Népújság, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-24 / 70. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. március 24., szerda 5, A negyven mérkőzés egyikén: a lelkesedéssel itt sem volt baj (Fotó: Szántó György) FIN KUPA - VASÁRNAP LESZ A DÖNTŐ Maxi mezőnyök Az egri városi KISZ-bi- zottság és a Csepel Autó KISZ-bizottságának közös sportrendezvénye idén is sok fiatalt mozgatott meg. Kis­pályás labdarúgásban példád ul az elmúlt hét végén 30 férfi és 6 női csapat vívta selejtező csatározásait a Kistályai úti sporttelepen'. A két nap alatt a két pá­lyán pontosan 40 mérkőzés­re került sor non-stop prog­ram keretében. Erre az év­re a szervezők felvették a műsorba az asztaliteniszt is. A női pingpongozók már a végső helyezéseket is el­döntötték: 1. Máté Gáspárné (Gyógyszertári Központ), 2. Graman Tamásné (Borgaz­dasági Kombinát), 3. Luke­vics Zsuzsanna (Vetőmag Vállalat). A március 28-i vasárnapi foci döntőbe az alábbi csapatok jutottak: Tanácsi Építők 1., Csepel Autó l., Főiskola, Megyei Bíróság, BUBIV, TIGAZ, Sütőipar, KPM Közút (férfi­ak), Révai Nyomda, Nemzeti Bank, Vetőmag Vállalat (nők). A férfi asztalitenisz (nők). A férfi asztalitenisze­zők egyéni versenyére is va­sárnap 8 órától kerül sor. A döntőbe jutottak névso­ra: Gál László, Bartók Zol­tán (Csepel Autó), Tóth Zol. tán (Távközlési Üzem), Do- linka Tamás (AGROBER). Itt mintegy negyvenen for­gatták több, kevesebb siker­rel az ütőiket. ___________y_________ F ogadalomtétel és szoboravatás A Tanácsköztársaság és a KISZ évfordulói alkalmából március 20-án, szombaton KISZ-fogadalomtételi és szobor­avató ünnepséget rendeztek az egri 212. számú Ipari Szak­munkásképző Intézetben. A vendégeket — köztük dr. Vasas Joachimot, a városi pártbizottság titkárát és Kalmár Pétert, a városi tanács általános elnökhelyettesét —, valamint a diákokat Kameniczky Antal igazgató üdvözölte. Ezután Sós Tamás, a városi KISZ-bizottság titkára köszöntötte a 360 elsőévest, akik ez alkalommal tettek ünnepélyesen fogadal­mat. Majd átadta az intézet KISZ-es fiataljainak elmúlt évi munkáját elismerő Kiváló KISZ-szervezet zászló kitüntetést. Külön érdekes aktusa volt a jubileumi ünnepségnek, hogy azon dr. Göcző Gézáné, a városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője felavatta Veszély Jelena szobrászmű­vész alkotását, a Géniusz című bronz kompozíciót, amely a jövő ifjúságát, szakmunkásait jelképezi. DIÁKNAPOK ★ DIÁKNAPOK ★ DIÁKNAPOK ★ DIÁKNAPOK ★ DIÁKNAPOK ★ DIÁKNAPOK Nemcsak helyezések: eredmények... Jó, hogy ebben az évben megyei diáknapokról és nem diáknapról beszélhetünk. Nem torlódtak egymásra az eseményeik, a fiataloké volt a hét vége, így a művészeti bemutatók, a vetélkedők, s más rendezvények súlyuk­nak, értéküknek megfelelő időt és figyelmet kaphat­tak. Ezért nagyon jó hangu­latú volt ez a két nap. Akik látták a művészeti bemutatókat, esetleg a zsűri nem éppen hálós sze­repében, elmondták: a szín­vonal emelkedett. Az előző éveknél jobb, lendületesebb produkciókat láthattunk- mindenhol. Ez a közművelő­dési törekvések sikerének mondható. S ha sajnos, szük­séges is volt helyezések sze­rint értékelni a fiatalok és tanárok munkáját, köszönet jár mindenkinek, aki napi elfoglaltságán túl arra is szakít időt, hogy mások örö­mére énekeljen, szavaljon, táncoljon, játsszon. Ezen a köszönetén túl persze azt is el kell mondani, hogy a be­fektetett munka akkor térül meg igazán, ha értő módon közelítenek a különböző művészeti ágakhoz. A lelke­sedés mellé illő szerénység és megfelelő ismeretek szük­ségeltetnek, hogy valóban ér­tékes produkció születhessék. Végül is hosszas töpren­gés, mérlegelés után a kö­vetkező helyezések születtek: ' A kórusok mezőnyében: 1. Berze Nagy János Gimná­zium leánykara, Holló Erzsé­bet karnagy vezetésével. Ugyancsak 1. Dobó István Gimnázium és Erdészeti Szakközépiskola vegyeskara, Ocskay György vezetésével. 3. Egészségügyi Szakközépis­kola és Szakiskola leányka­ra, Korepta Katalin vezeté­sével. Külön dicséretet ka­pott a karácsondi vegyeskar. Szólóének kategóriában: 1. Tóth Mariann, Bercze Nagy János Gimnázium, Gyöngyös, 2. Majlát Nóra, Gárdonyi Géza Gimnázium. Külön di­cséretet kapott: Seichenstein Anita, Gárdonyi Géza Gim­názium, Szőke Ferenc, Berze Nagy János Gimnázium. Pol-beat kategóriában: 1. Gyarmati Csaba, Gárdonyi Gimnázium, 2. Szeg pol-beat együttes, Szilágyi Erzsébet Gimnázium, 3. Cordeal együt­tes, hevesi gimnázium. Kü­lön dicséretét kapott: Vad- Bones együttes, Dobó Gim­názium, Borbély István, Gép- és Műszeripari Szakközép­iskola és Tóth Györgyi, Gár­donyi Géza Gimnázium. Egyéb kategóriában: 1. a Szilágyi* Erzsébet Gimnázi­um Hungária-paródiája, kü­lön dicséretet kapott Tompa Zoltán bűvész, Mezőgazdasá­gi Szakmunkásképző és a Gárdonyi Gimnázium báb- együttese. Szólóhangszer kategóriá­ban: 1. Détár Enikő, Gárdo­nyi Gimnázium, 2. Varga György, Bajza Gimnázium Hatvan, külön dicséretet ka­pott: a Berze Gimnázium Consort együttese, Eperjesi László és Bényei Zsolt, Baj­za Gimnázium, Pál Ildikó, Gárdonyi Gimnázium és Nádorfi Géza, Bajza Gimná­zium. A vers- és prózamondók közül: 1. Címer Györgyi, Berze Nagy János Gimná­zium, 2. Kőröst Mónika, Al­pári Gyula Közgazdasági Szakközépiskola, 3. Fónagy Éva, Egészségügyi Szakkö­zépiskola és Szakiskola, 4. Tóth Tímea, 214-es számú Ipari Szakmunkásképző, 5. Lóczi Zsuzsanna, hevesi gim­názium, 6. Nagy Gyula, gyöngyösi Berze Gimnázium. Az irodalmi színpadok és színjátszók mezőnyében: 1. Dobó István Gimnázium, ugyancsak 1. 212. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet, 2. Gárdonyi Géza Gimnázium, Feydau: Aludj el, ugyancsak 2. Gárdonyi Gimnázium: Evolúció, szintén 2. az Egészségügyi Szakközé piskó­ta és a Gép- és Műszeripari Szakközépiskola színpada. A népi táncosok mezőnyé­ben 1. Gárdonyi Géza Gim­názium, 2. Gép- és Műszer­ipari Szakközépiskola, 3. Mezőgazdasági Szakközépis­kola, Hatvan. ★ Ugyancsak vasárnap ren­dezték meg — a diáknapok kapcsán — a középfokú tan­intézetek öt-öt fős csapatai­nak részvételével az Évfor­dulós játék című • szellemi vetélkedőt, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán. A gimnáziumok kategóriájában a Szilágyi, a szakmunkás- képzők kategóriájában pedig a 212. számú Ipari Szakmun­kásképző Intézet együttese végzett az első helyen, s képviselik majd megyénket a versengés országos döntőjé­ben. Hungária-paródia A középiskolás színjátszócsoportok közül vasárnap kétségkívül az egri Szi­lágyi Erzsébet Gimnázium 4. d osztályának kollégistái aratták: a fergete­ges Hungária-paródia „Pannónia Kanorgia” címet viselte. Képeink az „előadás” mozgalmas pillanatait idézik (Fotó: Kőhidi Imre) Kitüntetés egy kiváló közösségnek Az „Ifjúsági díjas” ú 11 q áz Bajban voltam a bemutat­kozásnál. Nem tudtam ugyan­is, hogy tegezzem-e, avagy magázzam Angyal Józsefet. Az ifjúsági mozgalomban el­terjedt szokással ellentétben mégis a magázódást válasz­tottam. Erre késztetett rit­kuló haja, ráncai, s maga az a tény, hogy tudtam róla: 1937-ben született. Aztán beszélgetésünk végén bántott a lelkiismeret, mivel úgy gondoltam, hogy valaki túl a negyedik ikszen már nem lehet valódi KISZ-es. Mert újra bebizonyosodott a már jó ideje szállóigévé vált slá­ger igaza: „Nem az a fontos az ember hány éves, csak a szíve legyen fiatal.” — Akkor — 1956 előtt —, még az volt a szokás, hogy egyéni jelentkezés alapján, a nyolcadik osztály elvégzése után egyszerűen átigazoltak a DISZ-be. A Somoskőújfalui kisiskolás éveket követően Salgótarjánban, a gépipari technikumban tanultam to­vább. Ott sok volt a mun­kás, a kommunista, s tud­tam kitől tanulni családon belül is. A nagybátyám a városi pártbizottságon dol­gozott, de az apám, s a nagy­apám is sokat segített ab­ban, hogy számomra termé­szetes legyen a mozgalmi élet. Parkosítottunk, segítet­tünk az építkezéseknél, s a jó ég tudja még, hogy mi min­dent csináltunk társadalmi munkában. Irodalmi szín­padban szerepeltünk, volt énekkarunk, sportoltunk, fel­vonulásokon vettünk részt. S mindezt olyan lelkesedés­sel, ami ma már sajnos egyre ritkábban tapasztal­ható. — A technikum elvégzése után — 1956-ban — Jobbá­gyiba kerültem. S azt, ahogy ott fogadtak: ma is mód­szerként tudnám ajánlani. Czank Péter, a mostani igazgatási főosztályvezetőnk volt akkor ott a DISZ-titkár. Bemutatott mindenkinek, el­beszélgetett velem, ismertet­te a feladatokat, a célkitű­zéseket. Éreztem, hogy nem kezelnek „zöldfülűként”, s számítanak rám. Pillanatok alatt olyan lett, mintha mindig ott éltem volna, s ez nagy lendületet adott. Ma, ha kikerül a gyárba az iskolapadból egy-egy fiatal, sajnos könnyen elkallódik. Pedig szeretne KISZ-mun- kát, feladatokat, csak az első sikertelen, félszeg próbálko­zás után meghátrál. Mert úgy érzi, hogy nincs rá szükség. Nem foglalkoznak Vele. — Az 56-os események szerencsére nem jutottak el az „Isten háta mögötti” Job­bágyiig. Híreket ugyan hal­lottunk, de ellenforadalmi szervezkedésre, fegyveres összetűzésre nem került sor. — 1957-ben bevonultam. Különösebb beosztásom nem volt, de aktívan dolgoztam. Részt vettünk a termelőszö­vetkezetek újjászervezésé­ben. Leszerelésem után — 1959-ben —, jöttem a Mátra- vidéki Fémművek Siroki Gyárába. Itt is konkrét fel­adatot kaptam. Alapszerve­zeti titkárnak választottak. Akkor még Pullai Árpád volt a KISZ KB első titkára, s az ő útmutatása alapján végeztem el a titkárképzőt. Ebben az időben nagyobb volt a lelkesedés, rendsze­resebb a munka, mint ma­napság. Ma — miért, miért nem? — nem tud olyan vonzó lenni a mozgalom, mint akkor. Az emberek va­lahogy nem oly egymásra utaltak, keveset törődnek a másikkal. Több a szabad idő, de mégis ritkán vagyunk együtt. Nem tud egyenletessé válni a mozgalmi munkánk, hullámzó a teljesítményünk. — Nosztalgia? Arról szó sincs. Legfeljebb csak az életkorom után. Most 45 éves vagyok. Ám, nem ér­zem magam öregnek. Szá­momra természetes, hogy még mindig KISZ-esként is ténykedem. Ügy hiszem, tu­dok segíteni. Megtiszteltetés, hogy adnak a szavamra. Még akkor is, amikor a régi időket emlegetem, s leinte­nek : akkor úgy volt, most így van. Ez természetes. Van egy 18 éves fiam. Az egri Szilágyi gimnáziumba jár. Sokszor összevetjük, hogy mi a különbség az iskolai, s a gyári KISZ-szervezet kö­zött. Ugyanis ő is mozgalmi ember. Ifjúgárdista. Szeret­ném átadni a tapasztalatai­mat neked is, s a többi KISZ-esnek is. Érdemes! Semmivel sem rosszabb ez a mai fiatalság, mint mond­juk a mi DISZ-kollektívánk volt. Csak nagyobb összefo­gásra van szükség, vállalni kell a felelősséget a munká­juk iránt. Velük együtt él­ve, köztük dolgozva bátran mondhatom, hogy a munká­ban megállják a helyüket, s a párt számíthat rájuk. S, hogy ez a jövőben is így le­gyen — ebben szeretném segíteni őket, továbbra is KISZ-esként... Kis Szabó Ervin Tegnap újabb fejezettel gazdagodott a Hámán Kató Megyei Üttörőház története. Az itt dolgozó kollektíva ugyanis Budapesten átvehet­te az Állami Ifjúsági Bizott­ság Ifjúsági díját. Öröm? Feltétlen! Amikor megkapták az értesítést, szinte örömtáncot jártak. Meglepetés? Aligha! Leg­alábbis azok számára nem lehet az, akik ismerik mun­kájukat. Aki ismeri a „ház” tevékenységét — ahol nincs szombat, vasárnap, s családi probléma —, aki netán még maga is bejár; mondjuk egy Harlekin-előadásra, vagy éppen valamelyik szakkör foglalkozására, csak jól érez­heti magát. Fájhat a foga, kaphatott elégtelent a ma­tekórán, itt nincs helye a szomorkodásnak.- S ez még. nem minden, amivel rászolgáltak erre a kitüntetésre. Egy olyan ki­váló közösséget alkot az itt dolgozó kollektíva, amelyet sok más munkahelyen meg­irigyelnének. Az igazgató ajtaja bárki előtt nyitva áll, s ha a helyzet éppen úgy kí­vánja, akkor jegyet árul az úttörőmozi előadására. E példa után azt hiszem ter­mészetes, hogy a többiek sem tartják számon, mi tar­tozik szorosan munkakörük­höz. Jelmezt készít a poli­tikai munkatárs a táncosok­nak, új bábot az új előadás­hoz a Harlekinnek, s ki tudja még mi mindent, a saját szabad idő rovására, de a ház javára. Egymás munkáját megbecsülik, tisz­teletben tartják, s együtt örülnek a sikereknek. Erre bizonyíték, hogy majd az április elsején — s ez nem tréfa — sorra kerülő házi­ünnepségre meghívták az 1972 óta működő létesítmény valamennyi dolgozóját. Azo­kat is, akik már máshol te­vékenykednek, s azokat is, akik már innen mentek nyugdíjba. Egy kitüntetés kapcsán nagyon nehéz szólni egy együttes munkájáról. S nem­csak azért, mert ilyenkor csak dicsérni illik, s lehet. A Hámán Kató Megyei Űt- törőház kitüntetés nélkül is többször rászolgált már a dicséretre lapunk ezen ha­sábjain. Munkájuk részletes bemutatására a későbbiek­ben még visszatérünk. Addig is: őszinte szívből gratulá­lunk valamennyiüknek... (kis szabó) összeállította: Szalay Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents