Népújság, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-03 / 52. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. március 3., szerda $• Fesztivál Egerben, avagy: A diákkabaré diadalma a fársángon Szekeres Károly a tanácsi apparátusban dolgozó fiatalok jövedelmi helyzetéről szólt a parlamenten Csokonai után szabadon így is megfogalmazhatnánk a február 26-i diákkabaré- fesztivál döntőjének hangulatát. Mosoly, majd halk kuncogás, végül mindent elsöprő nevetés és taps: mindez a kabaré diadalma. A sokszor elsiratott műfaj most a diákok között született újjá Egerben. Nem is akárhogy, kellemes meglepetést szerezve a nézőknek. Annál is inkább, mert aki megfordult már valamilyen évente rendezett diáknapon, tapasztalhatta, hogy a túlburjánzó szervezés és a sok megkötöttség elfakítja a fiatalos színeket. Itt azonban minden másként, frissebben ragyogott. Vajon miért? A kabaré műfaja sok szabadságot enged művelőinek. Belefér zene, tánc, jelenet... tulajdonképpen csak az unalom nem. S más szerve- zőelemre nincs is szükség benne, csak egy vonzó személyiségű konferansziéra, aki az egésznek keretet szab, összeköti a részeket. Oj ötletek merülhettek így fel, s a régebbiek is szebben csillogtak. A diáknapi fesztiválok egyébként is túlságosan komolyakká, „felnőttesekké” váltak, olyankor mintha a tantestületek szeretnék megmutatni egymásnak, hogy iskolájuk mire képes. A humor szinte ki is veszett belőlük. Nem csoda hát, ha az összehasonlítás a diákkabarénak kedvez. Persze ez nem jelenti azt, hogy ezután csak ez legyen és semmi más. Az új lehetőség jól kiegészíti a régit, sőt, ha a tanulságait figyelembe vesszük, fel is frissíti. A siker titka lehet az is, hogy a helyi kezdeményezőkedv, s nem a „felülről” plántált elképzelés volt most a szervező erő: az egri Kereskedelmi Szakközépiskola, Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskola és Diákotthon hirdette meg a versenyt, vált a szó nemes értelmében házigazdává. Tanácsi és KlSZ-tá- mogatással jelentős jutalmakat is oszthatott szét. A döntő eredményeit már ismertettük. Jól szervezett és pergő volt. Bartók Sándor tanár vezette, aki egyben az ötlet „szülőatyja”. Hat iskola, illetve kollégium mutatta be produkcióját és néhány egyéni vállalkozó. Sokszínű volt az összkép: a már ismert és sablonos fordulatoktól egészen a legeredetibb megoldásokig. De a legjobb elképzelés is csak kellő fellépéssel, érthető és szép beszéddel aratott sikert. A legjobbak- nál is előfordult ritmuszavar: nem érezték, mikor kell abbahagyni, hogy ne váljék vontatottá egy-egy műsor- szám. Mindez a színpadi szereplés ábécéje, csak a rutin, vagy az értő rendező segíthet megtanulásában. A legjobbakról még néhány szót, a többiekre is érvényes tanulságként. A „gárdonyisok'’ és a „dobósok" másféle — de egyaránt jó — összeállítást hoztak. A különbség inkább a nézőpontban volt. Mindketten megfeleltek a kabaré egyik törvényszerűségének. Szükséges ugyanis, Hogy egy-egy személyiséghez kötődjék a műsor. Nemhiába hirdették a század eleji Budapesten, a műfaj hazai bölcsőjében névhez kötötten a produkciókat. így tudták az emberek, mire számíthatnak, ha például elmentek Nagy Endre vagy Medgyasszay Vilma kabaréjába. Igaz, az egyik konferanszié, a másik sanzonéit volt, mégis megszabták az arculatot. A „gárdonyisoknál” három diák — főként Vidó László — találta ki és játszotta el szikrázó szellemességgel a produkciót. A „dobósok” azzal múlták fölül őket, hogy teljesebb, kidolgozottabb műsort hoztak, hiszen a diákokat tanár és jó rendező se- gi tette. Említhetnénk más összeállításokat az első és második helyezetten kívül, hiszen alig volt olyan, amelyikben legalább egy-két kiugró szereplő ne lett volna, habár átlelkesíteni az egészet nem tudták. Ebből ítélhető meg, hogy a kiindulópont jó volt, s később érdemes megyei — esetleg országos szintre terjeszteni ezt a vetélkedést. Az itt felbukkant tehetséges fiataloknak pedig minél több lehetőséget kellene biztosítani szereplésre, hogy tovább csiszolhassák képességeiket, minél szélesebb közönség örömére. Gábor László — Az elmúlt esztendő őszén megrendezett helyi fórumok jól szolgálták a fiatalok érdekeinek képviseletét, akiknek aktivitása jóval nagyobb volt, mint a korábbi ifjúsági parlamenteken. Sajnos, azonban néhányat nem készítettek megfelelően elő: hiányos, igénytelen beszámoló volt ennek a jele, s a fiatalok kérdéseire sem adtak a munkahelyi vezetők elfogadható, konkrét válaszokat. Néhol viszont éppen ifjú dolgozóink érdeklődése hiányzott — ekképp összegezte a tavaly szeptember— december közötti időszak tapasztalatait a tanácsi apparátusban és a megyei hivataloknál dolgozó fiatalok középszintű ifjúsági parlamentjén Markovics Ferenc, Heves megye Tanácsának elnöke. Az elmúlt hét végi fórumon az említett munkahelyeken dolgozó 465 harminc éven alulit 68 küldött képviselte, akik elsőként meghallgatták a megyei tanács elnökének az írásban előzetesen kiadott beszámolóhoz fűzött kiegészítését. Mint mondotta: a XII. pártkongresz- szus határozatában a tanácsok feladatává tette a színvonalasabb államigazgatási munkát. Ez azt is jelenti, hogy az állampolgárok ügyeinek intézésénél meg kell szüntetni az üresjáratokat, a nehézkességet, a lé- lektelenséget. Fontos szerep hárul az államigazgatásban dolgozókra a jogszabályok megtartásában és megtarta- tásában. Mindebből jelentős részt kell vállaljanak a tanácsi apparátusokban, illetve a megyei hivatalokban dolgozó fiatalok is. Markovics Ferenc szólt arról is, hogy a vezetés legalább kétévenként vizsgálja a fiatalok élet- és munka- körülményeit. Legutóbb tavaly szeptemberi ülésén tárgyalt arról, hogyan hajtották végre az ifjúsági törvényből adódó feladatokat. Eszerint javultak az apparátus ifjú dolgozóinak élet- és munka- körülményei, a továbbtanulás feltételei. 1974-től 177 fiatal kapott soron kívüli lakásépítési támogatást Bérezésük megfelel a jogszabályi előírásoknak. Kellően bevonják őket a közéleti tevékenységbe is. Az is a fiatalok munkájának elismerése, hogy 38-an dolgoznak vezetői beosztásban. A szóbeli kiegészítést követően a hozzászólók mindenekelőtt azt hangsúlyozták, hogy az államigazgatási tevékenység egyben politikai munka is, s ennek szellemében kell a fiataloknak is ellátniuk, teljesíteniük feladataikat. Szó volt a pályakezdők beilleszkedésének tapasztalatairól, mint Hartmann György, a füzesabonyi járási hivatal előadója mondotta: ahhoz, hogy a fiatalok elméleti tudása a gyakorlatban hasznossá váljék, főleg a régebbi munkatársak segítségére van szükség. A hevesi Szabó Sándor az államigazgatási szervek kapcsolatának, együttműködésének nehézkességére hozott fel példát. Horváth Bélának, a megyei tanács szervezési és jogi osztálya főelőadójának nagy tetszéssel fogadott felszólalásáról a parlament szünetében beszélgettünk. — Néhány témát tartok különösen fontosnak — foglalta össze mondandóját. — Valamennyi az apparátusban dolgozók, így a fiatalok helyzetével kapcsolatos. A munkaerővándorlás elsősorban a községi tanácsokat sújtja. A megoldás szerintem a helyi tanácsok ügyintézőinek jobb anyagi és erkölcsi megbecsülése lenne. A községekben a lakásépítési támogatás túlnyomórészt kamatmentességet jelent, holott az építeni szándékozóknak kezdetben éppen pénzre volna szükségük. Változtatni kellene a képesítési előírásokon is, hiszen például az Államigazgatási Főiskolán szerzett igazgatás-szervezői oklevéllel betölthető minisztériumi főosztályvezetői állás, B. kategóriájú szállodaigazgatói, járási hivatali elnöki munkakör, de igazgatás-szervezői vonalon városi tanácsnál is csak osztályvezető-helyettesi szintig juthat el a munkavállaló. Ez nagy ellentmondás. A jobb jogpropaganda érdekében rendszeresen tapasztalatcseréket, értekezleteket kell a jövőben tartani az ifjú jogalkalmazottaknak. A megyei tanács apparátusi KISZ-titkára, Domán György javaslatot tett az egyszeri döntések késedelmességének megszüntetésére, továbbá felhívta a figyelmet arra, hogy a dolgozók előre- menetele túlságosan is egy személytől függ. A hozzászólásokat követőén Markovics Ferenc részletesen válaszolt valamennyi kérdésre, javaslatra. Befejezésül a küldöttek egyhangúlag elfogadták a beszámolót és a kiegészítéseket, majd megválasztották azt a hét küldöttet, akik az oszágos fórumon képviselik megyénk tanácsoknál dolgozó fiataljait. Sz. Z. Gyöngyösi fiatalok az ülésteremben (Fotó: Kőhidi Imre) Szakmai „tréning” a vendéglátóknál Ne legyen megkülönböztetés a lakásépítési kedvezményben! A Márka presszó asztalánál — „pultosok”, felszolgálók ülnek. A lányok máskor hófehéren feszülő blúza most még vakítóbban szikrázik a sötét szoknya fölött. Nem mindennapi percek, órák — ami az izgatott beszélgetésből is kitűnik. — Te mit húztál? — kérdi az egyikük. — Jaj, kérlek, most ne faggass! — így a másik. — Mindjárt én következem. Vizsgadrukk, versenyláz az arcokon — pedig rég elmúlt az iskoláskor, zsebben a szakmunkás-bizonyítvány. Csupán amolyan házi számadásról van szó. Most, hogy' a csöndesebb szezonban akad egy kis idő, hát fölmérik: mit is tanultak, mennyit tudnak. Eldöntik: kik a legjobbak, legügyeseb- * bek. Ami éppen „tréningnek” sem rossz, hiszen az idén is jönnek majd a megyei, országos vetélkedők! — így képzeltem — összegezi véleményét a főutcai drinkbárból, az egyik szerződéses üzletből is eljött Kiss Franciska. — Tegnap az elméleti, politikai ismereteinkből „feleltünk”, ma pedig a gyakorlati próbatételen a sor. Megvallom, nem könnyű, mivel a feladat sze'rmt eladóként 15 perc alatt például süteményt kell csomagolni, gesztenyepürét készíteni, kávét főzni, számolni, „pincérként” pedig italpolcot összeállítani, italokat bemutatni, pezsgőt „frappi- rozni”, majd a kedves vendég — jelen esetben csupa tekintélyes szakember — elé vinni, amit kért. Szóval, alighogy elolvastam a tételt, máris melegem lett! Hiszen egy csomó dologgal egyszerűen nem foglalkozom, amióta csak a mostani munkahelyemen vagyok! Ám cseppet sem bántam meg, hogy a zsűri elé léptem! A szakácsok az Unicornis szálló konyháján ügyeskednek — annyian, hogy alig férnek az egyébként elég tágas helyiségben. A tornyos sapkák alatt izzadnak a homlokok, az arcok pirosabbak, mint a lábasokban, serpenyőkben sercegő finomságok. — Mit remekel? — kíváncsiskodom a legközelebb buzgólkodó ínyesmestertől, a gyöngyösi „Kedves” kisvendéglő séfjétől, Tóth Gábor- nétól. — Előételnek sonkaropogóst küldök, majd ezt csontleves követi daragaluskával. Utána libaaprólék lesz, s diós palacsintával zárom a sort... Egyébként mind a hét továbbjutott versenyző négyfogásos menüvel szerepel. Lesz annyi minden, hogy a bíráló bizottság talán végig sem tudja kóstolni ... ! — Maga melyiket választaná legszívesebben? — faggatom tovább. — Őszinte legyek? Nos, hát egyiket sem ... Jómagam ugyanis jobban szeretem akár a paprikás krumplit vagy az egyszerű lecsót is! Mit mondjak? A zsűri — valóban már az éteksor közepén abbahagyja a kóstolót. No, nem mintha bármi is nem ízlene, hanem mert sok, ami sok. Olyannyira „kidől” a sok derék „meós”, hogy a cukrászüzemből felhozott süteményekre, tortákra szinte már rá sem tud'fiézni. Pedig — mint Tímár András, az egri műhely vezetője fáradhatatlanul bizonygatja a különlegességek, alkalmi torták, csodás marcipánok között — a „gyermekei” ugyancsak kitettek magukért! Dr. Nagy Sándor, a Panoráma Szálloda és Vendéglátó Vállalat igazgatója elégedetten mondja, hogy érdemes volt a fiatalok kérésére figyelni a novemberi ifjúsági parlamenten. Igen hasznosnak látszik a szakma felelevenítése, sok erény és hiányosság előjön egy-egy ilyen versenyen. így a hibára és a kiemelkedőbb tudásra egyaránt jobban oda lehet figyelni. Ami föltétlenül a mindennapi munka színvonalának emelését. segítheti. Másrészt ezek a házi vetélkedők — amelyeknek mostantól hagyományt teremtenek — jól szolgálják a testvérvállalatokkal való együttműködést, barátságot is, miután a zsűrikből természetesen a szakma más cégeinek képviselői sem hiányoztak. Aztán eltelik még egy kis idő, amíg „felszáll a füst”. — Isten látja a lelkem — mentegetőzik az Unicornis mesterszakácsa, Herczeg József, — rá sem néztem a „gyerekekre” mégis az egyikük, Tezáts Endre bizonyult a legjobbnak. — A cukrászoknál az egri üzem fiatal dolgozója, Barta László, a felszolgálóknál a kazamatabeli Nagy Ferenc, míg a vendéglátó-eladóknál a gyöngyösi „Sport” presszóban dolgozó Orehóczky Beáta lett ugyancsak első, s a helyezéssel járó 1000 forintos jutalom boldog tulajdonosa. A versenyzők felkészítésében leginkább jeleskedő üzletnek felajánlott vándorserleg pedig szintén a Kazamatába került. Ám szeretnénk hinni, hogy az igazi nyertes — tényleg a vendég lesz! Gyóni Gyula (Tudósítónktól) Megyei ifjúsági parlamentet tartottak Egerben a fogyasztási szövetkezeti mozgalomban dolgozó fiatalok. Az elmúlt évek eredményeiről, problémáiról és a mozgalomban dolgozó fiatalok élet- és munkakörülményeiről dr. Molnár Ferenc MESZÖV-elnökhelyettes adott számot. A jelenlevő mintegy hetven fiatal a megye csaknem háromezer ifjú szövetkezeti dolgozója képviseletében vitatta meg a tett intézkedések eredményeit és a jövő legfontosabb teendőit. A vitából kiderült, hogy a fogyasztási szövetkezetek te. rületén dolgozó fiatalok jelentős részt vállalnak a feladatok megoldásából, de munkájuk elismerése számos területen elmarad. Különösen jelentős gond a lakáskérdés. A szövetkezetek lehetőségeiken belül lakásépítési kölcsönökkel, kedvezményes fuvareszközökkel igyekeznek segítséget nyújtani. Az igények azonban olyan nagy tömegben' jelentkeznek, hogy egy-egy igénylőnek csak 15—25 ezer forintot tudnak adni, ami a mai lakásárak mellett igen alacsony. Ugyanakkor az is gond, hogy a szövetkezetekben levő fizikai dolgozók és az állami vállalatoknál foglalkoztatott fizikai dolgozók között az állam is különbséget tesz. A felszólalók konkrét példával is bizonyították ezt: egy kétszobás, 55 négyzetméteres lakás építésénél az állami munkahelyen dolgozó fiatal, aki vállalati támogatást kap, 41 ezer forintot fizet saját hozzájárulásként. A szövetkezetekben dolgozó fiatalnak pedig hasonló feltételek mellett 75 ezer forint a befizetési kötelezettsége. Nehezíti helyzetüket, hogy a szövetkezetek nagy többsége ráadásul nem képes nagy összegű kamatmentes kölcsönöket adni fiatal dolgozóinak, így a lakásbefizetés összege kétszázezer forint körül alakul. Ezt pedig az új családot és otthont alapító fiatalok nem tudják előteremteni. Ugyanekkor megkülönböztetés nemcsak munkahely alapján van, mert a rendelet szerint megyénkben csupán Egerben, Gyöngyösön és Hatvanban kaphatják meg a fizikai állományú dolgozók a nagyobb kedvezményt. Változtatásra lenne szükség, hiszen a vidéken élő fiatalok nehezebb körülmények között végzik munkájukat, s számukra a modern lakás építése is egyre sürgetőbb. Talán a nagyobb segítség is kedvet teremthetne a fiatalok vidéken való munkavállalásához, illetve ottmaradásához. Szabó Lajos
