Népújság, 1982. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-12 / 36. szám
4. :iiiL :l Jij NÉPÚJSÁG, 1982. február 12., péntek Kerámiák Frankfurtba Minden évben — tavaszon, ként — Frankfurtban rende. zik meg a legnagyobb európai ajándékvásárt, amelynek rendszeres résztvevői a mezőtúri fazekasok. Ezekben a napokban százötven darabból álló népművészeti mintakollekciót indított útnak a Mezőtúri Fazekasok Népművészeti Háziipari Termelőszövetkezete Frankfurtba. Kan. csóikkal, vázáikkal, bokálya. ikkal, gyertyatartóikkal újabb vevőket szeretnének szerezni. A képen: készülnek a kancsók, gyertyatartók (MTI fotó — Csikós Ferenc felv. — KS) Még lehet jelentkezni I Kitüntetett akadémikus A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége Kónya Albert akadémikust a Népek Barátsága Érdemrenddel tüntette ki. A kitüntetést Valerij Muszatov, a Szovjetunió budapesti nagy- követségének ideiglenes ügyvivője adta át csütörtökön a nagykövetségen. Az ünnepségen jelen volt Szent- ágothai János, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Kónya Albert e kormánykitüntetést a dubnai egyesített nukleáris kutatások intézetében az elementáris részegység, valamint a nukleáris fizika terén végzett kutatásokban és a szocialista országok közötti tudományos-technikai együttműködésben elért eredményeiért kapta. Gyógyulás iskolapadban Gyermekszanatóriumi SZOT-üdülés Kőszegen, Vajtán Az általános iskolai tanulók részére a négyhetes gyermekszanatóriumi SZOT- üdülés először tavaly októberben kezdődött. Valószínű, hogy a szülők, az iskolaorvosok és a tantestületek még nem ismerik eléggé ezt a lehetőséget, ugyanis üdülőink kihasználtsága még nem teljes. Pedig igen sok mozgássérült gyermeknek a vájtál" beutalás, továbbá a légzőszervi betegségekben szenvedő kisgyermekeknek a kőszegi gyermekszanatóriumban eltöltött idő kedvező hatású lenne egészségére, közérzetére. A 28 napos turnusokban működő, 8 osztályos SZOT-gyermeküdülők közül tavaly ‘felújították a kőszegi és a vajtai kastély- épületet, mintegy 25 millió forintos költséggel. A korszerűsítés az egészségügyi követelményeknek megfelelően történt. Mindkét helyen tornaterem is létesült. Csoportonként a kőszegi szanatórium 150, Vajta 140 gyermeket fogadhat. A beutalás időtartama 4 hét, indokolt esetben 8 hétre, sőt még 12 hétre is felemelhető az ott tartózkodás ideje. A 28 napos turnusra érvényes beutaló jegy ára csak 500 forint. Ennél többe kerül a gyermek élelmezése is, mivel naponta ötször étkeznek. A szanatóriumban a gyermekeket több ágyas szobákban helyezik el. Az általános iskolás fiúk és lányok közül valamennyi korosztály beutalható. Elsősöknél az iskolakezdés, nyolcadikosoknál pedig a.- pályaválasztás miatt nem ajánlatos. A gyermek üdülő-szanatóriumok hat-hat tantermesek, így 25 —25-ös létszámú osztályokat is tudnak fogadni. A kis beutaltak viszik magukkal tankönyveiket, munkafüzeteiket, és íróeszközeiket. Heti 18 órában képzett pedagógusok oktatják őket. A testnevelés, rajz. és az ének gyakorlására a szabadfoglalkozások keretében kerül sor. A szülőknek nem kell aggódniuk, hogy gyermekük "elmarad a tanulásban, mert az általános iskolák tantervéhez igazodva tartják meg az órákat. Az üdülő-szanatóriumok tantestülete a gyermek távozásakor értesíti az iskolát az itt szerzett osztályzatokról. A gyermekek kiválasztása egészségi állapotuk és szociális helyzetük szerint történik. Az iskolaorvos, a körzeti gyermekszakorvos, a szülő vagy a pedagógus javaslata alapján történik a beutalás. Az orvosi javaslatot a Szabadság-hegyi Gyermek Gyógyintézet (1531 Bp. Mártonhegyi út Pf. 31.) részére kell megküldeni. Majd a jelentkezéseket a SZOT Üdülési és Szanatóriumi Fő- igazgatósága bírálja el. A SZOT-tól a szakszervezeti központokon keresztül valamennyi szülő munkahelyi alapszervezete kapja a beutalót, a hozzácsatolt tájékoztató anyagokkal együtt. Nagyon fontos, hogy a hozzátartozók ezeket az anyagokat figyelmesen tanulmányozzák. A gyermekek igazolást visznek az üdülőszanatórium, ba arról, hogy nem fertőző betegek és környezetükben sem fordult elő ilyen eset. Szülői kísérettel és ingyenesen utaznak. A kísérő az útiköltséget utólag elszámoL hatja a munkahelyén működő társadalombiztosítási kifizetőhelyen. Kik részére ajánlott a kőszegi szanatórium? Különösen két betegség, az asztma és a bronchitis gyógyítására kedvező a por- szegény kőszegi levegő. A gyógyulást még elősegíti a gyógytornáztatás is. A hörghurutos gyermekek részére aerosolos terápiára is van lehetőség. Kik utalhatók be Vajtára? A gerincferdüléses, az utókezelést igénylő baleseti sérült, valamint azok a gyermekek, akiknek valamilyen ok miatt rendszeresen gyógy- tomázás szükséges. Nagyon fontos, hogy csak olyan mozgássérülteket utaljanak be, akik a háromszintes kastélyépületben a lépcsőkön segítség nélkül is tudnak járni. Az üdülő-szanatóriumokban a gyermekek nemcsak tanulnak és gyógyulnak, — a szabad idős programjaikat kirándulás, játékok, különböző kulturális és sportrendezvények teszik változatossá. Könyvtár, a klubban tévé, lemezjátszó is a kis vendégek rendelkezésére áll. Még lehet jelentkezni mindkét üdülő szanatóriumába, csoportba. Indulás: március 5- én. Bányai János Halló, halló... A telefon életünk gyorsítója, bosszantója, idegesítője, nélkülözhetetlen tartozéka. Ha van — baj, ha nincs, imég nagyobb. — Halló! Főiskola? — Nem kérem! Ez egy magánlakás. Máskor jól nézze meg, hogy mit tárcsáz! Felébresztett. — Szent ég! Még ilyenkor is alszik... Mert ugye telefon nélkül nehéz az élet. — Halló! Posta? Egy vidéki számot kértem sürgősre. — Megnézem kérem. Egy kis türelmet! És máris beszélhetünk rokonunkkal, hivatali társunkkal, az édesanyánkkal, vagy éppen azzal, akivel akarunk. Bizony, a mi felgyorsult életünk nem képzelhető el telefon nélkül. Cseng a telefon. — Tessék. — Jó napot kívánok. Lenne egy kérésem: Mérje meg a telefonzsinórja hosszát, szorozza meg kettővel és ossza el néggyel. — Szemtelen disznó! — Nekem mondja? Szörnyű! Csak ez a francos telefon ne lenne a világon. Ez keseríti meg az ember életét. A telefonbetyárok... Valaki egy hivatali szobáiban panaszkodik. A baját, a problémáját szeretné kiteríteni. Ha segíteni lehetne! Szól a telefon. — Már megbocsásson! Tovább beszélgetnek. A panaszos éppen sírni kezd. Telefon. — Á, Jancsikám te vagy az? Jó, öregem, majd meglátjuk... — Tessék csak kérem nyugodtan folytatni! Sajnos a telefonokkal egy ilyen hivatalban számolni kell. Bizony, így van. Napi harminc hívás. Csak az vígasztal, hogy a hölgyeknek a központban napi háromszáz. És kibírják. A sok türelmetlenséget, az indokolatlan bosszantásokat is. Mert ugye, ők nem tehetőek arról, hogy... — Halló Ági! Te vagy az? — Én drágám. Koszi, hogy felhívtál. — Megyünk ma moziba? — Hia te akarod... Tudkxl, érted Ágikéin, érted... Vannak ifjú párok, sőt házaspárok, akik esküsznek rá, hogy az ő boldogságukba nagymértékben besegít a telefon. Gratulációk, randevúk, veszekedések, egyszóval... — Halló Moszkva! Igen, Moszkvát kérem. Te vagy, Jancsikám? Köszönöm, mi jól vagyunk. A gyerekek is. Jancsika beteg volt ugyan, de már nem fáj a mandulája. Csomagot küldjünk? Csigatésztát. Értem. Csókolunk valamennyien. Várunk haza! A világgal köt össze minket a telefon. Szeretteinkkel, ellenségeinkkel, barátainkkal. Akinek van, sokszor bosszúsár got okoz, akiknek nics, az a bosszúság. Ma már megyénk sok-sok lakásában ott van a telefon. Akinek nincs, majd lesz, várjon türelemmel. Bosszúságára vagy örömére? Szalay István Még két est a Dobosban , A Megyei Művelődési KöZr pont és az egri Dobos Cukrászda közös zenés irodalmi presszó sorozatának még három vendége lesz. Legközelebb február 15-én, hétfőn este 8 órától, Esztergályos Cecília és Kovács P. József érkezik Egerbe. Műsorukat délután 6 órától a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskolában is megtekintheti a közönség. A presszó utolsó produkciójára március 4-én kerül sor. Ekkor Ruttkay Éva előadóestjét hallgathatják meg az érdeklődők. N. Jelin—V. Kasajev: Én és Igor a cirkuszban láttuk meg őt, s mint mondják, első látásra beleszerettünk. A nyolcadik sorban ült, s fentről jól láttuk gesztenyebarna haját és finom arcélét. — Te, ez igen, ez egy klassz nő! — vakarta meg távcsövével a tarkóját Igor. — Hogy kellene megismerkedni vele? — Menjünk oda hozzá a szünetben — javasoltam. — Á, az nagyon nagy pimaszság lenne — háborodott fel Igor. — Csak úgy, ukmuk-fuk, minden indok nélkül odamenni egy ismeretlen nőhöz.,.. Ez egészen alpári módszer... — Már miért lenne alpári ? — formed tem rá? — A cirkuszban nincs helye kimértségnek, merev udvariasságnak. Sőt, ez a hely azért is kitűnő, ha tudni akarod, mert közvetlen, oldott hangulatot teremt, feloldja a feszélyezett- séget, a gátlásokat. Maradj, ahogy gondolod, én megyek. — Menjél, csak, rajta! De figyelmeztetlek, ez nagyon illetlen dolog! Amint a légtornászok befejezték a számot, s a műsorvezető szünetet jelentett, kihúztam a zsebemből a tollat és a noteszt, s odamentem a gyönyörű, ismeretlen nőhöz. — Bocsásson meg, kérem, miért szereti ön a cirkuszt? Mi a neve, foglalkozása? A lány csodálkozva, megdöbbenve fordult felém. — Elárulná, miért érdekli az magát? — Tudja,... — s komoly, elgondolkozó arcot vágtam — szociológus vagyok. Felmérést végzünk, többek közt vizsgáljuk a cirkusz nézőinek összetételét. Érdekel bennünket a nézők átlagéletkora, foglalkozása, címe és más adatai... — Hm — mosolyodott el bizalmatlanul a nő. — És miért éppen velem kezdi? — Nem egyedül vagyok, egy egész csoport végzi itt a felmérést — vágtam közbe fellelkesedve —, s ezt a sort véletlenül rám bízták... — Ki bízta magára? — A felmérés vezetője. Ott ül ni, látja? — s kezemmel a távolban alig látszó Igor felé mutattam. — Hát ha egyszer így van — egyezett bele a nő —, akkor végezzék csak a munkájukat. De kezdje a sor elején, ne a. közepén! — Ügy gondolja? — kérdeztem zavartan. — Igen — felelte határozottan —, úgy logikusabb, nem? Ezek után nem maradt más, minthogy a kérdezős- ködést a sor elején, a lépcső mellett ülő idős férfinél kezdjem. Az úgy megörült nekem, mint társalgó partnernek, hogy öt percet elrabolt tőlem, s alig tudtam megszabadulni tőle. A szomszédjánál kellett folytatnom. — Szociológus vagyok — mutatkoztam be a fagylalto- zó hölgynek, aki a második széken ült. — Mi tetszett önnek legjobban a műsorból? — Hát látja — kezdte elgondolkodva —, ha a bohóckodást vesszünk, mint olyant... — Értem... — szakítottam félbe. — Foglalkozása? — Instruktorként dolgozom ... — Köszönöm szépen — bólintottam, s a következő nézőhöz mentem. A, lányig még sokan ültek. El se jutok hozzá a szünet végéig, meditáltam. A cirkuszművészetről — ki tudja miért — mindenki, hosszan, részletesen nyilatkozott. Ki kellett valamit találnom. A hölgy mellet ülő vézna férfitól egyszerűen csak azt kérdeztem meg, hány óra. A szomszédját még rövidebben elintéztem, megkértem, húzza beljebb a lábát, hogy elférjek. Így már gyorsabban ment. Közben két üres hely tátongott; a következő nézőtől azt kérdeztem meg, hol van a büfé. Már szinte a lány mellett voltam, amikor a szemem sarkából Igorra pilantottam, aki észrevehető irigységgel figyelte tevékenységemet. Nem azért, de neki ez soha nem jutott volna eszébe ... A két utolsó nézőtől megkérdeztem, mikor lesz vége az előadásnak, s hogy jutok el innen a Kolhoz térre. Néhány üres szék után végre a lány mellett álltam. — Hát ideértem, s most már kérném az ön adatait. — Rendben van — mosolyodott el —, akkor hát kérdezzen. Már nyitottam a számat, de abban a pillanatban, teljesen érthetetlen módon ott termett Igor. Meghajolt a lány előtt, s felelősséget, méltóságot sugárzó profesz- szőri kifejezéssel fordult felém: — Sztyepánov mindenkit megkérdezett ebben a sorban? — Igen — feleltem zavartan —, majnem mindenkit... Már csak a hölgy adatai hiányoznak. — Hagyja csak — utasított vezetői tekintélyét hangsúlyozva. — Folytassa a kérdezést a második sornál. A hölggyel majd én foglalkozom. Csak ámultam-bámultam rá, és semmit nem tudtam kinyögni. A meglepetéstől és dühtől nem jött hang a torkomba. — Na, gyerünk — sürgetett Igor, akiből, csodák csodája, minden félénkség elszállt. — Gyorsabban, mindjárt vége a szünetnek. Nagyot nyeltem, s magamban elátkozva az ilyen félénk, bátortalan és pofátlan alakokat, elindultam, hogy folytassam a szociológiai felmérést. Sajnos, előbbi feltevésem beigazolódott. A cirkusz a legkimértebb, leggátlásosabb embereket is feloldja, feszélyezetlenné, közvetlenné teszi... Fordította: Györke Zoltán Hatvani filmklub (Tudósítónktól) * Nagy sikerrel működik a hatvani Vörös Csillag mozi zártkörű filmklubja, amelynek múlt őszi programját — az öt amerikai „régiségben” — Laurence Olivier, Humphrey Bogart, Ingrid Bergman, Spencer Tracy neve fémjelezte. A jó kezdeményezésnék most folytatása következik. A Heves megyei Moziüzemi Vállalat összeállította' és már propagálja a tavaszi sorozat darabjait. Február 24- től, március 24-ig, szerdánként mutatják be a hangosfilm „hőskorában” datált amerikai, angol, francia, magyar filmeket, és ez a program is halhatatlan alkotásokat, feledhetetlen művészeket ígér. Vászonra kerül a két nagy nevettető, Stan és Pan, láthatjuk a pályakezdő Jean Gabint; John Ford és Korda Sándor rendezéseit. A nagyfilmek matinéjaként hasonlóan vonzó, színvonalas szórakozást nyújt majd az ifjúsági bérlet, amelyet ugyancsak meghirdetett a Kossuth téri mozi. Hogy mit láthatnak majd a fiatalok? A matinéműsorban burleszk és western, francia vígjáték és Tennessee Williams váltja egymást feL tehetően sikerrel. Hegedűs László
