Népújság, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-16 / 63. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1982, március 16., kedd Titkokról tudományosan *---------------------­A K ÉPERNYŐ ELŐTT Nem tudom, ki hogy van vele, engem ellenállhatatla­nul vontának az afféle tu­dományos sorozatok, amelyek világunk rejtelmeivel, a ten­gerek csodáival, a hegyor­mok szépségeivel, Magyaror­szág fölfedezetlen vidékeivel, vagy épp A Föld titkaival ismertetnek meg. Ez utóbbi című NSZK filmsorozat is immár tizedik alkalommal ültet vasárnap délelőtt a képernyő elé azt ígérvén, hogy bevezet a barlangok sptét, izgalmas világába. Nos, a leültetés az igen figyelemfelkeltő alcímekkel (legutóbb például Barlang­laké istenek) még csak si­kerül a műsorkészítő Ernst W. Bauernek. Tartok tőle azonban, hogy az egyszeri néző, akárcsak én, rövidesen fészkelödni kezd. Mert bár az NSZK stáb mindent meg­tesz, hogy 6zép tájakkal is és érdekes tudÓ6 magyarázatok­kal is szolgáljon bizonyos geológiai jelenségekről — afféle második Cousteau- csoportként — a nagy példa­képet nemigen sikerül utol­érniük. Mert hiába járták be Jugoszláviától Venezueláig a Föld majd mindenik külön­leges barlangját, ha kamerá­juk leginkább a forgatócso­port daliás tagjain időzik, s a műsoridő nagy részét is a bő lére eresztett tudós fejte­getések töltik ki. Bár mindössze 25 percről van szó, mégis: kevesebb izgalmasabb lenne... (németi) Nyelvünkön — rólunk A Hét szerkesztőinek fi­gyelmét sem kerülte el nagy nemzeti ünnepünk, Március 15-e. Nem csupán az ötlet volt eredeti, hogy Párizsban és Moszkvában érdeklődtek afelől, hogy mit tud a kül­föld ma arról a március idusáról, amely történelem- könyveink legszebb lapjaira kívánkozik. A megkérdezett Szajna- parti történész rezignáltan kérdezett vissza. Talán azt gondolja a Magyar Televí­zió riportere, hogy a franciák többet tudnak az akkori fran­cia forradalomról? És már ömlött is belőle a keserűség a humán műveltség világ­szerte tapasztalható csökke­néséről, a közönyről, a nem­zeti önismeret hiányáról, a saját múlt megismerésének és birtokba vételének le­mondásáról. Tofik Muszlimovics viszont nem panaszkodott. Az azer­bajdzsán származású szovjet tudós ékes, szép magyar nyelven mondta el, hogy miért tartja hősiesnek, példa­mutatónak a magyar nép szabadságharcát. Okos szavai nemcsak értel­münkig, de szívünkig is ha­toltak. Köszönjük. (szigethy) Kodály-emlékhanpverseny Gyöngyösön Az idei évad első színház­bérlet-sorozatának utolsó előadására kerül sor szerdán este 7 órakor, Gyöngyösön, a Mátra Művelődési Köz­pontban. Ez alkalommal a Magyar Állami Népi Együt­tes ének- és zenekarának Kodály-emlékhangversenyét hallgathatják meg az érdek­lődők. Műsoron szerepel: Kodály: Kállai kettős, Bartók Béla: Három Csík megyei népdal, Román táncok. / Kodály: Népdalfeldolgozások, Kö­szöntő, Túrót eszik... és Mátrai képek. A második részben az együttes Kodály Székelyke­serveséit, Esti dalát, a Mol­nár Annát, népdalfeldolgozá­sait és a Székelyfonót adja elő. Az autók (latinul automo- bilae) rendjébe több alrend tartozik: a teherautó, az autóbusz, a dömper, a dzsip stb., de számtalan alrendje közül a különleges vagy sze­mélyautó a legelterjedtebb. A teherautót olajáért, az autóbuszt kerekéért, a döm­pert erős, teknő alakú pán­céljáért vadásszák. Vala­mennyinek közös jellemzője, hogy az ember nevű él ós­di tapad rá mellső úszójából alakult tenyerével, de érde­kes módon nem kívülről, a hasi tájon, hanem a mellső- belső részbe furakodva, az úgynevezett volánra amely tulajdonképpen,, noha tudományosan még nincs bi­zonyítva, afféle irányító szerepet tölt be. Élősdije csak akkor válik le róla, amikor a halál megszűnteti a tenyér meg a kör alakú irányító szerv közti vákuu­mot. Valamennyi autó közül a közönséges vagy személyautó Nagy sikert aratott az egri tanárképző főiskola női kara. (Fotó: Szántó György) Szombaton délután a fő­iskola díszterme adott ott­hont a kórusok találkozójá­nak. A mezőny nem volt né­pesnek mondható, a nyolc benevezett kórus közül há­rom visszalépett. A kórusmozgalom hazai árapályában szívet melenge­tő tény, hogy a Miskolci Ne­hézipari Egyetem kamarakó­rusa ezelőtt egy évvel ala­kult meg és máris észrevé- tette magát. Karnagyuk, Ju-. hász Tibor vonzó egyéniség, érti hogyan kell lelkesedés­sel megközelíteni azt, ami a zenében a fontos; nem min­dig rajta múlott, hogy a szándék nem hozott teljes sikert. A Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola férfikarát Mádi Szabó Katalin vezé­nyelte. Mihajlov Doni fiúk- ja markáns fesztiválszám, Karai Kuruc szvitje rokon­szenves érzelmi táj, a meg­szólaltatott orosz népdalok a férfilíra közvetítői voltak, amíg Rethberger Diák bor­dala a jókedv hangulatát idézte. Ki is érdemelték az arany fokozatot. A Marx Károly Közgazda­ságtudományi Egyetem Cho­rus Oeconomicus Kamarakó­rusa Kodály-, Bárdos-, Ko- csár-, Kertész- és Zsigajtisz­művekkel mutatta meg széles körű érdeklődését. Ez a kis létszámú vegyes kar G. Hor- vát József kezében fegyel­mezett együttesként hozza a művek hangulatát, itt-ott plasztikusan csillogtatva azt, amit a műről kiemelésre fontosnak talál. A Ho Si Minh Tanárkép­ző Főiskola vegyes karát Szepesi Györgyné vezényel­te; zongorán kísért Juhász Flórián. Kodálynak Balassi versére írt Szép könyörgése, Bartók Négy szlovák népda­la a két nagy szerző ünnepi évfordulóinak hangulatát éb­resztette bennünk; a Donáti - szám és Welkes kislélegzetű műve azt a lírát közvetítet­te, amely egyben a kórus alaphangját is adja. Arany minősítéssel zárták ők is a bemutatót. A szemle mindenképpen reprezentatív jelensége volt a Ho Si Minh Tanárképző Fő­iskola női kara. Tar Lőrinc együttese nyíltszíni tapsot kapott már felvonulás köz­ben, mert manapság nyolc­van ilyen énekest ritkán lát­ni egy csapatban ebben az országban. A teljesítmény magával ragadó hatást vál­tott ki. Ezt a női kart évek óta figyelve állapíthatjuk meg, hogy korábbi, alig ész­revehető megtorpanásait ki­véve mindig magas művészi szinten dolgozik. Nem aka­runk most az előadott mű­vek nehézségi fokára hivat­kozni, csupán felsoroljuk a ritkán hallható számokat és kitetszik: az amatőr kar­éneklés élmezőnyében van­nak. Itt mintha valóra válna Kodály gondolata: az ének­lés sokaknak lelki közössége. Sztravinszkij Négy orosz pa­rasztdala, Bartók Svatba és Tanec mladeneov című szlo­vák feldolgozásai, Kocsár Miklósnak Nagy László ver­sére írott műve és Kodály Vejnemöjnenje volt az alka­lom arra, hogy Tar Lőrinc megint — egyszer megmu­tassa, milyen kiérlelt művé­szetet lehet alkotni — ama­tőr szinten is. A zongoránál Marik Erzsébet működött közre. A szólisták népes táborában mindössze három vendég sorakozott fel az egriek huszonegy fős cso­portja mellé. A hangszeres szólisták között a várakozás­nak megfelelően a zongoris­ták voltak többen. Szállítot­ták is szép számban a han­gulatos számokat. A legtöb­ben a romantikát választot­ták, Chopint, Schumannt, Schubertét, Lisztet, de volt, aki Bachig nyúlt vissza, Mo- zart-muzsikát választott még akkor is, ha például, mint- Mozart c-moll fantáziája, még súlyos feladat volt meg- szólaltatójának, Ghymes Ádámnak. Talán ahol az egyéniség és a választott mű legjobban egybeesett, ott volt a siker a legnyilvánvalóbb. Áll ez elsősorban Tóth Sán­dorra, aki Chopin ,e-moll nocturnejével először oldotta fel a versenyizgalmak által várakozó nehezült légkört. Czeróczki Judit ugyancsak a Chopin-mazurkával tet­szett. Borsodi Edit a Beetho- ven-szerenádban némely részletet jól kidolgozottan adott elő. Beke Gyöngyi Liszt első Elfelejtett kerin- gőjével jó hatást váltott ki. Laczkó Erzsébet Bartók- és Debu6sy-muzsikával mutatta be, hogy van átélési készség benne. Gutta Andrea Liszt­muzsikával jutott aranyhoz. Az énekesek között is volt némely felfedezni való. Szí­nes, egészséges orgánumok sora lépett pódiumra. S raj­tuk lehetett lemérni, meny­nyire nehéz kiállni — min­den készség és tudás birto­kában is a pódiumra, ha nincs meg a rutin, a meg- szökottság. Az a Gátsik Andrea, aki szombaton a női karban nagy hatású szólót énekelt, vasárnapra már in- diszponálttá vált; a pillanat­nyi forma nem adta ki azt, ami az aranyhoz kellett. Sze­rencsésebb és sikerrel járó teljesítményt nyújtott viszont Galovics. Eszter, P. Lukács Zsuzsanna, a Baráth Agnes, Bende Andrea, Marczís Er­zsébet felállású trió. A kvin­tettnek sem jött ki a lépés, viszont Pintes Ildikó jogo­san szerzett aranyat. A szeptett (P. Lukács Zsu­zsanna, Galovics Eszter, Gát­sik Andrea, Horváth Attila, Neubrand Ferenc, Molnár Árpád és Nánai Attila) az egységes és minden ízében jól kidolgozott műsorral ha­misítatlan fesztiválszámot produkált. A főiskola vonószenekara Gulyásné Székely Éva ve­zénylete mellett Händel- és Kókai-muzsikát szólaltatott meg. Közreműködött Vanyó János. Farkas András A zene története bélyegeken Bélyegárverés, gyors bélyeg­csere és kiállítás: tegnap, március 15-én zajlott le mindez Gyöngyösön, a Mát­ra Művelődési Központban az intézmény bélyeggyűjtő szakkörének jóvoltából. Délután 5 órától cserélhet­tek gazdát a bélyegek a klubteremben, míg a Bar­tók—Kodály centenárium alkalmából A zene története a bélyegeken címmel bemu­tatót nyitottak meg az elő­csarnokban, amelyet március 21-ig nézhetnek meg az ér­deklődők. életmódja, természete a leg­érdekesebb. Akár a többi, óriási falkákban vándorol a szárazulatokon. Olykor eléri az óránkénti öt kilométeres sebességet is. Valamennyi földrészen előfordul, de pél­dául az Antarktiszon és a Ferenc József-földön csak tévedt példányai kóborolnak. Különösen gyakori az Ame­rikai Egyesült Szárazföldön, valamint a Nagy- vagy Csen- des-Európa térségein. A dömpereket meg a te­herautókat, talán ijesztő külsejük miatt sokkal vé- rengzőbbnek tartja a közvé­lemény, holott rendjéből — szelíd, kecses, pávázó külle­me ellenére — a közönséges vagy személyautó a legvér­szomjasabb. A más csordá­ból való autókat vagy a hátsó úszójukon ügyetlenke­dő embereket nagy gyorsan megrohanja, s rést vág orru- kon-szájukon-oldalukpn. Az olaj- s vérszagra a többiek is odacsődülnek, és pillana­tok alatt fölfalják a sze­rencsétleneket. Egyébként rendkívül já­tékosak : fára másznak, egyetlen erős kerékcsapással képesek a szakadékokba rö­pülni (ilyenkor húsz-har­minc méteren át szállnak a levegőben); neki iramodnak, aztán fantasztikus gyorsa­sággal, gyönyörű akrobatiká­val visszafordulnak, pörög­nek, imbolygáznak, tánci­kálnak, bolondoznak. Agy­velejűk hihetetlenül fejlett: rengeteg tekervény van raj­ta, külön szerveik alakultak a sebesség, az éhség, a szom­júság szintjének a mérésé­re. A legintelligensebb vala­mennyi autó közül. Hamar megszelídül; tanulékony, könnyen idomítható. Kariká­kon ugrál át, labdát egyen­súlyoz orra hegyén, sőt ko­sarazni is tud. Úgyszólván mindenre vállalkozik: fo- gócskázásra, a földről való fölemelkedésre, játékos moz­gásra, kutyák, macskák, ma­darak, emberek kergetésére. Kiváltképp szívesen lökdös a föld felszínén kődarabká­kat, vödröket, műanyag fla­konokat. Annyira rászokik a föld felszínén heverő tár­gyak taszigálására, hogy még akkor is azt csinálja, amikor idomító ja mást parancsol; Idős delfinek mesélik, hogy már a század hajnalán el-el- fogtak belőlük egy-egy pél­dányt. S kis szigeteken szó­rakoztatták velük a delfinek apraját-nagyját. Ma nagy részvénytársaságok foglalkoz­nak befogásukkal. Az autó- mobilárium egyetlen tenge­részről sem hiányzik. Mi, delfinek, valóban sze­gényebbek lennénk derűs je­lenlétük nélkül. Győri László Ülünk a kis irodában, a Viharos sikerű műsor után, smink nélkül. Ülünk, és né­zem Psota Irén csöndes mo­nológját civil életéről, pá­lyasikerekről, buktatókról, reményekről. Arca, szeme, hajviselete, bőrének-ajkának minden rándulása beszédes, ezért és így nézhető, hallha­tó. Igen, ez a ránc a mosónő mamát, a félárvaságot em­legeti. A másik, a játéko­sabb: a kereskedelmi iskolát Pesten. Majd a postát, ahol először keres pénzt. Mikor szeme vibrálva felizzik, nem más, mint a gyermekálom betőlte a főiskolán. Újabb álmokkal persze, amelyek már az édes Irma, vagy ép­pen Margarida figuráitól viselések. És szájízének ka­ján hullámzása? Az viszont kompromisszum, amit a df­(Fotó: Szabó Sándor) va, a drámai hősnő kötött a könnyű múzsával. Feladta volna elveit? Er­ről szólni szentségtörés. A szájívhullámzás inkább azt mondja, hogy „édeskéim, az igazi színésznő mindent föl­emel a maga szintjére, ha igazi." Vagyis egyaránt ma- gasztaltassék könnyű siller, testes cabernet, ha önmagu­kat hozzák színben, ízben. És Psota divatra fittyet hányó hajtincsei? Bölcs ön­ítélkezés múlt idők dolgai^ felett. Rezignálatlanul kiej-’ tett apró szavak. Sejtetvén, hogy tulajdonosuk csak az abszolút emberi értékekre érzékeny. Szépség, fiatalság, hívság immár a múlté. Egyezkedjünk bátran a rút jelennel! Hát ezt hallottam én Psota Iréntől azon az emlékezetes, smink nélküli, hatvani es­tén. .. (moldvay)

Next

/
Thumbnails
Contents