Népújság, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-05 / 54. szám
1. NÉPÚJSÁG, 1982. március 5., péntek NSZK Vízummegtagadás a Komszomol-küldöttségtöl BONN W. Stührman, a Szocialista Német Munkásifjúság (SDAJ) elnöke szerdán tiltakozó táviratot intézett a nyugatnémet külügyminisztériumhoz amiatt, hogy az megtagadta a beutazó vízumot a Komszomol küldöttsége tagjaitól. A szovjet ifjúsági delegáció — amelyet a nyugatnémet ifjúsági szervezet vezetősége hívott meg az NSZK-ba — Borisz Pasz- tuhov, a Komszomol kb első titkára vezetésével vett volna részt a SDAJ március 6—7-ig tartandó szövetségi kongresszusán. A távirat hangsúlyozza, hogy a bonni külügyminisztérium lépése megsérti a helsinki záróokmány elveit, és ellentétben áll azoknak a nyilatkozatoknak betűjével és szellemével, amelyeket az NSZK kormánya tett Leonyid Brezsnyev legutóbbi bonni látogatása idején. Stührman távirata befejezésül annak a reménynek ad hangot, hogy a bonni külügyminisztérium haladéktalanul meg fogja változtatni döntését, és a szovjet ifjúsági küldöttség részt vehet a szövetség kongresszusán. A Német Kommunista Párt vezetősége szerdán határozott tiltakozását fejezte ki amiatt, hogy a nyugatnémet hatóságok elutasították Valentyina Tyereskova, az SZKP KB és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének tagja beutazási kérelmét. Ezzel NSZK hatóságai megakadályozzák azt, hogy Tyereskova az NKP meghívására részt vegyen a nemzetközi nőnap alkalmából az NSZK-ban rendezendő ünnepségeken. Olszowski a LEMP-ről A Lengyel Egyesült Munkáspárt soraiban továbbra is bonyolult a helyzet, annak ellenére, hogy a párt osztálybázisa nem rendült meg az elmúlt másfél év során. Az 1980 augusztusában kirobbant széles körű konfliktus, majd a nyomában fokozódó ellenforradalmi hullám aktivizálta a pártban az olyan erőket, amelyek vagy nem voltaik a marxista—leninista ismeretek birtokában, vagy pedig átengedték magukat különféle anarcho-szindikalista, illetve burzsoá nézeteknek. Mint Stefan Olszowski, a LEMP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára a skier- niewicei vajdasági pártbizottság ülésén kifejtette, ilyen talajon különféle megalkuvó, jobboldali koncepciók nyertek teret. A kommunistaellenes támadásnak szerepe volt és részben még most is szerepe van abban, hogy a párt egysége és ereje nem kielégítő — mondotta Olszowski, majd hozzátette: ma már megszűnőben van a párttagok körében az eszmei zűrzavar, a politikai légkör tisztul és stabilizálódik. Mint megfogalmazta, az ellenforradalommal szemben, a lengyelországi szocializmus megszilárdításáért vívott harc során lehet majd elérni, hogy a LEMP ismét aktív politikai szervezet, munkás jellegű, a társadalmi igazságosságot, a dolgozók érdekeit képviselő párt legyen. Magyar—jugoszláv pártmegbeszélések Belgrádban A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának meghívására Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a KB osztályvezetője március 3-án és 4-én látogatást tett-Jugoszláviában. Fogadta őt Lazar Mojszov, a JKSZ KB elnökségének tagja, és tárgyalt Vlado Jan- zsiccsal, a JKSZ KB Elnökség végrehajtó titkárával, valamint Boriszlav Milosevics titkárhelyettessel. A szívélyes, elvtársi légkörű megbeszéléseken áttekintették a nemzetközi élet és a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseit. Megerősítették azt a meggyőződésüket, hogy a világbéke megóvása és a társadalmi haladás előmozdítása érdekében ma különösen nagy jelentősége van a kommunista pártok, a haladó erők széles körű összefogásának. Megelégedéssel méltáttak a két testvérpárt, valamint Magyarország és Jugoszlávia sokoldalú együttműködésének eredményes fejlődését. Megállapodtak az MSZMP és a JKSZ 1982-re és 1983-ra szóló együttműködési programjában. Ellenzéki jelölt sorsa a halálSajtókonferencia a salvadori helyzetről RÓMA A salvadori ellenzék képviselői számára a biztos halált jelentené, ha a jelenlegi hely zetben, jel öl fékként i n- dulnának bármiféle „választ- tásokon” a hatalom birtokosaival szemben. A salvadori helyzet ismerői tudják: képtelen elképzelés a március 28-i választások „ellenőrzése” — mondta csütörtöki sajtókonferenciáján Rómában Antonio Aguillar, a forradalmi demokratikus front képviselője. (Emilio Colombo olasz külügyminiszter szerdán bejelentette, hogy Olaszország nem küld megfigyelőket a salvadori választásokra.) A választások ellenőrzéséhez több ezer külföldi megfigyelőre lenne szükség, de nekik is legelőször azzal a ténnyel kellene számolniuk, hogy a katonai-gazdasági oligarchia mindent elkövet a hatalom megtartásáért — mondotta Aguillar. A Salvadori Forradalmi Demokratikus Front vezető egyénisége ugyanakkor leszögezte, hogy a forradalmi mozgalom nem csupán katonai sikerekre törekszik, hanem politikai megoldást keres. Ezt bizonyította az a Reagan amerikai elnöknek küldött levél is, amelyben a harcoló egységek öt parancsnoka előfeltételek nélküli tárgyalási készségét fejezte ki. Mint jelentettük, az amerikai képviselőház keddi határozatában éppen ezt sürgette az amerikai elnöktől. Antonio Aguillar római sajtókonferenciáján elutasította a Vatikánnak a salvadori választásokkal kapcsolatos álláspontját; a Szentszék a salvadori lakosságot a választásokon való részvételre szólította fel. Külpolitikai kommentárunk J—i Pártharcok Pretoriában A DÉL-AFRIKAI KORMÁNYZÓ Nemzeti Párt 20 képviselőjének kizárása, s két miniszter lemondása az apartheid-rezsim irányító csoportjának válságát jelzi. A kizártak és lemondottak a pretoriai kormányzat legszélsőségesebb elemeit képviselték, vezéralakjuk, Andries Treumicht egyebek között a Dél-Afrikát valójában irányító búr titkos társaság, a Broeder- bond (Testvérszövetség) elnöke volt. A világsajtó általában ultrakonzervatívként jellemzi a pretoriai sza- kadár csoportot, azonban nem túlzás kimondani: a dél-afrikai legszélsőségesebb fasiszta klikk távozott a kormánypártból. A SZAKÍTÁS OKA Botha miniszterelnöknek és pártjának az a törekvése, hogy politikai jogokat adjon az indiai származású és „színes”, azaz mulatt délafrikaiak több mint kétmilliós tömegének. Eddig ezek a közösségek 1948 óta, amikor a Nemzeti Párt hatalomra jutott, semmiféle állampolgári joggal nem rendelkeztek, a vérlázító faji korlátozások rájuk is érvényesek voltak. A szélsőségesek nem voltak hajlandók elfogadni a mostani „liberalizálást”, nem akarják tudomásul venni a nagytőkés körök gazdasági és politikai megfontolásait a faji elnyomás és kizsákmányolás differenciáltabb módszereiről. Botha miniszter- elnök és elvbarátai ugyanis jól látják: a jelenleg érvényben levő szabályozás elkerülhetetlenül közös frontba tömöríti a „színeseket” és az indiaiakat a túlnyomó többséget alkotó feketékkel, s így a fehérek kizárólagos hatalmának fenntartása még nehezebbé válik. A másik ok: a „színesek integrálásával” akarják befejezetté tenni a bantusztán politikát, azt a tervet, amely szerint a feketéket saját hazájukban külföldivé teszik a látszatfüggetlenséget kapott „köztársaságok” polgáraivá minősítve őket. Az ügynek vitathatatlanul vannak külpolitikai vonatkozásai is. A TREUERNICHT VEZETTE „KEMÉNYFEJŰEK” azonban nem hajlandók tudomásul venni ezeket az intézkedéseket. Most ugyan kisebbségben maradtak a kormányzópárton belül, ám a dél-afrikai fehérek között elég jelentős a táboruk. Az abszolút faji elkülönítés a holland származású búrok, más néven afri- kánerek többsége számára vitathatatlan dogma. Ezt az elvet vallotta egy korábban kiszakadt ultrareakciós tömörülés, az „Igazi Nemzeti Párt” is. Nyilvánvalóan most hozzá csatlakoznak az új szakadárok — számítva a búr farmerek és kispolgárok, de a városi munkások egy részének támogatására is. MIKLÓS GÁBOR Kadhafi összefogásra szólította föl az arab világot A konszolidáció útján . Lengyelország: g ondok és remények — Moamer el-Kadhafi, a líbiai forradalom vezetője az általános népi kongresz- szus rendkívüli ülésszakán szerdán elhangzott beszédében éles bírálattal illetett néhány arab rendszert, amelyek nem tesznek tényleges intézkedéseket az izraeli agresszió visszaszorítására. Líbia legfelsőbb törvényhozó szervének rendkívüli ülésszaka szerdán kezdődött Tri- poliban. Kadhafi fölszólította az arab világ összes haladó erőit, hogy fogjanak össze — Ha egyáltalán lehet földi tájhoz hasonlítani a Venus felszínének azt a körzetét, amelyről a Venye- ra—13. űrszonda színes fényképeket továbbított a Földre, akkor az tropikus magasföldi sivatagra emlékeztet t- állapította meg V. Barszukov, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagja, aki bemutatta a szovjet televízió nézőinek az első színes fényképet. Mint ismeretes, az űrszondára szerelt telefoto- méter-berendezések három színképben, vörös, kék és zöld színben készítettek felvételeket, ezek kompozíciója adja meg a természethű színes képet. A bemutatott felvételen, jól látható, hogy a talaj a leszállás körzetében barnás az amerikai imperializmus, a cionizmus és a reakció összeesküvései ellen. A líbiai forradalom vezetője nagyrabecsüléssel emlékezett meg arról, hogy a szocialista országok az arab népek oldalán állnak, sokoldalú segítségben részesítve azokat. Kadhafi megbélyegezte az Egyesült Államok által irányított arabellenes kampányt, amely — mint mondotta — az arab népek haladó vívmányainak megsemmisítésére irányul. színezetű, ott, ahol a leszálló egység talajt ért, a felszín feketére színeződött. A képen nagyobb kődarabok is láthatók, ezeknek felületét viszont alaposabban tanulmányozni kell. Az űrlaboratórium automatikus berendezései közé egy földrengésjelző is tartozott, mert a tudósok úgy vélik, hogy a Venuson van vulkánikus tevékenység, s ennek mérésére szolgált a műszer. Érzékenységére jellemző, hogy a földi próbák során egy épület tizedik emeletén helyezték el — és érzékelte, hogy a földszinten a laboratórium munkatársai sétálgatnak. Az adatokat természetesen még fel kell dolgozni, de az első megítélések szerint valóban tapasztalható talajmozgás a Venuson. A Varsóban dolgozó külföldi tudósítók gyakran mondogatják: manapság nincs belpolitikai „pihenőnap” Lengyelországban. S valóban, az elmúlt napokban tanácskozott a LEMP KB 7. plénuma, most tartotta kétnapos ülését a lengyel parlament, a szejm, most került sor Wojciech Jaruzelski moszkvai látogatására. A bel- és külpolitikai „csúcsforgalom” voltaképp természetes is: 2—3 esztendő alatt kell helyreállítani a gazdaság egyensúlyát — mindennap szorgos munkára van hát szükség. Az ellenforradalom erői és a belső küzdelmek által megtépázott pártnak újjá kell teremtenie erejét, tekintélyét, a törvény és az érvek súlyával kell harcba szállnia a szükségállapot rendkívüli- intézkedéseivel csupán megbénított, de le nem győzött politikai ellenféllel. „A pártszervezetek munkáját a társadalmi-gazdasági feladatokra, mindenekelőtt a népélelmezés javítására, a lakásépítésre és a tőkés országoktól való gazdasági függőség csökkentésére kell összpontosítani” — olvassuk a 7. plénum határozatában. Érdemes felidézni a dokumentum egy másik részletét is, amely leszögezi, hogy a szükségállapot bevezetése megfékezte a fenyegető ellenforradalmat. Annak ellenére, hogy a lengyel vezetés e határozott intézkedését támadja, hatását gyöngíteni igyekszik a dühödt nyugati propaganda, ellenállásra, munkalassításra biztatva a lengyel dolgozókat, az országban alapvetően helyreállt a rend, növekszik az aktivitás a munkahelyeken. E pozitív tény perszenem jelenti, hogy a konszolidáció útja akadálytalan lenne. A szocializmus ellenfelei nem gyengülő külső támogatással igyekeznek mérgezni a hazai légkört, főként az ifjúság hiszékenységére alapozva ösztönzik valamiféle tavaszi lázadás előkészületeit. „A tavasz nem lesz sem a miénk, sem a tiétek. A tavasz lengyel lesz és szocialista” — mondotta Jaruzelski kormányfő a 7. plénumon. Ide kívánkozik Rakowski miniszterelnök-helyettes néhány gondolata is: „ ... Egyetlen pillanatig sem táplálhatunk olyan illúziót, hogy a legnehezebb gondokat magunk mögött tudjuk. Az ellenfél nem tette le a fegyvert, és nem is teszi le ... Az ifjú nemzedéknek az a része, amely aktívan tevékenykedett a „Szolidaritás” soraiban, most a kömmunistael- lenes kezdeményezések hatására magáévá teheti a lázadás eszméjét... A politikai harc legeredményesebb területe egyrészt a törvény betartásának következetes megkövetelése, másrészt olyan politikai gyakorlat folytatása, amely a párbeszéden és a társadalmi egyetértésen alapul”. A társadalommal való megegyezés, a nemzeti egyetértés szándéka a LEMP IX., rendkívüli kongresszusa óta egyre erősödő törekvése a lengyel vezetésnek. 1981 november—decemberében — a „Szolidaritás” vezetőinek polgárháborúval fenyegető döntései miatt már-már elveszettnek hihettük ezt az elvet. Ám a LEMP KB mostani ülése megerősítette a kongresszus irányvonalát, a gyakorlatban pedig a nemzeti egyetértést kovácsoló új helyi fórumok, a nemzeti megmentés állampolgári bizottságainak támogatására szólít a párt határozata. A lengyel konszolidáció . egy másik kulcskérdése kétségkívül a szükségállapot törvényével felfüggesztett szakszervezeti mozgalom megújulása. Jaruzelski a plénumon erről így szólt: „A LEMP erős és öntevékeny szakszervezeti mozgalom mellett foglal állást, amely feltétlenül tiszteletben tartja a szocialista társadalmi rend alapelveit, s elismeri a párt vezető szerepét.” A szakszervezetek jövőjéről most a munkahelyeken folyó viták során döntenek a dolgozók. Igen lényeges — talán a legfontosabb — feltétele a konszolidáció folyamatának a párt ideológiai és szervezeti egysége. Az alapszervezetek egy részénél tehát sürgős feladat a belső megosztottság, a frakciózás felszámolása. Ezt szolgálják a tagság körében most folyó egyéni beszélgetések. Végezetül szólni kell arról, ami kétségkívül mindenkit foglalkoztat, ha Lengyelország jövőjére gondol: meddig tart még a szükségállapot? A LEMP KB 7. plénumán világos utalás hangzott el erről: addig tart, amíg az országban nem lesz tökéletes nyugalom és a legégetőbb gazdasági problémákat fel nem számolták. (Március 1-én a lengyel lapok interjút közöltek a belügyminiszterrel, aki a rendkívüli intézkedések újabb könnyítésének egész sorát jelentette be: bővült a hazai és a nemzetközi telefon-,' telex-összeköttetés, feloldották a lakhelyelhagyási tilalmat, internáltak újabb csoportjainak szabadon bocsátása várható.) Milyen lesz, hogyan alakul a Lengyel Népköztársaság közeli és távolabbi jövője? A kormány szándékai és lépései hihetővé, hitelessé teszik a célt: az ország néhány éven belül könnyíthet mély gazdasági válságán. A megvalósításnak azonban van egy belső és egy külső feltétele: mindenekelőtt a lengyel társadalom egyetértő támogatására, összefogására van szükség. A külső feltétel pedig a Lengyelországot érintő nemzetközi légkör javulása. „Lengyelország jövője szempontjából mindenképpen alapvető a moszkvai szovjet—lengyel találkozóról kiadott közlemény megállapítása : „Lengyelország szocialista állam volt, az ma, és az is marad, olyan állam, amelynek gazdasági és politikai rendje a termelőeszközök társadalmi tulajdonára, a munkásosztály, a dolgozó nép hatalmára, a marxista —leninista Lengyel Egyesült Munkáspárt vezető szerepére épül.” Varsó, 1982. március 4. Szilágyi Szabolcs Magasföldi sivatag, „földrengések”a Venuson
