Népújság, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-19 / 66. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. március 19., péntek 3. 5 Beleszól-e az alapszervezet? TERMELŐÜZEMÜNK egyik pártalapszervezetének taggyűlésén hallottam ezt a véleményt: „Az üléseink legtöbbje olyan, mint egy termelési tanácskozás. Vajon az-e a dolgunk, hogy itt vitassuk meg az anyagellátás, vagy a tervteljesítés ügyét?" Nemcsak egyetlen párt- szervezet vezetőinek, aktivistáinak okoz az gondot, hogy milyen módszerekkel vizsgálják munkahelyük gazdasági életét, mikor tűzzék napirendre ezt a témát, hogyan vegyék ki részüket az irányításból. Lehetséges-e, hasznos-e az úgynevezett „operatív”, a közvetlen beavatkozás? Vagyis röviden: a pártszervezet gazdaságot irányító, ellenőrző, szervező tevékenységéről van szó. A mi viszonyaink között, amikor a munkásosztálynak és szövetségeseinek a politikai helyzete szilárd, minden társadalmi kérdés megoldása a gazdasági munka eredményeitől függ — olvashatjuk a párt XII. kongresszusának beszámolójában. Nyilvánvaló, a politikai munka sikere is, ha a gazdasági feladatok eredményesen teljesülnek. Ahogyan már közhelyként hangoztatjuk: a politika sem lehet jó, ha rosz- szul gazdálkodtunk. Nem lehet előkelő idegenként véleményt mondani a tervekről, a nyereségről, a veszteségről. S természetesen e felelősséggel együtt járó jogokat nem vitathatja el egyetlen gazdasági vezető sem a pártszervezetektől. Mégis: melyek a célravezető módszerek? Hogyan érvényesüljön a párt irányító, szervező szerepe? A nemrég lezajlott beszámoló taggyűléseken is fontos kérdések voltak ezek a pártmunka értékelésekor. Az idei munkaprogramok elkészítésekor pedig már újabb követelmá- lyekkel kellett számolni, ezekhez igazítva a munka- módszereket is. A GAZDASÁGBAN manapság az hozhat eredményt, ha a vállalat, a szövetkezet gyorsan tud reagálni a környezet hatásaira. Szép jelszót fogalmaztunk meg ennek érdekében: „szemléletváltoztatásra van szükség". Hogyan lehet ezt értelmezni a politikai tevékenységben? Egyrészt ösztökélni kell az érintett. gazdasági vezetőt szemlélete megváltoztatásában, másrészt pedig — s jobb, ha ez történik meg először — a politikai munka szemléletének kell korszerűbbé válnia. Jogosan várják el a pártvezetéstől, hogy válaszoljon, mégpedig konkrétan: hogyan lehet másképp és ki dolgozzék másképp. A hitele, a tekintélye függ a helyes válaszoktól. A közelmúltban több üzemi pártszervezet terveivel, önértékelésével találkoztunk. Újjáalakult alapszervezet gondjaival a Mátravi- déki Fémműveknél, a jövő lehetőségeit kutató pártvezetéssel az olajbányászoknál s a gyáregységi körülmények között dolgozó vezetőséggel a VILATI-ban. összehasonlítani, egyforma mércével mérni természetesen naiv vállalkozás volna. Am mindegyik beszámoló szinte egyforma hangsúllyal szólt a munkahelyi légkörről. A párt- és . a tömegszervezetek talán legfontosabb feladata, hogy az emberek közötti viszony, a kollektívák, a vezetők, beosztottak kapcsolata ösztönző, alkotásra, munkára serkentő legyen. Kétségtelen, hogy a jó hangulat egyik forrása, ha van mit szétosztani, ha szép fizetések, prémiumok kerülnek a borítékba, s jut elég szociális célokra, közművelődésre, sportra is. De ez csak az egyik forrás. Tapasztalhattuk, hogy a kapcsolatok romlása, a rossz munkahelyi légkör gyengébb teljesítményeket okoz, rontja a gazdálkodás színvonalát. Az e téren végzett — eredményes — politikai munka tehát igencsak elkönyvelhető a gazdaságot segítő, ellenőrző tevékenységnek. Fontos, hogy egy-egy nagyobb változást hozó döntés után a tapasztalatokra később a pártfórumokon is visszatérjenek, értékeljék, elemezzék azokat a jövő érdekében. ÜGY HISSZÜK, igaza volt az üzemi taggyűlés bevezetőnkben említett felszólalójának; ne váljanak termelési tanácskozásokká a párt fórumai. Egyébként is túl sok időt töltünk el a legkülönbözőbb megbeszélésekkel, ahol a gazdasági munka javításáról van szó. Újból és újból elmondjuk ugyanazt, megállapodunk, egyetértünk, esetleg kiegészítjük korábban kifejtett véleményünket. A pártszervezetek dolga, hogy keressék az új, a sikeresebb módszereket. Igaz, a „régiek” is lehetnek jók, lehetnének jobbak. Ha például a gazdasági vezető szokásos beszámolója nem csupán kellő tisztelettel meghallgatott tájékoztatás, hanem alap egy érdemi vitára, amelyből aztán pontosan megfogalmazott követelmények lesznek — ez már a politikai munka sikere. Még nehezebb — s talán még fontosabb — ami ezután következik: a követelmények gyakorlati érvényesülését időben számon kévTii SZOKASSA VÄLT, hogy egy-egy idősrak értékelésekor bevezetőként mindjárt kihangsúlyozzuk: „nehéz volt”. Akár sikerült a kitűzött célokat elérni, akár nem. No, persze, ki vállalna például egy ilyen véleményt: kony- nyű dolgunk lett volna, mégsem teljesítettük... De fordítsuk komolyra a szót. Könnyedén végrehajtható feladatokat nem is vállalhatunk, tehát a nehézségeket sem érdemes túlhangsúlyozni. Általánosságban, egész gazdaságunkat tekintve rolóban sokkal nehezebb, bonyolultabb feltételek közepette kell megújulni, megőrizni életszínvonalunkat. Ezt a célt kell „aprópénzre váltani”, ebből kiindulva meghatározni a helyi tennivalókat a pártszervezetek irányításával, segítségével. Sajátos helyzetüknek, szerepüknek megfelelően, hiszen központi receptek nincsenek. Hekeli Sándor Hétfőtől Ingyenes növényvédelmi szaktanácsadás Új, ingyenes szolgáltatással segít a kiskerttulajdonosoknak a Heves megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás. Hétfőtől, március 22-től rendszeres agrokémiai és növényvédelmi szaktanácsadást biztosítanak a kistermelőknek. Gyöngyösön, a Fő téren, a Hazafias Népfront városi bizottságán minden szerdán délelőtt 9—11 óra között, Hevesen, a Dobó utcában, a mezőgazdasági szakmunkás- képző intézet klubhelyiségében szerdán 10—12 között, Egerben, a Szövetkezet utcában, a növényvédő állomáson hétfőtől csütörtökig 8—16, pénteken pedig 8—15 óráig várják az érdeklődőket, akik kérdéseikkel térítésmentesen felkereshetik a szakembereket. Készül a műszőrme A Szombathelyi Lakástextil Vállalat törzsgyárában új szalagkötőgépet helyeztek üzembe a jelenleg hiánycikknek számító felsőruházati műszőrme gyártására. A próbaüzem után a gép évente 350 ezer négyzetméter műszőrmét készít. (MTI Fotó — KS) Különórából különórák Tanácstagi beszámolón Felnőttek — többnyire idősebb emberek, nyugdíjasok — gyülekeznek, préselik magukat szuszogva a számukra bizony már saűk kis padokba az egri Sertekapu utcai általános iskola egyik osztálytermében. Az immár estébe hajló délutánon rendhagyó „foglalkozás”, sajátos „különóra” következik. Belépés: csak választópolgároknak. Mielőtt a meghirdetett tanácstagi beszámoló elkezdődne, a három „városatya” — Havas Imréné, Danyi Ferenc és Marmoly Sándor, akik „praktikusan” együtt jöttek el a mostani találkozóra is — suttogóra fogott hangon, láthatóan valamiféle meglepetésre készül Csank András lakóbizottsági elnökkel az ajtó előtt. Aztán alighogy belépnek, s elfoglalják székeiket a kedves, régi épület kölcsönkért katedráján, a nagy fekete tábla alatt — kiderül: miről is tanakodtak az imént deres barátjukkal. Mert az — lévén éppen a nők napja — ünnepélyes arccal középre lép, s meleg szavakkal a megjelent lányokat, asszonyokat köszönti. Azokat, akiknek talán csak itt jut valamicske a megemlékezésből, vagy éppen először részesei ilyen figyelmességnek. S mindjárt családiasabb az összejövetel, kötetlenebb, meghittebb a beszélgetés a tanács képviselői meg a lakosság, a 37., a 38., és 39'. körzet, vagyis: a Kisasz- szonytemető környéki városrész családjai között. Még akkor is, ha három választott közös megegyezésével a tájékoztatásra vállalkozó Danyi Ferenc beszámolója kicsit „hivatalos”. A tanácstag sok mindenről beszél. Terveket és eredményeket említ, seregnyi olyant, ami Egert gyarapítja. Természetesen nem maradnak ki a hóstyai változások sem, amiket a hallgatóság közvetlenül is tapasztalhat. Mint például, hogy az Epreskert utcai óvoda tavaly 50 férőhellyel bővült. S persze, szó esik a gondokról is. Bármennyire is iparkodik a testület, a megye- székhely 12 utcájában még ma sincs mindkét oldalon vízvezeték, hetvenben pedig megoldatlan az intézményes szemétszállítás, hogy az útburkolatok, járdák s egyebek hiányát már ne is emlegessük. Földredűlő és el-elboruló tekintetek, jóleső megelégedés és bosszús fejcsóválás a padsorokban. Majd a bajusz alatti mormogásból, dohogás- ból hangosan kimondott, nyílt, őszinte véleményekbe csapnak át a gondolatok. Egymás után kémek szót a jelenlevők, Vinczepap Sándor, Kiss Benjamin, Kame- niczki Kálmánná, Sallai Tivadar, Szabó Károlyné, Jan- csó József meg a többiek. Elpanaszolják, hogy amilyen öröm a 25-ös út áthaladó szakaszának korszerűsítése, olyan bosszúság is. A tervezők, az építők ugyanis szinte a legalapvetőbb hibákat vétették munkájukban: a pályán megáll, megreked a víz, a sár, a szenny. S ha a lakók neih veszik át kény- szerűségből az úttisztítók szerepét, megnézhetik a házaikat. Úgy összecsapják a járművek latyakkal, hogy rossz ránézni a falra! A völgyhíd körül és még számos helyen megoldatlan a csapadék-elvezetés, a kellő csatornázás, ami miatt nem egy lakóépület a kellemetlenségig elnedvesedik, egészségtelenné válik. A kéményseprők jószerével csak a díjbeszedéséért járnak, s még visszamenőleg sem átallják a pénzt követelni elvégzetlen munkáikért. Büntetlenek, akik csúfítják a házak környékét, akik nemcsak a hamut, hanem limlomot is csak úgy egyszerűen kiöntö- getik az utcára. A tanácstagok, a tanácsi apparátus és a városi népfrontbizottság széksorokban ülő képviselői nem győznek jegyzetelni. S válaszolni, mert a választópolgárok szigorúan nekik szegezik kérdéseiket, kéréseiket. Ígéretek és biztatások az asztaltól: — Mint már annyi más utcára eddig, sor kerül a többi fejlesztésére, csinosítására is. Útfelújítás, közművesítés lesz nemcsak az idei évre kijelölt Tizeshon- véd vagy Gorove utcákban, hanem másutt is előbb — vagy utóbb, ahogyan a megyeszékhely „pénztárcája” engedi. — Megnézzük, hogy a Baktai úti ABC elől hová tűnt a korábbi zebra” és a figyelmeztető tábla, föltétlenül segítünk biztonságosabbá tenni a veszélyes átjárót. Másutt is, persze! — Megpróbálunk rendet teremteni ott, ahol szemetelnek, vagy történetesen a szemétszállítással van baj. A legvisszatetszőbb hely kitakarítására társadalmi munkát szervezünk, s a lakók segítségével az egész városrészt boldogító pihenőparkot létesítünk. Majd a padokból megint — mintegy „zárszóként": — Szívesen megyünk az első hívó szóra, mint eddig is! Hiszen tulajdon környezetünkről van szó, magunk élvezzük leginkább, ha kellemesebb ez a városrész is. S ebben maradnak. Jó két óra elteltével! Mert a „különórából” végül is „különórák" lettek. Úgy belefeledkeztek a három körzet lakói a disputába, hogy szinte észre sem vették az idő múlását. Gyóni Gyula Főként az év vége Építenének, de... Jelentős eredménnyel büszkélkedhetnek a Mátra- vidéki Építő- és Szakipari Szövetkezet dolgozói Gyöngyösön. Az elmúlt évi munkájukkal kapcsolatban elmondhatják, hogy az átadási kötelezettségeiknek nemcsak hogy határidőben tettek eleget, hanem egyik-másik feladatukat még annál is hamarabb végezték el. Elkészítették a lakásokat, és az egyéb munkákat is. Ezeknek egy része a megye területén kívül esik. A múlt évről áthúzódó munkák közül a parádfürdői gyógyintézet rekonstrukcióját kell folytatniuk. A 64 lakásos no-fines technikával készülő épületükön, valamint a Heves megyei Ruhaipari Vállalat üzemi csarnokánál sikerült a tervezett műszaki készültséget elérniük. Néhány esetben azonban bizonyos lemaradás tapasztalható az időszakos teljesítményben, például az IBUSZ- üdülő esetében, az orvosi rendelőnél és a MÉH-csar- noknál. A tervezési késedelem miatt ezeknél az építkezéseknél az idei teljesítés csak fokozottabb munkával érhető el. Jellemző a szövetkezetre, hogy . aránylag kevés lakást kellett átadniuk az elmúlt évben, összesen 64 családi otthonra vártak a beköltözni szándékozók. A rekonstrukciós és a fenntartási munkák száma növekedett. A teljesítést nem tudták az év egészében egyenletesen elosztani, az átadás az utolsó hónapokra zsúfolódott össze. Ebből az is kiderül, hogy vállalkozásaikat az első kilenc hónapra lehet továbbfejleszteniük. Az egész VI. ötéves tervükre jellemző ez az idő- eltolódás. A feladataiknak a nagyobbik hányada az 1984- —85-ös évre zsúfolódik. Emiatt igyekeznek két lakóépület kezdésének munkáit előbbre hozni. Az idei programban a fűtés- és a gázszerelés iránt sokkal nagyobb a kereslet, mint amennyit önerejükből elvégezni tudnak. Ezt a termelési feszültséget csak úgy tudják megszüntetni, ha alvállalkozókat keresnek a munkák elvégzésére. Az új üzemépület kialakítása már folyik, és ebben a víz- és fűtésszerelők találnak otthonra. Nemcsak a műhelyek, hanem a tanulók munkahelyei, a szociális és raktárhelyiségek, valamint az irodák is egy fedél alá kerülnek. A munkálatokat ebben az évben befejezik, s ezzel optimális feltételeket teremtenek a víz- és fűtésszerelőknek. Amennyiben sikerül a megfelelő munkáslétszámot és a szükséges eszközöket is biztosítaniuk, akkor az új üzem jelentős mértékben emelheti a szövetkezet gazdasági eredményeit. Erre a lehetőségre már az idén fel kell készülniük. A Mátravidéki Építő- és Szakipari Szövetkezet termelési értéke az elmúlt évben elérte a 300 millió forintot, ami jelentős eredmény, ahogy fogalmazzák: „bűvös” határ. A fejlődés a korábbi évhez képest majdnem tíz százalék. Ennek súlyát emeli, hogy az előírtnál alacsonyabb létszámmal dolgoztak, a termelékenységük pedig 9 százalékkal emelkedett. A nyereségük meghaladja a 27 millió forintot. (gmf)
