Népújság, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-24 / 70. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. március 24., szerda A tervek közt: kulturális városmag Gyöngyösi könyvtár A kissé szűkös olvasóVersenyek és tehetségek Ifjú zenészek találkozója Hevesen Nehezen lehetne találni még egy Gyöngyös nagyságú várost, amelynek könyvtára hasonlóan rossz körülmények között munkálkodna. Az olvasóterme még a horti községi könyvtárénál is kisebb. A raktárhiány pedig már krónikus: ölben vagy saját gépkocsival szállítják a kért köteteket a távoli utcákból az olvasóknak. A központi épületük — amelyben végül is a Mátra Múzeum a főbérlő —, állandóan tatarozásra szorul. Mivel vizes, a vakolást egy évnél tovább nem állja a fal. Ahogy az itt dolgozók elmondják, a Vachott Sándor Városi-Járási Könyvtár annak idején, 1949-ben a tanács alagsorában kezdte meg munkáját. Azóta keresi a helyét, de megnyugtató megoldást nem sikerült találni. A fiók- könyvtárai sincsenek jobb' helyzetben a 80-as lakótelepen, az úttörőházban, illetve Mátrafüreden. A könyvtár igazgatója, ' Pelle Sándor kevés kedvező tényt tud elmondani. Így a 40 ezer itt lakó kiszolgálása, s a járás 33 községi könyvtárának módszertani irányítása nem könnyű feladat. Még akkor sem, ha elegendő dolgozó, megfelelő felkészültséggel várja a látogatókat, önkéntelenül is felvetődik a kérdés, milyen lehetőségek kínálkoznak a megoldásra? — Két terv is született — tér át az elképzelések soro- > lására az igazgató —: az első, hogy az egykori zsinagógát használjuk fel könyvtári célokra. A második, a régi kolostor épületének birtokba vétele azonban számunkra rokonszenvesebb. Ez utóbbi jelenleg kollégium, de a közeljövőben átadnak a diákságnak egy újat, modernebbet, s akkor kiürül ez az igen szép műemlék. Azért lenne ez ' ideális megás'kölcsönző tér oldás, mert valóságos kulturális centrum válna Gyöngyös városmagjából. Együtt volna akkor itt a Mátra Művelődési Központ, a tudományos könyvtár, a mozi és azon túl a városi-járási könyvtár is. S talán ez szőkébb pátriánk szellemi erőinek jelentősebb együttműködéséhez vezethetne. — Az épület nekünk tökéletesen megfelelne. Ebédlőjében hangulatos és tágas olvasótermet rendezhetnénk be. Annak ellenére, hogy sajnos gondatlanul kezelték, az üzemi konyha gőzei tönkretették a freskókat, van ahol pedig — nem tudom kinek volt útjában —, sósavval maratták le az ódon ábrázolásokat. Az ott levő gyönyörű régi vászonfestményt késszúrások ..díszítik". Szóval menteni kellene, ami még egyáltalán menthető. — Valóban rokonszenvesnek tűnik ez a terv, hiszen az utóbbi időben többször idézik Dercsényi Dezsőnek, a hazai műemlékvédelem egyik megalapozójának mondását, mely szerint egy műemlék sorsa annak felhasználásától függ. Mi szól a volt zsinagóga mellett? Az az épület is mutatós, Észak-Magyarország legszebb zsinagógája. Nagyon csendes környéken áll, nyugodt körülmények között dolgozhatnánk. A másik, hogy aránylag csekély ráfordítással át lehetne alakítani. De ahogy telik az idő, egyre több érv szól a kolostorépület mellett. Távlatilag is jól szolgálna közművelődési célokat. Zárt udvarában esetleg szoborparkot lehetne kialakítani. Kerengője a legszebbek közül való, kiállításokkal örvendeztethetnénk meg látogatóinkat. Ha pedig a GYÖNGYSZÖV Aruház raktárát a háta mögül máshová tudnák telepíteni, egy sétálóutcán is megközelíthetővé válna... — Mielőtt a jelenlegi helyzettől álmainkkal túl messze rugaszkodnánk, hadd hozzam vissza a valóságba, s érdeklődjek mostani munkájukról ... — A lehetőségekhez képest igyekszünk, de hát a falak szűk határt szabnak. Néhány adat: az elmúlt esztendőben 35 ezer látogatónk volt, százezer kötetet kölcsönöztünk. Ez az eredKönyv, könyv hátán a raktárhelyiségben mény annál értékesebb, mivel különböző átalakítások és festés miatt sokáig zárva tartottunk. A megye legnagyobb járásának könyvtárügyére figyelni sem kis feladat. Mindegy, végezzük a munkánk, szegezünk íróolvasó találkozókat, vetélkedőket. Bár lehetőség szerint elkerüljük, hogy a saját olvasótermünket vegyük igénybe rendezvényeink idejére, mert a színvonal rovására megy, ha itt egymás hegyén- hátán vagyunk. Nem merjük senkinek ajánlani színhelyül, bár jó háttérként szolgálnának a kötetek. Sajnos egyetlen polcot, asztalt sem tudunk már elhelyezni, esetleg csak sátorba a kastély kertjébe költözhetnénk. De hát ez nem megy ... Nem akarok sokát panaszkodni, de még egykét gondunkról beszélek. Hiába szereztünk be lemezeket, s a meghallgatásukhoz szükséges berendezést, lemezjátszót, fülhallgatókat, nem használhatjuk, nem volt hely fonotéka kialakítására. Azóta is a raktárban porosodik felszerelésünk. így például az elmúlt évtől az iskolai könyvtárokat is szakmai ellenőrzés alá kellett vonnunk. 1985-ig az olajfűtésről át kell térnünk más energiahordozóra: ez újabb építkezést ’ jelent. Hogyan birkózzunk meg mindezzel, ha ráadásul nem is a saját épületünkben vagyunk? Most, ha szerencsére munkatársaink képzettsége, tettkészsége meg is felel a követelményeknek, hiába minden jóakarat, a feltételek hiányában egyre nehezebben boldogulunk. A megoldás reméljük nem várat már soká, hiszen a gyöngyösiek az utóbbi években sokszor bizonyították tettkészségüket. Bár még a várakozás is megérné, megtérülne a befektetett idő és pénz, ha olyan kulturális központ alakulhatna ki itt, amely messze földre példát mutatna, hogyan lehet megtalálni a lehetőségek legjobbikát, kihasználva az adottságokat. így olyan városmag alakulhatna ki, amely szellemi műhely lehetne, és meghatározná Gyöngyös arculatát. Gábor László A Heves megyei zenei iskolák növendékeinek hegedűversenyére Hevesen került sor, Kodály Zoltán születésének centenáriuma alkalmából. A megye hat zeneiskolájából 30 lány és fiú — négy korcsoportban — lépett pódiumra, Jtogy összemérje tudását, ' egyéniségét, tehetségét és a zenében való otthonosságát. A verseny reggel fél 10-től délután 4 óráig tartott, amelyen szü- lök és zenepedagógusok hallgatták, izgulták végig a fárasztó meneteket, mert hát ki tagadná, a kötelező feladatok elismétlése fárasztó is. Az elhangzott produkciók után néhány nagyon tehetséges fiatal muzsikálása adta a korántsem új gondolatot, hogy újra és újra ver senyt kell rendezni az ilyen korosztályok számára hegedűben is, mint tavaly zongorából Gyöngyösön. A Hevesen szereplő tizenévesek bebizonyították, hogy képesek a zenén keresztül kibontakoztatni egyéniségükét, sajátos érzelem- és gondolatvilágukat. És ha első megfogalmazásra talán túlzásnak is tűnik, a pódiumra lépő gyerekek, a kilencéves Borhy Ildikó Egerből, vagy a 18 éves hatvani Bényei József egyaránt azt fejezték ki, hogy szólni akarnak a többiekhez. A kislány concertinó- ja és Bényei Pagan ini-fan- táziája között nagy a minőségi távolság lényege a két produkciónak mégis ugyanaz: a készség és a vágy, a zene által hatni. Természetesen a verseny díjakért, helyezésekért is folyt. Az első korcsoporban két első díjat adtak ki, mert az egri Asztalos Bence és.a hevesi FarNéprajzi Néprajzi műhelymunkára hirdetett pályázatot a pécsi Janus Pannonius Múzeum néprajzi osztálya. Az alkotóház a zselici Magyarlukafán működik egy régi, szép parasztházban. Célja az, hogy a nyári tábor résztvevőinek lehetőséget nyújtson a népi kultúra értékeinek alkotó módon való felhasználására a kézművesség, a tárgyformálás olyan területein, mint a szövés, a fafaragás, a fazekasság, a bőrművesség, a kosárkötés és a gyékényfo- nás. A műhely július 1. és augusztus 31. között működik, s az érdeklődők két- hórom hetes időtartamra pályázhatnak. Egyidejűleg hatan-nyolcan dolgozhatnak a néprajzi műhelyben. A következő témakörökben lehet pályázni: — Valamelyik népi mesterség gyűjtésen alapuló feldolgozása és használati tárgy készítése rekonstrukciós jelkos Anna közel egyformán ígéretes felkészültséget bizonyított. Második díjat nem ítélték oda, a harmadikat a hevesi Pásztor Krisztina kapta. A második korcsoportban első díjat nem osztottak. Talán azért alakult ez így, mert a csoport kötelező anyaga Bartók két szlovák népdala volt, s az ebben rejlő buktatókat nem mérték fel eléggé a szakemberek. Második díjait kapott Tóth Kinga Hevesről, Bolyky Melinda Gyöngyösről, a harmadik díjat ugyancsak a hevesi Kelemen Zsolt szerezte meg. A harmadikkor csoporban sem akadt első díj. Két második viszont igen, amely Kiss Zoltán hatvani és Dobi Kis Vera gyöngyösi versenyzőnek jutott. Harmadik helyet szerzett a gyöngyösi Czinder Éva. A negyedik korcsoportban Gyöngyös, Lőrinci és Hatvan között folyt a versengés és itt Bényei Zsolt nemcsak első díjat, de különdí- jat is szerzett. Harmadik díjas Pitlik Emese volt. Két külön díj is szerepelt a versenyen, az egyiket az első korcsoportos Szonda Krisztina, a másikat a gyöngyösi Czinder Péter kapta a. negyedik kategóriából. A zsűri két kiváló zenepedagógust külön is kiemelt, Szabó Tivadamét Hevesről és dr. Sóti Lászlónét Gyöngyösről. A hevesi versenyen a zene lelkes ifjú barátait ismerhettük meg, akik tehetségükkel, szorgalmukkal Itt, megyénkben és arra törekednek, hogy a zene, Kodály álma és szándéka szerint valóban közkinccsé váljék. Farkas András pályázat leggel. (Kender- és lenmunkák, gyapjúmunkák, fazekas égetőkemence-építés, kocsi- építés rekonstrukciója, kút- házépítés.) — önálló tervezés alapján használati tárgyak készítése A pályamunkák elfogadása után az alkotókkal közösen részletes programot dolgoz ki a műhely. A tábor résztvevői Magyarlukafán megkapják a munkájukhoz szükséges helyet, szerszámot, nyersanyagot, szakmai segítséget, továbbá szállást és havi háromezer forint ösztöndíjat. A helyszínen készült tárgyak a műhelyt fenntartó múzeum gyűjteményébe kerülnek. A pályázatokat — rövid szakmai pályarajzzal, az elkészült alkotások fotóival és a vállalt témakör megjelölésével — a Janus Pannonius Múzeum néprajzi osztályához kell eljuttatni, Pécs, Kulich Gyula utca 5. 7621. Egyszer talán majd ide költözik a könyvtár (Fotó: Szabó Sándor) III 1. — A Pan American 812- es járata érkezik a középafrikai Barirftlából — har- sant fel a megafonból. A sötét ruhás szikár férfi, aki a repülőtér biztonsági szobájában várakozott, bekapcsolta a monitort. A képmező a repülőtér érkezési csarnokát mutatta. A sötét ruhás felkapott egy utaslistát, átfutotta a neveket. Man ja Partridge, MAP A Cosmetics, New York, és leánya, Sandra, öthetes szafariról jönnek Közép-Afri- kából. Az ünnepi játékok vendégei. A Hotel Belvede- re-ben foglaltak szállást... Fogta a telexet, amely egy fél órával ezelőtt érkezett Barindából, összehasonlította a neveket. — Malvinia Köztársaság üdvözli vendégeit, akik az ünnepi sportjátékok holnapi megnyitójára érkeztek! — hangzott fel ismét a megafonból. Az imént leszállt gép utasai most mentek útlevélvizsgálatra. A sötét ruhás megragadta URH-készülékét: — Figyelem! 5-ös kijásat. Itt vannak. Szigeteljék el őket. Senkivel sem érintkezhetnek ! Hűvös, szenvtelen hangon adta meg a két nő személyleírását. Már éppen el akart fordulni a képernyőtől, mikor észrevette, hogy egy riporter lép a nőkhöz. Villanófény lobbant. A férfi leeresztette a kamerát, elővette a jegyzetfüzetét. A sötét ruhás reszketett mérgében. Mi az ördögért nem akadályozták meg az emberei az interjút? Ki ez a férfi? Kihúzott egy nyilvántartólapokat tartalmazó dobozt, átfutotta a Malvinjába akkreditált újságírók fényképeit. Egy amerikai! Robert French, 39 éves, New York Times. Másodpercekkel később keskeny arcú fiatal férfi baktatott át az érkezési épület előtti parkolón. Szerencséje volt, egycsapásra megtalálta a riporter lezáratlan Chevroletjét, lehúzta a fóliát egy fémes csillogású kis go- lyótartórólj és a műszerfal alá ragasztotta. Mikor röviddel később Robert French beszállt a kócsijába, a várakozó járművek sorából feltűnés nélkül kivált egy homokszürke Pontiac, felvette a keskeny arcút, és közvetlenül a riporter mögött besorolt a forgalomba. A keskeny arcú egy miniadóból kihúzta a vékony antennát. Az első piros lámpánál lenyomta a kioldót. < ★ — Mr. French, mi történt magával? — kérdezte Sandra Partridge rémülten, ahogy a riporter belépett a Bel- verde halijába. — Fogalmam sincs. Megálltam egy piros jelzésnél, és hirtelen elvesztettem az eszméletemet. Akkor üthettem be a fejemet. — Óvatosan letörölte a vért homlokáról. — Orvoshoz kell mennie! — Csekélység. Nincs sémi mi baj. Mikor újból magamhoz tértem, közvetlenül a járda mellett álltam. Valakinek el kellett oda tolnia a kocsimat Akkor jutott eszembe a kamerám, már kezdtem félteni. Ám a jó öreg masina a mellettem levő ülésen hevert. Meg mertem volna esküdni... Megrázta a fejét. — A hőség ... Innom kell valamit. Lejön velem a bárba? — Anya nem jól érzi magát — habozott Sandra. — Pár nappal ezelőtt súlyos lázrohama volt. Már lefeküdt. — Értem. Nem akarja felkelteni. — Mulatságos módon külön szobákat kaptunk. A 412-est és a 413-ast. Anya velem szemben lakik. Azt hiszem, meg kellene néznem. — Hagyja aludni. Jót fog tenni neki. — A riporter megragadta a karját. — Csak egy fél órára. Hiszen ígért nekem egy interjút... Sandra elbűvölően nézett ki. Ápolt szőke haj keretezte barnára sült, finom szabású arcát. Robert a lány keskeny orrát, vastag érzéki száját bámulta ... össze kellett szednie magát. — Milyen volt a szafarin, Partridge kisasszony? — Meleg. De szólítson csak Sandrának. — Szívesen. Engem Ro- bertnek hívnak. Egészségére! — Felemelte a poharát. — Végig itt maradnak a játékokon? — Csak pár napig. — Észrevette Robert csalódott tekintetét, és elnevette magát. Robert leugrott a bárszékről: — Maradjon így. Istenem, még egy képet kell csinálnom magáról. Maga elragadó. — Felemelte a gépet. — Mosolyogjon ... hopp! — Elképedve eresztette le a kamerát. — Mi történt? — Nem mozdul a kioldó. — És ez mit jelent? Robert egy pillanatig habozott. Aztán értetlenül azt mondta: — Nincs benne film ... De hiszen a repülőtéren még minden rendben volt... — Mr. French? — kérdezte a boy. — Igen? — Fáradjon a telefonhoz. (Folytatjuk)
