Népújság, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-16 / 63. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. március 16., kedd J. 1848/49 ÖRÖKSÉGE Kossuth, Nás pán Otec... t A Kossuth-nóta számos zlovák változata közül a tönti ma is ismert Vácrátót környékén, jelezve, hogy nemcsak a magyar nemzeti­ségű nép ismerte és tisztelte a magyar szabadságharc ve­zérét apjaként. Valóban, az .események alaposabb isme- jretében tarthatatlan az a le­egyszerűsíthető, külföldön Szinte általános, de nálunk is elég széles körben elfoga­dott nézet, hogy 1848/49-ben az akkori Magyarország la­kosságának kevesebb mint 40 százalékát alkotó magya­rok és a többségében lévő nem magyarok: románok, szlovákok, németek, horva- tok, szerbek, ruszinok egyér­telműen a barikád ellenkező oldalán állottak; hogy a sza­badságharcban a magyarok nemcsak a rájuk támadó ^osztrák császári és orosz cá­ri hadakkal küzdöttek a nemzeti függetlenségért, de véres polgárháborút is vív­tak a közöttük élő nem ma­gyar nemzetiségek ellen. A valóságban csak a horvátok, szerbek és szászok zöme, va­lamint a románok nagyob­bik része fordult szembe a Habsburg-kormányzat ellen jogos önvédelmi harcot foly­tató magyar vezetésseL Ezt figyelembe véve is 1948/49 a magyarság és a szomszédos népek nehéz örökségéhez tartozik, de kibontható belő­le a közeledés és a megértés ma is időszerű tanulsága, pa­rancsa. I Az..1848, március..15-én a._- I pesti ifjak által elfogadott 12 pont és a jórészt ezt inog­va lósí tó áprilisi törvények teljesen átalakították Ma­gyarország politikai és tár­sadalmi berendezkedesét, rendkívül ígéretes utat nyi­tottak a polgári átalakulás, a társadalmi és gazdasági fejlődés számára. A sajtó szabadsága; a polgári es fele­kezeti egyenlőség; a népkép­viseleti alapon választott or­szággyűlésnek felelősséggel tartozó kormány; a minden­kire egyformán kötelező adó­zás; a parasztság felszabadí­tása úrbéri kötelezettségei, a -jobbágysors alól; a népből „kiválasztott esküdtszék meg­honosítása a bíráskodásban; az ország gazdasági önállósá­ga; a hadseregnek a válasz- tott polgári hatalom ala va- tó rendelése; a politikai ^meg­győződés börtönnel való suj- tásának megszüntetése s vé­gül eme reformok kiterjesz­tése az akkoriban külön kor­mányzat alatt élő Erdélyre — szinte kivétel nélkül olyan vívmányt jelentett, ami egyértelműen előnyös volt az ország népének, bármi is volt az anyanyelve, a nem­zetisége. Ennek megfelelően fogadták is a pesti és pozso­nyi híreket szerte az ország­ban; a szerbek március 19-i pesti, majd 21-i és 27-i új­vidéki népgyűlésén a szlo­vákok a március 28-r liptói megyegyűlésen, a románok & a horvátok sajtójukban, äy Pauliny-Tóth szlovák po­litikus külön röpiratban kö­szöntötte Kossuthot és ma­gyarázta meg az új törvé­nyek jelentőségét. Kézenfekvő a kérdés, hogy a biztató kezdet után miért nem sikerült megőrizni a kialakult egységet és közös fellépéssel szembeszállni a reakció erőivel? Választ er­re csak a korabeli bel- és külpolitikai helyzet, a köz- gondolkodás állapotát és a kulcsszerepet játszó egyéne­ket alaposan bemutató és elemző hosszabb tanulmány adhatna. Annyit azonban e helyen is kimondhatunk, hogy a magyar politikusok nem, vagy csak túl későn vették észre, hogy „másaj­kú honfitársaik” a nemzetté válásnak ugyanazt az útját járják, mint a valamivel előttük járó magyarok, s ezért nem elégítheti ki őket az egyének teljes egyenjogú­sága. Ezen túlmenő jogokat, a nemzeti különállásnak leg­alább némely formáját (így nyelvük szélesebb körű használatát saját közigazga­tási egységeikben) nem lehet tőlük megtagadni. Igaz ugyan, hogy a világ más ré­szein is csak több emberöl­tő múlva vált elfogadott té­tellé, hogy a nemzeti kisebb­ségnek nem egyenlő jogok­ra, hanem külön, kollektív jogokra van szüksége, s megvalósított gyakorlattá máig is kevés helyen vált ez. A nem — magyar népek ré­széről is sok olyan megfogal­mazás, követelés hangzott el (széles körű tartományi önállósággal , rendelkező nemzeti területek kialakítá­sa indokolatlanul nagy terü­leten), amelyeknek jogossága vitatható volt, esélye pedig — hogy magyar részről el­fogadják — semmi. Az ellen­tétek kiéleződésében a leg­nagyobb szerepet azonban kétségtelenül a bécsi udvari köröknek a magyar kormány ellen kezdettől fogva a nem magyar nemzetiségeket ki­játszó, hamis ígéretekkel és rémhírekkel félrevezető és ■lazító politikája, valamint egyes politikusoknak a radi­kális, irreális nemzeti köve­teléseket a polgári átalaku­lás fontosabb kérdéseivel szemben abszolutizáló, min­den más elé helyező maga­tartás játszotta. (A magyar vezetés előtt ez a bécsi poli­tika egyre világosabban mu­tatkozott meg, a külföldi kortársak között pedig alig­hanem Marx és Engels írá­sai leplezték le a legjobban.) Mint már szó esett róla, a magyarok és a nem magya­rok szembefordulása nem vált általánossá. Az egyéni meggyőződés, a szembenálló táborok erkölcsi vonzerejé­nek különbsége, a közös múlt és hagyományok, a kör­nyezet hangulata mind azt eredményezték, hogy a hon­védsereg tisztikarában és legénységében igen nagy számban voltak nem magyar anyanyelvűek, a közös érde­kek felismeréséből csatlako­zó külföldiek (lengyelek, né­metek, bécsiek, olaszok stb.), de a hazai többi nemzetiség fiai is. Csaknem 40 ezer szlovák (köztük Branyiszkó számos hőse) mellette ruszi­nok és szép számban az al­földi románok is vállvetve küzdöttek a magyarokkal, csakúgy, mint az önként ma­gyarrá válás útját választó németek és zsidók. A főtisz­tek közül elég a szerb Damjanich, a horvát Kné­zich, a német Aulich, a poli­tikusok közül a román Dra- gos vagy a szlovák—magyar Beniczky nevét említeni. De a magyar forradalom ellen fegyvert fogó nemzetiségi vezetők közül is sokan be­látták tévedésüket a magyar kormány 1849-es béküiési kí­sérletei és példamutató nem­zetiségi törvénye nyomán, még inkább pedig a magya­rokat és nem magyarokat gyakorlatilag egyformán súj­tó önkényuralom idején. Egyértelmű figyelmeztetésül szolgál tehát 1848/49 és kö­vetkezményei : a létező ér- dekejlenéteknél sokkal erő­sebbek a közös helyzetből fa­kadó közös érdekek, a boldo­gulás, a haladás útja csak kölcsönös engedményekkel, méltányossággal és türelem­mel járható. Jeszenszky Géza Az újítók fórumai Megújul-e a mozgalom? Fontosabb a minőség Több mint száz újító vett részt az egri Finomszerel- vénygyárban rendezett ta­nácskozáson. Szabó István műszaki igazgató értékelte a mozgalom eredményeit az elmúlt öt esztendő tapaszta­latai alapján. Elmondta, hogy összességében gyors fejlődésre utalnak a szám­adatok, de — s ezt megerő­sítették a hozzászólások is — sok fékező erő is hat még az újítókedv ellen. A Finomszerelvénygyár- ban öt esztendő alatt 665 újítást vezettek be. Ennek kimutatható eredménye a gazdaságban meghaladja a 74 millió forintot, a díjként kifizetett összeg pedig 3 mil­lió 69 ezer forint volt. Flórián Gábor, a szakszer­vezeti bizottság újításokért felelős albizottságának veze­tője tájékoztatta a résztve­vőket az érdekvédelmi mun­káról. A felszólalók közt Tamás Endre, a tudomá­nyos egyesületi szakosztály vezetősége nevében mondta el, hogy a munkaköri köte­lesség és az újítás elhatáro­lásának tisztázatlansága még mindig sok gondot okoz. A kimagasló eredményt elért újítókat ebből az alka­lomból jutalmazták. Kiváló újító arany fokozatú kitün­tetést kapott Csordás Zsig- mond és Kállai Sándor, he­ten részesültek a bronz fo­kozatú kitüntetésben, 24-en pedig pénzjutalmat kaptak. Az országos tanácskozáson a finomszerelvénygyári újító­kat Nagy Péter sokszoros újító képviseli majd. (Füge Miklós) Hasznos akciók Egerben, az árnyékszalai pinceközpontban találkoz­tak az Eger—Mátra vidéki Borgazdasági Kombinát újí­tó és munkahelyi vezetői, hogy együtt a szocialista brigádok képviselőivel, ér­tékeljék az újítómozgalom helyzetét vállalatuknál. Váradi János műszaki igaz­üzemeinkben, válla­latainknál ezekben a hetekben szinte min­denütt nagy esemény az újítók fóruma. Az ötö­dik országos tanácsko­zást megelőzően készül­nek összegző számveté­sek — útravaló javasla­tokkal a küldötteknek s ötletekkel a mozgalom fellendítésére a munka­helyen. gató értékelésében elmond­ta, hogy a tavaly módosított szabályzat irányelvei és a jól kidolgozott feladatterv fellendítették az újítási kedvet a borkombinátnál. A novemberben szervezett újí­tási hónap során 23 újítást adtak be a dolgozók. Az ál­landó technikai, technoló­giai fejlesztések, a minőségi igények nagy jelentőséget adnak az újításoknak, s ezért az idén is körültekin­tő munkával dolgozták ki az újítási feladattervet A tanácskozáson újítási tevékenységükért négyen kaptak Kiváló dolgozó-ki­tüntetést kilencen pedig pénzjutalmat. (Lukács András) Verseny, külön jutalommal A Mátravidéki Fémmű­veknél, megyénk másik nagy gépipari vállalatánál szintén a hét végén tartot­ták tanácskozásukat az újí­tók. Révész Ernő fejlesztési igazgatóhelyettes, aki egyéb­ként az újításokat elbiráló munkacsoport irányítója is, bevezetőjében arról tájékoz­tatott, hogy a korábbi meg­torpanás után tavaly külö­nösen nagy lendületet vett az újítómozgalom a válla­latnál. Csaknem másfélszer annyi újítást adtak be a dolgozók, mint a korábbi esztendőben, összesen 324- en jelentkeztek ötleteikkel. A gazdasági eredmény újí­tásokból tavaly elérte a 3,5 millió forintot s ezért 301 ezer forint díjat fizettek ki. Minden bizonnyal a jól elő­készített verseny is segített ennek a lendületnek; a hasznosítható ötlettel je­lentkezők mindegyike egy zsebszámológépet kapott ju­talomként. Bár egy-egy újí­tás megvalósulásának ideje a korábbi hét hónapról öt hónapra csökkent, ezt még mindig joggal tartják las­súnak az érdekeltek, és a jövőben tovább rövidítik az elbírálás, a. megvalósítás idejét. Az áprilisban meg­rendezendő megyei újítási kiállításon és börzén 22 kü­lönösen értékes újítással mutatkozik majd be a vál­lalat újítógárdája. Az elmúlt évben egy szol­gálati szabadalmat is beje­lentettek a sirokiak. Boskó János művezető találmányá­nak elbírálása még tart._ A hozzászólások között Szeverényi Tibor beállító lakatos a pontosabb tájé­koztatást, újításokra való ösztönzést és hasznosítható feladattervek kiadását kér­te. Fábián Sándor üzemmér­nök a hivatalossá tett köz­reműködői rendszer előnyei­ről beszélt, s egyúttal kér­te, kapjanak nagyobb erköl­csi elismerést is az újítók. Hajas János műszaki igaz­gató azt hangsúlyozta, hogy minden gazdasági vezető érezze kötelességének az újí­tómozgalom támogatását. Elismerően szólt a válla­lat gazdasági eredményei­ről, az újítómozgalom fejlő­déséről Vass Ferenc, a va­sasszakszervezet központ­jának termelési osztályveze­tő-helyettese is, Osztafin Béla, a szakszervezeti bizott­ság titkára a mozgalom pat- ronálásáról, jelentőségének megfelelő becsüléséről be­szélt. A tanácskozáson kapta meg a Kiváló újító-kitünte­tés arany fokozatát Tóth Sándor, az ezüst fokozatot Angyal Józsefné, a bronz fokozatot pedig Gál József. Az országos tanácskozáson Boskó János kiváló újító képviseli majd a sirokiakat. Új árpafajták Alacsony, bőtermő, fagytürő Két őszi és egy tavaszi ár­pával gazdagították a hazai fajtaválasztékot az MTA Martonvásári Mezőgazdasá­gi Kutató Intézetének neme. sítői: a közelmúltban nyert állami elismerést az MV 50, az MV 38 és az MV 39 faj­ta, mindhárom bőtermő, in­tenzív termesztésre, gépi be­takarításra alkalmas, szi­lárd szálú, s felveszi a ver­senyt a termesztők körében igen népszerű csehszlovák árpával. Az MV 50 tavaszi sörárpa 1980-ban a kisparcellás kí­sérletekben hektáronként 7,24 tonna átlagterméssel fize­tett. A betegségekkel — fő­ként a lisztharmattal — szemben ellenálló, biztonsá­gosan termeszthető. Vető­magjának a szaporítását már megkezdték, s egy-két éven belül nagyobb területen is termeszthető lesz. Az őszi árpák családja két kiváló martonvásári fajtá­val gyarapodott: az MV 39 az első hazai nemesítésű két­soros őszi sörárpa. Bőtermő, nem fogékony az őszi árpá­kat gyakorta károsító őszi sárgulásra, lisztharmatra és a rozsdabetegségekre is csak ritkán reagál: igen jó sör­ipari alapanyag. A nemesi- tők a középkötött tápanya­gokban közepesen gazdag ta. lajokra ajánlják. Vetőmagjá­nak szaporítását már meg­kezdték, a hamarosan ezt a fajtát is nagyobb terüle­ten termeszthetik a gazda­ságok. Alacsony, vastag, szilárd szárú bötermő takarmány- árpa az MV 38-as. Az őszi árpák között télállósága és fagytűrőképessége is jó, tö­mött kalászokat érlel, a lisztharmat, valamint a porr és fedettüszög megbetegedé­sekre csak ritkán reagál. Várhatóan ez is egy-két év múlva terjed el a közter­mesztésben. (MTI) A hét öröme-gondja Apcon ABC részjegyből - Négy tantermes iskola épül - Lesz gazdájuk a kultúrházaknak — Orvosból patikus... ? Pete Pál, az apciak ta­nácselnöke, ezen a hétfő délelőttön a Nagyárok utcá­ba készül többedmagával. Az ötéves tervciklus folya­mán azt remélik, hogy vég­érvényesen sikerül felszá­molni a régi cigánytelepet, amelynek egykor kétszáz la­kója volt. — Tíz esztendeje kezdtük az akciót, de még hátra van az utolsó felvonás, nyolc­tíz család megfelelő életkö­rülményeinek megteremtése. Rövidesen végrehajtó bizott­ság elé kerül a téma, emiatt kell a mai felmérést elvé­geznünk. Számba vesszük, kinek folyamatos a munka- viszonya, ki érdemel állami támogatást ahhoz, hogy a község valamely részén há­zat építsen magának. Az ügy állandóan napirendünkön van, és igen sokrétű az a mód, ahogyan kezeljük. So­kat teszünk például azért, hogy a lehetőségig minden cigánylakosunkat munkába állítsuk, egzisztenciát te­remtsünk nekik. — Panaszkodnak a Petőfi utcai óvoda környékén, hogy igen gyenge a kereskedelmi alapellátás. Mi igaz ebből? — Való, hogy a falu alsó részét csak egy rossz kis üz­let szolgálja. Van is törek­vésünk a Lőrinci és vidéke ÁFÉSZ segítségével itt kor­szerű kisáruházat teremte­ni. Ehhez azonban másfél millió forint kellene; ami nincs. Emiatt a terv megva­lósítása könnyen kicsúszhat a VI. tervidőszakból. Ha csak a mára összehívott ÁFÉSZ- küldöttértekezlet nem hoz valami döntő változást. Hogy ez mi lehet? Próbáljuk rá­venni a lakosságot, hogy célrészjeggyel segítsen, illet­ve meghatározott időre, 7 százalékos kamattal megté­rülő kölcsönt adjon az ÁFÉSZ igazgatóságának. Sajnos, el­eddig kevés a segítő szándé­kú ember. Én magam Mar­kolt Jánostól, Édes András­tól hallottam, hogy jó pár ezer forintot jegyeztek. — Tudtommal kifogásta­lan a község buszösszekötte­tése. — Nem panaszkodhatunk a Volánra. Hatvan, Eger, Gyöngyös naponta többször elérhető, és rendszeres a helyijárat forgalma. Egyetlen gondunk, hogy a csaknem két kilométer hosszú Rákó­czi úton sehol sem állhat­nak meg a buszok. Nincs leállósáv! — mondja Pete Pál. — De közelesen ennek a bajnak is a nyakára há­gunk. Berényi Péter társa­dalmi munkában már elké­szítette a munkálat tervét, ennek birtokában a múlt hé­ten a KPM Egri Közúti Igaz­gatóságához építési engedé­lyérj: folyamodtunk. Éa ke­künkben a rjpapír, indítjuk a jobbára társadalmi segít­ségre támaszkodó akciót. Tanácsi pénzből csak anya­got veszünk, minden egyéb a környékbeliekre hárul. Szak- irányítás? Erre is sikeredett emberünk Kovács Imre épí­tésztechnikus személyében. — Apcon még mindig két műszakban tanítanak. Med­dig? — A héten ez ügyben is lépünk. Megyei és egyéb forrásból nyolcmillió forint fedezetünk van egy új, négy tantermes iskola építéséhez. Kivitelezőnk a petőfibányai vegyesüzem lenne, csak ép­pen nincs hozzá embere, pe­dig az alapoknak még az idén el kellene készülniük. Mi pillanatnyilag, a beruhá­zást előkészítő, a szükséges területkisajátítást forszíroz­zuk a járási földhivatalnál. De akad ennél jobban álló iskolai témánk is! Ami eddig Apcon nem volt, most már lesz. A Qualität szocialista brigádjainak összefogásával, és mindössze hatvanezer fo­rint pénzeszközzel megold­juk diákjaink téli sportolá­si lehetőségét. A művelődési ház nagytermét tesszük al­kalmassá tornaórák megtar­tására. Ennek azért is örül­het Hajdú István igazgató, mert a terem szomszédságá­ban ott a sportkör öltözője, hideg-meleg vizes zuhanyo­zója, r, ,J 1 S ' > -L A fiatalok keveslik1 a szórakozási, művelődési le-, hetőséget. i o —’ Áz előbb emlegetett művelődési ház minden igényt kielégíthet, csak ép­pen nincs főállású népmű­velőnk évek óta. A közeljö­vő viszont megoldást ígér — nyúl íróasztalfiókjába a ta­nácselnök. — Itt egy most végző tanárnő, Ivády Gabri­ella pályázata. Orosz szakos évfolyamtársával együtt kí­ván nálunk megtelepedni. Természetesen mindkettő­jüket szívesen, és lakással várjuk. Remélhetőleg hasz­nosan illeszkednek be a te­lepülés közéletébe, és ami időlegesen visszaesett ná­lunk, azt ismét előre lendí­tik. — Egyik lapszámunkban a megyei főorvos igen ma­gabiztosan nyilatkozott az új hét végi orvosügyeleti rendszerről. Szerinte a köz- pontosítás orvosnak, beteg­nek egyaránt jó, és gondot most már csak Gyöngyös térségének URH-ellátása je­lent. Mi erről Pete elvtárs véleménye? — Ami az orvosainké, ami a betegeinké. Korábban a kis selypi körzet hét végi ügyelete tökéletes, biztonsá­gos volt. Amióta tizenkét más községgel együtt Hat­vanhoz csaptak bennünket, mindenkiben idegesség búj- kál. Jaj, csak hét végén ne adja elő magát valami! Nemrég egy kritikus álla­potba került asszony két órát várt a segítségre. Es az is lehetetlen állapot, hogy vagy szenved a beteg, vagy pedig 16—18 kilométert uta­zik injekcióért. Miért mon­dom ezt? Ugyanis Hatvant sem látták el megfelelően URH-kocsikkal, született to­vábbá egy olyan főnöki uta­sítás, amely enyhén szólva felháborító. Aláíratták az or­vosokkal, asszisztensekkel, miszerint az insulint adják be maguknak a betegek, vagy a környezetükben le­vők, és ugyanerre kell töre­kedni a fájdalomcsillapító kábítószerek alkalmazásá­nál. Logikus a kérdés: pár esztendő múlva mi lesz az orvosokból, patikussá vedle- nek... ? (moldvay)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents