Népújság, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-27 / 73. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. március 27., szombat 3. Véget ért az országgyűlés tavaszi ülésszaka Heves megyei képviselők a tanácskozás szünetében. Balról jobbra: Zsidei Istvánné, Fiala Tivadarné, Eperjesi Iván, Dobos Józsefné. (Folytatás az 1. oldalról.) Nagy Pálné, a zalaszent- gróti 2. számú Általános Is­kola tanára a kulturális el­látottságban keletkezett fe­szültségekről, a gyorsan nö­vekvő városi lakótelepeken és az egyre fogyó lélekszámú falvakban kialakult helyzet­ről szólt. Legnagyobb fel­adatként a kis községek kul­turális ellátásának megszer­vezését szorgalmazta. Dési Zoltánná, a Budapes­ti Harisnyagyár minősítője a főváros III. területének problémáiról tett említést. Kovács Ibolya, a Decem­ber 4. Drótművek esztergá­lyosa arról beszélt, hogy jó lenne, ha az üzemi értelmi­ség tevékenyebben közremű­ködne mindenütt a brigádok művelődési életének gazda­gításában. Szalai Istvánné, a szom­bathelyi Lakástextil Válla­lat Fonó- és Szövőgyárának dolgozója elismeréssel szólt arról a példamutató társa­dalmi összefogásról, amely a dunántúli nagyvárosban most például a képtár jövő évi elkészültét segíti. Ugyan­akkor fájlalta, hogy a köz­ségekben még mindig sok a gond, kevés a szakképzett népművelő. Csamai Zoltánné, a Bu­dapesti Konzervgyár elektro­nikai műszerésze a kőbányai helyzetet ismertetve elmond­ta, hogy a vállalati rendez­vényeknek hagyományosan nagy a vonzereje de javasol­ta, hogy még nagyobb lesz a siker, ha az Országos Ren­dező Iroda minden esetben csakis jól felkészült művé­szeket és magas színvonalú műsorokat közvetít Klenovics Imre, az MSZMP Somogy megyei Bizottságá­nak titkára is egyetértett az­zal, hogy a közművelődési törvény végrehajtása mind­inkább társadalmi ügy. Fi­gyelmeztetett arra, hogy az alapvető iskolák el nem vég­zése következtében újrater­melődik a relatív analfabé­tizmus, s nemzeti, kulturális, művészeti, zenei értétek kal­lódnak el, amelyek nem en­gedhetők meg. Gond az is, hogy a közművelődés — a ta­pasztalatok alapján — nem mindenütt része a település- fejlesztési terveknek, elkép­zeléseknek. Különösen a kis településeken, a lakosság szí­vesebben áldoz társadalmi munkát az infrastruktúra fejlesztésére, mint például a kultúrát közvetítő intézmé­nyekre. A helyzet javítására felvetette, hogy a megürese­dett iskolaépületek kisebb ráfordításokkal is több fel­adatot ellátó közösségi intéz­ményekké válhatnának. Vé­gül pedig a Balaton-parti helyzetet érintve rosszallását fejezte ki azért, mert az utóbbi években — az üdülő­közönség érdekében is — sze­rencsésen kialakított, válto­zatos, kulturális szolgáltatá­sokat újabban radikálisan iparkodnak csökkenteni. Káli Ferenc, szakközépis­kolai igazgató is aláhúzta, hogy a közművelődési tevé­kenység alapintézménye az iskola, de szólt az integráció jelentőségéről. A kis telepü­lésekről beszélve megyebeli példával is alátámasztotta, hogy a népművelők sajnos nem szívesen vállalják a fa­lusi munkát. Ehhez hozzá­járul az is, hogy a közmű­velődési dolgozók nem tar­toznak egyik munkaközösség­hez sem, s a magukra ha­gyatottság is nyilvánvalóan a kedvüket szegi. Több képviselő nem je­lentkezett felszólalásra, így Pozsgay Imre művelődési miniszter válaszolt a vitá­ban elhangzottakra. A közművelődés ügyéhez méltó vitának, aktivitásnak voltunk tanúi — állapította meg. — A fölszólalók mind­egyike egyetértését fejezte ki a törvény végrehajtásáról szóló beszámolóval, támo­gatásáról biztosította a tör­vény megvalósítóit, s fon­tos, nemegyszer kritikus ész­revételekkel hívta fel a fi­gyelmet azokra a tennivalók­ra, amelyek a művelődési tárcára, s egész társadal­munkra várnak a közműve­lődés fejlesztésében. A mi­niszter külön kiemelte a közvetlenül a munkások vé­leményét tolmácsoló felszó­lalásokat, hangsúlyozva: az elhangzott vélemények, ta­pasztalatok némileg módosí­tották azt a nézetet, hogy a szemléletváltozás nem ter­jedt túl az intézmények, az értelmiség, a pártmunkások körén. É felszólalásokból ugyanis kitűnt: a szemlélet­A MŰVELŐDÉSI OTTHONOKBAN RENDEZETT MŰSOROS ESTEK LÁTOGATÓI 123456789 1975 1980 7,9 millió vmtsKmsmMá 9,0 miiHó A MŰVELŐDÉSI OTTHONOKBAN RENDEZETT MŰSOROS ESTEK SZÁMA 10 20 30 —_1__ 40--I_ 5 0 1975 1980 36,5 ezer 41,6 ezer mti változás elérte a szakkép­zett és igényesen, felelősség­gel dolgozó munkások nagy részét is. A tanácskozáson szóba ke­rült legfontosabb témakö­rök közül elsőként a kultú­ra demokratizálódásának fo­lyamatáról szólt. — Jó len­ne, ha „a szellemi földosz­tás” nem lenne megfordít­ható, fogalmazta meg az egyik kéviselő, s egyetértő- leg kell csatlakoznunk kí­vánságához: az igazi előre­lépés, cselekvés az lesz, ha a művelődés demokratizálá­sa tovább folytatódik, olyan társadalmi rétegek, csopor­tok kerülnek be ebbe az áramlatba, amelyek eddig — elsősorban történelmi okok­ból — távolmaradtak attól. Miként a ‘vitából is kitűnt, a közművelődés elsőrendű társadalmi, politikai kérdés, így ügyének előbbrevitelében a társadalmi kötelesség és felelősség is közös, ami ter­mészetesen nem kisebbíti a művelődési tárca feladatait, felelősségét. Az ötnapos munka- és ta­nítási hét bevezetésével ösz- szefüggő problémákról szól­va, egyetértett azzal az ag­godalommal, amely Király István képviselő felszólalá­sában fogalmazódott meg: a megnövekedett szabad idő „szabadidő-betegséget” is okozhat, ha kellő kultúra hí­ján nem- tudnak vele mit kezdeni az emberek. — Azért dolgozunk — mondta Pozs­gay Imre —, hogy a több szabad idő ne „beteggé”, ha­nem gazdagabbá tegyen va­lamennyiünket. Hozzátette: az emberek magatartása a munkaidőben és azon túl, szorosan összefügg. Tehát, ha rend van, becsületes, tisztes­séges munka folyik a válla­latoknál, intézményekben, ez olyan környezetet teremt, ne­velőhatással jár, amely a szabad idő eltöltésében is igényessé teszi, formálja a személyiséget. Az egészséges, a társadalmat fenntartó ma­gyar családokra építjük köz- művelődési programunkat, s ebből az alapállásból figye­lünk a bajokra is, keressük az orvoslásukhoz szükséges módszereket, intézkedéseket. Az iskola és a közműve­lődés együttműködésének fontosságát hangsúlyozó kép­viselői véleményekre reagál­va, leszögezte: nem újabb terheket keli az oktatás vál­lára tenni, hiszen van elég feladatuk az iskoláknak. A kapcsolat lényege az: abban az országban van jó közmű­velődés, ahol jó az iskola. A munkahelyi művelődés­sel kapcsolatban a miniszter megjegyezte; nem a terme­lési folyamat megakasztói- ként akarunk a termelés vi­lágához kapcsolódni, hanem olyan művelődési környeze­tet és intézményes légkört kívánunk teremteni, amely­ben a messzetekintő, előrelá­tó vállalati, szövetkezeti ve­zetők önmaguktól jönnek rá, hogy mit jelent a művelődés, és ennek munkahelyi felté­teleiért tesznek is valamit. Tehát nem a munkát akar­juk összekeverni a művelő­déssel, hanem a műveltséget a munka feltételének tart­juk. Ez tűnt ki a vitából is. Ami a kistelepülések köz- művelődési, iskolai ellátását illeti: itt talán valóban újra kellene gondolni a korábbi terveket. Erre felhatalmazást adnak a XII. kongresszus ha­tározatai, a kormány részéről pedig a VI. ötéves terv irányelvei. Azt szeretnénk, ha a kistelepülés otthona és nem kolóniája lenne az ott lakó embereknek. A szakemberellátás kérdé­seit itt-ott kritikusan, kéré­seket is megfogalmazva tet­ték szóvá a képviselők. Ki a szakember a közművelődés­ben? Itt e fogalom talán nem szűkíthető le a szak­képzett népművelőre, szak­ember minden művelt em­ber, aki embertársaival tud bánni, aki embertársainak tudást, ismeretet és netalán még lelkesedést is tud át­adni. Megértve a szakkép­zéssel szemben támasztott újabb követelményeket, a képviselők javaslatait, hoz­zászólásait — mondta Pozs­gay Imre —, őszintén újra gondolva, megvizsgáljuk, hogy mit tehetnénk a jobb szak­emberellátásért, a népműve­lők, a közművelődésiben dol­gozók ideológiai, politikai képzéséért. A nemzet reprezentatív, nagy kulturális intézményei­nek óriási szerepük van a társadalmi, kulturális köz- gondolkodásban — mondot­ta ezután a miniszter. Itt példaként említette a Nem­zeti Múzeumot, a Nemzeti Galériát, az Operát, a Szé­chenyi Könyvtárat, a Nem­zeti Színházat. Ezek munká­ját becsüljük, ám közülük egyik-másik manapság nagy gondokkal küzd. Ügy hiszem — mondta —, hogy az irá­nyítás közreműködésével úr­rá lesznek gondjaikon és be­töltik azt a szerepet, amit a kultúra képviseletében be kell tölteniük. Ugyanez áll a Vaskó Mihály — Nógrád megyei képviselőtársával — Géczi Jánossal beszélget (Fotó: Perl Márton.) tömegkommunikációs esz­közökre is. Ami új intézmé­nyek létesítését illeti, sze­retnénk közmegegyezésre jut­ni a tekintetben, hogy aki új intézményeket akar, az vállaljon több felelősséget is ezeknek fenntartásában és működésében. Az állami felelősség és a kezdeményezés egymáshoz való viszonyáról — amit szintén többen érintettek a vitában —, a miniszter egye­bek között kifejtette: az ál­lami támogatás nem gyám­kodás, hanem az értékek vé­delmét célozza. A felügyelet témakörében — a többszektorúságra utal­va — az ágazati felelősség elvét hangsúlyozta. Nem kí­vánjuk egységes felügyelet alá helyezni — az állami irá­nyítás elvét megtartva — a közművelődési intézmény- rendszert. Befejezésül Pozsgay Imre kérte, hogy az országgyűlés fogadja el beszámolóját. A határozathozatal követ­kezett: az 0 országgyűlés a művélődési C miniszternek az 1976. évi V. törvény vég­rehajtásáról szóló beszámo­lóját, valamint a felszólalá­sokra adott válaszát jóvá­hagyólag tudomásul vette. Végül képviselői interpel­láció következett. Bánáti Gé- záné, a biatorbágyi 2. sz. Általános Iskola tanára Áb­rahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszterhez és Gonda György államtit­kárhoz, az Országos Környe­zet- és Természetvédelmi Hi­vatal elnökéhez interpellált. Elmondta: a választókörze­tébe tartozó Zsámbék lakos­sága a sajtóból szerzett tu­domást arról, hogy a község területén veszélyes hulladé­kok tárolására alkalmas le­rakóhelyet szándékoznak ki­alakítani. Az itt lakók sze­rint ez a megoldás veszé­lyezteti annak a törpe víz­műnek a működését, amely­nek megvalósításában ők ma­guk is részt vettek. A ter­vezett lerakóhely közelében halad majd a környező te­lepülések vízellátását megol­dó bicskei regionális vízmű tervezett vezetéke. A zsám- béki medence és környéke nagy tömegeket vonzó, ked­velt kirándulóhely is. Mind­ezek ismeretében a képyi- selőnő arra kérte a minisz­tert és az államtitkárt, vizs­gálják meg, indokolt-e az itt élők aggodalma. Az interpellációra Ábra­hám Kálmán válaszolt, a mi­nisztérium, valamint az Or­szágos Környezet- és Ter­mészetvédelmi Hivatal közös véleményét tolmácsolva. Ki­fejtette: Magyarországon évente mintegy húszmillió tonna hulladék keletkezik, melyből 5—6 millió tonna minősíthető veszélyesnek. Sajnoshoz- a. rnezwyiség ál­landóan növekszik, elhelye­zéséről folyamatosan kell gondoskodni. Döntés még nincs a zsám- béki ügyben, és addig nem is lesz, amíg minden eset­leges veszélygócot fel nem derítenek. Az interpelláló képviselő a miniszter tájékoztatóját el­fogadta. A választ az or­szággyűlés egyhangúlag tu­domásul vette. Ezzel az országgyűlés ta­vaszi ülésszaka — amelynek második napján felváltva el­nökölt Apró Antal és Cser- venka Ferencné — befejezte munkáját. it « * fl Parlament folyosóin ék ék ^ék ófc Ab A wr ék í • • s »I • • •• *• •« (Munkatársunk lentése) telefonje­Az ígéret szép szó, teljesí­tem hát, amit az előző tudó­sításomban ígértem: milyen visszhangja volt Fábryné Dobai Ilona felszólalásának. Amint a beszéde után fel­csattant a taps, s a képvise­lőnő ivott egy kortyot az elő­re odakészített pohár vízből, máris sok-sok kéz intett ne­ki, a közelében ülők pedig egy-egy kedves szóval, bólin- tással jelezték, hogy jól si­került a bemutatkozás. Ami­nek azonban maga a képvi­selőnő legjobban örült, az Pozsgay Imre gratulációja volt. A miniszter megkeres­te a szünetben és azt mond­ta: — Egyetértek azzal, amit elmondott, s megértettem a gondjaikat is. Örömmel fo­gadtam az észrevételeit, ame- ket az expozéhoz fűzött... Kell-e ennél jobb „kriti­ka” egy szűzbeszéd után? ★ A közművelődés — közügy. A kultúra — közkincs. De hogy még jobban azzá vál­jék, sokat kell tennünk érte az élet valamennyi területén. A mezőgazdasági üzemekben dolgozók művelődéséért, ál­talános és szakmai ismerete­ik gyarapodásáért az or­szágban elsőként a detki Magyar—Bolgár Barátság Termelőszövetkezet tett le jelentős summát az asztalra. Erről beszélgettünk Szabó Imrével, a közös gazdaság elnökével, aki különösen nagy éredeklődéssel hallgat­ta Pozsgay Imre szavait — A 60-as évek elején történt — emlékezett a kép­viselő —, hogy magunkra vál­laltuk a helyi művelődési ház fenntartását, a szakkép­zett népművelő alkalmazását. Azóta Detk, Ludas, Halmaj- ugra és Nagyút közművelő­dési munkájához adunk je­lentős anyagi támogatást, az elmúlt évben csak Detk 270 ezer forintot kapott. — Megérte-e a szövetke­zetnek ez a ráfordítás? — Feltétlenül, hiszen olyan rendezvényekre kerül sor a községekben, mint az orszá­gos film napok megnyitója, az Állami Népi Együttes, vagy több színtársulat be­mutatója. Ezekre a kulturá­lis eseményekre más körül­mények között nehezen jutott volna el az itteni lakosság. S ha már az üzemi közmű­velődési munkáról esett szó, Fiala Tivadarné is sorolta á tapasztalatait: — Nem titok, 35 éves vol­tam, amikor elsők között végeztem el a dohánygyári szakmunkásképző tanfolya­mot Azóta a nők több mint 60 százaléka itette le a szak­vizsgát Sokan tovább is ta­nultak technikusok lettek, vezetői posztra kerültek. Ná­lunk a mai szólás szerint di­vat tanulni, tanfolyamra jár­ni, vezetőképző továbbképzé­seken részt venni. A szoci­alista brigádok tagjai ösztö­kélik is a társaikat a tanu­lásra, a klubéletben való részvételre, s a gyári veze­tés is támogat mindenkit, aki csak képezni kívánja magát. ★ Fábryné Dobai Ilona fel­szólalásában utalt az egri Ho Si Minh Tanárképző Fő­iskolán folyó népművelő­képzésre. A vendégek kö­zött, az első emeleti karza­ton ott ült Szabó Sándomé, a főiskola népművelési szak­csoportjának tanára. — Népművelő szemmel ho­gyan ítéli meg a miniszteri beszámoló vitáját? — Olyan szerencsés hely­zetben vagyok, hogy itt vol­tam a törvénytervezet vitá­jakor, s a törvény elfogadá­sakor is. Ami az oktatást il­leti, sajnos csak a népműve­lés szakosok készülnek fel arra, hogy mint értelmisé­giek a községekben, városok­ban részt vegyenek a köz- művelődési munkában. Mi például évente 25—30 nép­művelőt képezünk — egyéb­ként többet is tudnánk —, de több száz hallgatónk, sok­sok leendő tanár nem kap, nem igényel népművelői alapisme retekek Ezért az­tán nem is nagyon tudnak részt venni a későbbiekben a közművelődés hétköznap­jaiban ... ★ ... És még egy vendég a karzatról: Mészáros Albert, a Hazafias Népfront megyei titkára. — Otthon, ha csak teheti, részt vesz a képviselők foga­dónapjain, csoportülésein, te­hát figyelemmel kíséri a mindennapi munkájukat. Ho­gyan látja őket most a kar­zatról? — Az a tapasztalatom, hogy nagy figyelemmel kísé­rik az eseményeket, az ex­pozék, a hozzászólások ott­hon hasznosítható gondola­tait sorra-rendre megbeszé­lik, feljegyzik, hogy alkal- nazhassák majd a munká­jukban. Szilvás István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents