Népújság, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-20 / 67. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. március 20., szombat mm-****#" '-pm 3. Kádár János beszél a Parlamentben 1957. októberében, a KISZ .1 országos értekezletén (MTl-fotó: Vigovszky Ferenc felvétele — KS) Értékeink erejét, hasznát és szépségét sokféle módon mérhetjük. S mivel itt társadalmi értékekre, a szocializmus értékeire gondolok, az emberi kapcsolatokat, a munka létrehozta tárgyakat, eszménk gyakorlati életét hívhatom segítségül annak megítéléséhez: mennyire jutott előbbre a magyar társadalom. Értékeink javát jelentik ünnepeink is, hiszen régen nem vagyunk már annyira szegények, mint valaha, hogy ünnepnapunk se legyen. Ünnepi figyelmünk most az ifjúságra irányul, tavaszaink — persze képletesen — termő rügyeket fakasztó fiataljaira, különösen pedig a KISZ-re, a Kommunista Ifjúsági Szövetségre. Huszonöt évvel ezelőtt, ötvenhét tavaszán bontott zászlót. Biztató, lelkesítő programmal indult egy keserves időszak után. A valóságos emberi, társadalmi gondokon átütött a megváltoztatásra való képesség hite, a cselekvésre szántság, a forradalmiság. Igen, a for- radalmiság, amelyet mindig a távlatok felismerése jellemez, még akkor is, ha az áhított cél messziről dereng föl a mindennapi súlyos problémák ködén keresztül. A mozgalomtörténet úgy jegyzi, hogy a párt állás- foglalása nyomán létrejött országos szervező bizottság kezdte meg az ifjúsági szervezet újjáalakítását, majd 1957. március 21-én, a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 38. évfordulóján a mai Erkel Színházban elhangzott a felhívás a magyar ifjúsághoz: „Segíteni kell a pártnak az új szocialista világ építésében, hazaszerető, tiszta, erkölcsű, öntudatos magyar ifjúság nevelésében a népünk, munkásosztályunk legjobbjai által annyiszor megálmodott álmok valóra váltásában. Aki vállalja ezt a küldetést, jöjjön közénk, lépjen a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség soraiba.” Dolgozni, tanulni, meggyőzni, szervezni, ez volt a feladat, s a ma ötven körül járók tudják: azokban a fenntartásokban és kétségekben sem szűkölködő hónapokban politikai harcot jelentett egy-egy KlSZ-szer- vezet létrehozása. De 1957. októberében, a KISZ I. országos értekezletén a küldöttek már magabiztosan adhattak konkrét politikai elemzésre alapozott programot Kádár János akkor mondott szavait kell most idéznem, mintegy a párt bizalmának, emberi stílusának példázatául: „Íme, hét hónap alatt megszületett a KISZ, egy új, nagy erő, amely új ereje a pártnak, új ereje a Magyar Nép- köztársaságnak és új ereje, a magyar ifjúságnak is. Mindnyájunknak egyetértésben azon kell dolgoznunk, hogy ez az új, nagy és komoly erő még nagyobb legyen és a napirenden levő feladatokat mindig helyesen oldja meg.” És mi más az elmúlt negyedszázad tömör története, ha nem ez: törekvés arra, hogy a világ és az ország fejlődésével járó, napirendre kerülő újabb és újabb feladatokat helyesen, egyetértésben megoldjuk. A KISZ- ben is, a társadalomban' is. A helyzet csupán annyit változott, hogy akik akkor saját ifjúsági kisközösségeikben törekedtek a felmerülő gondokat legyűrni, azok ma felnőttként, tapasztaltabb korban — jóllehet ugyanolyan hittel — igyekeznek megoldást találni a fejlődés, a változás feladványaira. De a nemzedékek dinamikus áramlásával, a generációk egymásutánjával változott az ifjúsági mozgalom is. Korábbi módszerek és törekvések kritikájából és az új kihívásokra adott feleletekből nemcsak jobban, másként is törekszik megtalálni a forradalmi távlatokat: mindenkinek hozzáférhetővé, a közösség tulajdonává tenni az értelmes és tartalmas élethez szükséges javakat, s a képességet, hogy ne csak részesedjünk áldásaiból, élni is tudjunk vele. S miközben viták, olykor pedig félreértések is tarkították az elmúlt negyedszázad KISZ-mozgalmának (és persze nemcsak KISZ-moz- galmának!) fejlődéstörténetét,- az egykori jelszó — Hűség a néphez, hűség a párthoz! — elkötelezettséget deklaráló és programot adó jelentéstartalma semmit sem kapott. Voltak nagy erőfeszítések és nagy sikerek, tömegdemonstrációk és aggódó töprengések, vonzó mozgalmak és erőtlen akciók, volt vita és volt megújulás. De mindig lépést kellett tartani a követelményekkel, elvállalva néha olyan feladatot is, ami jobb társadalmi munka- megosztás után talált valódi gazdájára, hogy aztán a KISZ-ben több erő és figyelem jusson továbbfejlődésének alapvető feltétele, a kommunista, politikai jelleg elsődlegességének erősítésére, az ifjúság különféle korosztályai és rétegei sajátosságainak következetesebb figyelembevételére. Az előrehaladás útja ma sem vita nélkül való és nem egyenes vonalú. Az ifjúságról ma sem lehet az ossz. társadalom fejlődésétől, gondjaitól, konfliktusaitól és ellentmondásaitól függetlenül valós képet alkotni és a cselekvése számára irányt, programot adni. Ifjúságunk és a KISZ társadalmi és emberi szerepvállalásában, teljesítményének fokozásában azokat kell követnünk, akik ha küszködve is, de megküzdenek a gondokkal a közösség szolgálatáért, mások segítéséért és boldogításáért. A kommunista magyar ifjúsági mozgalom több, mint hat évtizedes történetéből a KISZ mai tagjai a legutóbbi huszonötre figyelnek most élesebben, de nem magukat ünnepük, úgy hiszem. Sokkal inkább az elődeiket, akik már túl vannak a fiatalság nagyszerű lehetőségein. És nem is any_ nyira ünnepelni akarnak, mint inkább még többet megtudni a történésekből, a tanulságokból, hogy ezek ismeretében jobbá tegyék saját társadalmi magatartásukat, biztosabban igazodjanak el jelenünkben és a jövőben. Segítsük őket, és ünnepeljük jó szívvel a negyed- százados Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetséget, amelynek történetéhez,' így vagy úgy, sokunk fiatalságának emlékei is kötődnek immár. Csikós József Ha egy társadalomban elmaradnak a már szükséges reformok, mind gazdasági, mind politikai téren, feszültségek keletkeznek. A feszültségek fő forrása, hogy bár módosulnak az anyagigazdasági termelés feltételei — változnak a körülmények, belsők és külsők egyaránt, — ezt azonban nem követik a gazdasági-politikai módszerek változásai. Attól függően, hogy milyenek a konkrét körülmények,. egy- egy ilyen törésfelület keletkezése súlyos vagy kevésbé súlyos társadalmi megrázkódtatásokkal járhat. A legújabb kori történelemben bőven akad példa mindkettőre. Az a bizonyos történelmi pillanat A magyar „új gazdasági mechanizmus” bevezetése 1968 januárjában a lehető legkedvezőbb időpontban érkezett. Kimerülőben voltak, de még nem merültek ki az extenzív fejlesztés lehetőségei, s az intenzív szakaszra való áttérést szükségszerűen össze lehetett kapcsolni a merevvé, bürokratikussá és agyoncentralizálttá vált gazdaságirányítási rendszer felhagyásával, illetve átalakításával. Az új mechanizmus célul tűzte ki a rugalmasabb, a világpiachoz jobban alkalmazkodó, a vállalati önállóságot feltételező és az egyéni érdekeltségi rendszerre jobban építő modell kialakítását. A történelmi pillanat kedvezőnek látszott mind a belső, mind a külső körülményeket figyelembe véve. A Szovjetunióban már 1964- ben bizonyos reformtörekvések voltak észlelhetők. s Csehszlovákiában is megújulni látszott a mechanizmus szerkezete. Ilyen értelemben a magyar reformnak voltak előzményei, azonban mégis Magyarország volt az, ahol először nyitottak átfogóan kidolgozott elvek alapján utat egy, a KGST-országok életében az újdonság erejével ható, sajátos gazdasági és társadalmi reformpolitikának. A politikai vezetésben fel is merült a kérdés, hogy mennyire érdemes előreszaladni ezen az úton. A hetvenes évekbe lépve Csehszlovákiában, de a Szovjetunióban is bizonyos árapálya mutatkozott a reformtörekvéseknek, s ha nem is beszéltünk róla — sajnos —, 1972 és 74 között visszalépés történt nálunk is, vagy nevezzük inkább úgy, hogy módosították a reform pályáját. Ennek röviden és leegyszerűsítve az volt az oka, hogy össze akarták békíténi az összebékíthetetlent. Az új mechanizmus strukturális rendszerébe be akarták építeni a régi mechanizmus néhány elemét a centralimus védelmében, érdekében. Váratlan akadály Az elméleti-elvi bizonytalankodásért meglehetősen nagy árat kellett fizetni. A negyedik ötéves terv időszakában, annak is a második felében a magyar népgazdaságot egyszerre két irányból érte erős megrázkódtatás. Egyrészt a világgazdaságban végbement változások — a nagyon is jól ismert olajár- robbanás és nyersanyagdrágulás —, másrészt az extenzív növekedési források teljes kimerülése rengette meg gazdaságunkat. A magyar exporttermékek nemzetközileg leértékelődtek, azok az áruk azonban, amelyekből behozatalra kényszerültünk, megdrágultak. Az így elszenvedett veszteség anyagi mérete Magyar- ország második világháborús veszteségével volt egyenlő. A mechanizmus bevezetésétől az eladdig egyenletesen, dinamikusan felfelé ívelő életszínvonal-fejlődés megtört. A magyar gazdaság azonban nem omlott össze. S bár az ötödik ötéves terv néhány lényeges és nagyon fontos célkitűzése nem teljesült, külkereskedelmi egyensúlyzavarok is mutatkoztak, az új mechanizmus még fékezett formában is bebizonyította életerejét. A hihetetlenül kedvezőtlen körülmények között, miközben megindult a termékszerkezet-átalakítás, az erőteljes exportorientáció, a magyar gazdasági fejlettség a hetvenes évek közepére feltornázta magát a nyugat-európai gazdasági fejlettségi szint hatvan százalékára, az Egyesült Államokénak 43—44 százalékáig, és elérte az átlagos olaszországi fejlettségi szintet a legfontosabb gazdasági mutatók tekintetében. Közjátékok nagyban és kicsiben A magyar mechanizmusnak számtalan rosszindulatú barátja és pártfogója akadt széles e világon. Egyes nyugati politikusok és sajtóorgánumok nem győztek dicshimnuszokat zengeni az úgynevezett „magyar modellről” és előnyeiről, minden igyekezetüket latba vetve, hogy szembeállítsák hazánkat a többi KGST-or- szággal. Természetesen itthon is akadt bajnoka a mechanizmus elleni aggodalomhadjáratnak. Ideológiai köntösbe bújtatott mechanizmusellenes kísérletek jelentkeztek azon a címen, hogy az új gazdaságirányítási rendszer nem más, mint a kapitaUzmus egyfajta „bújtatott” restaurációja. Holott az úgynevezett mechanizmus tulajdonképpen a szocializmus tényleges érdekeinek és lehetőségeinek az az új hulláma, amely a nemzeti és osztályérdeket belehelyezi a világgazdasági és politikai folyamatrendszer bonyolult szerkezetébe. Továbbá az eddigieknél sokkalta szorosabban kapcsolja ösz- sze az egyéni, a csoport- és társadalmi érdeket. Nem elsősorban erkölcsi ráhatásokkal, hanem áttételesen vezérelt, de a gyakorlatban sokkal hatékonyabb szabályozási konstrukción keresztül. Amíg azonban ez világossá vált, nem könnyű politikai. ideológiai és gazdasági kérdések áradatával kellett megbirkózni. Mind hazai, mind nemzetközi méretekben. A gazdaságirányítás új rendszere tulajdonképpen a hetvenes évek második felében, vagy inkább vége felé, tehát a mechanizmus bevezetésének mintegy a tízéves évfordulóján bontakozott ki egyre erőteljesebb mértékben. A magyar gazdaság hazai és nemzetközi pozíciói megerősödtek, eüs- merést vívtak ki eredményeink. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy egy történelmi lépés — amelynek igazi értékét, fontosságát talán még ma sem tudjuk igazán felbecsülni — visszaigazolja önmagát és elinduljon most már saját alapú logikájának fejlődése menetén tovább. Konferencia Egerben Két esztendővel ezelőtt, 1980 októberében megyeszékhelyünkön tartották a szocialista hazafüság tizedik konferenciáját.- A témaválasztás minden bizonnyal nem véletlenül esett a gazdaság és hazafiság elemzésére, kapcsolatára. A korreferátum, amelyet Nyers Rezső tartott, azt állította középpontba, hogy az előttünk álló gazdasági feladatok megvalósítása, egyben társadalmi előrehaladásunk záloga is, elképzelhetetlen nagyobb fokú nemzeti felelősségérzés nélkül. A mechanizmus nem csupán szűk értelemben vett gazdasági eredményt hozott. Segített abban is, hogy a lakosság jobban azonosuljon a gazdasági élet, az ország gondjaival, egyben demokratikusabb beleszólási jogot igényeljen és kapjon is a döntések meghozatalában. Végső soron magasabb szintre emelkedett az egész társadalom. Ez természetesen nem jelent gondnélküliséget. A mechanizmusnak jelenleg is nagy kérdésekre kell megtalálnia a gyakorlati válaszokat. A világgazdasági „hét szűk esztendőben” is elfogadható életszínvonal- politikát kell megvalósítani, tovább kell korszerűsíteni a magyar gazdaság szerkezetét, egyre jobban be kell kapcsolódni a nemzetközi munkamegosztásba, a világkereskedelembe, folytatni kell a felzárkózást az iparilag legfejlettebb országokhoz. S nem utolsósorban meg kell teremteni egy újabb előrelépés feltételeit A legfőbb vívmányunk, hogy olyan gazdasági konstrukció született, amely folyamatosan képes az önmegújításra, mivel belső energiából táplálkozik. Nem direktívák és absztrakt elképzelések hajtják a motorját. A „bejáratása”, próbaútja a több mint egy évtized alatt megtörtént ennek a motornak, s most már a legnagyobb versenypályán, a Forma 1-es világbajnoki mezőnyben, a világpiacon kell újra és újra bizonyítania, hogy valóban jó ez a konstrukció. Szigethy András Szőlőmetszés Markazon Istenmezejéről hozott „vendégmunkások” gondozzák a régi, alacsonyművelésű szőlőt Markazon, a Mátravölgye Tér. melőszövetkezet Papidűlőjében. Murányi Al- bertné, Fodor Lászlóné és Bíró Albertné az utolsó táblákat metszi (Fotó: Kőhidi)
