Népújság, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-18 / 65. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. március 18., csütörtök KONGRESSZUS ELŐTT Hazai eredmények és nemzetközi tekintély Beszélgetés Hantos Jánossal, a Magyar Vöröskereszt főtitkárával Hatodik kongresszusára készül a Magyar Vöröske­reszt. Ez alkalomból kért a Népújság interjút Hantos Jánostól, a Magyar Vöröske­reszt főtitkárától. — A kongresszusi készülő­dés, úgy gondolom, jó alka­lom arra, hogy megkérdez­zük: milyen eredményekről számolhat be tömegszerveze­tünk az országos tanácskozá­son? — Erre.a kérdésre volta­képpen az országos vezetősé­günk kongresszusi beszámo­lója fog válaszolni, de miu­tán a kongresszusi előkészü­letek már megkezdődtek, természetesen elmondom sze­mélyes véleményemet. Az el­múlt öt év legjelentősebb eredményének tartom, hogy az V. kongresszus határoza­tának megfelelően a Vörös- kereszt megtalálta és egyre eredményesebben teljesíti azt a sajátos társadalmi funkció­ját, amely humánus feladat tok megoldására mozgósítja tagságunkat. Az' V. kongresz- szuson ugyanis azt tűztük célul magunk elé, hogy a Vöröskereszt minden állam­polgár számára érzékelhetően jelenjen meg, mint sajátos, humanista feladatok megol­dására vállalkozó és az em­berek önzetlen segítőkészsé­gére építő tömegszervezet. Ha az elmúlt öt évről beszé­lünk, akkor első helyen kell említenem, hogy ebben az időszakban ünnepeltük tö­megszervezetünk fennállásá­nak 100. évfordulóját. Szer­vezeteink, aktivistáink mun­káját ismerte el Kádár János elvtárs, amikor levelében köszöntötte szervezetünket a centenáriumon, és az Elnöki Tanács, amikor a Munka Vörös Zászló Érdemrendet adományozta a Magyar Vö­röskeresztnek. Mindez há­romszázezer aktivistánk és nyolcvanezer vezetőségi ta­gunk tevékenységének kol­lektív elismerése. Ügy gon­dolom, ezek arra ösztönzik tagságunkat, hogy az önként vállalt és szabad idejükben a közösségért különböző te­rületen végzett társadalmi munkájukat a jövőben még nagyobb tudatossággal, és ha lehet, szervezetünk számára újabb híveket toborozva, az aktív tagok számát növelve végezzék. Az V. kongresszus határozata alapján több új vonással gazdagodott tömeg­, szervezetünk tevékenysége. ' Az első, hogy differenciál­tabb és a lakosság egészség- ügyi állapotához jobban iga­zodó egészségnevelési prog­ramot dolgoztunk ki. Az a be­nyomásom, hogy ezen a te­rületen eredményeink szeré­nyebbek a lehetőségeinknél, éppen ezért ennek a prog­ramnak további megvalósí­tásán kell munkálkodnunk, de még inkább figyelembe véve a jövő igényeit, a kü­lönböző munkahelyek, lakó­helyek, közösségek, munka­egészségügyi vagy környe­zetegészségügyi állapotát. Az eredmények között említem családvédelmi tevékenysé­günket, amely ma már ter­mészetesen illeszkedik mun­kánk egészébe. — Tudomásom szerint, ha a Magyar Vöröskereszt egyéb tevékenységét vizsgáljuk, mindenekelőtt a véradómoz­r galom sikereiről kell számot adni. — Valóban egészen rend­kívüli az eredmény, amit ha­zánkban a véradómozgalom magáénak mondhat. Ma már árról beszélhetünk, hogy az ország lakosságának egész­ségügyi ellátásához szüksé­ges vért a donorok térítés- mentesen biztosítják. Megje­lenik a véradás új formája is. Erről azért kell szólnom, mert a véradók önzetlensé­gét bizonyítja, hogy a vi- szonylag hosszabb időt igénylő új véradási formát, a plazmaferezist is készek vállalni. Az állami szervek­kel együtt arra törekszünk, hogy ezt tömegessé tegyük a gyógyászatban rendkívül fontos albumin előállítása ér­dekében. — Ügy gondolom, hogy ezek a hazai eredmények a Nemzetközi Vöröskeresztben is növelték szervezetük te­kintélyét. Ezt bizonyítja, hogy a Vöröskereszt XXIV. nem­zetközi konferenciáján önt a Nemzetközi Vöröskereszt ál­landó bizottsága alelnökének választották. A megbízatásá­hoz olvasóink nevében is gratulálok. — Köszönöm. Való igaz, egy nemzeti szervezet nem­zetközi munkájának alapját a hazai eredmények terem­tik meg. E személyemet érin­tő döntése is azt tükrözi, hogy tömegszervezetünk el­ismerése nőtt, amit viszont tagságunk és a munkánkat támogatók széles táborának tevékenysége révén értünk el. Ugrásszerű a fejlődés például a nemzetközi segély- programokban való részvéte­lünkben. Gyakorlatilag az utóbbi években nem volt olyan segélyakció, amelyben a Magyar Vöröskereszt ne vett volna részt. Nagyon sok köszönő levelet kapunk ezért. — Szívesen hallanánk va­lamit arról, hogyan tovább? — Elsősorban az elvégzett munka kollektív, reális és kritikus értékelésében látom a továbblépés lehetőségét. Ez a feltétele annak, hogy olyan következtetéseket vonjunk le korábbi munkánkból, ame­lyek új elemeket jelenthet­nek tevékenységünkben, nagyban gazdagíthatják azt. Bízom benne, hogy a jövőben is találkozunk az emberi se­gítőkészséggel; hogy egyre többen vállalnak részt fel­adataink megoldásában. Ügy gondolom, hogy munkánk alappillére lesz részben a lakosság egészségnevelése, szemléletformálása, egész­ségügyi kultúrájának növe­lése és ez még differenciál­tabb, még átgondoltabb mód­szereket követel meg tőlünk, részben pedig a társadalom szociális problémáinak meg­oldásában való még aktí­vabb részvételünk. A szocia­lizmus körülményei* között is léteznek, sőt újratermelőd­nek bizonyos szociális prob­lémák, és nekünk mozgal­munk jellegéből fakadóan, nagyobb figyelmet kell for­dítanunk ezek megoldására. Nemcsak az öregekre gondo­lok, és nemcsak úgy, hogy meg kell oldani házi szociá­lis gondozásukat, hanem úgy is, hogy a magukat jól bíró idősek vegyenek részt aktívan a Vöröüskereszt cél­kitűzéseinek megvalósításá­ban. Gondolok továbbá a házi betegápolás módszerei­nek kimunkálására, hogy e vonatkozásban is eredmé­nyes legyen a társadalmi tá­mogatás. Gondolok a gyer­mek- és ifjúságvédelem szo­ciális jellegű feladatainak megoldására, mind a nevelő­szülői hálózat fejlesztésével, mind a gyermeknevelő inté­zetek patronálásával, vagy az állami gondozásból kike­rülő fiatalok társadalmi be­illeszkedésének segítségével. De szociális jellegű feladat az is, hogy segítsük a fogya­tékosokat, a rokkantakat, hogy megtalálják helyüket, elfoglaltságukat a társada­lomban. Az idén 850 mezőgazdasági üzemben Megkezdődött a felkészülés az öntözési szezonra IGÉNY A TELEXEN Milliós értékeket veszélyeztet — Már egyszer kellemet­len helyzetbe kerültünk, Az öntözőtelepéken, a mesterséges csapadékellátás­ra berendezkedett mezőgaz­dasági nagyüzemekben or­szágszerte készül nek a sze­zonra. Javában tartanak a határszemlék, a mezőgaz­dászok most határozzák meg, hogy mely területek kapják az első vízadagokat. Az önitözőgépeket kijavítot­ták, és az úgynevezett fő- művekbsm az utolsó a mű­száki próbák ideje követke­zett el. A MÉM adatai szerint az idén 850 mezőgazdasági üzem öntözi majd területeit. Valamivel több, mint az elmúlt évbein. Űjabb üze­mek ugyan nem jelentkez­tek, ellenben tavaly több gazdaság műszaki, illetve anyagi nehézségek miatt nem öntözte területeit, és ezek jó része az idén ismét munkába állítja az öntözte- tőket. Az adatok szerint mintegy 300 ezer hektárra jut az idén öntözővíz. A 100 ezer hektáros telje­sítménynövelés a meglevő műszaki berendezésekkel el­érhető, de csakis abban az Az importtakarmány fel- használását csökkentő eljá­rást dolgoztak ki magyar tudósok, illetve gyakorlati szakemberek az úgynevezett fehérjefeltáréssal. A szaba­dalmi védettséget kapott ké­miai módszerrel a kezelt fe­hérjetakarmány hagyományos adagú etetésénél 20—35 szá­zalékkal gyorsabb az álla­tok növekedése, ennyivel nagyabb hústermelés érhe­tő el. Abban az esetben, ha a takairmányadagokait 20—25 százalékkal csökkentik, ugyanazt az eredményt érik el, mint teljes adagú ha­gyományos takarmányozás­sal. A fehérjelfeltárás mód­szerét a Szegedi Biológiai esetben, ha a már meglevő gépeket tökéletesen felké­szítik a szezonra és a mum kaerőt is jobban megszer­vezik. Az üzemek saját ön­tözőszakembereiken kívül a legnagyobb nyári munkák idején a diákok segítségét is igénybe veszik, az idén várhatóan kétszer annyi fiatal dolgozik majd a me­zőgazdasági öntözőtelepeken, mint az elmúlt évben. Nagy érdeklődés előzi meg a hazai gyártmányú szekszárdi HTN-típusú új öntözőberendezés bemutat­kozását. Hidromotoros szer­kezettel működik, és nagy előnye, hogy az öntözőtöm­lőket maga csévéli fel és szinte minden segítség nél­kül halad előre. Az öntözőszezon március második felében néhány helyen már megkezdődik. A meteorológiai előrejelzések szerint ebben a hónapban az átlagosnál kevesebb csa­padék .várható, és így az első vetések után minden bizonnyal mesterséges esőz- tetésre lesz szükség. Központ Enzimológiai Inté­zetének vezetője, Straub F. Brúnó akadémikus és mun­ka,társa, ár. Dévényi Tibor dolgozta ki és annak lénye­ge, hogy vegyi úton növe­lik a szójából kinyerhető fehérjemennyiiséget. Az el­járást a gyakorlatban a fü­zesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezetben al­kalmazzák, ott épült meg az a kísérleti üzem, ahol évente tízezer tonna szóját, illetve más takarmánynö­vényt kezelnek. A magyar találmány iránt élénk az érdeklődés ide­haza és külföldön egyaránt. (MTI) A tény ennyi: naponta négy-ötmillió forint értéket termel a Heves megyei Ál­latforgalmi és Húsipari Vál­lalat a gyöngyösi székhe­lyén. Ez az összeg nem csu­pán pénzügyileg jelentős. A lakosság ellátása szempont­jából az itt folyó munka az anyagiaknál sokkalta fontosabb tétel. — Ha meggondoljuk — mondta Harmos Ferenc, a vállalat kereskedelmi igaz­gatóhelyettese —, a mun­kánkat naponta veszélyez­teti, hogy a keletkező üzemi hulladékot elszállítja-e vagy sem aiz Állati Eredetű Fe­hérje Feldolgozó Vállalat gépkocsija. Ez a kérdés látszólag for­mális, hiszen ki gondolna arra, hogy a szállítás meg­kérdőjelezheti a húsfeldol­gozó üzem napi tevékenysé­gét. Pedig erről van szó. Ügy is fogalmazhatunk, hogy „illatos kérdések” ke­rülnek most szóba'. Napon­ta az üzemi termelés kö­vetkeztében a vízzel együtt a lefolyókba kerül 20—25 mázsa zsiradék. Annak a vérnek a mennyisége, amit nem dolgoznak be a külön­böző töltelékárukba, egyet­len napon negyven mázsát tesz ki. Van még olyan úgy­nevezett egyéb hulladék is, aminek a teljes mennyisége a 100—110 mázsa ' körül mozog, ugyancsak 24 óra termelési munkája nyomán. Tulajdonképpen nem nagy mennyiség ez, hiszen né­hány teherautó rakományát teszi csak ki. De ha nem jönnek érte? ... Mindez már a helyszínen volt tapasztalható, amikor Harmos Ferenc körbeveze­tett bennünket az üzemen. Azt elgondolni is „rossz”, hogy mi történne akkor, ha a levezető csatornák a hul­ladékzsír miatt eltömődné- ,nek vagy a halomba gyűj­tött roncsolt, már fel nem dolgozható „melléktermé­kek” az udvaron romlásnak indulnának. Pedig ilyen ve­szély nemcsak elméletileg fordulhat elő. amikor a patakba nagy mennyiségű szennyezett víz került. A környező épületek pincéjét is elöntötte, ahogy ezt a tudomásunkra hozták. S mindez azért, mert azok a bizonyos szállító gépko­csik nem érkeztek, illetve nem érkeznek meg időiben. A feldolgozó vállalat igaz­gatója, Berki Lajos decem­berben Gyöngyösön győző­dött meg az áldatlan állapo­tokról, majd ennek az év­nek januárjában dr. Szabó Szűcs János kereskedelmi igazgató aláírásával szente­sítették azt a szerződést, amelyben szinte menetrend- szerű pontossággal rögzítet­ték a szállítás időpontjait. A húsipariak azóta is minden héten pontosain be­jelentik igényüket telexen, megjelölve a na,pót és az órát, amikor a megfelelő mennyiségű, teli konténert el kellene vinni. Gyakorla­tilag azonban teljesein ki­számíthatatlan és rendszer­telein a feldolgozó vállalat munkája. — Egyetlen dolgot kivéve — emelte ki a húsipari ke­reskedelmi igazgatóhelyet­tes —, ez pedig a vér, ami­ből a 40 mázsát mindennap elszállítják. Ennek ugyanis igen magas a használati ér­téke. Tulajdonképpen a húsfel­dolgozás során keletkező hulladékanyagok minden de­kája hasznos termék, mert azt különböző módon lehet értékesíteni, akár mint ta­karmányt, akár mint a ta­lajerő utánpótlására alkal­mas szert. Aligha mondható el, hogy a Heves megyei Állatforgal­mi és Húsipari Vállalat ve­zetői nyugodtan szemlélnék nap mint nap, mennyire bi­zonytalan közegészségügyi szempontból az ő termelő- munkájuk, amit az Állati Eredetű Fehérje Feldolgozó Vállalat munkája tesz kér­désessé. Furcsa állapot. (gmf) (MTI) Fehérjefeltárás - importmegtakarítás Szabadalom az állattenyésztési gyakorlatban HARMINC ÉVE EGY HELYEN Kiváló újító... (Fotó: Szabó Sándor) Atkár mellett, Taspusz- tán áll a műhely, ahol 30 esztendeje szolgál Balázs István. Energikus, határozott egyéniség, akinek tekintélye van munkatársai körében. Szinte gyerekfejjel, 14 éve­sen szegődött ide traktoros­tanulónak. Miután a falu szülötte, nem akart másho­vá menni. Kötötte a család, apja néhai kis földje, ame­lyet előtte testvéreivel mű­velt. — Nekünk mindig a föld adta a megélhetést — mond­ja a gépműhely mai vezető­je. — Ä négy testvér közül hárman a mezőgazdaságot választottuk. Én műszaki lettem, a másik két testvé­rem pedig állattenyésztő. Alapítója vagyok az egykori gyöngyösi Mezőgazdasági Téchnikum tangazdaságá­nak, amely később, a hat­vanas évek elején egyesült a Gyöngyös—domoszlói Ál­lami Gazdasággal. Trakto- ros-tanfolyamot végeztem, és az első perctől ott voltam a mezőgazdaság gépesítésé­nek úgynevezett hőskoránál, amikor a mai szemmel néz­ve a kezdetleges U—2-es, a G—5-ös, meg a Hoffer-trak- torok megjelentek. Pedig micsoda újdonságnak számí­tottak ezek akkoriban! Szin­te éjjel-nappal a határban voltunk a gépekkel és ami­kor kellett, még csapágyat is öntöttünk a tábla mellett,, csakhogy sokáig ne álljon a munka. Emlékszem, amikor ide kerültem Taspusztára, nem volt itt csak egy cse­lédház, az egykori Dőry-bir- tokról aztán egy kézi ko­vácsfújtató, meg egy kézi eszterga, amely alapja volt a mai szerelőműhelynek. Balázs István mindvégig részese volt a gazdaság fej­lődésének, annak a folya­matnak, melyet megtettek, míg az ország legjobbjai kö­zé eljutottak. * — A hatvanas évek ele­jén jelentek meg itt a na­gyobb gépek — sorolja a műhelyfőnök. — Az első szovjet lánctalpasok, majd pedig a kombájnok, az SZK—3-as, a 4-es és 5-ös, nemrég pedig a Claas Do- minátorok, a Rába Steigerek, a korszerű talajművelők és a vetőgépek. Nagy szükség is van ezekre, hiszen évről évre csökken a kézi erő, amit csak modern techniká­val pótolhatunk. Ma 28 erő- és 230 munka­gép működtetéséért felelős. A szántóföldi termeléstől, az állattenyésztésen át a szőlé­szethez szükséges eszközö­kig megtalálni itt mindent — Az embert ráviszi a kényszer, hogy újítson — jegyzi meg Balázs István —, mert nem mondhatom az ágazaívezetőnek, hogy nincs alkatrész és nem megy a gép. Mindenre megoldást kell találnunk. Ezért is ké­peztem magam, érettségiz­tem, majd szaktechnikusi oklevelet szereztem. Jó sze­relőgárda alakult ki, össze- kovácsolódtunk az évek so­rán. Nem ismerünk lehetet­lent, ha kell, új alkatrésze­ket készítünk, csakhogy ne legyen fennakadás. — Mióta újít? Mosolyog. — Attól a perctől kezdve, hogy a műhelybe kerültem. Hivatalosan tíz évvel ezelőtt fogadták el az első újítá­somat, ami egy permetező- gép korszerűsítése volt. Az­óta tizennégy ötletem fon­tosságát bizonyította az élet. Az ember megszállott­jává válik az új keresésének. Itt van például az egyik. Drága beton helyett kiselej­tezett gumihevederekből ké­szítettük el a takarmány silók falát. Visontán, a Tho- rez Bányaüzemnél olcsón megvásároltuk a hevedere­ket, mellyel megtakarítot­tunk 200 ezer forintot. Az­tán az IH-tárcsára úgyneve­zett automatikával működő boronahúzót szerkesztet­tem, amellyel rriunkaerőt és üzemanyagot spórolhatunk meg. Vagy a szőlő vegysze­res gyomirtásához szükséges géphez gömbcsapos szórófe­jet készítettem, amely meg­gyorsította és biztonságo­sabbá tette a munkafolya­matot. Most is vannak el­képzeléseim. Így például műtrágyaszóró gépegyüt­test alakítottam ki, amely 30—40 százalékkal növeli a teljesítményt. Azt hiszem, a mezőgazdaságban nagy szük­ség van a gyors, új kezde­ményezésekre, mert sokkal mostohább körülmények kö­zött dolgozunk, mint egy ipari üzemben. Nem várhat­juk a készet, az újat* csak magunk hozhatjuk a min­dennapok munkája során. Balázs Istvánt, a négysze­res kiváló dolgozót és a Munka Érdemrend bronz fo­kozatának tulajdonosát, nemrég kiváló újító címmel tüntették ki. — Nagyszerű elismerése ez munkámnak, hiszen a ki­váló újító címet eddig ket­ten kaptuk meg a Gyöngyös —domoszlói Állami Gazda­ságban. Változatos amit csi­nálok, ez kötött ide az utób­bi három évtizedben, mert minden évszakban más a te­endőm, van, amikor a szán­táshoz, máskor a vetéshez, illetve a betakarításhoz, majd a szürethez készítjük elő a gépeket. A legnagyobb örömöm, amikor ezek a legkisebb hi­bával működnek. Ezekben pedig benne vannak az én újításaim is, melyek mindig lelkesítenek.. Mentusz Károly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents