Népújság, 1982. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-13 / 37. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1982. február 13., szombat Fábri Zoltán új filmje Requiem A forradalom örök. Nemcsak a társadalmi: mindenki saját életében is megvívja a maga szabadságharcát. Azért kell megküzdenünk, hogy megszabaduljunk gátlásainktól és félelmeinktől, kilépjünk kamaszkorunkból. Hannover István, a film főhőse egy evezőstúrán döbben rá erre. Egy gyönyörű lány, Netti szépsége, természetessége gyógyítja ki élet- idegenségéből. Rosszkor. A születő „szép, új világban”, a személyi kultusz éveiben ép- penhogy papírízű „igazságokra” van szükség. Ezért kerül a földalatti kommunista mozgalom reménysége, a későbbi kerületi ifjúsági titkár az Államvédelmi Hivatal kezére, de még a börtönben is, haláláig reménykedik abban, hogy minden jóra fordulhat, s megpróbálja megosztani titkait egy arra érdemessel. Közös zárkába kerül egy fiúval, aki ugyanolyan emberi nyomorúságban él, mint ő, annak idején. Vagyis fél a testiségtől, a szerelemtől, nem ismeri a kiteljesedés titkait. Hannover félig agyonverve is Nettit emlegeti, a járását, testét, ölelését idézi. Amikor a fiú kiszabadul, megkeresi a halott cellatárs védőügyvédjét, aki minden rendszerben otthon érzi magát, tökéletes úriember. De lakásán csak annak feleségét, Hannover régi szerelmét: Nettit találja, aki szenved gyáva, konszolidált életétől. A film kettejük számadásáról szól. Lírai ez az alkotás. Fábri Zoltán, a rendező úgy ábrá-1 zol ja az ötvenes évek manapság sokszor felidézett törvénytelenségeit, hogy nem fogalmaz meg látványos féligazságokat. A történelmi háttér azért nem másodlagos: a szocializmus építésének „kamaszkora” zúzza szét itt két ember egymásratalá- lását, életlehetőségét. Hitelesebben ragadja meg így a kor ellentmondásait, mintha a politikai hatalom természetéről fejtene ki bombasztikus vagy egyoldalú nézeteket. Egyszerű, de nagyon szép történetet ültet át Fábri a film nyelvére. Örkény István rövidke novellája' jó alapanyagnak bizonyult számára. Azt ragadta meg az időszakban, amely az egyéb tanulságok mellett ma is lényeges számunkra. Azt mondja el, hogy sem a könyvekben leírt tudás, sem pedig a másodlagos élmények nem elegendőek: minden határon túl közeledni kell az embernek önmagához és másokhoz. A védőügyvéd hiába éli túl simulékonyságával Hannover Istvánt, nem kaphatja meg Nettit, a megváltás eleven szobrát', mert gyáva. De ez a nő a fiúé sem lehet véglegesen, hiszen neki saját életét kell élnie ezután, Hannoverét nem folytathatja. Mégis győzött a halálon túl is a vágy és az akarat: a csoda megismétlődött. A rendező szándékát jól szolgálják a színészek: Frajt Edit beszédes testén sokszor időz Illés György kamerája. Mégsem tolakodó ez a meztelenség: természetes módon szolgálja a mondanivalót. Elfogadható Gálffi László, Balázsovits Lajos és Kálmán György játéka is, bár az igazán kiemelkedő alakításokkal adós maradt ez a mű. Talán ez róható fel egyetlen hibájául, de az egész hangulata, művészi egysége feledteti, hogy nemigen hozunk magunkkal arcokat és gesztusokat, mikor kilépünk a nézőtérről. Gábor László ALBEE EGERBEN - KÉSÉSSEL Szolnokiak vendégjátéka — tanulságokkal Az amerikai álom és az est főszereplője, A nagymama szerepében Koós Olga (Fotó: Szoboszlai Gábor) Keresve sem lehetne az abszurd színház. lényegét jobb példán keresztül megvilágítani, mint éppen honi, magyarországi sorsán. Születésekor—jó néhány évtizede már — ebben a dramaturgiában egyesek nemhogy csak a nyugati világ dekadens távlatvesztését és bomlását vélték felfedezni, de még létezéséről sem voltak hajlandók tudomást venni. Homokba fúrt fejekkel próbálták bizonygatni igazukat, hogy amit ők nem látnak, mi pedig bemutatók hiányában nem láthatunk: az nincs. Az ilyen strucc(kultúr)- politika felett régen eljárt az idő. (Arról most itt ne essék szó, hogy sokak szerint a világszínház — amelynek perifériáján élünk — már túlhaladta ezt a „játékot”. A dolog igazi fonákságát az adja, hogy szerintük mostmár ezért nem is érdemes nálunk játszani e darabokat.) Milyen következményei lehetnek a hazai közönségre és a színházi szakmára nézve ennek az újabb késésnek, és hiánynak, most még nehezen lehetne megfogalmazni, de hogy káros hatásuk jelentkezik, annyi bizonyos. E gondolatot vetette fel először a Szolnoki Szigligeti Színház néhány nappal előbbi egri vendégjátéka, hiszen az egyik most bejutatott Edward Albee egyfelvoná- sosuk — Az amerikai álom — születése (1960) és első magyarországi premierje között több mint 20 esztendőnek kellett eltelnie. Az estnek azonban más fontos, és gyakorlati tanulságai is voltak. Melyek ezek? Az első és leglényegesebb: a szervezők (Ag- ria Játékszín) törekvésének ez a sikere, amely bebizonyította, hogy az egri—miskolci társulat kínálata bizony kifogásolható és hiányos. Műsorpolitikájuk a közönség egy el nem hanyagolható hányadát nem, vagy csak szegényesen elégíti ki. A szolnokiak szereplésének és a kivétel nélkül kitűnő művészek produkciójának máltó társává vált a helyszín: a Hámán Kató Megyei Üttörőház. A szakembereknek a mostani jó példa nyomán gondolkozniuk kellene, hogy vajon ez a kicsinyke terem a megyeszékhely hamarosan jelentkező színházi gondjait nem tudná-e enyhíteni. A Gárdonyi Színház tatarozása idején a már előbb említett réteg számára izgalmas estéket rendezhetnének itt is. Nagyon fontos és sikeres kezdeményezése volt a szervezőknek az, hogy a két előadás közötti szünetben a nézők találkozhattak a produkciók rendezőjével, Paál Istvánnal. A beszélgetés mindkét fél részére bizonyította, hogy a kölcsönös kíváncsiság, megbecsülés, egymásra figyelés nélkülözhetetlen részét jelenti a „színházra” nevelésnek. A művészek — Falvay Klári, Koós Olga, Győri Franciska, Orbán Tibor és Nagy Gábor kellemes, hangulatos és értékes szellemi kalanddal ajándékozták meg az egrieket - - a felsorolt tanulságokat csak ráadásul kaptuk... Szilágyi Andor Pitso a „kistanár” (Fotó: 'Kőhidi Imre) Koelane Pitso egyike a sokszáz diáknak, akik külföldről jött hazánkba tanulni. Néhány éve ismertem meg, amikor a debreceni egyetemre került. Szobatársak lettünk a kollégiumban. Tanévkezdéskor látva tanácstalanságát, meghívtam törzshelyünkre. Kedvenc kocsmánkban halászlét ettünk, s rá sört ittunk: kontinenseken és országokon átívelő kapocs. Keveset szólt, úgy hittem, nem érti eléggé nyelvünket. Tévedtem. Amikor elkezdtem kézzel-lábbal magyarázni, megmosolygott. Később oldódott csendessége, bár hallgatag alaptermészetű. Figyelte kusza életemet, rendezetlen dolgaimat. A maga lassú, de ha-,, tározott módját néha segített is. Ha ideges vagy feszült voltam a vizsgák, vagy a lányok miatt, leült mellém, és mesélt. Mesélt otU honáról, a Dél-Afrika közepén meghúzódó aprócska országról: Lesothoról. Beszélt ottani életéről, családjáról. Képeket mutatott: rajtuk unokatestvérei, testvérei. Egy felvételen öccse mosoly, gott, aki egy bányában dolgozik. Képeslapokon néztük a tájat, ahol élt, a hóval bprított hegyeket, a csodálatos vidéket, amelyről Dél- Afrika Svájcának nevezték el hazáját. Arra figyelmeztettek ezek a párbeszédek, hogy milyen nagy a világ, s mégse vagyunk benne társtalanok. Egy másik kontinensen is ugyanazok az érzések, gondolatok, mint. itt Közép-Kelet Európában. Végül reményeiről, hitéről is beszélt, arról, hogy milyen kalandos úton került hozzánk, pártja küldötteként. Tudja, hogy milyen hosszú lesz még a harcuk népe önálló, független létéért, de bízik a jövőben. Egy szót is megtanultam tőle, mikor ballagtunk hazafelé a Nagyerdei sétányon egy este: anyanyelvén a csillagot nalelinek hívják. Történelmet és népművelést tanult nálunk öt éven át. Most, hogy végzős lett, mit hoz a véletlen: a gyöngyösi Berze Nagy Janos Gimnáziumban „kistanár- kodik”. Kéthetes tanítási gyakorlatát teljesíti itt. Elsősöket és másodikosokat oktat történelemre. Amikor megtudtam, éltem a lehetőséggel és beültem az órájára a diákok közé. Érdeklődéssel és némileg szorongva hallgattam végig előadását. De nyugodt volt, mint mindig, és mosolygott a szeme. Vezető tanára, Sereg István is igazolta amit láttam: pontosan, lényeglátóan adja elő mondanivalóját. Jó útra- valót visz hát hazánkból, amelyet nagyon megszeretett. S bármilyen messzire it megy, barátokat hagy itt. Ha pedig éjjel felnézünk az égre, igaz, hogy mi a Gön- cöl-szekeret, ő pedig majd a Dél-keresztjét látja, mégis tudjuk egymás nyelvén, hogy az csillag, más néven: naleli... G. L. Már a második Szabó-film Oscarra jelölt magyar Hollywoodban csütörtökön befejeződött a Los An- geles-i Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia tagjai által leadott Oscar- díj—jelölő szavazatok össze- számlálása. Szabó István filmje, a Mephisto bekerült a jelöltek — az év legjobb öt külföldi filmje — közé. A legjobb amerikai film a jelölések alapján a Vörösök, amely John Reed amerikai kommunista újságírónak, a Tíz nap, amely megrengette a világot című könyv szerzőjének életéről szól. Bár a hollywoodi filmverseny elsősorban amerikai filmek vetélkedése, a magyar film az utóbbi években jól megkülönböztethetően jelen van az Oscar-díj odaítélésével kapcsolatos ceremóniákon. Szabó István jelölése az egyetlen idegen nyelvű kategóriában nem tekinthető meglepetésnek. A Mephistó- nak ősszel a New York-i filmfesztiválon és a sajtóban is nagy sikere volt. Egy éve pedig egy másik Szabó-film, a Bizalom szerepelt a jelöltek között. Az Oscar-díjat ebben a kategóriában tavaly a Moszkva nem hisz a film könnyeknek című szovjet film kapta. Függetlenül attól, hogy mekkora szerencséje lesz a Mephistónak, az Oscar-díjra való jelölése magában is rangot jelent a filmvilágban, s a két Szabó-film jelölése két egymást követő évben különleges rangot. Az utóbbi húszegynéhány évben öt magyar játékfilm szerepelt az Oscar-díj jelöltjei között, a magyar díjat azonban nem játékfilm, hanem egy rajzfilm hozta meg — Rófusz Ferenc A légy című filmje tavaly saját kategóriájában Oscart kapott. Kőzetbemutatók Szabadtéri kőzetbemutatókat rendez az idén egyetemi hallgatóknak és érdeklődőknek a soproni és a kőszegi hegyekben a Magyar Állami Földtant Intézet Sopronban székelő nyugat-magyarországi szolgálata. A budapesti, miskolci, szegedi egyetemek földtannal foglalkozó hallgatóit fogadják. A soproni földtani szolgálat a Keleti Alpok hazánkba átnyúló két nyúlványán húsz olyan kőzetfeltárást hajtott végre az elmúlt években, amelyek oktatási és idegenforgalmi célokra Is hasznosíthatók. A leendő földtani szakembereket és az érdeklődőket megismertetik az alpesi kőzetekkel. A szép természeti környezetben kialakított bemutatók a laikusok számára Is különleges látványt, hasznos időtöltést jelentenek. Az egyetemi hallgatók számára amolyan szabadtéri órát tartanak, míg az egyéb érdeklődőket inkább érdekességekkel, turisztikai élményekkel Ismertetik meg. Szolfézs* és népdalverseny Egerben Sok vélemény szerint a hosszú távú űrutazás nem tréfadolog. A mai kényelmes űrhajókban az ember elszokhat a fizikai aktivitástól, ezért nagyon fontos a testedzés, amelynek számos formáját ismerjük. Legjobb, ha mindennap foglalkoztatjuk izmainkat. Súlyos lélektani károkat okozhat a magány. Igaz, a nagyobb űrhajókban nincs ilyen veszély, de ezeken meg nagyon fontos az együtt utazók kiválogatása. Csak azok induljanak el hosszú távú űrutazásra, akik jól tűrik egymást, akik elviselik a másik kisebb-nagyobb rigolyáit. Nagyon fontos a rendszeres életmód, a rendszeresen végzett munka. Aki nem dolgozik — bármennyire is hihetetlen —, akár bele is bolondulhat, mert nincs ami kitöltse életét Segít elviselni a hosszú távú űrutazást ha nem szűnik meg a kapcsolat a rokonokkal, régi ismerősökkel, barátokkal, ha az utasok rendszeresen kapnak és küldenek levelet. Kell még némi vidámság és derűlátás, valamint az űrutazás értelmébe vetett hit. Mindenki könnyebben viseli el az utazás kellemetlenségeit, ha mindezekkel bír. Ha ezeket .az intelmeket megszívleljük, nagyon kellemes lesz, és akár nyolcvan évig is eltarthat utazásunk a Föld nevű űrhajón. Gőz József Módszere szerint dolgozik a világ zeneoktatásának nagyobb része és műveit a kontinensek hangversenytermeiben gyakran játsszák. A huszadik század neves zeneszerző, és pedagógus egyénisége, Kodály Zoltán születésének századik évfordulója alkalmából rendezik ma, Egerben, a megyei zeneiskolák szolfézs, és népdaléneklési versenyét. A délelőtt 10 órakor kezdődő versengés során a lőrinci, a gyöngyösi, a hevesi, a füzesabonyi, az egri és a hatvani „zenedék” tanulói két korcsoportban mutatják be produkcióikat a szakmai zsűri előtt. A centenáriumi rendezvény végén, délután értékelik az elhangzottakat és átnyújtják a legjobbaknak járó díjakat. Edénykiállítás Mindennapi edények címmel nyílt kiállítás pénteken Budapesten, a Fényes Adolf-teremben. Az üvegből, porcelánból, zománcból és cserépből készült főző-, tálaló- és tároló- edények bemutatója a Műcsarnok lakberendezési kiállítássorozatának folytatása. Az eddigiekhez hasonlóan, itt is hétköznapokon és ünnepen egyaránt praktikus, egyszerű és ízléses darabokat mutatnak be. Ezeknek a gyártására a vállalatok már felkészültek.
