Népújság, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-03 / 52. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1982. március 3., szerda A közművelődési törvény öt éve A progresszivitás árnyékai I, öt éve már, hogy a népművelők izgatottan várták, majd olvasták a frissiben megjelenő közművelődési törvényt. Világos volt: hosszú távra ez lesz a közművelődés alfája és ómegája. Aktívaüléseken, előadások, viták, javaslatok, problémafelvetések jelezték már megjelenése után: sok a gond, kell a segítség, az útmutatás. Eger város Tanácsa legutóbbi, az üzemi népművelők részére tartott ülésén Hidy Péter, a Művelődéskutató Intézet igazgatóhelyettese volt az előadó. A téma fontossága, aktualitása miatt szükségesnek tartjuk felidézni az ott elhangzottakat. Az 1970-es évek elején jelentkező politikai és gazdasági konszolidáció egyre inkább a művelődésre fordította a társadalomirányítás figyelmét. Számos vizsgálat eredményeként világossá vált, hogy a megjelenő gazdasági problémákból a kivezető utak egyikét feltétlenül a művelődésben kell keresni. A társadalmi, gazdasági fejlődés nélkülözhetetlen elemévé válik a kultúra. Egyértelmű tehát, hogy a megváltozott gazdasági feltételek között is biztosítani kell a jobb művelődési lehetőségeket. Szakítani kell azzal a gyakorlattal, miszerint a népet művelőkre és művelen- dőkre kell osztani. Meg kellett fogalmazni a köz művelődésének igényét és szükségességét, meg kell határozni újra az állam szerepét a művelődés feltételeinek biztosításában. A jogalkotás eszközeivel is elő kellett segíteni, hogy a kultúra tulajdonosának deklarált nép a megváltozott feltételek között a társadalmi haladás feltételeként mielőbb és minél teljesebben birtokosa is lehessen a kultúrának. Az előremutató, rendkívül progresszív kultúraterjesztési elvek megfogalmazása mellett, sajnos az intézmény- rendszerben nem terveztek strukturális változást. Csupán a meglevők működésén és hatékonyságán kívántak javítani. Megújulni, az új feladatokhoz felnőni azonban az intézmények többsége már nem tudott. Egerben is átérezték a változások fontosságát. A nagyvonalú feladatok azonban jószerével puszta tervek, elképzelések szintjén maradtak. Mert ha igaz az a felismerés, hogy országos szinten nem voltak (s ma sincsenek) meg az intézményi feltételek a megjelölt magasabb szintű feladatok elvégzéséhez, akkor ez kétszeresen vonatkozik Heves megye székhelyére, Egerre. Ma a 62 ezer lakosú városban kevesebb intézménynyel vagyunk kénytelenek ellátni a megnőtt feladatokat, mint az 1950-& években a 35 ezer lakost számláló Egerben. A szakszervezeti és MÉSZÖV-székház megszűnésével csökkent a művelődési házak száma, s jelenleg kevesebb mozi működik, mint 1960-ban. A felszabadulás óta felújítottuk a színházat s építettünk új úttörőházat (a régi helyett). Kisebb átalakítások, felújítások (Megyei Művelődési Központ, Megyei Könyvtár, Vörös Csillag mozi stb.) mellett ennyire futotta erőnkből. Nem használtuk ki az új lakótelepek adta lehetőségeket sem. Ezen a helyzeten csak részben fog segíteni az ifjúsági ház, még akkor is, ha nagyobb alapterületen dolgozik majd, mint a Megyei Könyvtár, a Megyei Művelődési Központ és a TIT együttvéve. Mindezek mellett gondot jelent a város földrajzi fekvése is. Az üzemek többsége a központtól távol fekszik, s egyben a közművelődési intézményektől is. Mivel intézményhálózat egyáltalán nincs, a lakótelepek is egyre „távolodnak” a közművelődés intézményeitől. Alaposan meggondolja a dolgozó; fárasztó műszakja végeztével „utána menjen-e a rendezvényeknek” vagy sem. Megoldás: építeni kell' A korszerű követelményeknek megfelelő, a munkás (egri munkás) igényeit is kielégítő lakótelepi és központi intézményeket. Kérdés: miből? Az világos, hogy igényes mozit, művelődési központot, könyvtárat társadalmi összefogásból a város nem tud megvalósítani. Sufnikat meg nem érdemes. Inkább „közművelődjünk” pincékben, padlásokon, lakótelepi házak alagsorában, amúgy is zsúfolt iskolákban, üzemi étkezdékben, vagy bárhol, ahol négy fal és tető van, de új sufnikat ne építsünk. Kár a kidobott pénzért. Fegyelmezetten tudomásul kell vennünk, az ország gazdasági helyzete nem engedi meg a „költekezést”. Várjuk hát meg, amíg meglesznek a feltételek, s akkor tegyük mellé segítségünket társadalmi munka, téglapénz és egyéb támogatás formájában. Ezért tartjuk Eger város köz- művelődési életének fontos és nélkülözhetetlen elemeként számon a munkahelyi művelődést. (Folytatjuk) Juhász Csaba • • Ot bemutató, 16 előadás Szegeden Július 23. és augusztus 21. között öt bemutató lesz, és összesen 16 előadást tartanak az idei szegedi szabadtéri já- játékon. Horváth Mihály, a játékok igazgatója keddi sajtótájékoztatóján elmondta, hogy július 23-án a Kodály- centenárium jegyében a Háry Jánossal nyitják meg a Dóm téri játékokat, Békés András rendezésében. A zenekart Kórodi András vezényli, a címszerepet Melis György, örzsét Mészöly Katalin alakítja. A Háry továbbiakban július 25-én, július 31~én és augusztus 8-án szerepel a programon. A tavaly nyáron vázolt program annyiban változik, hogy Brecht Weil: Koldusoperája helyett Verdi Trubadúrja kerül műsorba. Augusztus 13-án és augusztus 15-én Csajkovszkij Haty- tyúk tava című balettjét adják elő a Dóm téren a permi Csajkovszkij Opera és Balettszínház művészei. Az idén tizenkettedik alkalommal látogat el a Dóm térre a Magyar Állami Népi Együttes. Üj műsoruk címe: Lakodalmas. A közönség augusztus 18-án, augusztus 20-án és augusztus 21-én tekintheti meg műsorukat. A sajtótájékoztatón elmondták, hogy az ötnapos munkahét lehetőségeit kihasználva minden hét végén: pénteken, szombaton és vasárnap is tartanak előadásokat. A szegedi szabadtéri játékok iránti érdeklődést mutatja, hogy bár a teljes műsor még csak most kerül nyilvánosságra, 60 000 jegyet már elővételben megvásároltak. A Kézfogások, az Illyés Gyulától kölcsönzött cím, ami most fiatalok és öregek párbeszédének jelképe lett, intelem és kérdés is lehetne. Gondolnak-e a fiatalok az öregekre? Nem határolják-e el magukat az öregek a fiataloktól? Szük- ségszerűek-e a szakadékok? Mit tehet a két korosztály egymásért? Elégedettek lehetünk-e? Mire számíthatunk? De nézzük a tényeket. Hazánkban a nyugdíjasok száma kétmillió 200 ezer. A 75 éven felüliek száma félmillió. Ez a szám évente százezerrel nő. A teljesen egyedülállók száma 400 ezer. Ez a szám az ezredfordulóra — ha figyelembe vesszük a lakosság állandó csökkenését — félmillió lesz és növekszik a kórházi ápolásra szoruló tehetetlenek száma is. „A világ olyan lesz, amilyennek a fiatalokat neveljük” — mondja a tanárnő. Illyés Gyula arról beszélt, hogy az egészséges társadalmakban azért volt sok gyerek, mert nemcsak segített a munkában, de nyugdíjpénztár is volt. A paraszt- családokban 6—10 gyerek élt, segített a kisüzem fenntartásában, de össze is adott annyit,, amiből az öregek nem halhattak éhen. Bay Béla példája viszont arról az atyáról szólt, aki kérte fiát, hogy látogassa meg a kórházban. Kérésére meg is jelent, magához vette a betétkönyvet, azóta nem látták. Ki mondhatja el hát neki a példázatot: „Soha nem lehetnek olyan fontos dolgaid, hogy félrelökhetnéd magad elől dölyfösen a majdan rád is váró öregség gondjait. Hiszen, ha élni szeretsz és akarsz, -kimondatlanul is az öregkort elérni vágyói.” Fiatal bárki lehet, öreg már kevesebben. Én nem hiszem, hogy az öregkor betegség -lenne, az maga az aranykor, az élet -gyümölcse, és ajándéka, amikor az ember hosszú út után a hegytetőre ér. Sokan undok főnökökre, az eszközellátatlanságra gondolva nyugdíjas éveikben el is kerülik a régi munkahelyet, várják a nyugdíj első napját. Azok a kisdiákok, akik tanáraik ösztönzésére segítik a tehetetlen és 'betegeskedő öregeket, valóban példái lehetnek a megvalósult kézfogásoknak, de hovatovább kevesebb lesz az ilyen gyerek. Hol is vannak a gyerekek? A lakótelepek szürke veréb- fészkeiben legfeljebb hat embert fogadhat a boldog tulajdonos. Inkább alkalmasak a társadalom megosztására, mint összekapcsolására. A nagy szerzés megszállottái még a kommunális helyiségeket (pince, mosókonyha, szárító, kocsimegőrző) is saját céljaikra építik át. A lakótelep nem alkalmas a nagycsaládok összefogására. Gyerekek, szülők, nagyszülők kerülnek messze egymástól. Egy pillanatig sem tartom szívtelennek a fiatalok magatartását, hiszen munkájuk, tennivalójuk után sietnek, de a tehetetlenek és a betegek sorsával többet kellene törődnünk. Kissé morbid, de megszívlelendő a fiatal futószalagmunkás, Szényi Katalin megjegyzése a népesedési vitához (ÉS), aki szívesen összeházasodna fiújával, szívesen szülne gyerekeket, de hová szülje őket. „Miért gondolkodnak modem korunkban még mindig avitt kategóriában, amikor a modem technika tálcán kínálja a megoldást.” — A japán ipar robotokat állít be a termelésbe. „Az ipari robotnak nem keli lakást építeni, nem hőzöng, ha megdrágul a gyümölcs. Ö bent lakik a gyárban. Az ipari robot nem kéred zkedik el a munkából, hogy ügyes-bajos dolgait intézhesse, mert a munkán kívül semmi más nem létezik számára.” Nem mondja le- fittyedt ajakkal; „kevés a forint.” Azért is tetszetős ez a groteszk okfejtés, mert magában rejti az öreg robotokról való gondoskodást. Ha egy robotban egy alkatrész elöregszik, kicserélik, ha alkatrészhiány van, egy másikból kiveszik a még használhatót. így biztosítható a robotok halhatatlansága, nincs szükség állami és társadalmi összefogásra az öregek védelmében. Szép dolog, hogy az If jűsiá- gi Rádió fiataljai beszélgetéseket kezdtek az öregek megsegítéséről, látogatásokat szerveznek, emblémákat terveznek, de itt több mindennapi tettre, a nevelés minőségének megváltoztatására lenne szükség, a gonoszkodó hiedelmek eloszlatására is. Ostoba fiatalok mondják, hogy mi tartjuk el őket, elfeledve azt, hogy ezek az emberek egy életen át fizették a nyugdíjjárulékot, nem is szólva arról, hogy ami most a fiataloknak van, még intézmények langymeleg vizét is az öregek munkájának köszönhetik. És hogy mi a boldogságuk? Hallgassuk ennek a 74 éves kisnyugdíjas néninek a szavait: „Reggel rendbe hozom magam. Jó reggelt kívánok az égnek, a Földön élő jóknak, állatoknak, fáknak, növényeknek. Este elköszönök, jó éjszakát kívánva. Örülök, amikor éljön az este. Legjobb aludni — mondja nekem a csend.” Ebergényi Tibor Sándorréti utóhangok A hét végén nyitották meg Szolnokon a mozgássérültek I. nemzetközi fotó- és szines- dia-pályázatának anyagából készített kiállítást. Kollégánk, Kőhídi Imre fenti képe a mozgássérültek első találkozóján készült 1981 nyarán a Sándorréten — ezzel a diával a Szolnok megyei Sporthivatal különdíját nyerte el. Az igazi hepiend: a képen látható fiatal pár azóta — házaspár. Restaurálják a szixtuszi kápolnát * ■ ,'^f A festő Michelangelo Megdöbbentő lesz az eredmény (V/1.) 1508. és 1541. között festette az itáliai reneszánsz művésze, Michelangelo Buona- rotti a Sixtus-kápolnát. Az évszázadok során elpiszkolódtak a ragyogó színek. Most restaurálják a művet. Mielőtt tizenkét évre eltűnne az állványzat és függő- - nyök mögött a nagy mű egy- egy részlete, a japán Takas- hi Okamura lefényképezte az 1000 négyzetméternyi mennyezetet és falakat, melyeket 343 figurából álló bibliai jelenet borít. „Olyan ez, mint a holdutazás. Utána megváltozik a világ” — mondotta Gianluigi Colalucci professzor, a Vatikán mesterrestaurátora. És dr. Fafbricio Mancinelli, a római kúria műemlékvédelmi vezetője hozzáfűzte: „Megdöbbentő lesz az eredmény." A két szakértő felelős azért a munkáért, mely nemcsak művészettörténetileg az évszázad eseménye: azokat a freskókat restaurálják most, melyeket 450 évvel ezelőtt festett Michelangelo Bouna- rotti a római Sixtus-ká- polnában. Tizenkét éven keresztül. Az, hogy milyen lesz a Sixtus-kápolna mennyezete és oltárfala, az már látható Mátén és Eleazáron, ezeket a figurákat már restaurálták. A matt színek már erős-színes fényben ragyognak. „Most válik érthetővé” — magyarázza Mancinelli —, „hogyan lehetett az, hogy abban az időben sok művész, például Caravaggio, dicsérte a mester erős színeit és példaképének tekintette. Ez különösen az oltárfalra érvényes, mely az Utolsó ítéletet ábrázolja. Évszázadokon keresztül a tudomány megtévedt Michelangelo-tanítvá- nyok önkényes interpretációjának tartotta a korabeli másolatokat, mint például Daniele da Volterraét (ma Nápolyban Van). A XIX. században — és részben még ma is — a Michelangelo-in- terpretáció a matt, sötét színeken alapszik. Egyébként már befejeződött a vele való tudományos foglalkozás. Üjat már alig lehet mondani. Ez most meg fog változni.” Michelangelo festményei évenként turisták, művészeti és templomi zarándokok százezreit vonzzák a IV. Sixtus pápa (1471—1484) alatt épült kápolnába. Az otromba, építészetileg félresikerült építmény azóta a pápák házi kápolnája, ahol a konklá- vékat is tartották, az új pontifex választására. A hosszanti falakon Botticelli, Ghirlandaio, Signorelli, Pe- rugino, Pinturicchio — a végéhez közeledő korai reneszánsz toszkánai és umbriai mesterei — alkottak többek között olyan freskókat, amelyek már egyedül is megalapoznák a kápolna világhírét. A mennyezeten azonban Michelangelo (20 méter magasban) megfestette a mesterfreskót, az érett reneszánsz művét: 1000 négyzet- méteren 343 figura meséli el a teremtés és az özönvíz történetét. „A cselekvő Isten ilyen nagy ábrázolására Michelangelo mellett csak Johann Sebastian Bach a két passióban és Dante a „Pokolban” volt képes” — mondja Hárald Keller Michelangelo-kutató. (Következik: 2. A reneszánsz szupersztárja) A zenés irodalmi presszó évadzáró előadása Ruttkai Éva az egri Dobosban Ruttkai Éva két előadásával zárja idei, téli évadát az MMK és az egri Dobos cukrászda zenés irodalmi presszója. A népszerű művésznővel először délután 6, majd ezután este 8 órakor találkozhatnak az érdeklődők. A program közreműködője Szentirmai Ákos lesz, aki zongorán kíséri az elhangzó műveket.
