Népújság, 1982. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-11 / 35. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1982. február 11., csütörtök Hiánycikk a szorgalom MOLIÉRE-EGYFELVONÁSOSOK AZ ÓDRY-SZlNPADON. Az Ödry Színpadon a napokban Major Tamás osztálya bemutatja Moliére: Kényeskedők és A képzelt beteg c. színművét. A képen: Molnár Ildikó, Németh János, Zillich Beatrix (MTI fotó: Horváth Éva felv. — KS) Halszálkás falszövet Románkori templomot restaurálnak Ma már senki sem vitatja azt, hogy szocialista oktatásügyünk — számos eredményére joggal lehetünk büszkék — egyik legnagyobb adóssága a valóban hatékony idegennyelv-tanítás feltételeinek megteremtése. Ígéretesnek tűnő, látványosnak számító kísérletek ugyan bőven akadtak, némelyikük divathóborttá is vált, de egyik sem nyújtotta azt, amit reméltek tőle. Elszomorító adalékok A társadalmi igényt már a felszabadulást követő viharos idők után érzékelték az illetékesek, és zöld jelzést is adtak jó néhány próbálkozásnak. Ezek egy részének szenvedő alanyai voltak napjaink egyetemi, főiskolai diplomát szerzett negyvenévesei. Lelkesedtek — ki ne tenné ezt ifjúkorában — valamennyiért, aztán a sikertelenség láttán sorra kiábrándultak mindegyikből. E sorok írója a latin mellett az oroszt, az angolt, a finnt, az olaszt, a görögöt és a franciát választotta a sok kínálkozó lehetőség és a kötelező penzum sorából. Az indexbe be is' kerültek a legjobb jegyek, mégsem haladt ötről hatra. Esetem nem egyedi, hanem jellemző, s a hiányérzet másokkal együtt ma is kínoz, és a többiekkel együtt szeretnék tovább lendülni a félúttól. Ez azonban kevés az üdvösséghez, mert eddig nyoma sem volt a labirintusból bizNemegyszer írtunk már arról, hogy a múlt értékes hagyatékát mentő, óvó, őrző intézmények — többek között az egri Dobó István Vármúzeum is — eddig meglehetősen keveset tettek azért, hogy szélesre tárják kapuikat a lakosság minden rétege előtt. Üdvözöltük az első lépéseket, és szorgalmaztuk az újabbakat'. Különösképp arra hívtuk fel a figyelmet, hogy gondoskodjanak a látogatók utánpótlásáról, azaz szoros kapcsolatot alakítsanak ki a fel. növekvő nemzedékek tagjaival, a fiatalsággal, az általános és a középiskolai diákok sokezres táborával. tonsá'ggal kivezető Ariadné fonalának. Százmilliók úsznak Mindez nemcsak egyéni keserűség, ha az lenne, nem is szólnánk róla. A veszteséget ugyanis százmilliókban, sőt még tetemesebb összegekben is mérhetjük, s ez már közügy. Riasztó példák regimentje igazolja ezt a lehangoló megállapítást. Mindenütt jó tolmácsokat várnának, de a kevés jelentkező zöme sem áll hivatása magaslatán. Gyakori az — említhetnénk az egri nyári egyetem már hagyományossá vált két tagozatát is —, hogy a felkért szakemberek nehezen igazodnak el a speciális témakörökben. Az egyes előadások teljes szövegét még jóval a rajt előtt postáztatják maguknak, hogy a más nyelvre való átültetés ne okozzon számukra súlyos gondöt, és különösebb zökkenők nélkül megbirkózzanak a rutinfeladattaL Egy tény: a hirtelen adódó helyzetekben leblokkolnak. így bizony egyetlen külföldi látogató előtt sem öregbítjük hírnevünket. Valaha — mondjuk ötvenhatvan évvel ezelőtt — egy érettségizett fiatalember is remekelt volna az ilyesféle szituációkban, mert a gimnáziumban töltött nyolc év alatt a latinban és a németben vagy a franciában olyan jártasságot szerzett, hogy könnyedén — természetesen Épp ezért örülünk annak, hogy megjelent a Diárium című közművelődési füzet — nevezhetnénk könyvecskének is — amely a jövőben fontos küldetést vállal. Célja a tanulók sokoldalú tájékoztatása. Ezért közöl naplószerűen híreket, érdekességeket, olyan információkat, amelyeket a fiúk, lányok a hétköznapok során hatékonyan kamatoztathatnak. Az első nekifutás sikerült, hiszen a meghirdetett, az alapvető elképzeléseket szinte maradéktalanul valóra váltották. Az külön érdem, hogy a legbonyolultabb témáról is világosan, magyarosan, szabatosan, az életszótár nélkül — olvasta a népszerű regényeket, az egyes szakcikkeket. Ma ez a legtöbb felsőfokú végzettségű értelmiségi számára is egy elérhetetlen vágyálom. A következmények tragikusak. A kifejezés egyáltalán nem túlzó, ugyanis tengernyi írást kell folyvást magyarra fordíttatni azért, hogy legalább a mérnökök, az aktív kutatók nagyjából lépést tartsanak a korral. Ez évente hatalmas summába kerül, ráadásul így is jókora idő- eltolódással kullogunk az események után. Az első lépések A sok nekibuzdulás, tol- dozgatás-foldozgatás után több okos intézkedés született. Ezek célja az oktatás hatékonyságának annyira óhajtott fokozálsa. Ne legyünk csak azért is tamáskodók, hiszen az alapelv kétségkívül helyes, s a módszerek tárházából sem menekítették át a levitézlet- teket. Jó ,hogy az intézményes tanításra — az általános, a középiskolákban és a felsőoktatásban — több órát szánnak, mint eddig. Az is megnyugtató, hogy a korszerű, az audovizuáLis eszközök alkalmazása révén támadt divatmánia lanyhult, s ezek a régebben csodatevőnek hirdetett masinák főszereplőkből epizódistákká válnak, hiszen csak segédeszközként járulhatnak hozzá az annyira kívánt eredményekhez. kori sajátosságokat, a tizenévesek felkészültségét figyelembe véve, minden felesleges tudományoskodást mellőzve szóltak. Ez az olvasmányosság olyan erény, amely mindenképpen megnyeri az újra, a tudásra szomjuhozók regimentjét. Kriston Vízi József mú- zeumtörténeti összegzést ad, Csiffáry Gergely, a Bükk hegység területén található műemlék helyeket ismerteti, megemlékezve többek között Szőnyi Márton partizáncsoportjának itteni ütközetéről. A Bükk földrajzáról ír Füköh Levente, Fajcsák Attila a népdalok világába kalauzol. Gárdonyi Géza Ismerkedés az ismeretlennel Sok egyéb dologra is rájöttünk, most már csak következetesnek kell lennünk. Helyes az állandó beszélte- tésre törekvés, de csak akkor éri el célját, ha előbb vasszigprral lerakjuk a nyelvtani alapokat. Erről ugyanis korábban jórészt megfeledkeztünk, nagyvonalúan lemondva az eligazodást egyedül megkönnyítő iránytűről. Legyen első — e téren még csak az első bátortalan lépéseknél tartunk — a megalkuvást nem ismerő, a rendszeres önszorgalom. Erre magunkat kényszeríthet- jük, erre szabad időnkből áldozhatunk, méghozzá nem fukarkodva az órákkal. Ne szégyelljük megfogalmazni, vallani: a szavakat, a sajátos fordulatokat memorizálni, ha tetszik biflázni kell. Mindezt csak könnyíthetik, de semmiképp sem pótolják a különböző lemezek, a magnószalagok, és a nyelvi laboratóriumok kellékei. Ezek költségesek, az előbb ajánlott megoldás viszont ingyen van, s az egyetlen zavaró mellékhatás nélkül feltétlen orvoslást nyújtó gyógyír. Éljünk vele, bosszú távon, kúraszerűen. Ha Puskás Tivadarnál, a telefonhírmondó feltalálójánál bevált, akkor más is boldogulhat, ha kitartó, ha kész jövőjéért, értelmi szárnyalásáért áldozatokat is hozni. Nagyapáink nem véletlenül esküdtek erre. Tanulhatnánk tőlük... című karcolatét Korompai János látta el bevezetővel, Zalár József költészetéből nyújt ízelítőt Lénárt Andor. Ez a felsorolás is érzékelteti, hogy ebben az anyagban mindenki megtalálhatja azt, ami számára leginkább vonzó, ami hozzá legközelebb áll. Az is elismerésre méltó, hogy a szerkesztők szeretnék még színvonalasabbá formálni a Diáriumot, s épp ezért várják a jobbító ötleteket. Reméljük ezekben nem is lesz hiány, s a következő számok legalább olyan kellemes meglepetést szereznek, mint az első. (P. I.) Románkori templomot restaurálnak Nagylózson. A Győr-Sopron megyei település egykori plébániatemplomán, majd temetőkápolnáján ugyanis alapos nyomokat hagyott az idő. A helyreállítást megelőző műemléki feltárás számos érdekességre derített fényt a kápolna évszázados történetéből. Bebizonyosodott, hogy az épületet a 11. század végén emelték. Felmenő falait szabálytalan kőlapokból, úgynevezett halszálkás technikával építették, s a szakemberek ismeretei szerint hazánkban ez az egyetlen románkori templom, amely teljes egészében ilyen falazással készült. A déli főhomlokzaton, a félköríves bejárat fölött megtalálták a három félköríves ablakot is, Darvas József születésének 70. évfordulója alkalmából szerdán Budapesten koszorúzási ünnepséget rendeztek az 1973-ban elhunyt író, a népi írók mozgalmának egyik legjelentősebb marxista szemléletű képviselője sírjánál, a Mező Imre úti temetőben. A tisztelet és a megemléamelyeket a barokk, majd a 19. századi átépítéskor befalaztak. A 16. század elején a mezővárossá fejlődött Lózs új templomot kapott, minthogy az ősi épület távol esett a település új központjától. A továbbiakban kápolnaként használták, ennek köszönhető, hogy később nem került sor nagyszabású átépítésekre, s a románkori falak megmaradtak. A műemléket Kissné Nagypál Judit tervei alapján az Országos Műemléki Felügyelőség soproni építés- vezetősége állítja helyre. A homlokzaton láthatóvá teszik a középkori halszálkás faiszövetet, továbbá a román ablakokat és a kaput. A munkálatokkal előreláthatóan őszre végeznek. kezés koszorúit az MSZMP Központi Bizottságának tudományos, közoktatási és kulturális osztálya nevében Kornidesz Mihály és Agárdi Péter, a Művelődési Minisztérium képviseletében Tóth Dezső és Szabó B. István, a Magyar írók Szövetsége nevében Hubay Miklós és Do- bozy Imre helyezte el. Pécsi István Közelebb az ifjúsághoz Egy múzeumi kiadvány margójára Emlékezés Darvas Jézsefre Danyil Rudij: Elkezdtük a ház generáltatarozását. A rend kedvéért előkészítettük a munka- terepet. A kerítésen pedig szemmagasságban lyukat fúrtunk. Hogy a járókelők benézhessenek. Tudják arra járnak az emberek, és mindenáron szeretnének benézni: érdekes lenne tudni, mit csinálnak odabenn. Tulajdonképpen semmi közük hozzá, de hát ez a pszichológia! Tekintettel kell rá lenni. Ha meg az ember nem fúr lyukat, kitördelik a kerítést. Puszta kíváncsiságból. Tehát lyukat fúrtunk, és munkához láttunk. Közben hallgatózunk: a kerítés mögött már gyülekeznek a2 emberek. Először csak egy bámult be a lyukon, később egy másik, aztán pedig töméntelenül sokan összegyűltek. Beszélgetnek, elvonják a figyelmünket a munkától. Mi persze fütyülnénk rájuk, csakhogy nagyon hasznos dolgokról beszélnek, önkéntelenül is odafigyel az ember. Egy fiatal nő — csak úgy, a beszélgetés kedvéért — megjegyezte, hogy deszkát kellene szereznie. Egyszerűen kedve szottyant rá — tipikus női szeszély. Megta- nácskoztuk a dolgot, és elhatároztuk, hogy eleget teszünk a kívánságának. Kellemetlen dolog egy nő kérését elutasítani. Am azért, hogy a deszka vizes, nem adtunk árengedményt — nem a szép szeméért tettük! Egy bácsika téglát kért. — Én harmadik éve magam tatarozok — mondta. — Segítsenek, fiúk, ki mivel tud. Természetesen adtunk neki téglát. Tudják, nincs kőből a szívünk. Sokat azonban nem adtunk: nem egyedül neki van szüksége téglára. Igazságosnak kell lenni. Megszerveztük, hogy álljanak sorba, merthogy rend nélkül lehetetlen dolgozni. A nép csöndben, türelmesen várt. Egy nénike azonban — hű de rámenős! — kiszemeli magának egy W.C.-kagylót. A könyökével tört utat, úgy vonszolta. — Régen szeretnék már egy ilyen kéket — vicsorogta. — Reggel óta itt rostokolok. Szemenszedett hazugság volt, mivel csak tizenkettőre hozták az anyagot. Finoman emlékeztettük, hogy ez nem bolt — nem kell lármázni, tolakodni. Alaposan meggyötört bennünket, szentigaz, de jól fizetett. Egy alak telebeszélte a fejünket, hogy a parketta hullámos, a másik meg, hogy a palán repedések vannak. Akadt olyan is, aki csak járkált, válogatott. Mivelhogy rozsdás cső jutott neki. Talán mi tehetünk róla? Olyant adtunk, amilyent kapunk. Mondtuk neki, hogy ez * nem piac, itt nem lehet válogatni. Jóformán körül sem nézhettünk, már itt is volt az ebédidő. Egyébként ez min- úig így van, ha a munka szórakoztató. Követeltük, hogy oszoljanak szét, de ránk se hederítettek. — Nincs hozzá joguk — háborogtak. — Tisztelni kell az embereket. És képzeljék, senki sem tágított. Nehéz dolog a kereskedelem. Ennek ezt mutasd, annak azt, csomagold be az árut, ráadásul még tartsd is jól nyitva a szemed. Leülni nincs idő, a lábad zsibbad, a torkod száraz. És még mosolyogj is minden jött- mentre. Nem, én magam semmi pénzért sem mennék a kereskedelembe. Egy-két napot még csak lehet ilyen feszült tempóban dolgozni, de sokáig nem lehet bírni. Szerintem nincs nyugodtabb foglalkozás, mint az építőké. Kisvártatva egyszerre csak látjuk, hogy elfogyott az anyag. Mindent kiárusítottunk. A nép meg csak egyre tódul. — Emberek — mondom —, menjenek haza. Vagy munkába. Maguk is láthatják, elfogyott az áru, a bulldózerekkel pedig otthon nem tudnak mit kezdeni. De sehogy sem akarnak tágulni, csak zajonganak, és még gúnyolódnak is: — Ilyen-amolyan csavargók, vegyék csak elő a pult alól, amit eldugtak az ismerőseiknek ! Ismerjük mái magukat! — Emberek — ismétlem nyugodtan —, menjenek haza. Csak semmi izgalom. Holnap lesz újra áru, jöjjenek akkor. E szavakkal vettem a kalapácsot, és beszögeltem a lyukat. Másnap reggelig. (Zahemszky László fordítása) Kályha, zászló, bútor Ezekben a hetekben leltározzák a Magyar Nemzeti Múzeum szakemberei azt az 1500 darabból álló ..szab ad kőműves-gyűjteményt" amelyet az intézmény tavaly hagyatékból vásárolt meg. A készletekben elsősorban a magyar és az európai szabadkőművesség történetére vonatkozó tárgyi emlékek, jelvények, iratok és könyvek találhatók. Valamennyiről fénykép is készült. E hatalmas, nagy értékű anyag feldolgozásával az esztendő második felében készülnek el. A múzeum — e gyűjteménynyel együtt — a múlt évben 2026 tárgyat vásárolt 1 millió 200 ezer forint értékben. A történelmi kordokumentumok között található egy magyar zászló 1792-ből. Kulturális történeti jelentőségű a XVII/. századból származó, cseresznyefából készült furnéros irószekrény, az újonnan vásárolt bútordarabok egyike. Egy másik bútor — mosdószekrény a hozzá tartozó mosdókészlettel — száz évvel ezelőtt divatos használati tárgy volt. Darabokra szedve érkezett a múzeum körúti épületébe a Zsolnay gyárban 1910 körül készült cserépkályha. Az állatfigurákkal díszített mázas csempekályhából mindössze három darabot készített a gyár, s később felhagyott hasonló termékek előállításával.
