Népújság, 1982. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-12 / 36. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. február 12., péntek 1. Szemlélet és gyakorlat Ideológiai munka a MI TAGADÁS, NEMRITKÁN ELŐFORDUL, hogy csodálkoznak ha valaki „átlagos” pártalapszervezetben az ideológiai munka felől érdeklődik. A kulturális vagy oktatási intézményekben magától értetődő — hallani ilyenkor a választ, — de ugyan miféle ideológiai tevékenység folyhat' egy forgácsoló üzemben, egy tehenészetben, vagy mondjuk a könyvelésben? Pedig ha csak egy kicsit is elmélyedünk az ideológia fogalmának értelmezésében, hamar rádöbbenhetünk, hogy ezek nagyon is színterei lehetnek. Hiszen az ideológiák egyáltalán nem valamiféle elvont nézetrendszerek, hanem olyan eszmék, amelyek közvetlenül vezérlik az emberek társadalmi cselekvését, meghatározzák a környezetükhöz fűződő viszonyukat, mindennapi magatartásukat. S ha egy párt- szervezet — működjék bármely területen — eleget kíván tenni rendeltetésének, akkor semmiképpen nem térhet ki az elől, hogy céltudatosan formálja saját tagjai, s a környezetében élő emberek gondolkodását, világszemléletét. Sőt, éppenséggel legfőbb teendői közé kell sorolja a szocialista eszmék szüntelen terjesztését, a párt politikáját meghatározó elvek széles körű, meggyőző elfogadtatását. Ennek a munkának fontos részét alkotja a politikai propaganda, az oktatás, a különféle tanfolyamok rendszere. Az is hasznos, és helyeselhető, ha a pártszervezet fórumain, a taggyűlésen, vagy a pártcsoport megbeszélésén olykor napirendre tűznek egy-egy elméleti-ideológiai kérdést, s elmélyednek összefüggéseiben. Ára aligha lenne helyes az ideol lógiai munkát csupán erre szűkíteni. Ez a munka ugyanis csak akkor hatásos, ha nem különül el a párt- szervezet tevékenységének egészétől. Rendeltetését éppen akkor tölti be, ha szorosan kapcsolódik a párt- szervezet előtt álló időszerű politikai feladatokhoz, segíti megoldásukat, mintegy „ideológiai hátteret” nyújt ehhez. A GYAKORLATBAN ugyanis nincsen olyan politikai tényező, amelynek ne lenne valamilyen ideológiai összefüggése. Gondoljuk csak el, hányszor mondjuk valamely probléma vagy feladat kapcsán, hogy ez „szemléleti kérdés”, vagyis a szemlélet befolyásolását, módosítását igényli. Hányszor emlegetjük különböző összefüggésekben az „emberi tényező” szerepét, utalva ezzel kapcsolatban az érintettek szándékára, törekvésére, az ügyhöz való „hozzáállására”. Márpedig ez utóbbiakat nagymértékben befolyásolja az az értékrend, amit az adott kollektíva tagjai elfogadnak, a helyesről és helytelenről, a követendőről és elvetendőről vallott felfogásuk. Világnézetükre, erkölcsi pártalapszervezetben felfogásukra tehát óhatatlanul hatni szükséges, ha az ilyen ügyekben el akarjuk érni cselekvő közreműködésüket, vagy valamilyen kérdésben a korábbi magatartás módosítására kívánjuk rábírni őket. Vegyünk csak egy olyan időszerű dolgot, mint az anyagi ösztönzés megjavítása, a teljesítmény növelését segítő differenciálás erősítése. Közismert, hogy ennek egyik legfőbb akadálya az egyenlőségről alkotott leegyszerűsítő felfogás, amely útját állja olykor égetően szükséges változtatások keresztülvitelének is. Előbre lépni ilyen esetben lehetetlen az ideológiai ráhatás, vagyis az egyenlőség helyesebb értelmezésének kialakítása nélkül. De utalhatnánk arra is, hány helyen szegik kedvét a kezdeményezőkész, vállalkozó embereknek a környezetükben uralkodó visszahúzó tudati beidegződések. Mint ahogy — más oldalról — a közösség ügye nem egy esetben szenved hajótörést, az egoizmus, az önzés, a közömbösség személeti-maga- tartási zátonyain. Mindez azt is jelzi, hogy az ideológiai munkát nem lehet uniformizálni, egy kaptafára húzni. Az adott párt- szervezet működési területén uralkodó konkrét állapotok döntik el, hogy mit helyezzenek előtérbe, mire összpontosítsák erőfeszítéseiket. GONDOS ÉS KÖRÜLTEKINTŐ elemzés nélkül mindez nem megy. A párt- szervezetnek mindig számításba kell vennie, hogy a különféle gyakorlati lépések, intézkedések miként hatnak a közszellemre, várhatóan milyen jellemvonásokat, felfogásokat erősítenek. Mint ahogy az ideológiai célok megjelölése során sem feledkezhet el soha a gyakorlati munka szükségleteiről. Mindezt a folytonosan változó viszonyok közepette nem könnyű megtenni, de- hát nem utolsósorban éppen ebben rejlik a politika művészete. Az ily módon felfogott ideológiai munka a pártszervezet egész kollektívájának az ügye. Ezért is szükséges a párttagok felkészültségét, képzettségét és ilyen irányú készségét szüntelenül növelni. Nem mond ellent ennek a kollektív felelősségnek, ha utalunk a képzettebb párttagok, az értelmiségiek különleges szerepére. Célszerű, ha ők az ideológiai munkával kapcsolatban állandó vagy időleges pártmegbízbatásokat is kapnak. A POLITIKAI SZÜKSÉGLETEIKBŐL kiindulva céltudatos szemléletformálás tehát szerves és elválaszthatatlan részé- kell legyen az alap- szervezeti pártmunkának. Minél tudatosabb és átgondoltabb ez az ideológiai munka, annál sikeresebben oldhatja meg egyéb irányú teendőit is a pártszervezet. Gyenes László JÉGTÖRŐK KÉSZÜLTSÉGBEN A TISZÁN. A tiszalöki telelőben állnak készültségben az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság jégtörő hajói. A „döngölőkkel” ellátott két négyszáz lóerős hajó az árhullám érkezése előtt kezd el dolgozni, hogy a Tiszalöki Erőműnél a nagy jégtáblák ne okozzanak károkat (MTI fotó: E. Várkonyi Péter felv. — KS) VERSENYBEN A BÉREKKEL IS Mi jöhet a „legnehezebb” után? A Csepel Autó egri gyára újra bizonyított „Kezdjetek teljes erővel, s a folytatásban mindig tegyetek rá egy kicsit... ! — efféle ajánlással fogott hozzá a Csepel Autó egri gyárának gárdája egy esztendeje, januárban kiszabott feladatai teljesítéséhez. Az igények ugrásszerűen nőttek, elsősorban az NSZK 11- cenc alapján gyártott ZF típusú váltók aránya lett nagyobb. Ez pedig minden korábbi típusnál magasabb minőségi színvonalat, több szakértelmet követelt. Autóbuszokba kerülnek az egri sebességváltók. Inkább csak a szakemberek tudják, milyen fontos részfeladatot teljesítenék itt, gyarapítva a mind többet exportáló Ikarus gyár sikereit. Az idei januárt azzal a tudattal kezdhették az üzemben, hogy az alapítás óta talán legnehezebb esztendőt hagyták maguk mögött. A feladathoz mérten nagy sikerrel; újra, ki tudja hányadszor bizonyítottak... Gyarapodás — nem létszámban A nagyvállalat 8,3 milliárdos termelési értéke nem jelenített növekedést, az egri gyár viszont csaknem 14 százalékkal adott többet a közös kalapba. Egyetlen dologban nem sikerült a tervet teljesíteni; nem tudták növelni a létszámot. — Annak is örülhetünk, hogy nem csökkent — mondta Demeter Pál, a gyár igazgatója. — Nálunk forgácsoló szakember a termelők 90 százaléka. Ismertek az utánpótlás gondjai, s ehhez mérten szervezzük a szakmunkásképzést. Nem lettünk többen. Igaz, növelnünk kellett a túlórák számát, de az egy normára jutó termelékenység is 26 százalékos fejlődést mutat. Erre joggal lehetünk büszkék, méltó alapnak tekinthetjük az idei esztendőkhöz. Nem könnyű látványos eredményeket elérni ott, ahol kizárólag „mások keze alá” dolgoznak, még ha oly fontos és nagy szakértelmet igénylő munkával is, mint a Csepel Autó egri gyárában. A termelési kapcsolatok dicsekvésre nem nagyon okot adó hagyományai meghatározóak ebben. Ami pedig még bonyolítja az érdekeltséget: egy vállalat részeként a munka eredménye, vagy éppenséggel eredménytelensége nem tűnik ki olyan élesen — mondjuk ki: — ösztönzően. A büszkeség érzése, amit az igazgató megfogalmazott, a teljesítményt látva, jogos. Jogos volt a bizakodó hangulat is az évkezdetet jelentő munkásgyűlésen. Jogos hát a kérdésünk is: mindez hogyan érezhető az elismerésben? Az idei csúcs Meglepő adat vezette elsősorban érdeklődésünket a gyárba: az idén a Csepel Autó üzemei átlagban 6 százalékos bérfejlesztést kapnak, az egrieknek viszont ennél jóval több jutott: 8 százalék a fizikai dolgozók, 6,6 százalék az alkalmazottak részére. A legnagyobb bér- fejlesztésre itt adott lehetőséget a vállalat. Meglepőek a számok, ha azt nézzük, hogy a gazdaság más területein bizony nem nagyon jut 4—5 százaléknál több. Ráadásul ez a pénz már ott van a februári borítékokban. Ha viszont a gyár eredményeit nézzük, egyáltalán nem meglepő. Sőt: a munkát előlegezték e bizalomhoz. — Nekünk igazodnunk kell a nagyvállalat igényeihez — vélekedett beszélgetésünkkor az igazgató. — Ki kell használnunk ugyanakkor az önálló döntéseinkben rejlő lehetőségeket. Fejlődésünk néhány mutatójára különösen figyelünk. Ezen a grafikonon például a technológiai veszteségeket jegyezzük: 1973-tól 62 százalékkal sikerült csökkenteni a veszteségeket. A pótidő, a selejt visszaszorítása, a munka minősége — itt várjuk a többletet, erre igyekszünk ösztönözni. S való igaz, a létszám ugyan nemigen nőtt, de például 1976 és 1980 között 115 dolgozó munkáját pótol, ták a veszteségek csökkentésével. „Végül csak sikerült” A szereidében Káló Márton vezető szerelő, a bérlistát írogatta át éppen, amikor találkoztunk. — Előfordult néhányszor, amikor azt mondtuk:* nem lehet bírni, túl sok, amit várnak tőlünk. A célfeladatokra túlórát kaptunk, amikor meg nagyon összejött, más területekről is irányítottak ide kisegítőket. Végül csak sikerül, és ez jó érzés. Ha kicsit később is, de megjöttek a teljesítményhez a bérek. Ügy tűnik szépen kapunk az idén. Szakáll József, brigádvezető: — A mi üzemünk 7,2 százalékot kapott. Az átlag nekem személy szerint azt jelenti, legalább két forinttal lesz több az órabérem. A forgácsolóknak még több jut; én nemigen emlékszem hasonló arányú béremelésre. / — Hogyan osztják fel a pénzt? — Az üzemben minőségi prémiumot adunk — mondta Káló Márton. — Aztán a szakmában eltöltött évek után is jár pótlék A munka alpján osztjuk fel a mozgóbért, csoportos elszámolással ösztönözve arra, hogy mindenki igyekezzen, — Sokan mondtak föl ta- valy? — Volt aki elment a pénz miatt — vette át a szót Szakáll József. — Én nem nagyon ismerem a kereseteket a szomszéd, hasonló üzemekben, 1959-től vagyok itt lakatos, de azt mondják, vainnak különbségek a rovásunkra. Most úgy hiszem, majd versenyben leszünk. Különben annyian jöttek is, ahányan elmentek, nem fogyatkoztunk. ★ Az idén „csak” öt százaléknyi többlet szerepel a gyár terveiben, úgy, hogy közben áttértek az ötnapos munkahétre. Körülbelül 25, millió forintért, főleg új foirgácso- lógépekkel egészítik ki a gépparkot. Fontos ez, mert tovább nő a korszerű termékek aránya, speciális teherautókba is készülnek majd váltók és mind többet kér az Ikarus is. A sebességváltó csak egy kis részegység az autóbuszon. Az egriek úgy tekintik: a legfontosabb... Hekeli Sándor MOST SZERVEZIK Ha már felépítettük... Évek óta rendszeresen folyik az épületek felújítása Gyöngyösön. Nagyobb gond: olyan céget találni, amelyik ezt a munkát el is végzi. Az idén majdnem hatvan lakás frissül meg a munkások keze nyomán. A mostani ötéves tervben a felhasználható pénzösszeg mintegy harminc százalékkal nőtt meg. Nem kellemes A tény, az tény: a legtöbb panaszt azoktól hallani, akiknek a lakásába bevonulnak a kőművesek, a víz- és gázszerelők Gyöngyösön. Azt még csak elviselnék valahogy, hogy a konyha és a szoba • olyanná válik, mintha éppen ostrom alatt állna az egész épület. Ez együttjár a munkával, jól tudják. Akkor háborodnak fel, mikor se szó, se beszéd, egy- szercsak eltűnnek a szerelők. Aztán napokig hiába várják őket. Ott táblából a család a kivésett falak riasztó látványának, a semmire sem való csövek előmeredő csonkjainak, á félig szétbontott kályhának a környezetében,'törmelékben, porban, piszokban és vagy vigasztalanul esik kint, vagy a szél is átfúj az egész lakáson, vagy mindent megdermeszt a fagy. Ilyenkor kezdik emlegetni az Ingatlankezelő Vállalatot. A legtöbbször időbe telik, mire kiderül, hogy a kőművesek is, a gázvezeték-szerelők is, a más szakmabeliek is — idegenek, Más cég alkalmazottai. Fő a feje miattuk az ingatlankezelő igazgatójának is, műszaki vezetőjének is, mert ugyan ott a szerződés, de... Ha pedig ki kell költözni átmeneti időre a megszokott környezetből, mindenkinek olyan érzése támad az idő múlásával, hogy „ennek már soha sem lesz vége”. Aki még nem próbálta, ne is legyen rá kíváncsi, mi az a lakásfelújítás. Növekvő összegek Egy időben csak építettünk. Büszkén emlegettük a statisztikai adatokat: ennyi lakás, ennyi millióért, ennyi régit bontottunk le. Gyöngyösön ötévenként általában kétezer lakást illett tető alá hozni. A szükségesnél jóval kevesebbet törődtek a már meglevő épületekkel. Ahol hozzáfogtak a korszerűsítéshez, a felújításhoz, ott aztán elkezdődött a panaszok sora. Néhány évvel ezelőtt változott a helyzet. Ahogy máshol, a mátraalji településen is rádöbbentek, hogy az értékek megmentése is lényeges. De a pénz és a vállalkozó...? Lett ez is, az is. — Aránylag kedvező a lehetőségünk — hallottuk Tóth Jánostól, az Ingatlankezelő Vállalat igazgatójától. — Ebben az évben pontosan ötvennyolc lakást korszerűsítünk. Erre a feladatra két és fél millió forinttal rendelkezünk. A korszerűsítés azt is jelenti, hogy bevezetjük a gázt a lakásokba. — Milyen mértékben képesek az állagmegőrzéssel törődni? — A lakóépületek zömmel fiatalok. Az állagmegőrzésre elegendő pénzünk van. Ide tartozik az a tény is, hogy a régebbi házaknak a nyolcvan százalékát már rendbehoztuk. — Mennyire tudják a szükséges karbantartást önerejükből elvégezni? — Most szervezzük olyanná a tmk-részlegünket, hogy az esedékes és szükséges karbantartás ne legyen a gondunk. A tél is Gyöngyösön nagyon kevés már az olyan lakás, amelyekben a meleget ilyen- olyan kályhák adják. A tél tehát gondja az Ingatlankezelő Vállalatnak is. — A hosszantartó kemény hidegek idején sem volt fennakadás a távfűtésben. Néhány helyen kellett légtelenítenünk. Az előfordult, hogy egy-két szélső lakásban hűvösebb volt a belső hőmérséklet, mert annakidején a beszabályozást nem végezték el. — Mit tesznek a korrigálásért? — öttagú ellenőrző csoportot szerveztünk. Tervünk, hogy minden lakásban megmérjük a hőmérsékletet, az épületen belül szinte azonos időben. Csak így tudjuk a szükséges korrigálást elvégezni. — Van külön nappali és éjszakai hőmérséklet, van „ünnepi” fűtés, és van „zor- donabb” és „jobb szívű” fűtő? — Az átlag hőmérsékletnek kell húsz foknak lennie. Ezért éjszakára csökkentjük a meleget. Külön ünnepi fűtés, akár karácsonyi, akár szilveszteri: nincs. A fűtők között azonban létezik különbség, hiszen ők is emberek. A szakmai ismereteik fokozásával szeretnénk azt elérni, hogy valamennyien azonos színvonalon végezzék a hőszolgáltatást. Javaslat Sokszor kérdeztem már: miért terveznek olyan épületeket nálunk, amelyek nem a mi éghajlatunknak felelnek meg. Itt vannak a csupa üveg külső falak. Alattuk a lécekből összeeszkábált lábazatok, amelyek akaratlanul is csodálatos gyors légcserét idéznek elő. A loggiák nemcsak keskenyek, tehát azokra a családnak kiülni nem lehet, hanem teljesen fölöslegesek is. Nyáron, nappal mint a kemence, valamennyi. Ha lemegy a nap, évenként alig egy-két estén van olyan hőmérséklet, hogy pléd nélkül ki lehessen telepedni rájuk. — Újítási javaslatom az, hogy a loggiákat eltolható üvegablakokkal szereljék fel. — Egészen biztos, hogy előnyösen változtatná meg a lakások mindenkori hőmérsékletét, valószínűleg nagyon sok energiát is meg lehetne takarítani így, de ez a megoldás nem tőlünk függ, hanem a tanács műszaki osztályától. Ja, igen. Egy nagyon fontos dologról elfeledkeztem: a városképről. Hogy melyik városképről? Arról, amelyiket az unalmasan egyhangú épületek kennek országszerte szürkévé és jellegtelenné? Miért, van másfajta is? Hogy a loggiás, csupa üveg, csupa léc külső falak semmire sem jók, hogy nyáron, télen egyaránt csak használhatatlanok? Ezt mifelénk nem szabad így mondani. Tabu. Szent tehén. Valakik, valahol (csakis ott, „fenn”), ha egyszer- azt nyilatkozták, hogy..., akkor..., mindenki másnak hallgass! Mégsem reménytelen az ügy. Évtizedek múltán már ki merjük jelenteni, hogy az egyhangú lakótelepek nem „emberléptékűek”. Húsz év múlva talán a loggiák ügyében is... Az újítási javaslatom addig is fenntartom. Teljes tisztelettel és „oktalan”, nem szűnő reménykedéssel. G. Molnár Ferenc
