Népújság, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-20 / 67. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1982. március 20., szombat OPEC Bécsben Bécsben megkezdte tanácskozását az olajtermelő országok szervezete, az OPEC. Képűnkön: az iraki olajügyi miniszter (középen) megérkezik a tárgyalásra (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) Ma befejezi munkáját a szovjet szakszervezeti kongresszus MOSZKVA Pénteken, a szovjet szak- szervezetek kongresszusán befejeződött a beszámoló feletti vita. Többek között pénteken szólaltak fel Nicaragua, Salvador, Afganisztán és Kambodzsa szakszervezeteinek képviselői. Az afgán delegátus elmondotta: az ország fiatal szakszervezetei a párt vezetésével új, igazságos, demokratikus társadalmat építenek országukban. — A nemzetközi imperializmus által indított, hadüzenet nélküli háború körülményei között is mélyreható szociális átalakulás megy végbe az országban, s ennek célja a munkások, a dolgozók helyzetének megjavítása. Befejezve munkáját jelentést tett a kongresszusnak a hat munkabizottság is, amely egy-egy részterület kérdéseit vitatta meg. Holland újságírók halála Salvadorban Salvadori kormánycsapatok szerdán meggyilkoltak négy holland újságírót, a holland televízió négytagú forgatócsoportjának tagjait. A hír csütörtökön látott napvilágot és kezdetben — minden jel szerint — a junta igyekezett elhárítani magáról a felelősséget. Csütörtök este — huszonnégy órával a gyilkosság úti — a salvadori hadügyminisztérium már elismerte, hogy az újságírókat a., junta katonái lőtték agyon. A négy újságíró holttestét San Salvadorba szállították. Péntek reggel Max van der Stoel holland külügyminiszter elrendelte az ügy kivizsgálását. Az amerikai nagykövetség tisztviselői szintén vizsgálják a gyilkosság körülményeit. A salvadori hadügyminisztérium közleménye szerint a kormánycsapatok szerdán a fővárostól északra, Chala- tenango tartományban, El Paraiso város közelében, lecsaptak a ..felforgató" elemek felderítést végző csoportjára. ■ Negyvenperces tűzharc bontakozott ki, amelyben nyolcán életüket vesztették. Négyen a holland újságírók voltak. A hadsereg közleménye óva inti az újságírókat: saját biztonságuk érdekében ne merészkedjenek veszélyes helyekre — oda, ahol a „nemzetközi kommunizmus által támogatott felforgató erők tevékenykednek”- . Helyi lakosok cáfolják a „tűzharcról” szóló híreket. A UPI amerikai hírügynökség az újságírók haláláról szóló jelentéséhez a következőket tette hozzá: a négy újságírót egy héttel ezelőtt már kihallgatták „baloldali gerillákhoz fűződő kapcsolataik miatt; a tartomány lakosai szerint a környéken hónapok óta nem tapasztaltak gerillatevékenységet, annál kevésbé, mert a gyilkosság közelében egy nagy katonai kiképzőtábor van. ahol amerikai tanácsadók oktatják a kormánycsapatok embereit; a közlemény nem ad magyarázatot arra, hogy az újságírók felső ruházatát miért tépték le, viiért vonszolták tetemeiket a sárban; nincs magyarázat arra sem, hogy a hadügyminisztérium közlése miért késett 24 órát. Az AFP francia hírügynökség jelentette, hogy San Salvadorban a sajtó képviselőinek néhány percig bemutatták az újságírók golyók ütötte sebekkel borított tetemeit. Tavaly óta kilenc újságíró halt meg Salvadorban, kettő másik „eltűnt”, 12 pedig megsebesült. A négy meggyilkolt újságíró: Andries .Koos Koster, újságíró rendező, Hans Lo- dewijk Terlaag. hangmérnök, Jan Cornelius Kuisper. rendező. Johannes Willemsen, operatőr. Rómában is kudarccal járt Buckley Egyhetes európai kőrútjának utolsó előtti állomásán, Rómában sem koronázta siker James Buckley amerikai külügyminiszter-helyettes küldetését, amely azt célozza, hogy Reagan elnök szovjetellenes gazdasági intézkedései mögé felsorakoztassák a nyugat-európai szövetségeseket. Az II Sole—24 Ore című gazdaságpolitikai napilap a csütörtöki tárgyalást úgy értékeli, hogy „az energiára éhező Európának Amerika nem tudott más választást kínálni, mint azt, hogy elzárja a szovjet földgáztól, és ennek következtében nem volt képes elfogadható érveket szembeállítani a Szovjetunióval kötött francia és nyugatnémet szerződésekkel”. Értesítjük T. Fogyasztóinkat, hogy Egerben az alábbi helyeken és időpontokban kisfeszültségű hálózatfenntartás miatt Áramszünet lesz. 1982. március 23-án 7.00 órától 16.00 óráig: Kovács J. u., Torok köz, Lejtő u., Lenkey u. 1982. március 24-én, 25-én, 26-án 7.00 órától 16.00 óráig: Kisvölgy u. 1-től 29-ig és 2-től 46. számig, Vitkovics u. 1-től 29-ig és 2-től 28. számig. EMÁSZ Vállalat Egri Kirendeltsége Külön szekció foglalkozott például a lakásépítéssel, a társadalombiztosítással, a munkavédelemmel, a szocialista munkaverseny új formáival. A munkabizottságok jelentéseinek elhangzása után összeült a szerkesztő bizottság, amely kidolgozza szombaton a kongresszus elé terjesztendő határozatokat. Pénteken este, a kongresszus küldöttei és vendégei részére a Kreml Kongresszusi Palotájában nagyszabású koncertet adtak, amelyet a televízió is közvetített. A szombati napon a kongresszus szavaz a határozatokról, majd megválasztja a szovjet szakszervezetek központi tanácsát. A tanács ezután megtartja első ülését és megválasztja az új elnökségét és titkárságot. VARSÓ Mindennapi aktivitást „Azzal, hogy beszélünk, még semmi sincs elintézve. A pártban tovább tart a harc, még semmit sem nyertünk meg, Az, hogy szükségállapot van, s hogy nagyobb biztonságban dolgozhatunk, még távolról sem jelenti, hogy megpihenhetünk” — így összegezte a pillanatnyi helyzetet Albin Siwak, a LEMP Politikai Bizottságának tagja, egy Varsó közelében levő üzem pártaktivájának ülésén. Miként más vezető politikusok, ő is a szilárd politikai meggyőződés, a mindennapi aktivitás fontosságát hangsúlyozta. SZÜNET MADRIDBAN rC Külpolitikai kommentárunk ")—i Forrongó Ciszjordánia CISZJORDÁNIA AZ AMÜGY IS FORRONGÓ KÖZEL-KELETI HELYZET LEGFENYEGETŐBB PONTJAI KÖZÉ TARTOZIK. Az egyik oldalon Izrael nyílt annexiós törekvései okoznak feszültséget, a másikon a bekebelezéssel szembeni tiltakozás hullámai csapnak magasra. Legutóbb a 25 ezer lakosú Bíra községtanácsának föloszlatása öntött újabb olajat a tűzre. Joggal sérti a palesztin őslakókat, hogy a település élére izraeli katonatisztekből álló bizottságot állítottak. Ez egyértelmű jogtiprás. 1976-ban ugyanis a ciszjordániai választások után léptek hivatalba a palesztin települések községtanácsai. Tel Aviv kezdettől fogva idegenkedett ezektől a választott szervektől, és különösen az utóbbi időkben igyekszik minden eszközzel megbénítani működésüket. Ariel Sáron izraeli hadügyminiszter intézkedése világosan erre utal. Sáron kezdeményezésére a napokban betiltották a ciszjordániai polgármesterek, szak- szervezeti vezetők és társadalmi aktivisták tömörülését, a „nemzeti orientációs bizottságot”. Ezek a bizottságok ugyanis nem hajlandók segédkezet nyújtani az izraeli hatóságoknak Ciszjordánia bekebelezéséhez. KÜLÖNÖS FIGYELMET ÉRDEMELNEK a ciszjordániai események annak fényében, hogy az egyiptomi—izraeli megállapodás értelmében április végén — vagyis alig több mint egy hónap múlva — a Sinai- félszigetről ki kell vonni a megszálló erőket. Már korábban is voltak baljós jelek, amelyek arra utaltak, hogy a kivonulás elodázására Tel Aviv előbb-utóbb valamilyen érvet talál. Most megsokasodtak ezek a jelek. Mose Arensz, Izrael washingtoni nagykövete egy nyilatkozatában kijelentette: az úgynevezett autonómia-megállapodás hiányában ki kell terjeszteni az izraeli törvénykezést a megszállt arab területekre. A birai önkényes lépés, a Dél-Libanonban állásokat kiépítő izraeli katonai erő, a megszálló hatóságok könyörtelen föllépése a palesztinokkal szemben mindmind olyan riasztó jelenség, amely a közel-keleti feszültség várható fokozódására utal. MUBARAK EGYIPTOMI ELNÖK lemondta tervezett izraeli látogatását, mert vendéglátói programjába akarták iktatni az egyoldalúan izraeli fennhatóság alá vont Jeruzsálem meglátogatását. Már önmagában ez a gesztus is — a fentiekkel egyetemben — leleplezi, hogy ki provokál a Közel-Keleten. ____________________________ Gyapay Dénes Félsiker vagy félkudarc? A KISEBBIK ROSSZAT VÁLASZTOTTA a madridi Európa-találkozó 35 résztvevője. Vészterhes lett volna ugyanis, ha a küldöttek sikertelenül s végleg szétszélednek. Terméketlen és feszültségnövelő lett volna az is, ha úgy folytatódik az eszmecsere, ahogyan az a téli szünet után, február óta tartott. Még a legkevésbé káros, viszonylag legtöbbet ígérő megoldás mellett döntöttek hát a konferencia elnapolásával. November 9- én ülnek majd ismét össze, remélve, hogy a nyolc hónap alatt a nemzetközi körülmények és egyes résztvevők hajlandóságai kedvezően változnak. Frissítsük föl emlékezetünkben, mi is volt a madridi értekezlet eredeti célja. A helsinki záróokmányt aláíró 33 európai és két északamerikai kormány delegátusainak arról kellett tárgyalniuk, hol tartanak a politikai, a gazdasági, a kulturális és az emberi együttműködés fejlesztésében, mit tehetnek, hogyan haladjanak e téren. Ez lett volna az egyik feladat, de — földrészünk feszültségei, a rakétatelepítés fölötti vita miatt — a madridi találkozón egy olyan külön konferencia ösz- szehivásáról kezdtek tanácskozni, amely csak a katonai enyhüléssel, a kölcsönös bizalom erősítésével foglalkozna. Mi történt a valóságban? Az 1980 őszén megindult tárgyalássorozatot két szakaszra oszthatjuk. Papírra került jó néhány gazdasági, kulturális és az emberi kapcsolatokat illető megállapodásrészlet, de sajnos nem ezek nyomták rá bélyegüket már az első szakaszra sem, hanem inkább az elfogultság, amellyel az amerikaiak és szövetségeseik a katonai enyhülést kezelték. Egyoldalú engedményeket követeltek a Szovjetuniótól, arra az általános, .a kelet—nyugati viszonyt jellemző állításukra hivatkozva, hogy „a Szovjetunió katonai fölényban van, tegyen ő lépéseket”. Még ez az — elfogult, de a fő témával foglalkozó — tanácskozási mód is megváltozott a most februárban megindult új szakaszban: az Egyesült Államok és néhány követője csak a lengyel szükségállapottal volt hajlandó foglalkozni. Azt a véleményüket hangoztatták, hogy „a lengyelországi katonai lépésért a Szovjetunió a felelős”, hogy Varsó és Moszkva „megszegte a helsinki záróokmánynak az emberi jogokkal foglalkozó pontjait”. Következésképpen, amíg a helyzet nem változik, semmi másról nem szabad beszélni Madridban. A lengyel és a szovjet miniszterhelyettesek, s más szocialista országok ’ küldöttei visszautasították és a bel- ügyekbe való beavatkozásnak minősítették ezt a magatartást, megpróbálták józan, reális útra vinni a madridi találkozót. Ez a konferencia semmit nem tud változtatni a lengyel helyzeten, nem is feladata, nincs is köze az ország ügyeihez, de az általános európai állapotokon, a kelet—nyugati kapcsolatokon sokat javíthatna — érveltek. Bizonyos — ha nem is egyértelmű — támogatást kaptak egyes semleges és el nem kötelezett országoktól, sőt, még egy NATO-tagállamtól, Görögországtól is, amely nem értett egyet a lengyel ügyekbe való beavatkozással. A kis országok (az emberi jogokkal kapcsolatos bíráló álláspontjukat fenntartva) készek lettek volna folytatni a záróközlemény fogalmazását. Végül a résztvevők a patthelyzet miatt — a semlegesek javaslata alapján — mégis egyhangúan a szünet mellett döntöttek. Helyezzük bele a madridi eseményeket az általános képbe. Az Egyesült Államok minden fronton erősíti szovjetellenes támadásait: fokozza a rakétafegyverkezést, szankciókat rendel el a lengyel szükségállapotra hivatkozva, még a közép-amerikai felszabadító harcokért is a szocialista világot vádolja. A politikai támadások e széles frontjába illeszkedik bele az USA madridi magatartása. Washington eredetileg „fel akarta robbantani” a konferenciát. Genscher nyugatnémet külügyminiszter egyebek között azért utazott március elején az amerikai fővárosba, hogy meggyőzze a Reagan-veze- tést: a párbeszédre különösen a nehéz időkben van szükség. így jöhetett létre végül is a kompromisszum, vagyis a szünet elrendelése, amit — nézőpont kérdése —, sokan félsikernek, mások félkudarcként értékelnek. MI LESZ NOVEMBERBEN? A jövőt homály fedi. A lengyel helyzet alakulása mindenképpen hatással lesz az általános európai helyzetre, a kelet—nyugati kapcsolatok akkori állapota pedig ősszel is tükröződni fog a remélhetően folytatódó madridi Európa-értekezleten. Tatár Imre
