Népújság, 1982. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-10 / 34. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. február 10., szerda S. Hatvani diáknapok... Az elmúlt hét végén színes, gazdag programokat szerveztek a hatvani gimnazisták és szakmunkástanulók. Képünkön a Damjanich János Szakmunkásképző Iskola — harmincnégy szakmát képviselő — 287 tanulója az intézmény tornatermében tartotta meg hagyományos szalagavató ünnepségét A Bajza József Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola fordított napján a diákok voltak a katedrák előadói, a neveltek pedig a tanárok. Rövidített órák, tréfás sportversenyek, óraközi diszkók, teaház tette szokatlanul kellemessé a napot, mely a cukorgyári otthonban ért véget az esti rongyosbállal (Fotó: Szabó Sándor) A szexről a pszichológus „Túl könnyén valósítjuk meg vágyainkat 99 A Semmelweis Orvostudományi Egyetem I-es számú Nőgyógyászati Klinikájának pszichológusa dr. Lux Elvira. Orvosok számára készült szexuálpszichológia című műve, amely nagy sikert aratott. Ezért most a népszerű, közérthető változat megírására kérték fel. — Hogyan vált szakíróvá? — Szükség volt az orvostovábbképzéshez e kézikönyvre, még a címe is megvolt előre. Az egyetemen „közkatona” vagyok, s ha azt mondják, hogy például tartsak egy előadást másnapra, nem ellenkezem. (Most sem kérdezték meg, hogy tudok-e írni, két épkézláb mondatot egymás mellé tenni. Igaz, végül kiderült, hogy hálás feladat volt, hiszen továbbadhattam tapasztalataimat. Csak az élőszóval nem boldogulok, hiszen kevesen foglalkozunk ezzel' a témával, csak a rászorulók töredékével tudok törődni. Pedig minden percem ki van töltve, már év elején három hónapra betelt az előjegyzési naptáram. — Milyen okból kérték ezt a kötetet? — A szexológiát nem tanítják, pedig a gyakorló orvos mindennapi munkájában sokszor előkerülnek a nemi élet zavaraira utaló panaszok. „Miért fáj a ha. sam?” — kérdezik a nők a körzeti orvostól. A rossz házasélet gyakran vált ki különféle tüneteket. — Azért különösen érdekes az írása, mert nagyon gyakorlatias, nem úgy, mint az eddig megjelent, főleg elméleti szexológiai munkák... — Ez nem csoda: 15 ezer órán át hallgattam a betegektől különböző gondokat, s lejegyeztem minden szót. Nekem nemigen lehetne már újat mondani. Néhány mondat után már tudom, hol lehet a bajok gyökere. — Sokszor beszélünk manapság nemi kérdésekről, mintha túlságosan is nagy problémát csinálnánk belőle, nagyobbat, mint régen... — Sajnos nem ok nélkül. Ha a sarkon úgy csókolóz- nak a fiatalok, mint mostanában, akkor tényleg nincs rendben valami. Ügy hi(Fotó: Veress Jenő) szem inkább dacból csinálják, mint vágyból: szemben áll két generáció. De ha a szülő nem akarja „kuplerájjá” alakítani lakását, azzal is törődjön, hogy máshol mi lesz a lányából. Vigyázzon rá, ne hunyjon szemet. Persze az ilyen családban sokszor „apuci” is más utakon jár. Az álerkölcs kitaszítottjai, az ifjak pedig „nya.iba” tömörülnek, hogy védelmet kapjanak, biztonságban érezzék magukat. Így viszont nem tanulják meg az alapvető szerepeket, azt, hogy például mit kell csinálnia, hogyan kell élnie egy anyának. Ebben persze a nők nagyfokú munkába állása is ludas. Amikor szülnek, közösségekből lépnek az elkülönültségbe, a gyes körülményei közé, a lakótelepek betonketreceibe. De még sorolhatnám az ellentmondásokat. — A párkeresésben is zavarok mutatkoznak, sok a válás, a kátyúba esett házasság. Miben látja ennek okát? — Kevesebb a kötöttség, nem alakulhatnak ki közösségek. Ha valaki elmegy egy csoportba, például egy házibulira, kinéz valakit és csak vele lesz. Párocskákra esik szét a társaság. Az „együttjárás” pedig ma nagyon zárt kötelmet jelent, a fiatalok elzárják egymástól a párkeresés, a válogatás lehetőségét. Pedig még egy kiló almát is szemrevételezünk, mielőtt megvennénk. Régebben, amikor még fiatal lány, egyetemista voltam, összejártunk társaimmal. Még lányokként és fiúkként közelebb kerültünk egymáshoz, összebarátkozott húsz ember. Ma is felejthetetlen ez az időszak az életemben. Félreértés ne essék: én is úgy tartom, hogy a testi egyesülés csúcsot jelent. Azonos neműek intellektuálisan jobban megérthetik egymást. De ha mondjuk helikopterrel azonnal a csúcsra szállók, elvesztem az oda vezető út szépségét. Egyébként is: egy csúcsról csak lefelé lehet menni. Ahelyett, hogy találnának egy fennsíkot, ahol egymás mellett lehet élni, elcsábulnak egy idegen embertől, s arra eszmélnek föl, milyen elviselhetetlenek egymás számára az élet apróbb dolgaiban. A testiséget desszerthez lehetne hasonlítani: ha csak ezt eszi meg az ebédjéből, megüli a gyomrát és elvássa a fogát az embernek. — Hogyan alakulhatott ki ez a felemás állapot, amely úgy tűnik, senkinek sem jó? — Manapság túl könnyen valósítjuk meg elemi vágyi- irnkat, a fiataloknak nem kell megküzdeniük semmiért. Nem tanulják meg, hogy fegyelmezni kell néha magunkat, hogy a feszültségeinket, vágyainkat el lehet, és gyakran el is kell altatni. A kialakult helyzeten csak úgy lehetne változtatni, ha valami módon feloldódna az elharapódzott önzés. Csak a nyelvtanban legyen első helyen az én. Világos, hogy konfliktusok lesznek abból, ha mindénki egyszerre mondja: „Én eszem, én izélek, ez csak az enyém..Végül is a férfi és a nő egy pár, egy egész, de meg kell küzdeniük egymásért, közös életükért. — A válásoknak igen gyakran gyermekek esnek áldozatául... — Ezen egyszerűen föl vagyok háborodva. Nem számít a gyerek, mindenki megy a saját orra után. Pedig mindkét szülőre szüksége van a kicsinyeknek, hogy azonosulni tudjanak saját nemükkel, szerepeikkel. Ha megtörik az egység, ha az apa kimegy a képiből, súlyosak lesznek a következmények. Ilyen családok gyerekeivel van tele a rendelőm. Egy életre tönkremehet a kisember. Ha rossz is a házasság, a csöppség ötéves koráig akkor is ki kell bírni együtt, hogy ne szenvedjen alapvető sérüléseket. — Hogyan lehetne mindezek ellenére harmonikus életet kialakítani? — Nehéz dolog. A körülményekkel, a környezet elvárásaival szembehelyezkedni hálátlan feladat. Az átlaghoz szeretne hasonlítani a legtöbb ember. A lányok azt mondják, ha nem fekszenek le azonnal egy fiúval, az odébb áll. Persze, ha minden második esetben megkapja, amit akar, érdemes faképnél hagynia a párját. De ha mindenki igyekezne átgondolni életét, sok minden másképp alakulhatna. Ha mindenki söpör a saját háza előtt, tiszta lesz a falu. De ha csak egy valaki lát neki, odahordják az összes szemetet. Mégis bátran kell élni, hogy ne ragadják el az embert az örvények. Gábor László Pályázati felhívás Népi hangszer — fiataloknak is A doromb Vasárnap a Kékestetőn Mátrai téli sportnap Gépjármű- és páncélostechnikai szakra A Honvédelmi Minisztérium jelentkezésre hívja íel az általános iskolák nyolcadik osztályos fiú tanulóit, akik vonzódnak a katonai életpálya, a tiszt- helyettesi hivatás és a gépjárműtechnikai szerelő szakma iránt. Szüleikkel egyetemben erkölcsi és anyagi kötelezettséget vállalnak arra, hogy tanulmányaik befejezése után a Magyar Néphadsereg tiszthelyetteseként teljesítenek szolgálatot. Az iskola Szabadszállás községben működik, és négyéves. A képzés idején a növendékek gépjárműtechnikai szerelő (autószerelők) szakmunkásképzésben, ezzel párhuzamosan gép- járműtechnikai, vagy páncélos technikai szakos tiszthelyettesi képzésben részesülnek. A negyedik év végén tesznek szakmunkás-, illetve tiszthelyettesi kibocsátó vizsgát, majd azt követően kezdik meg csapatszolgálatukat. Az iskolában a tanulók térítésmentesen hivatásos gép- járművezetői jogosítványt is szereznek. A növendékek teljes és ingyenes ellátásban, továbbá tanulmányi eredményeiktől függően ösztöndíjban, a negyedik évben tiszthelyettes Iskolai hallgatói illetményben részesülnek. A jelentkezés feltételei: magyar állampolgárság, hivatásos katonai szolgálatra való alkalmasság, magyar, történelem, matematika, fizika és kémia tantárgyakból legalább jó (4) tanulmányi eredmény. Az érdeklődők Jelentkezési lapot és részletes információt a megyei Hadkiegészítési és Területvédelmi Parancsnokságon, illetve az általános Iskola igazgatójától szerezhetnek be. Pályázati határidő: február 20. Dorombolni a macska szó. kott — ezt minden kisgyerek kacagva mondja. Ám dorombolni az emberfia is tud — ezt viszont mindazok a nagylányok és nagyfiúk joggal állíthatják, akik a mostanság oly divatos táncházakba járnak, vagy más hasonló alkalmakkor hallgatják a citera, a tekerőlant, a hegedű, a bőgő húrjain, no és a doromb fémnyelvein előcsalogatott talp- alávaló hangjait. A doromb ugyanis ősi, ám újabban ismét mind népszerűbbé válós pengetés hangszer, amely — s nyilván innen az elnevezés — tényleg úgy brummog, mormog, mint amikor a jó meleg kályha mellett nyögdé- cselve kellemes álmaikról tudósítanak a cicák ... Hogy miként is néz ki ez a mélyzengésű névvel fölruházott hangforrás? Nem kell sok fantázia hozzá, hogy elképzeljük. Tulajdonképpen aprócska fémpatkó az egész, amelynek közepéből rezgő nyelv nyúlik ki. Mégpedig olyan nyelvecske, aminek a végét derékszögben meghajtották. Ilyen egyszerű hangszer tehát a doromb, s így nem csoda, hogy az emberiség már igen-igen régóta tudja, hogy e szájba illesztett pat- kófélességgel egészen jól lehet muzsikálni. Hogy mási ne mondjunk, már akkor is tudta, amikor még hírük- hamvuk sem volt a tisztább, hajlékonyabb fémeknek. Ezekben az ősidőkben bambusznádból hajlított dorombot, később pedig az alkalmasnak tetsző faféleségeket faragták ki doromb formájúra. Lévén ennek a fura „hangadónak” a zöngeménye valóban kísérteties, nem csoda, hogy használatára mindenekelőtt azok kaptak rá, akik titokzatos, úgymond, nem evilági személyeknek igyekeztek beállítani magukat. Ott zengett tehát a doromb a sámánok szájában éppen úgy, mint más olyanok ajkai között, akik közeli barátaiknak mondták, hirdették a szellemeket... Mindennek ellenére, néhány száz esztendeje megszelídült, sőt a muzsikaszerető, -értő városi polgárság kedvencévé is lett. Igaz, nem kevés zenetörténeti bú- várlás árán, de az is kiderült, hogy Beethoven egyik tanítványa számos dorombversenyt vetett kottapapírra; Carl Euleinstein pedig úgy vált ismeretessé, mint a dorombjáték Paganinije. Hiteles adataink vannak arról is, hogy Bartók Béla szintén a legősibb és a legtovább élő népi hangszerek közé sorolta a dorombot — bihari és máramarosi gyűjtőútjain találkozott vele, s ugyanígy más követői is rendre beszámoltak arról, hogy hol, s miféle dorombtípusokra leltek. Mivelhogy e modern korban a hagyományos kovácsolást fölváltotta a nagyüzemi termelésre alapozott fémipar, újabban a dorombok is sorozatgyártmányokká egyszerűsödtek: öntik és nem kopácsolják. Egy-két hagyománytisztelő dorombos mester azért máig űzi az ősi ipart. Köztük az a Kecskeméten élő és dolgozó Szilágyi Zoltán, aki fel-feltűnik a vásárokon, búcsúkon dorombjait kínál- gatva. Vevője — így hírlik — mindig akad, mert mégiscsak más olyan patkónyelvet pengetni, amit egy hagyományos kovácsműhely parazsa izzított vörösre, s nem holmi tömegcikként került a tulajdonoshoz. A téli sportok, játékok kedvelőinek ígér minden bizonnyal maradandó élményt az a sportnap, amelyet a KISZ Heves megyei, Gyöngyös városi Bizottsága, a Testnevelési és Sporthivatal, a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsa és a Kékestetői Sas Sportklub rendez február 14-én, vasárnap 10 órától Kékestetőn. A verseny résztvevői a déli sípályán, 400 m hosszú szakaszon mindenekelőtt lesiklásban mérhetik össze tudásukat. Nagy ügyességre lesz szükségük azoknak, akik a szánkóversenyekre neveznek be. Ennek keretében gyorsasági futamokat bonyolítanak le, és sor kerül családi szánkóváltóra is. Nagyszerű látványosságnak ígérkezik a lesiklás műanyag zsákban. A szervezők fakultatív játékokról is gondtos- kodnak, főleg azoknak, akik az előbbi versenyszámokra nem vállalkoznak. Ezek között szerepelnék: a hangos célbadobós, amikor is hógolyóval csengőket, kolompo- kat kell meghatározott távolságról eltalálniuk a versenyzőknek. Nem maradhat el az ilyen eseményeken szokásos rönkhajítás, dobozpiramis eltalálása. A művészhajJta- múaknak arra is lehetőségük lesz, hogy szabad utat engedjenek fantáziájuknak — ezt segíti elő a hószobrász, hóemiberépítési vetélkedő. A fakultatív versenyszámok záró eseménye lesz a domb- rafutás szánkóval. Külön érdekessége a dijar zásnak, hogy a versenyzők teljesítményük után: nem pontokat, hanem zsetonokat kapnak, amelyeket utóbb különböző értékű ajándékokra válthatnak át. Az Edzett Ifjúságért mozgalomba is beszámító mátrai téli sportnap versenyeivel, hangulatával bizonyára hasmos időtöltése lesz a fiataloknak. összeállította: Szalay Zoltán
