Népújság, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-20 / 67. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. március 20., szombat S. — A városi gyógyszertárak általában zsúfoltak. Itt még arra is jut idő, hogy köz­egészségügyi felvilágosító munkát végezzek a vénnyel jövők között. — Mi annak idején a mű­velődési házba és a tiszti klubba jártunk szórakozni, de most már a „tisztibe” csak belépővel lehet menni — mondta Bódi Ferenc né, aki Egerben végezte a köz- gazdasági szakközépiskolát. — De hogy férjhez mentem, a barátainkkal szoktunk összejönni. Ilyenkor minden szóba kerül, még a politika is. A mai fiatalok főként Gyöngyösre járnak be. Ha színházi előadást rendeznek — Jó a közművelődési program a kultúrházban — nyugtázta a tanács elnöke. — De azt is úgy építették, hogy a ... szóval: az a hely az udvaron van. A hét vé­gén, a tűzoltók szép bálján is, hát hogyan mondjam ... ? A tanács elnöke még csak most „melengeti” a székét a modern vonalú tanácsházán. Ahová eljutottak Moszkvics áll a ház előtt. Benne ül Valiskó Árpád. — Az én szüleim úgy ke­rültek össze, hogy egy szál ingben. Aztán vettek ötven kiló lisztnekvalót, és azt él­ték fel. Engem fiatalon meg­fogott a parasztpárt. Péter- vásárára internáltak 1942- ben. . Ott voltam egy évig. Aztán a Markóba vittek. Veres Péter még járt nálam is. De a baloldali pártok egyesülése után én ... Azóta pártonkívüli vagyok ... Büszkén mutat később egy oklevelet, amit még Dobi István írt alá. Az egri me­zőgazdasági kiállításon kap­ta első helyezésként. — A lányom Pesten főis­kolai tanár, a fiam üzem­mérnök Miskolcon. Mi itt­hon éldegélünk a feleségem­mel. Szeretek méhészkedni. A tsz nyugdíjasa vagyok. m AztáM söuoljjy u íaneEÉt! >jár-> tak .uimíií-iíi-“'Moszkviccsal, hány tengerparton, hány ország fővárosában. — Esténként pedig a köny­vek után nyúlok, ha van időm. Szeretem Petőfit, más költőket is, és a szakköny­veket is olvasgatom. A felszabadulás után ka­pott földet. Ahová igyekeznek Az utóbbi években lehet ismerni. Villaszerű lett. — Majdnem minden csa­ládnak van autója — hallot­tam a tanács elnökétől. — Ha csak a szövetkezet­ből járó jövedelmet vesszük alapul, azt mondhatom, az valamivel -magasabb, mint amilyet a környező ipari üzemekben kapnak a mun­kások — summázta Rudas Sándor, a tsz elnöke. Üzlet üzletet követ a ka­nyargós utcákban. A presszó, a Mátra Aruház, a kozme­tika, a zöldséges, a cipőja­vító, mintha nem is lenne: hétfőn zárva. Az élelmiszer- boltban leltároznak. A virágüzletben • 'Tóth Lászlóné képesített könyvelő kérdezi meg a betérőtől, hogy mi tetszik. Vágott vi­rág vagy cserepes? Viszik ezt is, viszik azt is. — Ha vendégségbe men­nek, a férfiak szegfűt visz­nek a ház asszonyának vagy kisasszonyának. A cserepes virág az új la­kások dísze. Azt azért veszik. A koszorúkat pedig ... — Inkább csak élő virág­ból köttetik. Ellenpont: az ezüst- és az aranylakodalomra díszes ko­sár jár. A születésnapra pe­dig annyi szegfű, ahány az ünnepelt éveinek a száma. — De ha már idősebb, akkor legfeljebb harminc szegfűt díszíttetnek fel. A forgalom általában ha­vonta' riydlcvanezer ‘ kötül 1 rftözß öíorilssqá?! A régi Kővágó pincesor. Péti János borosgazda fejtés­hez készíti elő a kannákat. hagyta abba a velük való bíbelődést. Mondom neki, hová, kihez? Aztán ő mond­ja, hogy erdésznek készül. Visontán laknak, ide „körze- tesítették” őket. Nem akar elmenni a környékből, ha nagy lesz. A tanáriban éppen a köny­vekkel foglalatoskodott Tóth Ferencné, akiről megtudtam, hogy már tizenkét éve itt tanít. — A gyerekek Párizsról, Rómáról beszélnek, amikor a művészettörténeti anyagra kerül sor az órán. Ott jár­tak. De olvasmányélményeik is vannak a világról. Egy kis statisztika is kö­vetkezik arról, hogy a nyol­cadikosok közül mennyien mennek szakmunkástanuló­nak, mennyien a középisko­lák más fajtáiba. — A pénz? Igen, de meg­dolgoznak érte. És már hasz­nálják is életük jobbítására. A szép családi házakat lak­ják. Járják a világot. Talán a fiatalok anyagiasabbak, mint az idősebbek. Többször elmondja: na­gyon sokat változtak az em­berek az évek során és nyo­mán. Más a felfogásuk az életről. Ahol élnek A zegzugos dombhajlato­kat követő építkezés miatt ugyancsak kacskaríngósok az abasári utcák. A múlt em­lékét a kapásház őrzi. A többi... ? Ha nem legalább kétszintes, akkor a régit úgy átgyúrták, hogy rá sem Ahol szórakoznak Az értelmiségiek a TIT- klubot említik azonnal. Or­vosok, pedagógusok, agrár­mérnökök, tanácsi dolgozók, minden diplomás réteg oda­jár. — Mi a feleségemmel együtt „fertőzöttek” vagyunk a közéleti tevékenység iránt — mondta Kolozsvári And­rás vezető gyógyszerész. — A klub vezetését is ezért vállaltam el. Harminc ta­gunk van. Változatos progra­mot alakítottunk ki. Igyek­szünk „értelmesen” eltölteni az időt. Egri születésű, dobós. Ti­zenkét éve él Abasáron. Nem vágyik a városba. — Ott főként azok foglal­koznak közéleti munkával, akiknek ezt hivatalból vé­gezniük kell. Itt másként van. Barátai? Mindig megtalál­ta a hangot a legkülönfélébb foglalkozásúakkal. De — „válogatott”. Nem biztos, hogy ez a kisebb közösség a mai értelmiségi társada­lom életfelfogásának a min­tapéldája. Kevés falu dicsekedhet benzin- és gázolajtöltő kúttal itthon a művelődési házban, mi is megyünk. Rudas Sándor tsz-elnök megfontoltan válaszol a kér­désre : — Az élet- és munkakö­rülmények? Ma már nem a valamikori paraszti életet jelzik. Az oltványban... ott még keményen kell dolgoz­ni. De most már ott tartunk, hogy a tagság kéri, vezessük be mi is az ötnapos munka­hetet. — Nemcsak önmagukkal törődnek már az abasáriak — hangsúlyozta Petes Imré- né, az iskola igazgatója. — Van egy szülői munkaközös­ségi klubunk. Azt látni kel­lene, mennyire érdeklődnek ott az anyukák minden iránt. Ha valami munka akad az iskola körül: tessék szólni, jövünk. Most a központi fű­tést szeretnénk a segítségük­kel beszerelni. Menni fog. A város, Gyöngyös közel­sége meghatározó, mondja. De a gyerekek az oklevéllel visszajönnek a szülőhelyük­re. Itt akarnak élni és dol­gozni. Az oltványozó asszonyok — A szocialista brigád­mozgalmat kell segítségül hívnunk ahhoz, hogy az em­berek gondolkodásmódját formáljuk. Mert igaz, szo­ciálpolitikai kivételektől el­tekintve a tsz-tag ott tart, ahol az ipari munkás. Csak a tudata még nem követi olyan ütemben a gazdasági fejlődést, mint ahogyan sze­retnénk — hallottuk a tsz elnökétől. Ezen a ritmuskülönbségen aligha akad fenn bárki. Sokat elárulnak azok az adatok, amiket Gubancsik Károly, a tanács végrehajtó bizottságának titkára sorolt lel. öt élelmiszer- és négy italbolt működik a község­ben. Furcsa arány. De nem kivételes. Zöldséget és gyü­mölcsöt két helyen vásárol­hatnak a helybeliek. Van még kozmetikus és fodrász is. Aztán a virágüzlet. Meg a Mátra Áruház. Megépítettek 1976-tól több mtm; nyotct/arr’új’"iákástf és telüjiPÄrpmaWr¥, hÜ'sziat'. öt éve adták át a nyolc tan­termes új iskolát. Felújítot­ták az iskolai napközit. Át­költöztették megfelelő kör­nyezetbe a könyvtárt. Létre­hozták az öregek napközijét. Vörösmarton rendbe tették a klubházat. Bármennyire is „furcsá­nak” tetszhet, itt említjük meg az új ravatalozót is, amelynek létesítése régi gon­dot szüntetett meg. Majdnem kétezer-ötszáz méter hosszban kapott új burkolatot az úthálózat. Jár­da épült ezerkétszáz méteren. A vezetékes vízhálózat hosz- sza négyezer-kétszáz méter. A víztárolójuk hetvenöt köb­méteres. Felállítottak 123 villanyoszlopot, amelyekre higanygőz-lámpákat szerel­tettek. A Béke téren autó- buszmegálló nyújt már na­gyobb kényelmet. Egy hónap múlva már az OTP-nél érdeklődhetnek a fiatalok a most kijelölt 46 új házhely iránt. Ezekre egy­emeletes épületeket lehet fel­húzni. öt foghíj is található még a kanyargós utcákban. Ez így együtt és külön- külön: Abasár — ma. G. Molnár Peroné hazafelé Indulnak (Fotó: Szabó Sándor) A Rákóczi Termelőszövetke­zet új központi épülete A szőlő még ma is Aligha van felnövekvő ember a határainkon belül, akinek ne mindjárt a rizling jutna eszébe a község nevé­nek hallatán. De Európa- szerte is ismert a boráról. Egyre többen még históriai forrásokat is emlegetnek: — Aba Sámuel király 1042-ben monostort alapított a Sárhegy alatt. A Bécsi Krónika arra utal, hogy itt temették el a ménfői ütkö­zet után a megölt uralkodót. Az állítólagos sírboltot az egyik föld alatti vágatban vélték felfedezni a helybeli patrióták. A termelőszövetkezet tör­ténetéről szóló monográfiá­jában Pécsi István a követ­kezőket írta: — A földesúr tiszttartója 1780 és 1806 között négy-öt esztendőnként kiosztott egy- egy jókora darab földet er­dőirtásra, majd szőlőtelepí­tésre azzal, hogy a területet hat esztendeig dézsma nél­kül használhatják, majd an­nak elteltével minden ötödik akó bort kiadni tartoznak. Majd máshol: — Azt mondják, ez a falu Heves megye leggazdagabb községe. A legtöbbször elfe­lejtik hozzátenni, hogy itt a jólét forrása a mindennapit meghaladó szakértelem és a vele társult, átlagosnál nagyobb szorgalom. Ennyi talán elég ahhoz, hogy a település markáns arcélét felismerni véljük. Ahonnan indulnak Az Izzóból került új be­osztásába a község „első embere” Kultűrház a borozóval... Vallom, a majdani felnőt­tek magatartásának megha­tározó helye az általános iskola. — Az a behemót épület — mérgelődött a tanács elnöke, Dér Tibor. — Én is oda jár­tam valamikor. De ott csak tanterem meg tanterem. Még egy tisztességes udvara sincs. Tornázni pedig ... ? Kovács László végzős diák állított meg az előcsarnok­ban. — Hová tetszik? Ránézek a nagy kosárnyi kiflire, miegyébre, miattam A FIATALOK VISSZAJÖNNEK Falu-e még Abasári A kérdés látszólag csak „kitaláció”. Volt olyan is, aki önérzetesen kiigazította, mondván: Abasár nemhogy község, hanem nagyközség. Ez pedig rang. Volt olyan, aki mosolygott, mintha azt mondta volna: város pedig nem lehet. A többség azonban gondolatnyi szünet után megfontoltan úgy válaszolt: is-is. Már nem az, de még... No, hagyjuk, lássuk a tényeket.

Next

/
Thumbnails
Contents