Népújság, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-14 / 62. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. március 14., vasárnap 3. Orvosok a háború ellen Beszélgetés Zsebők Zoltán orvosprofesszorral Egy nemzetközi orvosmozgalomhoz csatlakoztak március lZ-én, a magyar orvosok, a Magyar Tudományos Akadémián rendezett gyűlésen. Fiatal mozgalomról van szó, amelynek tagjai nem egyszerűen a békéért, a béke megőrzéséért, hanem kifejezetten a nukleáris háború megelőzése érdekében kívánnak cselekedni. E mozgalom időszerűségéről és jelentőségéről folytattunk beszélgetést dr. Zsebők Zoltánnal, a nemzetközi hírű orvosprosszorral. — Professzor úr! ön orvosként tanulmányozta egy esetleges nukleáris háború semmihez sem hasonlítható következményeit, emellett évtizedek óta tevékenykedik a békemozgalomban. Véleménye szerint mit tehet a magyar értelmiség a nukleáris háború megelőzéséért? — A magyar békemozgalomban nemcsak értékes hagyományokra támaszkodhatunk, hanem ezen felül tekintélyes intellektuális érték és erő halmozódott fel. Hogy mozgalmunk ne legyen a papucsban, fotelban ülő, a régmúltat rezignációval, nősz. talgiával szemlélő nagyapákhoz hasonló, ehhez az együttérző milliók aktív érdeklődését kell felkelteni. Az értelmiségnek azért tulajdonítok és szánok nagy szerepet a további munkában, mert az emberiség gyakorta nemcsak fehérköpenyes csodatevőknek nézi a tudósokat, hanem olyanoknak, akiknek a jövendőről szólva hitelük van. Ha elmondják és tudományosan dokumentálják a tudomány emberei mindazt, ami ellen küzdünk, ami fenyegeti a világot, ezt megértik az emberek egy olyan korszakban, amikor éppen a tudomány eredményeinek felhasználásával vált lehetségessé, hogy átlépjünk az egyik bolygóról a másikra... — De a tudomány tette lehetővé azt is, hogy elpusztítsuk a saját bolygónkat, s hozta létre azokat az eszközöket, amelyek nemcsak létünket veszélyeztetik, hanem egyúttal lehetetlenné teszik, hogy jobban éljünk ... — Igen, ez igaz. Elkeserítő, hogy milyen óriási szellemi erő, értékes anyag és munka hever ezekben az eszközökben haszontalanul el- prédálva az emberiség közös vagyonát. Hadd mondjak két számot. A legmodernebb harci repülőgép gyártási költségéből egymillió tonna gabonát lehetne venni az éhezőknek, és egy Trident típusú rakétákkal ellátott atomtengeralattjáró árának egy- harmadából megszüntethetnénk a Földön a maláriát. — Ez a tény is azok közé az igazságok közé tartozik, amelyet sokszor hangoztatunk ... — Sokszor, de nem elégszer. Sokszor elmondtuk, de nem elég alkalommal, hogy ma Európában kétezer-négy- százötvenkét interkontinentális rakéta százötvenezer nukleáris töltettel áll bevetésre készen. Épp így nem beszélünk róla elégszer, hogy ötszázöt stratégiai bombázó, huszonnégyezer harci repülőgép, kilencvenegyezer-két- százhetven tank és ötven- hatezer-négyszáz ágyú van készültségben. Elrémítő, döbbenetes számok, és még nem szóltam az ezernyolcvanhá. rom tengeralattjáróra szerelt rakétáról, és a földrészünket körülölelő négyezerötszáz hadihajóról. És a NATO 1979 decemberi határozata szerint ezt a borzalmas arzenált, további ötszázhet- venkét tökéletesített közepes hatósugarú rakétával akarják kiegészíteni... Világgá kiálthatjuk-e elég hangosan, hogy Európa szinte egyetlen nagy fegyverraktár lett, hogy egy meggondolatlan indulat lángra lobbanthatja világun. kát és temetővé teheti Európát. Világgá kell kiáltanunk, hogy az Európában ma készenlétben levő ötvenezer megatonnányi nukleáris hadianyag minden egyes európai lakos számára százezerszerese a halálos pusztító erőt képviselő robbanásnak! — Amennyire tudom, a professzor úrnak meggyőződése, hogy nem lesz nukleáris háború. Milyen jelentőséget tulajdonít annak, hogy éppen napjainkban, s hogy éppen az orvosk indítanak mozgalmat az emberiséget fenyegető tömeghalál megelőzése érdekében? — Az orvosok az átlagosnál nagyobb befolyással vannak a közvéleményre. Felelősségünk és lelkiismeretünk kényszerít az igazság kimondására. Terveink valóra váltása tekintetében valóban optimista vagyok. De éppen ezért kell a már eddig csoportosult és még meghívandó tagjainknak hitvallókként is hirdetni sorsdöntő óráink igazságát. Hirdetni kell, hogy ismét válaszúihoz érkezett Európa és a világ, s az embereknek hatalmában van dönteni a tekintetben, hogy a háború vagy a béke irányába haladjunk, s hogy nem egyes csoportok joga a döntés az enyhülés, vagy a feszültség fokozása kérdésében. Helyzetünk bizonyos tekintetben könnyű, hiszen a béke igazsága örökkévaló. Napjainkban az értelmes ember számára nem kétséges, hogy a háború semmire se megoldás, s aki mégis ezt állítaná, azzal meg kell értetni, hogy a háborúval keresni az emberiség jobb sorsát otromba és aljas hazugság, s aki háborút akar, az menlevelet kér olyan gyilkossághoz, melyben az egész emberiség az áldozat Azt kell hirdetnünk, hogy a béke igazsága tőmondatos igazság. Egyszerű és természetes, mindenki számára felfogható minthogy minden józan ember azt szeretné, hogy zavartalan békés évek jussanak osztályrészéül. És ez az igazság például az Allens- bachi Demoskopiai Intézet néhány héttel ezelőtti reprezentatív felmérése szerint a nyugat-németországi emberek között, tehát egy NA- TO-államban is tért hódít. Az értelmiség szerepét növeli, hogy egyre nagyobb azoknak a száma, akik etikai kérdésként kezelik a háború és béke ügyét Tehetnek-e egyebet a magyar orvosok. mint hogy élő lelkiismeretként továbbra is a béke igazságát és oszthatatlan, ságát hirdetik? (A. G.) Üj zajcsökkentő eljárás A munkahelyi zaj csökkentésére különleges hangnyelő elemek felszerelését kezdték meg a budapesti új Kossuth Nyomdában a Tatabányai Építőipari Szövetkezet dolgozói. A speciális burkoló szerkezeti váza üvegszállal erősített perforált gipsz, amelynek belsejét finom üvegfátyollal és salakgyapot réteggel bélelik ki. Az elem egyik felét alumínium fólia zárja. Az új burkolat elnyeli a zaj 85—90 százalékát. Nyugdíjas kisárutermelők? Növekvő érdeklődés a boldogi áfész szakcsoportok iránt Közel 20 ezer tojást vásárolnak fel az idén Boldogon. Nagy Margit minősíti a terméket (Fotó: Szabó Sándor) szakcsoportnak — világosít fel bennünket a telepvezető. — Éppen folyik az összeírás, hogy kinek, mennyi kell belőle, aztán majd ennek alapján jelöli ki a területet a közös gazdaság, mi pedig befizetjük a földterület használati díját. Az előbb százötven mázsa nyúlhúst emlegettem. Hozzáteszem, hogy növekedhetne ez a tétel, ha mindenki olyan intenzitással dolgozna, mint mondjuk Tóth István, aki húsz anyanyúllal tavaly is legalább hatszáz, súlyhatáron felüli nyuszkót hozott leadásra ... ! Boldogi kirándulásunk még néhány kisárutermelői fogást villantott fel, amelyek bizonnyal növelik majd mind a zöldségtermesztés, mind az állattenyésztés iránti vonzalmat a falu portáin. Az olyan sertéstenyésztő például, aki legalább három éve van szerződéses viszonyban az áfész felvásárlótelepével, decemberben minden kilogramm leadott hús után egy forint felárat kap. Legújabb fejlemény ugyanekkor, hogy a szakcsoporttagok, akik főfoglalkozásként zöldségesek, tenyésztők, ezen a réven nyugdíjalapot szerezhetnek. Az első fecske, az első érdeklődő már jelentkezett is, őszi Józsefné személyében... Moldvay Győző sítjuk a műanyag sátrak tartozékait, leginkább a fóliát, amiből az idén háromszáznyolcvan mázsányit adtunk el. A szerződéses termesztők negyvenszázalékos ártámogatásban részesülnek nálunk, a műtrágyát viszont csak árában adhatjuk mindenkinek. Szakcsoportunk egyébként igen jól felszerelt. Megtudtuk később, hogy jelentős húsmennyiséggel segíti Boldog és környéke — elsősorban Hatvan — ellátását a csaknem ötven tagot számláló sertéstenyésztő szakcsoport. Különösképpen sokat vállal magára a Kossuth utcából Vitai István. Tavaly harminckét állatra szerződött, erre az évre viszont száz sertés leadására állapodott meg a felvásárlóteleppel. És nemrég emelt fel hatvanegyezer forintot tizenhét jószág után. Persze, ahogyan Kovács József szavaiból kivenni, a szerződéses keretet bőven lehetne följebb srófolni, csak egyelőre kevés a férőhely. A házaknál jobbára régi, korszerűtlen ólak vannak. A ráérősebb, idősebb emberek körében ugyanekkor a nyúltenyésztés kapott lábra, már negyven tagot számlál ez az áfész- szakcsoport is. Hogy honnan a tartási kedv? Rohács Vencel, Tóth István egyaránt vallja, hogy viszonylag nem nehéz munkával lehet szép summa jövedelemhez jutni. Van, aki nyugdíja mellé háromezer forintot összekapar havonta, a leginkább olasz- országi exportra szállított tapsifülesekből. — Az idén százötven má- zsányi élő nyulat remélünk és a tenyésztési kedv növelése érdekében minden jelentkezőnek ötévi meghitelezésre nyúlketrecet adunk, továbbá különböző támogatásban részesítjük őket. Tápot vásárolhatnak nálunk, a Lenin Termelőszövetkezettől lucernaföldet bérelünk a Az eredmény — mutatja Tóth Sándor — gazdag töltelékáru a boldogi 14. számú önkiszolgáló boltban Idősebb asszony, Lukács Istvánná állít be a felvá- sárlótelepré. — Hoztam hetven tojást, mennyiért veszik át? — Egy forint negyven fillér darabja. > Futó Istvánná rendezi a papírmunkát, kész az üzlet. Most már nekünk is felvilágosítással szolgálhat. — Tavaly összesen harmincötezer darabot vettünk át az áfész-szakcsoport tagjaitól, illetve a boldogi baromfitenyésztőktől. Ennyi az idén is meglesz. Mint ahogyan mi igyekszünk kielégíteni a községben jelentkező csibeigényt. Tenyésztésre, háztájiba tizenötezer, vegyes hasznosítású hibridcsibére, ezerötszáz libára, kacsára szerződtünk az egri baromfikeltető állomással. Közben megérkezik Kovács József telepvezető, akinek a kezébe a felvásárlás valamennyi szála összefut, és aki a tenyésztőknek, termesztőknek szánt támogatás dolgában is tájékozott. A zöldséggel kezdjük a sort. — Messze földön híres a boldogiak szorgalma, így nem csoda, hogy már eddig 335 szerződőnkkel, csaknem Varga Péter kisállattenyésztő 45 sertés leadására kötött az idén szerződést tizenegyezer mázsa zöldség leadásában állapodtunk meg. Ehhez számíthatunk még harmincezer salátát, karalábét. Vezet a fejes káposzta és a paprika, különösen a töltenivaló. Hogy kiktől aspirálunk legtöbb portékára ? Árvái János, aki a Béke úton lakik, egymaga negyven mázsa paradicsomra, tíz mázsa hegyes paprikára, háromszáz mázsa káposztára szerződött. De Varga István, Kép es Lukács a Kossuth utcában fóliáznak vagy éppen szántóföldi zöldség j ük lesz igen szép tételben. Aki igényli, annak persze biztoAz üdülő helyettes vezetője, Kovács Tiborné Még a nőnap közeledtével — miért, miért nem? — a fiatal édesanyákra gondoltam. Azokra, akik — akár dolgoznak, akár gyesen vannak — pelenkát mosnak, etetnek, takarítanak, főznek, s amíg kicsiny a gyermekük, még egy moziba se igen tudnak elszaladni. Hát még üdülni,' nyaralni! Mert négyéves korig a kisfiúkkal, kislányokkal nem lehet kérni beutalót! Van azonban hazánkban négy olyan üdülő, ahová kimondottan kismamák utazhatnak gyerekeikkel. Hathónapos kortól, három évesig szól a kedvezmény. Hogy az apróságok se kerüljenek hátrányba, no és a mamák is pihenhessenek egy kevéssé. Egy ilyen üdülőt megyénkben is találunk. A Mátrában. A fiatal édesanyákra gondoltam tehát Mátraházán, amikor a SZOT-üdülők egyikében „fölfedeztem” a „gyes-es” épületet. Mert bár ez az üdülési forma több mint öt esztendős, még nagyon sokan nem ismerik. S anélkül, hogy reklámot csinálnánk a kismamák körében, éppen az érdekükben ismét bemutatjuk ezt a lehetőséget. Annál is inkább, mert az utóbbi időben több újítást bevezettek itt, bővítették a szolgáltatásokat. A mátraházi, volt vasutas üdülőben beszélgettünk Kovács Tiborné helyettes vezetővel. — Mindig telt ház van? Népszerű a „kismamás" üdülő? — Érdekes ellentmondás: reklám valóban nem kell Nagy a zsivaly a gyerektársalgóban neki, de az a tapasztalatom, hogy széles körben nem ismert. Nem is tudom, hogy például Heves megyéből jött-e valaki is az elmúlt években. Ez mindenesetre nem jellemző. Tizennégy helyünk van gyermekek, 22 a felnőttek részére. A főszezon tavasztól őszig tart, de télen sem tátonganak a szobák, a jó levegő mindig nagy vonzóerő. — Mit kapnak itt az édesanyák és a kicsinyek? — Körülmények olyanok, mint otthon. Azon igyekszünk, hogy a gyerekek ne érezzék: kizökkentek megszokott életvitelükből. Az étkezés jegyre megy, ám a teakonyhában bármi egyebet is tudnak főzni a kismamák: idevarázsolhatják az otthoni ízeket. A hozzávalót természetesen az üdülő adja. Bébiételt, konzervet, grízt, tejet, rizst, cukrot — tehát szinte mindent, ami az apróságoknak fontos lehet. Egyébként van egy újdonságunk is, amit ebben az esztendőben vezettünk be: a gyermekfelügyelet. Alkalmazkodva az üdülő programjához, amikor az édesanyákat kirándulásra, táncestekre invitálják, most már nyugodtan elmehetnek, hiszen a kicsinyekre szakképzett dolgozónk vigyáz. Mert a mamáknak is hiányzik a kikapcsolódás. A szobákban is megtalálható minden kényelem. Gyerekágy, külön kádacska, a „társalgóban” pedig mászó- kák, játékok. Nemrégiben felújították az épületet, s akkor a gyerekeknek külön fürdőrész készült, ahol megtalálható a mosógép is. Azok az édesanyák pedig, akik szülés után kicsit meghíztak, s szeretnék alakjukat visz. szanyemi, a most kialakított kondíció-szobában tornázhatnak. De nem unatkoznak itt az apróságok sem: jobb időben várja őket a rönkvár, a kis sportpálya, télen meg a kölcsönözhető szánkó. A tervek között szerepel, hogy — tavasztól őszig — gyerekkocsikat is biztosítanak a mamáknak, az erdőbeli sétához. — S mindez mennyiért? — „Nem titok” — világosított fel az üdülő helyettes vezetője. „Egy édesanya gyermekével két hétre ezer forintot fizet”. Van tehát egy ilyen üdülési lehetőség a Mátrában. Erdők között, szép környezetben, a gyógyító, pihentető levegőn. Lehet, hogy sokan nem ismerik, s jó lenne, ha mind több és több kismama eljöhetne ide gyermekével... Ezt kívánjuk a nőnapon is... Józsa Péter
