Népújság, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-05 / 54. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIII. évfolyam, 54. szám ARA: 1982. március 5., péntek 1,40 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Külkeres­kedni Mint lapunk március 3-i számában mi is hírt adtunk róla, az elmúlt évet tekintve eredményes esztendőt zárt a külkerés- kedelem. Jó évtizedet te­kintve — 1973 kivételével- — az egyensúly szempont­jából ez volt a legkedve­zőbb év. S rögtön hozzái- tehetjük, nem is akármi­lyen körülmények között. A külkereskedelmi forga­lom ugyanis a vártnál mostohább körülmények ellenére alakult kedvezően. A prognózisok azt jelezték, hogy a tőké6 gazdaságokat sújtó recesszió után 1981 második felében kisebb fellendülés várható. Ez a fellendülés azonban elma­radt, s így érthetően az értékesitési lehetőségek számunkra is kedvezőtle­nek maradtak a tőkés pia­cokon. Ugyanazt a termé­ket, amit esetleg korábban minden további nélkül megvettek, most csak nagy nehézségek közepette, ál­dozatos munkával sikerült eladni. A külkereskedelemnek a korábbiaktól jobb éve ter­mészetesen népgazdasá­gunk egészére is kedvezően hatott. Annál is inkább, mert úgynevezett nyitott gazdaság vagyunk, a ha­zánkban előállított termé­keknek majdnem fele ex­portra kerüL S ez az arány a következőkben még inkább eltolódik az export irányába. Nem mindegy tehát, hogy ter­mékeinket hol és meny­nyiért tudjuk eladni. Hi­szen a befolyó összegből szükséges népgazdaságunk számára biztosítani az alapvető nyersanyagokat, energiahordozókat, gépe­ket, -berendezéseket A kül­kereskedelmi miniszter a közelmúltban tartott sajtó­tájékoztatóján éppen ezért hangsúlyozta, hogy a kedj- vező év ellenére senki sem ülhet nyugodtan a babér­jain. Az exportáló vállala­tok egy része ugyanis még mindig nem elég rugalmas, nem alkalmazkodik kellő­képpen a piaci viszonyok­hoz, nem azt gyártja — vagy nem megfelelő szín­vonalon —, amit a vevő keres. Esetemként a külke­reskedői tevékenység is hagy kívánnivalót maga után. Persze külkereskedni nem könnyű manapság. Sújtja ezt a munkát az el­húzódó világgazdasági vál­ság, a lanyha kereslet, a beruházások megtorpaná­sa. Másrészt egészen más valamit eladni Svájcban, vagy Japánban vagy Ku- vaitban. Mindenhol meg­vannak a sajátosságok, és ezekhez alkalmazkodni szükséges. A külkereskedelmi mi­niszter azt is aláhúzta, hogy sajnos az idén sem várha­tó a világgazdasági kör­nyezet számunkra kedvező változása. Nagyon nehéz körülmények között szük­séges tehát forgalmunkat növelni, nem is kis arány­ban. Mindehhez még cél­tudatosabb munkára, szer­vezettebb tevékenységre van szükség. Remélhető, si­kerül is ezt valóra válta­ni. Hiszen az export foko­zása ma valóban létérde­künk. Kaposi Levente Titkári aktíva a Budapesti Pártbizottságon A megújuló arcú belváros új létesítményeivel, az V. kerületben, a Duna-soron átadott új kulturális intéz­ményekkel, idegenforgal­mi nevezetességekkel ismer­kedett csütörtökön Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. A Központi Bizottság szék­házából indult a városnéző útra Kádár János, Budapest vezetőinek — a házigazdák­nak —, Maróthy László­nak, az MSZMP Politikai Bi­zottsága tagjának, a Buda­pesti Pártbizottság első tit­kárának és Szépvölgyi Zol­tánnak, az MSZMP KB tag­jának, a Fővárosi Tanács elnökének kíséretében. A 2- es villamossal érkeztek a program első helyszínére, a Fórum Szállóhoz. Kedves epizóddal kezdődött a láto­gatás : Kádár János maga mellett kínálta hellyel a Pest megyei Tésáról szár­mazó Divényi Péternét, aki bevásárolni jött a fővárosba. Beszélgetéssel telt az idő a Fórumig, amely modern épü­letével immár negyed éve városképi nevezetesség is a Lánchíd pesti hidfőjénél. Sághy Vilmos belkereskedel­mi miniszter, Szűcs István­ná, az MSZMP KB tagja, az V. kerületi pártbizottság el­ső titkára és Parti János, a Hungarhotels vezérigazgató­helyettese várta itt a vendé­geket. Előbb Sághy Vilmos tájékoztatta a Központi Bi­zottság első titkárát arról, hogy miként gyarapodott szállodai helyeink száma. Gáspár Tibor, Budapest főépítésze — kicsit a hátte­ret is megvilágítva — mon­dotta el, hogy már a felsza­badulás után közvetlenül formálódtak szerényebb vagy nagyobb igényű tervek a Duna-parti szállodasor újjá­építésére. Az elképzelése­ket végül is az 1960-as évek elején meghirdetett orszá­gos tervpályázat helyezte reális alapokra, az évtized végére megépítve itt az első hotelt, az Intercontinentalt. Parti János arról adott szá­mot, hogy a Fórum a vál­lalatnak már negyvenharma- madik szállodája; A vendégek megnézték a szálloda már nevezetes bé­csi kávézóját, uszodáját, voltak egy-két szobában, s Niklai Ákos, a Fórum igaz­gatója az éttermeket sem hagyta ki a látnivalók be­mutatásából. A szép tavaszi napsütésben átsétáltak a pesti Vigadóhoz, amely 1980 márciusa óta ad ismét ott­hont zenének, képzőművé­szetnek. Kádár János ezután a Vö­rösmarty tér, a Váci utca felé indult. Jöttének hírére összesereglettek az emberek, s alig pár lépés kellett csak: a téren virágot árusító Haj­dú József né sebtében kötött csokorral köszöntötte a Köz­ponti Bizottság első titká­rát. Demjén Sándor, a Ská- la-coop vezérigazgatója invi­tálta először Uzletlátogatásra Is a vendégeket, legújabb kezdeményezésükkel, az S- modell ruházati kereskedel­mi társaság boltjával büsz­kélkedve. Kádár János el is töltött itt néhány percet, mint ahogy elidőzött az ide­gen nyelvű könyvesboltban is, meghallgatva Udvarhelyi Lászlónak, a Kiadó Főigaz­gatóság vezetőjének tájékoz­tatóját. Némi figyelmesség nélkül innen sem távozha­tott: az üzlet eladói sakk­könyvekkel ajándékozták meg. Kis idő még arra is ju­tott, hogy megszemléljék a Kigyó-passzázs új virágüzle­tét, amelyet a Sasad Tsz nyitott, s az elnök, Czinczok György mutatott be. A belvárosnéző séta utol­só állomása a Szabadsajtó úton nemrégiben megnyitott Budapest-kiállitóterem volt, ahol Derkovits-ösztöndíjas fiatal képzőművészek tárla­tát tekintette meg Kádár János. Kádár János útja ezután a Budapesti Pártbizottságra vezetett, ahol részt vett a kerületi első titkárok tanács­kozásán. Maróthy László — kivált a főváros politikai arculatá­ra figyelő tájékoztatójában — aláhúzta: Budapest álta­lános állapota olyan, mint az országé. Társadalmi stabili­tás jellemzi, érvényesül a párt politikája, munkások, értelmiségiek, alkalmazottak munkálkodnak a szocializ­mus építésén. Ez a fő, ez a meghatározó. Ezután a Központi Bizott­ság első titkára kért szót. Fontosnak, sokrétű prog­ramjával tanulságosnak mi­nősítette a látogatást Kádár János, hangsúlyozva: a Köz­ponti Bizottság munkájában nélkülözhetetlennek tartja a fővárosi pártszervezetek ta­pasztalatait, megkülönbözte. tett figyelemmel törődik Bu­dapesttel, hiszen itt él — dolgozik lakosságunk ötödé, párttagságunk negyede. — A látottak, hallottak újra és újra meg kell, hogy győzze­nek bennünket: eddigi po­litikánkat kell követnünk, ez a politika szülte komoly tör­ténelmi eredményeinket, — folytatta a Központi Bizott­ság első titkára. — Rendsze­rünk szilárd, ezt ellenfe­leink is elismerni kénysze­rülnek. Fejlődési ütemünk — igaz — alacsonyabb, mint a korábbi esztendőkben volt, de biztonsággal nézhetünk a jövőbe. S a Világban ezt ke­vés ország mondhatja el magáról. Nyíltan vállaltuk: programunk az elért színvo­nal megtartása. Tisztességes, becsületes, vonzó program ez. Nem élünk függetlenül a világban, nem élünk elszi­getelve a világ eseményeitől. Most hát intenzívebben és jobban kell politizálnunk, a jó szót nem sajnálva, az ér­vekkel nem takarékoskodva. Legfőbb érveink — tények! Gazdaságunk például bizo­nyította állóképességét az el­múlt években, holott ma 20 százalékkal kell többet ex­portálnunk, hogy ugyanazt megkapjuk, mint 1974-ben. Élünk, dolgozunk, megőriz­zük, s — bizonyos vagyok benne, — tovább fejlesztjük elért vívmányainkat. Bizo­nyos vagyok benne, mert nincs többé olyan potenciál­ja a kapitalizmusnak, hogy e vívmányokat, — akár ná­lunk, akár a szocialista vi­lág más országaiban — meg­semmisítse. A nemzetközi helyzetet az Egyesült Álla­mok bizonyos irányító körei élezik, fegyverkezési ver­senyt szítanak, valamiféle erőfölényre törekszenek Az okokról már sokszor esett szó. De nem árt ismételni: a kapitalista világ vezető ereje, ha mérleget készít, magára nézve, bizony nega­tívnak találja. S a kapita­lizmus, ha krízisbe került, a történelem során eddig még mindig a háborúban kereste a kiutat, a megoldást. De a világ nagyot változott, a há­ború ma már nem végzetsze­rűen elkerülhetetlen. Termé­szetesen a monopolkapitaliz- mus a helyzet élezésével több célt kíván elérni : bru- tálisabban léphet fel a né­pek szabadságtörekvéseive] szemben, s nagy hasznot vághat zsebre a fegyverke­zésből. Lehetőségei azonban már korlátozottak. Mi jól is­merjük a társadalmi fejlődés törvényeit: az emberek sza­badok, a népek nemzetek akarnak lenni. Senki sem állhatja útjukat — mondot­ta végezetül Kádár János, a Központi Bizottság nevében további helytállást, újabb sikereket kívánva a buda­pestieknek. Az alkatrészgyártás és -ellátás helyzete Új üzemeltetési formák Ülést tartott a Minisztertanács A Minisztertanács csütör­töki ülésén a Gazdasági Bi­zottság jelentése alapján át­tekintette az alkatrészgyár­tás és -ellátás helyzetét. Megállapította, hogy elsősor­ban a mezőgazdasági gépek, a közúti és vasúti járművek, a híradástechnikai berende­zések és a tartós fogyasztá­si cikkek alkatrész-szükségle­teinek jobb kielégítéséhez van szükség további össze­hangolt intézkedésekre. E célból kötelezte az illetéke­seket, mérjék fel és az ed­diginél nagyobb arányban vegyék számításba az alkat­részgyártás gazdaságos bőví­tésére felhasználható hazai kapacitásokat, valamint az új vállalkozási formák nyúj­totta lehetőségeket. A kormány a belkereske­delmi miniszternek a Gaz­dasági Bizottságban elfoga­dott jelentése alapján meg­állapította, hogy a szerződé­ses formában működő és a bérbe adott üzletek haszno­san hozzájárulnak a lakos­ság ellátásának javításához, a fogyasztók igényeinek vá­lasztékosabb kielégítéséhez. A Minisztertanács a kedvező tapasztalatokból kiindulva felhívta a belkereskedelmi minisztert, hogy megfelelő intézkedésekkel segítse elő az új üzemeltetési formák gyorsabb elterjesztését, s ugyanerre kérte fel a Fo­gyasztási Szövetkezetek Or­szágos Tanácsát is. A kormány megerősítette az Állami Tervbizottság ha­tározatát a miniszterek fel­ügyeleti hatáskörébe utalt egyes feladatok felülvizsgá­latáról, s a vonatkozó jog­szabályok módosításának előkészítéséről. A tervezett módosítások célja a felügye­leti szervek mentesítése a vállalati hatáskörbe ^ adható operatív feladatok alól (MTI) „Adják át hitüket, tudásukat, fegyverüket...” Obsitosok ünnepélyes megyei búcsúztatása Egerben Az emléklapot Barna László veszi át (Fotó Szántó György) Az életet megjárt, baráz­dált arcú, őszülő hajú férfiak állnak feszes vigyázzban, te­kintetük az elvonuló pa­rancsnokot követi. A kato­nás jelentést a köszöntés köi- veti: — Jó napot, elvtársak! — mondja Kovács István ezre­des, a Heves megyei Had­kiegészítő és Területvédelmi Parancsnokság parancsnoka. — Erőt, egészséget...! — visszhangzik a teremben. Aztán felcsendül a Himnusz, majd Veres István, a HNF városi titkára köszönti a fel­ső korhatárt élért, s most búcsúzó* tartalékos hadköte­leseket, valamint az ünnep­ség elnökségében helyet fog­laló dr. Pintér Istvánt, a megyei pártbizottság osz­tályvezető-helyettesét, továb­bá az állami, társadalmi szervek, fegyveres testületek képviselőit. Az üdvözlő szavak után Deli László alezredes ismer­tette a honvédelmi minisz­ter parancsát, amelyben a köszönet, az elismerés^ a jó­kívánság fogalmazódott meg. Ezt követően került sor az egri Helyőrségi Művelődési Otthoniban rendezett ese­mény emlékezetes perceire: az emléklapok, vagyis az „obsitok’1 átadásaira, majd arra az ünnepi beszédre, amelyet Mészáros Albert, a HNF megyei titkára mondott el: — Önök, akik az utolsó behívónak tettek ma eleget, egy emberöltőnyi heytállás- sal, állandó készenléttel és éber felelősségtudattal látták el fegyveres szolgálatukat. Elérve a hadkötelezettség felső korhatárét, a búcsú­zás, az elfeöszönés ideje ér­kezett el. Ebből az alkalom­ból utolsó állömáinygyűlésre hívta meg önöket a HNF megyei elnöksége és a megyei kiegészítő parancsnokság... A jelenlévők közül sokan példamutató szolgálatot tel­jesítettek hadkötelezettségük idején, *a katonai igazgatás területén, de a közéletben is elismerésre méltó eredmé­nyeket értek el. Legyen ez a kis emléklap mindenkor emlékeztető arra, hogy a ha­za, a Magyar Népköztársaság megköszöni eddigi tevékeny­ségüket és méltányolja mun­kájukat. Obsitosok! Adják át hitüket, tudásukat, fegy­verüket .fiaiknak, mert az önök szava minden másnál hitelesebb előttük és azok­ban a közösségekben, ame­lyekben tevékenykednek. A megharcolt küzdelmek ad­nak hitelt a szavaknak, akár a munkáról, akár a honvé­delem ügyéről mondják el őket.. A beszédet követő percek­ben egy apa és fia áll az ünnepség résztvevői előtt. Szabados Elemér tartalékos hadköteles nehezen keresi a szavakat, amikor átnyújtja fiának a fegyvert. A fiú szavai, amelyekkel ígéretet tesz a haza hűséges védel­mére, magabiztosak, erősek, mint egykor a fegyvert vi­selő apai kar volt. ★ A felső korhatárt elért tartalékos hadkötelesek teg­napi, csütörtöki ünnepélyes megyei búcsúztatáséhoz ha­sonló eseményre kerül majd sor a megye más részeiben is. Március 16-án Egerben, 18-án Pétervásárán, 19-én Bélapátfalván, 22_én Gyön­gyösön, 23-án Hatvanban, 24_én Hevesen, 25-én pedig Füzesabonyban rendezik meg az obsitosok búcsúztatását. ' mm JKiiijnv ^ Kádár János : belvárosnézőbeny

Next

/
Thumbnails
Contents