Népújság, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-20 / 67. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1982. március 20., szombat 9 Ahol az értő közönséget nevelik Tízéves a Hatvani Galéria A nagy vállalkozások csak úgy születhetnek meg, ha akadnak olyanok, akik nem szűnő szorgalommal, töretlen lelkesedéssel ügyködnek, ha kell, „hadakoznak” megvalósításukért. Ez a megállapítás vonatkozik a kapuit 1972 első napjaiban nyitó Hatvani Galériára . is, amely az elmúlt évek során a magyar képzőművészet jelentős műhelyévé formálódott. Ebben az esetben az érdem oroszlánrésze kollégánké, Moldvay Győző újságíróé. A hagyományok nyomdokában A vásárhelyi művésztelep alkotóinak bemutatkozásával rajtoltak. Ennek visszapillantó jellege — Tornyai János, Endre Béla és Kohán György munkái szerepeltek a tárlaton — egyértelműen utalt arra, hogy elsősorban a hagyományőrző, realista szemléletű alföldi művészet folyamatába kapcsolódtak, természetesen úgy, hogy elutasították a merevséget, a csakazértis konzervativizmust. Más szóval: sok ifjúnak is teret adtak, azoknak is, akik a legújabb törekvéseket képviselték. Persze csak akkor, ha produkciójukat a kétségtelen tehetség fémjelezte. Évente fórumot biztosítottak a Képzőművészeti Főiskolán frissen diplo- mázottak számára, lehetőséget adva arra, hogy önálló kiállítással jelentkezhessenek. Ezek sorába tartozik többek között Stefanovits Péter és Kaim Miklós grafikus, Trischler Ferenc és Győrfi Sándor szobrász, valamint Balogh István festő. A városi vezetésnek javasolták : kössön mindkét fél javára kamatozó egyezséget az alkotókat képző főiskolával. Ennek értelmében esztendőnként jelentős összeget fizetnek be a felsőoktatási intézmények ösztöndíjalapjára. A viszonzás se marad el: a diplomázó ifjak értékes művekkel ajándékozták meg a mecénás települést, így került Hatvanba Gábor Éva Balassi-, Fodor Sándor Dózsa-portréja és Győrfi Sándor Damjanichot ábrázoló bronzszobra. Sikeres biennálék Az idő hosszú távon az indulással járó bizakodást igazolta. A kulturális kormányzat, a helyi és a megyei szervek nemcsak felfigyeltek az eleinte „albérletben”, a Vörösmarty Művelődési Központ szűkös klubhelyiségében szorongó galériára, hanem támogatták is. Ezzel is magyarázható, hogy a munka mind tartalmasabbá, mind hatékonyabbá lett. Olyany- nyira, hogy az itt dolgozók szívesen fogadják a kisebb- nagyobb községek népművelőit, és módszertani tanácsokat adnak nekik a különböző kiállítások előkészítéséhez, rendezéséhez. Az is dicséretes, hogy a Hatvani Galéria színesíti, gazdagítja a megye képzőművészeti, közművelődési életét. Kama- ratárlátai nemcsak a Hatvan környéki falvakba jutnak el, hanem távolabbra is. A „Magyar tájak” címet viselő tájképfestészeti seregszemle először 1974-ben jelentkezett, az „Arcok és sorsok” nevű portrébiennálé pedig 1977-ben. Aztán egy további fordulópont: 1980 júniusa. Ekkor rangjához méltó otthonba költözhetett: az épületet a város adta, a működési költségeket — mintegy félmillió forintról van szó esztendőnként — a megyei tanács fedezi. Ez tetemes summa, de busásan megtérül, hiszen évenként mintegy 10—12 kiállítás várja a művészetkedvelőket. Galériabuszok és a többi Gondoskodtak az utánpótlás neveléséről, az értő nézők képzéséről. Ez bizony olyan küldetés, amely a legtöbb helyütt senkinek se jut eszébe. Egyre több hallgatót vonz a felnőttek és fiatalok számára külön meghirdetett képzőművészeti szabad- egyetem, amely most második évfolyamnál tart. A kiváló szakemberek — a Képzőművészeti Főiskola tanárai és a Szépművészeti Múzeum tudományos munkatársai — az érdeklődők számára felvázolják e művészetág krónikáját, elidőznek a 'fontosabb állomásoknál, a különböző műfajok kialakításánál. A „galériabuszok” havonta közlekednek az ország másmás helyeire, s igen népszerűek. Az utasok felkeresik a különböző tárlatokat, ellátogatnak egy-egy neves alkotó műhelyébe. így Győrben Borsos Miklós, Szentendrén Barcsay Jenő látta őket vendégül. Hajlékot adtak — ez is nagyon lényeges — a társművészetek képviselőinek. Ezt a nemes célt szolgálta a galériapódium rendezvény- sorozat. Hangversenyt adott például Szergej Davidov oboa- és Kocsis Albert hegedűművész. Fellépett — többek között — Sinkovits Imre, Lukács Sándor és Mensáros László. Hat esztendeje — hetente egyszer — tartanak foglalkozást a galériastúdióban, ahol húsz fiatal és idősebb amatőr ismerkedik a legfontosabb műhelytitkokkal. Ilyen előzmények után érthető, hogy nagy érdeklődés előzte meg a tavaly november végén nyílt III. portrébiennálét, amelyen 116 alkotó szerepelt. Ennek méltatásaképpen fogalmazott így Kiss István Kossuth-díjas szobrászművész, a Képző- és Iparművészek Szövetségének elnöke, értékelve egyben az 1972 első hónapjai óta megtett utat is: „Az önálló kiállítások rendje, a biennálék szép egymásutánisága, illetve a társművészetek produktumait ötvöző célirányos szervező munka mára oda vezetett, hogy a Hatvani Galéria egyre 'inkább műhely jelleget ölt. És nem akármilyen műhelyét! Itt az évek óta visszatérő, egyre nagyobb tábort jelölő kiállítók körében alapkövetelmény a megszólalás szándékának elkötelezett volta, a világos fogalmazás, a hagyományokból eredeztetett korszerűség. Vagyis az a művészi, alkotói attitűd, ami nélkül el sem képzelhető a művészetek organikus léte, folyamatossága ...” Jogos elismerés ez, egyben olyan fundamentumot jelez, amelyre d jövőben érdemes építeni. Pécsi István A látogatók Mészáros Mihály Munkácsy-díjas szobrászművész alkotásait szemlélik (Fotó: Szabó Sándor) ISKOLA ÖT MEGYÉNEK Erdőművelők Mátrafüreden Az iskola úgy került Mát- rafüredre, hogy az erdőgazdaság igazgatóságát áthelyezték Egerbe, ugyanakkor Sárváron a műemléki kastélyt fel kellett szabadítani, és hová vihették volna az erdőművelők intézetét, ha nem a Mátra egyik kellemes üdülőhelyére, ahol ottmaradt az üres igazgatósági épület? Ezek a véletlen egybeesések gazdagították megyénket egy új iskolával, amelyben erdőművelő-fakitermelő szakmára készítik fel a fiatalokat. Ez az elnevezés nagyon lényeges, mert egyfelől nem erdészeket nevelnek itt, másfelől pedig nem favágókat. Az erdőművelő-fakitermelő ismeretek birtokában a hároméves képzés nyomán brigád- és csapatvezetők lesznek azok, akik innen, a Mátra aljából szétszélednek a környező öt megye különböző gazdaságaiba, illetve — Budapestre (!). Az első tanévet 1970 szeptemberében kezdték el, bár az iskola már ugyanennek az évnek január 1-vel átkerült Az első hat hónapban a felnőttek töltötték meg a tantermet. Három évbe tellett, mire minden osztály kialakult. — Általában negyvenes létszámmal kezdik az első évet — hallottuk Bőgér András igazgatóhelyettestől —, és általában 35—36 diákunk végez is. Ez a lemorzsolódás nem sok, az okai között pedig elsősorban családi gondok szerepelnek. A fiatalok társadalmi ösztöndíjat kapnak azoktól a gazdaságoktól, amelyek várják őket az oklevél elnyerése után. Ugyancsak a gazdaság ad nekik két alkalommal is egyenruhát, és bizonyos mennyiségű tűzifát. A tanulmányi ösztöndíjjal együtt tehát annyi pénzzel rendelkezhetnek ezek a fiatalok, hogy a kollégiumért fizetendő havi 120 forint semmi gondot nem okoz nekik. Bizonyos formai fegyelmet az itt folyó képzés megkövetel, amit az egyenruha használata csak tovább hangsúlyoz. A végzősöknek több mint a fele továbbtanul. Az iskola rendszeresen kap információt arról is, hogy volt diákjai hogyan állják meg a helyüket a termelőmunkában. Általában jó hírek ezek. A tantestület nagyjából úgy alakult ki, ahogyan az iskola is: egy részét a volt erdőgazdasági szakemberek teszik ki, másik részét pedig azok, akik a közismereti tantárgyakból tanári oklevéllel rendelkeznek. A volt erdőgazdasági mérnökök, technikusok pedagógiából szintén megfelelő képesítést szereztek. Még néhány év és ha minden úgy igaz, elkezdik az új iskola építését, amelyben azonban már az erdészeti szakközépes tagozat is helyet kap. Ez a téma elég régóta napirenden szerepel, ezért úgy vannak vele, hogy akkor nyugszanak már majd meg, ha a tényleges munkát a mostani ötéves terv utolsó évében elkezdik az építők. Addig is azonban tovább folyik a tanítás, amelyben különböző tanfolyamokat is szerepeltetnek felnőttek részére is. Ma már olyan jó híre van az iskolának, hogy hatvan- hetven jelentkezési lapot kapnak meg az adott időszakban és a beküldőknek mintegy a fele az első helyen jelöli meg a mátrafü- redi intézményt. Nagyon fontosnak tartják, hogy a negyvenes létszám azokból álíjon össze, akik a legalkalmasabbak erre a pályái'». Sajátos testi vizsgálatot Végeznek, és az erre a célrá összeállított kérdőívek alapján pedig a pszichés állapotot teszik mérlegre. — Miután tanulóink a legkorszerűbb technikai eszközökkel dolgoznak a kiképzés idején, nagyon fontos, hogy valami olyasfajta tesztelést végezzünk náluk, mint amilyen a pályaalkalmassági vizsgálat. Ebből az is kiderül, hogy az erdőművelő-fakitermelő szakmunkások különböző gépek vezetéséhez kapnak jogosítványt. A kézi motorosfűrész kezelése már egész csekélységnek számít ebben a rendben. Az is alapkövetelmény, hogy a fát pontosan oda tudja dönteni a fiatalember, ahová a helyét előre kijelölték. — Az csak természetes, hogy a beütött karót mindenki a földbe nyomatja a kidöntött fával, — jegyezte meg az igazgatóhelyettes. Ebből az is következik, hogy a szakmunkások akár versenyezhetnének is. Versenyeznek is, tudtuk meg, mint ahogy legutóbb Angliában, a szakmai világversenyen a Borsodi Erdőgazdaságtól az a Molnár István is részt vett, aki ebben a füredi iskolában kapta meg a szakmunkás-bizonyítványt. A mátrafüredi erdőművelő szakmunkásképző iskola évek óta olyan csendben, de eredményesen végzi a munkáját, mint amilyen csend és nyugalom uralkodik környezetében, a Mátra erdeiben. (gmf) A következő tanév előkészületei II megyei pártbizottság Oktatási Igazgatóságának pályázati felhívása A Heves megyei pártbizottság Oktatási Igazgatósága felvételi pályázatot hirdet a marxizmus— leninizmus esti egyetem hároméves általános, hároméves szakosító (filozófia, politikai gaz-, daságtan, magyar munkásmozgalom, nemzetközi munkásmozgalom), valamint egyéves speciális tagozataira. A speciális tagozaton a következő témakörök szerepelnek: politikai szociológia, valláskritika, etika, esztétika, gazdaságpolitika, világgazdaság, szocialista társadalompolitika rendszere és a pártélet, pártépítés kérdései, a pártoktatás pedagógiája, művelődéspolitika, a szocializmus fejlődésének időszerű kérdései, a nemzetközi politika időszerű kérdései és gazdasági vezetők vezetési ismerete. Azok jelentkezhetnek, akiket a pártszervezetek vezetősége, munkahelyek gazdasági vezetője javasol. A felvétel feltétele: sikeres felvételi vizsga; általános tagozatra a marxizmus—leninizmus középiskola tananyaga; szakosító, valamint speciális tagozatokra az általános tagozat tananyaga. A tanév szeptember 1-től — június 30-ig tart. A felvételi vizsgák május 10—29. között lesznek. A felvételekkel kapcsolatos részletes felvilágosítást a járási-városi pártbizottságok adnak. A pályázat a járási-városi pártbizottságokon beszerezhető jelentkezési lap alapján történik. A felvételi pályázatot az illetékes járási-városi párt- bizottságok számára 1982. április 25-ig kell megküldeni. Utólagos jelentkezést nem fogadnak el. Nyikolaj Katkov: így hónappal a tanácskozás előtt — amelyen ő tartja majd a beszámolót — a nagyfőnök, Frol Titics mindnyájunkat magához hivatott. — Mint mindig, most is közösen készítjük el a beszámolót — mondta. — A kérdéseket a következőképpen osztjuk el... Én is megkaptam a feladatot, amikor készen voltam, a meghatározott időben jelentkeztem vele Frol Ti- ticsnél. Elolvasta, és azt javasolta, néhány helyen dolgozzam át. — Mikorra leszel kész vele? Kicsit gondolkodtam, s azt feleltem: — Két óra múlva. Hátradobta magát a székben, s néma szemrehányással, gyanakodva nézett rám. Mintha csak azt gondolná: „Magad se hiszed, amit mondtál”. Aztán, mint aki meggondolta, azt mondtam: — De lehet, hogy másfél óra is elég lesz. Majd igyekszem, ráhajtok — ígértem. Frol Titics mindkét kezével az asztalra csapott. — Két óra múlva! Másfél óra! Hallatlan! Micsoda pimaszság! Tani tlak, tanítgat- lak, hátha hasznodra válik, de minden hiába, nincs semmi értelme. Micsoda köny- nyelműség! Meghökkenve ültem előtte. Vajon sokallja a másfél-két órát, s egy óra múlva kéri az anyagot? Vagy azt szeretné, ha itt együltömben kijavítanám? Ez nem lenne komoly dolog. — Hát gondolkodnom kell rajta... — próbáltam magyarázkodni. — Gondolkodni! Még jó, hogy gondolkodni akar rajta. Mégiscsak tisztában van vele, hogy komoly munkához fej és idő kell. Hát tudod, mit... — Frol Titics mellém jött, szemölcséit simogatta — kapsz egy hetet az átdolgozásra. Mehetsz! És addig a munkába se kell bejárnod! Mikor már az ajtónál voltam, felemelte a mutatóujját, és jelentőségteljes hangon azt mondta: — Hallgass rám! És okulj belőle. Ne kelljen nekem mindig mindent a fejedbe vernem. Sértődötten és értetlenül jöttem el tőle. Minek erre egy hét? Hát annyira buta és tájékozatlan lennék — annak néz? —, hogy két óra kevés az átdolgozásra? Megyek hazafelé, s látom, hogy Fegyjukin, a szomszéd integet a kocsija ablakából, majd megáll mellettem. — Ülj be — mondja. — Hazafelé mégy? Én meg horgászásból jövök. Nézd, mennyi halat fogtam. Micsoda finom halászlé lesz belőle! Mi van veled, nem vagy valami jókedvű .. Elmondtam, mi a helyzet, — Sehogy sem értem, miért adott nekem erre egy hetet — mondtam végül, s elgondolkodtam. — Mikor legfeljebb kétórai munka. Fegyjukin felkacagott. — Hát te azt hiszed, én szabadságon vagyok? Szintén megbízatást kaptam. A feladat, azt mondja a főnököm, nagyon komoly, adunk neked rá két hetet. Munkába se kell bejárnod. így én most horgás2_ gatok... — Hát akkor... én is horgásszak? — Végre, hogy rájöttél. Látod, ez a beszéd! Reggel hajnalban kelj fel, légy készen, beszólok érted. Egy hét múlva — kipihenve, lebarnulva — jelentkeztem Frol Titicsnél, s elé raktam a kijavított, kiegészített munkát. Elolvasta és megdicsért. Én meg nekibátorkodtam, s azt mondtam erre: — Frol Titics! Mindössze két óra alatt csináltam meg, mint ahogy eredetileg javasoltam. S, egész héten kénytelen voltam horgászni. A főnök elkomorodott. — Felőlem akár virágokat is szedhettél, fonhattál belőle koszorúkat — mit érdekel az engem, semmi közöm hozzá. Az a lényeg, hogy egy hét alatt megértek, kikristályosodtak a gondoláid.... El akartam még neki mondani azt is, hogy a javításokat én még aznap elvégeztem, amikor ő javasolta, de nem volt hozzá lelkierőm, bátorságom. Ekkorra már nagyon komoly, komor, tekintélyt parancsoló lett Frol Titics, mint aki biztos benne, hogy az éretlen, tapasztalatlan fiatal munkatársnak most valami nagyon fontos igazságra, bölcsességre nyitotta rá a szemét. Végül nyomatékosan kijelentette: „Komoly feladat elvégzéséhez, úgy is mondhatnám, jó munkához, idő kell, barátocskám! És nem holmi másfél-két óra .. Ezt jól jegyezd meg!” (Fordította: Györke Zoltán)
