Népújság, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-17 / 64. szám
AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Tárnáméra: munka minden fronton, megjöttek a dinnyések Poroszló várakozik, hideg északi éjszakák Kezdenek és kezdésre készek a mezőgazdasági nagyüzemek A tavasz közeledtét jelzi, hogy a Gödöllői Agrártudományi Egyetem gyöngyösi főiskolai karának hallgatói is megkezdték tangazdasági gyakorlatukat. A másodévesek először elméletben ismerkednek meg a gyümölcsfák koronatípusaival, a termőmetszéssel. Gyermektragédiák Nincs megrázóbb, mint a gyermekhalál — mint egy gyermek értelmetlen, szörnyű elmúlása. S ha erőszak, ha torz és iszonyú indulat mozdította a gyilkos kezét, még megvála- szolhatatlanabb a kérdés: miért tehette? Miért nem lehetett megoltalmazni a piszkos indulattól, miért nem lehetett biztonságosabbá tenni a hazavezető útját annak a gyermeknek? Gyermekéletet kioltó bűncselekményekből akadt sajnos néhány az utóbbi esztendőkben, hogy most csak a gyermekeit meggyilkoló, azóta már méltón megbűnhődött miskolci férfi esetére, vagy a ceglédi, az egész országot megrázó gyermekhalálra gondoljunk. De beteges vágyak, nemi elferdülések is követelhetnek néha gyermekáldozatot. Jóllehet, nem gyakoriak ezek a bűncselekmények, a közvélemény — benne is elsősorban a szülők, nevelők — sokszoros felháborodással és a megelőzés útját kereső elhatározásokkal kíséri a tettesek bűnhődé- séig vivő útját. Legyen szó lakótelepekkel tűzdelt, több tízezres lakosú városról, vagy nagyközségről: veszélyek is leselkednek a gyermekekre. Orvosi, pszichológiai megfigyelések igazolják, hogy a modern kor életritmusa, a kisebb csoportokban előforduló nemi szabadosságok, másutt a lelki folyamatok elferdü- lése előidéz olyan magatartást, amely veszedelmet jelent. A korábban a maguk körében mindenkit ismerő lakóközösségek la- • zábbakká lettek szinte mindenütt. Emberek — egymás közelében élők — alig, vagy semmit nem tudnak egymásról. A károskóros indulatok sem maradtak rejtve az egykorvolt közösségekben. Egy Miskolc vagy akár egy Eger nagyságú település lakosság szempontjából ma ismeretlen terület, bejárat- lan föld. A nagy lakótelepeken sokszor az egy emeleten lakók sem tudnak semmit egymásról... Üjfajta szülői, pedagógus-magatartásokat igényelnek ezért is a megrázó bűnesetek. Elsősorban a mainál következetesebb családi fegyelem kialakítására intenek: például arra, hogy a gyerekek útja az iskolából, a napköziből elsősorban és ellenőrizhetően az otthonukba vezessen. De másként is: az idegen, az ismeretlen személy iránti tartózkodó magatartás kialakításával, az iskolai nevelésben pedig az emberismeret, az utcai viselkedési szokások kellő formálásával. Sokáig gyűrűznek — méltán — egy-egy tragédia hullámai beszédtémáink sorában. A megelőző cselekvést fontolgatjuk, az említett elővigyázatossági szabályokról is szó esik a legtöbb helyen. Komolyan kell venni ezeket, mert — s ezt mindenki tudja, érti — sohasem lehet minden gyermek mellé őrt állítani. (V. M.) Nemrég még arról adhattunk számot lapunk hasábjain, hogy mezőgazdasági nagyüzemeink „ugrásra készen” várják az idő melegebbre fordulását. Nos, ez most megtörtént, legalábbis megyénk déli részein, így például Tarnamérán, ahol Gazsó Ferenc főagronómus jelentkezett telefonhívásunkra. — Hétfőn talajelőkészí- téssel voltunk elfoglalva — mondotta — kedden pedig hozzáláttunk 65 hektár borsó és száz hektár tavaszi árpa vetéséhez. A vetőmagtermesztésre szánt borsóra a Vetőmagkereskedelmi Vállalattal kötöttünk szerződést, az árpánk pedig sörárpa lesz. Mindkét növényt három-három géppel vetjük, és ha minden jól megy, kedden a borsó és az árpa vetését is befejezzük. A most következő napok feladata Tarnamérán az is, hogy hét végére el kell vetniük 300 hektár vörösherét. Mint a főagronómus elmondotta, remélik, hogy a tervezett határidőt tartani tudják, és nem lesz semmi fennakadás a munkában. — Kezd kialakulni a kertészetünk is — mondta még Gazsó Ferenc —, 23 fóliasátrunk már elkészült a háromhektáros fóliatelepünkön. A paradicsommagot — 200 hektárhoz — már elvetettük, jelenleg tart a paprika vetése, negyven hektár háztájihoz és húsz hektár közöshöz. Akik erre járnak, találkozhatnak már a részes dinnyésekkel is, akik most készítik a melegágyakat és gyepkockavágással vannak elfoglalva. Beindult tehát a gépezetünk... ★ A poroszlói hívásra Szálai István főagronómus jelentkezett. Először mi ad,- tunk rövid tájékoztatót arról, hogy Tarnamérán már komoly munkák folynak. — Rajtra készek vagyunk mi is — hangzott a válasz. — Legsürgősebb feladatunk: 160 hektár tavaszi árpa elvetése, de az idő itt még nem az igazi. Abban azonban bízunk, hogy a jövő héten hozzáláthatunk. Ezt követheti majd a cukorrépa, amiből összesen 250 hektár vetését terveztük, majd a napraforgó és a kukorica következhet. Poroszlón tehát egyelőre várakozási állásponton vannak, de nem nyugtalanok, hiszen eddig sem tétlenkedéssel töltötték az időt: végeztek a tavaszi fejtrágyázással, és ami nagyon fontos — jól teleltek a kalászosok, meglehet, a tél igen kemény volt, kárt nemigen okozott a poroszlói termelő- szövetkezet 1800 hektár búzájában. ★ Ha ez a helyzet a Tisza menti tsz-ben, vajon mi lehet „odafent” Mátraderecs- kén? — Nálunk egyelőre marad az a bizonyos „ugrásra kész" állapot — mondta bevezetőként Forgó János, a közös gazdaság elnöke. — Itt erősebbek az éjszakai fagyok, a talaj pedig napközben sáros, gépekkel egyelőre nem mehetünk rá. Mondanom sem kell, hogy a környéken — Bodonyban, Mát- raballán — hasonló a helyzet, a soron következő munkákat mindannyian csak az éjszakai fagyok megszűnte után kezdhetjük. — Akkor tehát nem marad más hátra, mint a várakozás? — Igen, bár megjegyzem, nem tétlen várakozásról van szó. A pillangósokra, a legelőre, a kalászosokra már kiszórtuk a trágyát. Erre a reggeli időszakban találtunk három alkalmas órát, így a 220 hektár búzánk már rendben van, a 600 hektárt kitevő legelőből, pillangósokból pedig már csak 100 hektár van hátra ... — S ha elmúlnak a fagyok? — Ha végre „kieresztünk”, kilábalunk az éjszakai mínuszokból, azonnal hozzálátunk a vetés hengerezéséhez, ami rá is fér, mert sajnos, a tél nem kímélte ... Egyébként a gépeink készen állnak a munkára, mert bár .a javítás jelenleg is folyik, a leglényegesebbel elkészültünk, ezen tehát nem múlik semmi. Ha egy kicsit melegszik, kezdhetjük a tavaszi árpa vetését. A mezőgazdasági üzemmérnökök, akik később üzemszervezőkként dolgoznak majd, a gyakorlatban is elsajátítják azokat az alapműveleteket, amelyek későbbi beosztottjaik munkáját jelentik. Egy héten 3—4 órát töltenek a gyümölcsösben, ahol — képünkön — a koronatipusok kialakítását Erdős Ferenc adjunktus mutatja be (Fotó: Szántó György) Leonyid Brezsnyev a fegyverkezési hajsza megfékezését szolgáló új szovjet javaslatokról beszélt Megnyílt a szovjet szakszervezetek kongresszusa Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke beszédet mond a szovjet szakszervezetek XVII. kongresszusán. (Népújság telefotó — TASZSZ — MTI — KS) Kedden délelőtt a Kreml Kongresszusi Palotájában 5052 küldött és 300 külföldi vendég jelenlétében megkezdődött a szovjet szak- szervezetek- XVII. kongresz- szusa. Az ünnepélyes megnyitó ülésen jelen voltak a szovjet párt- és állami vezetők, élükön Leonyid Brezs- nyevvel, az SZKP KB főtitkárával, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökével. A tanácskozáson áttekintik a legutóbbi kongresszus óta eltelt időszak eseményeit, a szovjet szakszervezetek tevékenységét, s megvitatják a soron következő feladatokat. (Folytatás a 2. oldalon) Lakni, de hogyan? Sajtótájékoztató — és vita — az Építésügyi Minisztériumban Lakókörnyezetünk jövője — ezzel a címmel invitálta meghívójában az újságírókat sajtótájékoztatóra kedden az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium. A cím sokat sejtető, s aki kicsit is foglalkozott az elmúlt években lakásépítésünk helyzetével, biztosan vitára ingerlőnek érzi ezt a témát. Nos, a vita nem is maradt eL Jantner Antal miniszterhelyettes őszinte hangú kritikus, önkritikus tájékoztatója három ötéves terv tapasztalatait foglalta össze, s ebből kiindulva szólt azokról az elképzelésekről, amelyek hosszabb távra meghatározhatják lakókörnyezetünk, településeink fejlesztését. Kifogásokat szedett csokorba a tájékoztató. Ilyenek voltak például: kicsik a lakások, túl magasak az épületek, túl nagyok a városrészek, a régi nem kapcsolódik az újhoz — és így tovább. A A kritikus hang természetesen nem jelentheti azt, hogy tagadjuk meg múltunkat, hiszen az elmúlt másfél évtizedben felépült I millió 200 ezer lakás egész társadalmunk életére kiható igen nagy teljesítmény. Hiányt kelt pótolnunk, s emiatt kétségtelen gyakran a mennyiségi szemlélet uralkodott. Most pedig, bár a lakásokból még mindig nincs elég, a minőségi változások időszakát éljük; hangsúlyozottabb az igény a családoknak valóban megfelelő lakókörnyezet iránt. Nemcsak az a fontos, hogy elegendő számú lakást építsünk, hanem olyanokat, ahol jól érezhetik magukat az emberek. Ezt a követelményt a gazdaságosság szempontjai sem előzhetik meg jövőben. A miniszterhelyettes a korszerű technológiával épült lakótömbök előnyeiről beszélt, népszerűsíteni igyekezett a házgyárak termékeit. Számokkal bizonyította, mennyivel termelékenyebb ilyen módon, ezek alkalmazásával az építkezés. Szólt arról is, hogy az eddigieknél sokkal változatosabban lehetne alkalmazni a házgyári elemeket, s körültekintőbb tervezéssel az árak sem elfogadhatatlanok. Többek között ez volt az egyik, ami vitára késztette az újságírókat. A jelen helyzetből kiindulva ugyanis nem tűnik ilyen biztatónak a jövő. Mint a miniszterhelyettes elmondta, a most kiadott irányelvek sok új követelményt fogalmaznak meg a tervezőknek, az építőknek egyaránt. Feltáró, elemző munkával igyekeznek hasznosítható adatokat gyűjteni a lakások iránti igényekről, megismerni a leendő tulajdonosok véleményét. Az új tervekben már szerepelni •kell a garzonházaktól több generáció együttélését biztosító nagy lakásokig a legkülönfélébb típusoknak. Törekedni kell az alacsony beépítésre; felmérések bizonyítják, hogy így sem drágább az építkezés, az üzemeltetés pedig sokkal olcsóbb. Több változatot kell készíteni a tervekből, bár még nem elterjedt ez a gyakorlat, de máris az a tapasztalat, hogy még a leggyen-, gébb tervváltozat is jobb, mintha csak egyet rendeltek volna. Lapunk munkatársa, Hekeli Sándor arra kért választ a miniszterhelyettestől, hogy a telepszerű építkezéseken hogyan számítanak a magánerőre, hogyan tudják kielégíteni azok igényeit, akik saját pénzüket fektetik be. Garantálható-e, hogy elő- takarékoeság segítségével a kis garzonlakásokból öt év elteltével a növekvő családok nagyobb otthonhoz is jutnak? Nagyobb önállóságot kapnak a területkialakításban és a differenciált igények kielégítésében is a tanácsok — hangzott többek között a válaszban. Az új irányelvek, amelyek pontosan megfogalmazzák, hogy a mennyiségi igényeken túl az ottlakók igényei szerint épüljenek a lakótömbök, bizonyára sokat segítenek a szemlélet megváltoztatásában. Fontos, hogy a helyi sajátosságokat figyelembe véve a már sokfelé fellelhető jó gyakorlat minél gyorsabban elterjedjen városainkban.
