Népújság, 1982. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-13 / 37. szám
6. 23E3ES3 NÉPÚJSÁG, 1982. február 13., szombat Az új elnök rendeletére szabadon bocsátott politikai foglyok egyikét, Heikalt, Nasszer, volt államfő bizalmasát fid. vözli Mubarak (balra) (Fotó: UPI — MTI KS) Milyen napjaink Egyiptoma? Az új elnök, Mubarak első külföldi körútja kapcsán gyakorta teszik fel ezt a kérdést mostanában a megfigyelők. Kairóban köztudott volt Sza- datról, hogy reggelente hosz- szan és szívesen maradt ágyban. Előbb elolvasta az újságokat, megreggelizett, még sétált is egyet és csak ezután, tizenegy óra tájban látott munkához. Utódja már az első nap új munkastílust vezetett be az elnöki palotáiban. Tizenegy óráig éppen három megbeszélést tartott, egyebek közt a teljes kabinettel is tanácskozott... Természetesen, nincs két politikus, aki teljesen azonos módszerekkel kormányozna. Mubarak esetében azonban talán nem egyszerűen arról van szó, hogy a volt légimar- sall új seprő és mint ilyen, jól akar seperni. A kormány átalakítása A stílusváltás ugyanis több más területen is szembeötlő. Mubarak a többi közt megszüntette az egyesek által titkos kamarillának, vagy konyhakabinetnek nevezett elnöki tanácsadó testületet. Olyan nagy hatalmú személyiségektől vett búcsút, mint amilyen Szajed Maréi és Oszmán Ahmed Oszmán, akiknek gyerekei Szadat-lányokkal házasodtak össze. Mubarak a nagy testület helyébe igazi szakértőkből álló tanácsadó triumvirátust szervezett. Még fontosabbnak tűnik a kormány átalakítása. Kilenc poszton történt változás. E tárcák túlnyomó többsége gazdasági, pénzügyi jellegű. Az új miniszterek pedig egytől egyig tapasztalt Szakemberek, a kairói egyetem ismert professzorai. Amikor az új kormány megalakult, a megfigyelők árgus szemmel figyelték: megtarthatja-e bársonyszékét az a miniszterelnök-helyettes, aki közismert volt panamáiról, korrupciós ügyleteiről. Abdul Meguid menesztése sokak számára biztatás volt. Arra engedett következtetni, hogy az új egyiptomi elnök által meghirdetett kereszteshad járatot a korrupció és a nepotizmus ellen komolyan lehet venni. Reformok a gazdaságban Ha a gazdasági élet tisztasága Mubarak koncepciójának egyik fő tétele, a másik a gazdasági élet hatékonysága. Az infitah, a nyugati nyitás politikája a sza- dati évek alatt kétségtelenül átformálta, de nem kedvező irányban az egyiptomi gazdaságot. Ebben az időben a behozatal nagy részét fogyasztási cikkek alkották. A hitelek, segélyek pedig nem a termelésre orientált gazdaságot fejlesztették — egy olyan országban, ahol a lakosság évente egymillió fővel gyarapodik, s ahol ennek megfelelően évente 300 —400 ezer új munkahelyre lenne szükség. Mubarak a hatalomra jutása óta eltelt négy hónap alatt többször is és igen határozottan leszögezte: fontos gazdasági reformokat tervez. Ennek keretében, vissza kívánja szorítani az importot, hatékonyabb területekre próbálja átirányítani a külföldi beruházásokat és segélyeket, illetve azt is jelezte, hogy csökkenteni fogják az óriásira duzzadt állami szubvenciót. (Becslések szerint az állami költségvetés 30 százalékát fordítják az alapvető élelmiszerek árszintjének fenntartására. Most azt az elképzelést fontolgatják, hogy a szegények ingyenes élelmiszer-jegyeket kapnának. Ez ugyanis kevésbé terhelné az állami költségvetést, mivel az állami szubvenciót ezzel egyidejűleg megszüntetnék.) Együtt az ellenzékkel Érdekes új fejlemény: az ■új egyiptomi elnök e gazdasági reformok bevezetését úgy képzeli el, hogy a kormánypárt és az ellenzék előbb széles körű szakértői konferencián tárgyalja majd meg a tennivalókat. Más jelek is arra engednek következtetni, hogy Mubarak számít, támaszkodni igyekszik — mondjuk így — hivatalos ellenzékére. Az a csapkodás, amellyel a múlt év szeptemberében Szadat legkülönbözőbb politikai ellenfeleit igyekezett megzavarni, szétzilálni, lényegében felszínre hozta, hogy a 'belső ellenzék széles skáláin helyezkedik el. Mubarak e belső ellenzéket észrevehetően megpróbálja szétválogatni. A törekvés a belső frontok átrendezésére feltűnő módion nem terjedt ki a szélsőséges iszlám erőkre, ami valószínűleg nem annak következménye, hogy az iszlám-fanatikusok ölték meg elődjét. A távolságtartás oka inkább az, hogy a Szadat politikáját elutasító ezrek az iszlám fundamentalisták zászlai alatt gyülekeztek, s valójában ma már igen sokan tartoznak azok közé, akik — külső példák nyomán, sőt ezek biztatására — Egyiptomot is iszlám köztársasággá szeretnék átalakítani. Ma még természetesen nem lehet megjósolni, hogy az ország irányításában kitapintható változások menynyire hatnak majd e belső vallásos ellenzékre. Annak idején Szadat általában azt hangsúlyozta, hogy elődjének örökét ápolja, rövid idő alatt mégis hátat fordított a nasszeriz- musnak. Mubarak politikája más. Nem magyarázkodik, nem ígérget, egyszerűen csak nem követi a rossznak bizonyult régit. A változtatás igénye fellelhető bontakozó külpolitikai programjában is: első perctől készségét hangoztatta az arab világgal való újbóli együttműködésre, másrészt láthatóan normalizálni igyekszik a Szadat által mélypontra jutott szovjet—egyiptomi kapcsolatokat. ónody György „Csirkéket a rókára” Vasárnaponként James Watt a szentekhez fordul. Szülőföldjén, az Egyesült Államok Wyoming államában saját hivőcsoportja van. Egykori tanítója állítja, hogy .^különleges kapcsolatban áll az Istennel”. S ebben kell valaminek lennie, hiszen a tanító szerint Watt nemcsak úgy prédikál, mint egy próféta, hanem betegeket is gyógyít. Kétezer kilométerrel arrébb, az amerikai fővárosban viszont .egészen másként vélekedtek erről az emberről, aki „szent férfiúhoz” méltóan nem iszik, nem dohányzik, nincsenek) káros szenvedélyei. Udall képviselő: „Egy katasztrófa”. Peterson egykori delawari kormányzó: „Ördögi...” Tumidge, egy nagy környezetvédő egyesület elnöke: „Vészes ...” James Watt ugyanis, amikor éppen nem „Isten szolgája”, belügyminiszterként működik Reagan kormányában. ö felelős a szövetségi kormány földterületeiért, amelyek az Egyesült Államok összterületének mintegy harmadát teszik ki, az összes indiánrezervátumért, összeállította: Huppán Béla s valamennyi természetvédelmi körzetért. így aztán legalábbis meglepőnek tűnhet, hogy a washingtoni kabinetben senki nem gyűjtött össze annyi ellenfelet éppen a környezetvédők népes táborából, mint ő. Persze az Amerikában is akitív környezetvédők amúgy sem vártak sokat egy olyan kormánytól, amely fő • feladatául az ipar gyors fellendítését jelölte meg. De amit Watt hivatali idejének első évében tett, azt egyszerűen nem tudják megemészteni. „Félresöpri mindazokat az ideálokat, amelyeket az ország lakosságának túlnyomó többsége támogat” — foglalta össze a San Francisco-i „zöldek” vezére. Watt 1981 januárjában „villámháború” meghirdetésével foglalta el hivatalát. Először is a Carter-kormány- zat legtöbb vezető 'hivatalnokát kihajította a minisztériumból és a hozzá tartozó hivatalokból, aztán megvonta az állat- és növényvédelmi területek bővítésére szolgáló összegeket, ugyanakkor a levegőszennyezést büntető rendelkezéseken jelentékenyen lazított. Enyhítette az autóipart terhelő előírásokat, amelyek a kipufogógáz szintjét szabályozták, érvényen kívül helyezte azokat a rendszabályokat, amelyek a környezet védelmére kötelezték a szémbányászatot stb. Mindez természetesen nagy örömet szerez az ipari vállalkozóknak: nem kell olyan összegeket fordítaniuk a környezetvédelemre. A „zöldek” máris ezernyi példát tudnak felsorolni azokra a károkra, amelyeket Watt működése okozott. A szigorú környezetvédelmi szabályok lazítása, vagy egyenesen eltörlése Watt ellenfelei (sőt, elfogultnak éppen nem nevezhető európai sajtóorgánumok, mint például a nyugatnémet Stem magazin) szerint nagyon is céltudatos: elsősorban az olaj- és a nehézipar nagyvállalatainak kedvez. Nem véletlenül. A keménykezű -belügyminiszter hosszú ideje kivár ló viszonyban van olyan olajóriásokkal, mint az Amoco, a Gulf vagy a Phillips Petroleum. Hogy aztán éppen az effajja nagy cégeknek van a legtöbb hasznuk a környezet- védelmi rendelkezések -lazításából? Hogy példáiul Watt legelső intézkedései nyomán lehet ismét olajat vagy földgázt 'keresni a természetvédelmi körzetekben, vagy a nagy kaliforniai strandok-közelében? Mindéz akár véletlen is lehet. Bár a megátalkodott gyanakvó amerikai környezetvédők nem hisznek ilyen véletlenben. Ahogy mondják: „Ez olyan, mintha csirkék őrzését a rókára bíznák!” B. B. bája B.B. — azaz Brigitte Bardot — bája még mindig hatásos, és az állatbarátok sem tudtak neki ellenállni szerdán Párizsban: az egykoron a francia erotika jelképévé magasztosult filmsztár az „Állatvilág” című televíziós műsorban percenként egy elhagyatott kutyának talált új gazdát és új otthont. Háromnegyed óra eltelte után így 45 kutyával egészült ki az az állatsereglet, amelynek gondjait B. B. vállaira vette a filmezéstől való visszavonulása után. A sztár — aki az idén lesz 48 éves — a film után az állatok védelmének szenteli életét. 1977-ben megalapította a „Brigitte Bardot állatvédő alapítványt” ; látványos harcot vív a fókabébik könyörtelen mészárlása ellen, és különösen szívén viseli az elhagyott kutyák, a kipusztuláshoz közel álló állatfajok — az állatvilág kivetettjeinek sorsát. Saint Tropez-i — világtól elzárt — otthonában kutyáktól, macskáktól, teknősbékáktól körülvéve él. Volt idő, amikor egy szamarat is tartott maga körül. Amióta az elmúlt év őszén Görögország polgárai szocialista többségű parlamentet választottak, Hellasz minden korábbinál gyakrabban szerepel a világpolitika rivaldafényében. A változás ígéretével hatalomra került PASOK-párt azonban még adós a tömegek által igényelt belpolitikai és gazdasági reformokkal. Amikor ismét bizonyossá lett, hogy a korábbi közvélemény-kutatások eredményei valósak voltak, s a Pánhellén Szocialista Mozgalom, a PASOK a görög parlamenti választás abszolút győztese, a párt alapitó vezére, Andreasz Papandreu kijelentette: betartja a választási kampány során tett ígéreteit, a „görög néppel kötött szövetségét”. Az első hónapok természetesen kevés alapot adnak az új kormány mérlegének elkészítésére, mindenesetre tény, hogy a radikális változások helyett inkább csak tapoga- tódzó reformkísérleteknek vagyunk tanúi. INATO és EGK A PASOK külpolitikai programjának gerince a NATO-val és a Közös Piaccal való szakítás volt. A tavaly decemberi brüsszeli atlanti tanácskozáson Papandreu — aki a hadügyi tárca birtokosa is — -azt követelte a NATO-partnerei" től, hogy garantálják Görögország keleti határait is, azaz adjanak biztosítékot arra, hogy megvédik az országot török támadás esetén. Ezt a garanciát Athén nem kapta meg —, s Papandreu hazatérve kijelentette: Megkezdődött a szakítás a NATO-val. A kormányfő a többi között a görögországi amerikai támaszpontok felszámolását, de legalábbis a bázisok státusának újra tárgyalását sürgette. Ez azonban szintén várat még magára, csakúgy, mint annak végleges bejelentése, miszerint az USA ellenőrzése alatt lévő atomfegyvereket kivonták hellén földről. A szigettenger ügye A görög külpolitika számára a legfontosabb viszonylat a Törökországgal fenntartott viszony. Ez évtizedek óta a helyi háború kirobbanásának veszélyét rejti magában. Ankarában az utóbbi hetekben arra figyelmeztetnek, hogy a görög kormány a tengeri határok 12 mérföldre való kiterjesztésére készül. Ez azért húsba vágó, mert az Égei-tenger szigetei — némelyik a török part közvetlen közelében fekszik — Görögországhoz tartoznak. Törökország arra hivatkozik, hogy a felségvizek kiterjesztése lehetetlenné tenné a szabad hajózást a sziget- tengeren, s kikötőit elzárná. Szintén vitatott kérdés a két állam között az Égei- tenger vize alatt rejlő ásványkincsek (kőolaj ?) kiaknázásának kérdése. Különös jelentősége van tehát annak a Papandreu-bejelen- tésnek, mely szerint a térségre vonatkozó korábbi megállapodást, az ún. Ro- gers-tervet, semmisnek tekinti. Papandreu miniszterelnök azzal is ellentétbe került a NATO-val, hogy mind ez ideig nem volt hajlandó csatlakozni az atlanti tömb és az EGK szovjet- és lengyelellenes szakncióihoz: Azokat haszontalannak és károsnak minősítette. Igaz, rendkívül nagy a külső és belső nyomás a PASOK-kor- mányra, hogy változtassa meg álláspontját. Államosítás — válás A belpolitikai reformok útja még göröngyösebb Papandreu számára. Választási kampánya során monopóliumellenes lépéseket, államosításokat ígért. A januárban nyilvánosságra hozott gazdasági program azonban a magántőke „társadalmasításáról” beszél. Ez valamiféle ellenőrzési rendszert, illetve a munkavállalók korlátozott beleszólását jelenti. Belgazdasági kérdés a Közös Piacban vállalt görög szerep is. A PASOK korábban a kilépés mellett foglalt állást, mivel az EGK-tagság hátrányos a görög ipar számába, s nem hoz megfelelő hasznot a mezőgazdaságnak; sem. Most az EGK-n belüli különleges státus lehetőségéről tárgyalnak Brüsszelben. Görögországban a változás követelménye olyan kérdésekre is kiterjed, mint a családjog. Eddig a nagy hatalmú ortodox egyház ellenállása miatt nem létezett polgári házasság, és válás. A válás engedélyezése a Pa- pandreu-kormány számára fontos választói rétegek megtartását eredményezheti. Ugyancsak reformokat ígértek a közigazgatásban és az iskolarendszerben is. A PASOK-kormány bejelentette, könnyíteni akar a szakszervezetek korábbi szigorú állami ellenőrzésén. Az első száz nap után korai lenne ítéletet mondani Andreasz Papandreu kormányzásáról. A változások igénye és a reális lehetőségek között manőverezve próbálkozik az új görög politikával. Miklós Gábor Az ügyvéd ügye Richard Fairbanks, negyenéves washingtoni ügyvéd, aki Reagan csapatának viszonylag kevéssé ismert tagjaként, a külügyminisztérium kongresszusi államtitkáraként tevékenykedett, életének alighanem legnehezebb ügyét kapta. Noha nem rendelkezik közel- keleti tapasztalatokkal, ö lesz az elnök különmegbízottja a palesztin önkormányzatról szóló tárgyalásokon. (A Carter adminisztráció idején Sol Linowitz töltötte be ezt a tisztséget.) Nem ismerjük közelebbről Fairbanks egyéni képességeit, lehet, hogy azok magasan meghaladják az átlagot. Ismerjük viszont az ügyet, pontosabban: miként próbálnak kitérni egy igazi megoldás elöl, ezért — úgy véljük — nem a személyeken, hanem a politikán múlik. Nem valószínű, hogy Fairbanks csodát tehet — még a keleti csodák földjén sem. Igen, nincsenek közel-keleti tapasztalatai. Lehet, hogy ha lennének, akkor ezt az állást nem vállalta volna el? K. E. A. K.
