohasem volt, s ma sincs, az amerikai katonai-hadiipari körök mindig találtak ürügyet a fegyverkezés új fordulójának beindításához. így volt ez például az 50-es években, amikor azt állították, hogy az atomfegyver legfőbb célba juttató eszköze, a nagy hatósugarú bombázók építésében az USA — úgymond — elmarad a Szovjetuniótól. A 60-as években az interkontinentális ballisztikus rakéták területén való „vészes lemaradásra” hivatkozva nemcsak e fegyverek, hanem Európában elhelyezendő közép-hatótávolságú rakéták gyorsított rendszerbe állítását is elérték a kongresz- szusban. Ugyancsak az Egyesült Államok volt a kezdeményező fél a 70-es évek elején a több robbanófejes rakéták, a neutronbomba és a szárnyasrakéták kifejlesztésében. Cáfolhatatlan tény tehát — és ezt számos nyugati békekutató intézet adatai is megerősítik —, hogy a Szovjetunió nem megelőzte, hanem csupán követte az amerikai fegyverzetfejlesztéseket. Az amerikai kormányzatot ma sem a „szovjet fölény” sarkallja a fokozott fegyverkezésre, hiszen a két atomhatalom között viszonylagos egyensúlyi állapot áll fenn, hanem éppen a hadászati egyenlőség megbontásának szándéka, az egyoldalú katonai fölény megszerzésének vágya. A politikai-katonai szempontok mellett persze a profitérdekek sem mellékesek. Az új és még újabb fegyverrendszerek szolgálatba állítása sok milliárdos hasznot hoz a hadiipari monopóliumok konyhájára — és Reagan elnök épp nekik akar kedvezni. Hová vezet ez a kiszámíthatatlan következményeket magában rejtő irányvonal? Képes-e az USA rákényszeríteni akaratát a világra, különösképpen a vele egyenrangú és legalább ugyanolyan pusztítási képességgel rendelkező nukleáris hatalomra, a Szovjetunióra?! E számítás teljességgel megalapozatlan. A „korlátozott” (vagy inkább korlátlan) atomháború gondolatával való játszadozás nem egyéb, mint felelőtlen kalandorkodás az emberiség sorsával, a népek életével. Nyilvánvaló ugyanis, hogy egy esetleges atomháborúnak nem lehetne győztese, hiszen mindkét szemben álló világrendszer vezető hatalma rendelkezik a kölcsönös megsemmisítés eszközeivel. Serfőző László alezredes összeállította: Pilisy Elemér Mario Soares szocialista pártvezér: melyik az igazi arca? (Jobbra fent) Eanes elnök: az 1974.es vívmányok hű őre (Fotó: MTI Külföldi Képszolgálat — KS) A jó politikus, úgy tartják, mindig képes meglepetést okozni. Híveknek és ellenfeleknek egyaránt. De ha túl gyakori a meglepetés, az már bizonytalanságot, kétkedést szül. S ez még a legügyesebb politikusnak sem használhat. Még akkor sem, ha a meglepő váltásokat a politikai változásokhoz való gyors alkalmazkodás kényszeríti ki. Nos, Portugáliában a Szocialista Párt vezérét, az egykori kormányfőt Mario Soa- rest az elmúlt évek személyes és pártkudarcai ellenére általában „dörzsölt” politikusnak tartják. Pontosan olyannak, aki gyorsan tud alkalmazkodni az időnként gyors változásokhoz, s eléggé rugalmasan formálja véleményét a politikai színkép és a pártérdekek módosulásának megfelelően. Mégis úgy tűnik: az utóbbi időben túl sok meglepetéssel szolgált honfitársainak. Január utolsó napjaiban például váratlanul „párbeszédre” hívta fel az „egész demokratikus baloldalt”. Ez a fogalmazás értelemszerűen a kommunista pártra is, sőt elsősorban rá vonatkozik, ami igencsak meglepő a szocialista főtitkártól, hiszen makacs és dühödt ellenérzése a PKP-val szemben évek óta a legfőbb akadálya a portugál baloldal közös fellépésének. Figyelmet érdemlő ez a változás, még akkor is, ha a szocialista pártban esetleg csak taktikai s nem nem stratégiai módosításnak tekintik. Éppen ezért volt feltűnően gyors a pálfordulás, amikor pár nappal később élesen elítélte a kommunista befolyású nagy szakszervezeti szövetség által meghirdetett általános sztrájkot. Ebben az ügyben a szocialista párt olyan látványosan sorakozott fel a kormánykoalíció mellé, hogy a sajtó sietett figyelmeztetni: a legnagyobb ellenzéki párt immár nemcsak az alkotmány reformjának szükségességében talál közös nevezőt a jobboldali kormányzattal, hanem más fontos napi politikai ügyekben is. Ezután Soares villámgyorsan megint fordított egyet a vitorlán: pár nappal az általa is demokráciaellenes támadásnak minősítette általános munka- beszüntetés után a parlamentben — éppen a sorozatos sztrájkokra hivatkozva — bizalmatlansági indítványt követelt a koalíció ellen. Most azon töprenghet ország-világ: melyik is Soares igazi arca, valódi politikája? Ez manapság Portugáliában azért is , kulcskérdés, mert a lisszaboni kormány idei fő célja az alkotmány módosítása. Ez pedig csakis a szocialisták támogatásával lehetséges. Az alaptörvényt megváltoztatni akarók ugyanis elsősorban a katonák és az elnök nagyfokú ellenőrző jogkörét kívánják kurtítani, s ebben a jobboldali erőkkel egyetértenek Soaresék. Az „1974-es vívmányok” hűséges őrének bizonyult hadsereg maga is vészesnek tartja a helyzetet, hiszen Eanes elnök minden tekintélyét latba vetette, amikor lemondással fenyegetőzött a katonák és az államfő jogkörének csorbítása esetére, így aztán az idei tavaszón a fő kérdés Portugáliában: ki kivel szövetkezik — s főleg mire? Avar Károly A férjet rendőr vezeti a bíróság épületébe (Fotó: Newsweek—KS) A newporti álompalota: a Villa Clarendon Court (Fotó: Stern—KS) Gyanús inzulinampullák .. . Milliomosnő kómában Newport néven vagy féltucatnyi, helység van az Egyesült Államokban. Az Atlanti-óceán parti Rhode Island egyik gyönyörű öblének kis települése arról nevezetes, hogy a leggazdagabb amerikaiak egy részének nyaralóhelye. Az itteni „finom társaság” igen kényes jó hírére. Ha mégis történik valami kellemetlen botrány, sietve igyekeznek eltusolm azt. Már amikor lehet. Mert azért ez-az mindig kipattan. Kínos volt például — emlékeztetett rá a nyugatnémet Stern magazin — amikor a „Dollárhercegnőnek” nevezett Doris Duke autójával villája rácsához trancsírozta fiatal barátját — gyaníthatóan érzelmi okokból. Az incidensre hamar fátylat borított az idő. Most azonban a newporti „krém” idegeit egy olyan ügy borzolja, amin aligha lehet gyorsan túllépni. 1980. végén fürdőszobájában ájultan találták Martha von Bülow-t, a sokszoros milliomosnőt, akit az orvosok azóta sem tudtak viszahozni a kómából. Fia és lánya gyilkosság kísérletével vádolta meg a férjet, mostohaapjukat. Lássuk az előzményeket. A milliomosnő húszegynéhány évesen találta meg álmai hercegét egy ausztriai kastélyban. A herceg, Aliié von Auersperg értékéből Martha szemében mit sem vont le, hogy a „főúr” éppen teniszedzőként kereste kenyerét az említett kastélyban, A nagy szerelemmel ismét találkozott az amerikai vagyon és az európai rang. Az eredmény nyolc év házasság, két gyermek, majd válás. Röviddel később Martha már Claus von Bülow felesége. Az újdonsült férj sem volt gazdag, bár a milliárdos Paul Getty ügyvédjeként közel állt az előkelő körökhöz. Tizennégy éven át úgy látszott, Martha második házassága jól sikerült. A New- portban vásárolt álomkastély a boldogság szigetének tűnt. Utóbb azonban kiderült: a finom társaság már régen észrevette, hogy a házassággal baj van. Claus környezetében feltűnt egy szerető, majd a férj váratlanul állást vállalt, ami ebben a körben nem volt szokásos. 1979. karácsonyán jött a tragédia első felvonása: Martha egy este rosszul érezte magát, 1980 karácsonyán Marthát, kómában lelték fürdőszobájában. A gyerekek ekkor magándetektívet fogadtak, aki terhelő bizonyítékokat talált. A család ügyvédje megindította a pert Claus von Bülow ellen, s a dologból mostanra bűnvádi eljárás lett. A közvélemény azóta is megoszlik: van, aki hisz a férj bűnösségében, van, aki kételkedik. Pedig az orvosi szakvélemény alig enged kételyt: a milliomosnő kómáját a vér- cukorszint hirtelen esése okozta, s ezt inzulinnal el lehet érni. A newporti finom köröket azonban nem a bűnösség vagy ártallansáig bizonyítékai érdeklik, hanem maga a botrány. Hogy ilyesmi történhet a legelegánsabb amerikai társaságban, még csak hagyján! De hogy per legyen belőle — ez szörnyű! (—r—v) Több nukleáris 1 robbanófejjel I felszerelt | amerikai Mi- I nuteman—3 1 interkontinen- I tális ballisz- 1 tikus rakéta I föld alatti I indítóállásban % (Fotó — KS) 5 Reagan elnök egy katonai re- pülőgép fedélzetén
