Népújság, 1982. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-10 / 34. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. február 10., szerda I. Pótalkatrészek a mezőgazdaságban (I.) „Garanciális" veszteségek ERRE NINCS PÉNZ Autóbuszok a fagyban Hihetetlennek tetsző adatok. Munkásszállítás. A Mát- raalji Szénbányák több mint hetven buszt futtat azért, hogy dolgozói munkába mehessenek. A Gagarin Hő­erőmű Vállalatnál tíz autóbusz teszi ugyanezt. Saját gépkocsijaik mellett még így is igénybe veszik a Vo­lán járműveit. Még egy adat: a buszok vezetői a mun­kaidejüknek mintegy tíz százalékát töltik a kormány mögött. És mi van azokkal, akiket szállítanak, a munkások­kal? A mezőgazdaságban hasz­nált több mint 1300 géptí­pushoz csaknem százezerféle pótalkatrész kell. Pontosab­ban szólva ennyi alkatrész folyamatos szállításáról és raktározásáról kellene gon­doskodni. Nem véletlen a feltételes mód! Az alkatrész­választék kisebb-nagyobb hányadából, időszakosan vagy tartósan, alig vagy egy­általán nem lehet kielégíte­ni az igényeket. Ám ha éppen van alkat­rész, sok esetben azokat sem lehet megvásárolni. Például egy Rába 180-as traktor ven­tillátorához körülbelül 600— 800 forint értékű bordás csatlakozóhüvelyre lett vol­na szükség. Ez az alkatrész önmagában nen* volt kap­ható. Helyettes komplett ven­tillátort kínáltak 16 ezer fo­rintért. Nem arról van szó, mint­ha a mezőgazdaságban már általános gyakorlat lenne az okszerű és kíméletes gép- használat, de sokszor olyan esetekben is új alkatrészek szükségesek, amikor a gép­nek még semmilyen körül­mények között nem szabad­na meghibásodnia. Ezek gyártási hibák! Egy esetben 24 darab, többségükben új traktort vizsgáltak meg, és nem találtak olyan gépet, amelynél a 4 henger fejsze­lepe, porlasztója, adagolója mégcsak véletlenül is azonos értéket adott volna. Miközben a gazdaságokat a takarékos energiagazdálko­dásra igyekeznek rászoríta­ni, rendszerint az új gépek is „túlteljesítik” a műszaki­lag előírt üzemanyag-felhasz­nálási normákat. És a gaz­daságok hiába is akarnák ezeket az önmagukban nem nagy értékű, de az üzem­anyag-felhasználást jelentő­sen növelő hibás alkatrésze­ket kicserélni, azokat gyak­ran nem lehet kapni. Nemcsak az alkatrészellá­tás, hanem a garanciális szol­gáltatás is akadozik. Érdekes módon nem a szervezetlen­ség; hanem sok esetben egy bizonyos fokú túlszervezett- ség miatt. Egy szélsőséges példa: meghibásodott egy kombájn felhordólánca. A szövetkezet értesítette a ga­ranciális szolgáltatást végző javítóvállalatot, amely „fő­darab cserére nem vállalko­zunk” értesítéssel a kereske­Páramentesítő kendő gyár­tását kezdte meg a Pamut­textil Művek székesfehérvá­ri kikészítő gyára. A „Fil- tex” nevű filcesített törlőru­hát sztearin-származékkal itatták át, így az ablakok, delmi vállalathoz küldte a gazdaságot. Annak rendje és módja szerint kiszálltak a szakemberek és megállapí­tották, hogy a kombájn fel­hordólánca, a helytelen hasz­nálat miatt romlott el (!?), és a garanciális alkatrészt nem adták ki. Ezután a szö­vetkezeten volt a sor. A hi­bás alkatrészt megvizsgáltat­ta a MERT-el (Minőség El­lenőrző RT), ahol is kiderí­tették, hogy a felhordólánc gyártási hiba miatt ment tönkre. A vizsgálatokban és ellenőrzésekben részt vett műszakiak újból összegyűl­tek, és megállapodtak abban, hogy a MERT véleményét csak akkor fogadják el, ha a termelőszövetkezet külön anyagvizsgálatot is végeztet. A gazdaság ezt potom 9 ezer forintért megcsináltatta. A vizsgálat a MERT-et igazol­ta. Ment a jelentés és a tsz- ben várták a felhordóláncot. Ehelyett egy újabb levelet kaptak, amelyben az illeté­kesek közölték, hogy ezt a vizsgálatot sem fogadják el, mert a felhordólánc ötezer lánctagból áll, és ebből csak egyet ellenőriztek. A meghi­básodott alkatrész kicserélé­sét sem garanciális, sem sza­vatossági szolgáltatásban nem tudják vállalni... És nem valószínű, hogy az 1500 nagyüzem több tízezer gépe közül ez az eset csak egy gazdaság egy gépével történhetett, illetve történ­het meg. A mezőgazdasági üzemek mindennek ellenére többnyi­re elvégzik mindazt a mun­kát, amit csak gépekkel le­het elvégezni. Igaz, az alkat­részhiány miatt álló gépek helyett esetleg kölcsöntrak- torokkal szánthatnak, vagy az aratáskor a szomszéd gazdaságok bombájnjai segí­tenek, de csak akkor, ha a saját munkájukat mór elvé­gezték. A kölcsöngépekkel dolgoztató gazdaság, tehát általában agrotechnikailag és biológiailag optimális időn túl tudja csak a szükséges munkákat elvégezni. A ké­sői szántás például a kuko­ricánál hektáronként 4—5 mázsás terméscsökkenést okozhat, az aratáskor pedig mindennap késedelem akár egy mázsával is csökkenthe­ti a betakarítható termést. (Folytatjuk) gépkocsi szélvédők törlése­kor átlátszó védőréteget ké­pez az üvegfelületen és hosz- szabb ideig meggátolja a be­párásodását. A kendőből fél millió garnitúrát gyártanak az idén Székesfehérvárott. A csillagos ég alatt Történt január közepén, hogy Ecséden tizenhat érc­bányász élénken tiltakozott a busz miatt. Dermedtre fa­gyott járműbe kellett volna beszállniuk. Fűtés — sem­mi. Hűljenek meg, mert va­lakinek úgy tetszik, hogy a busz „jégszekrényként” vár­ja a „kedves” utasokat? Ebből az esetből „ügy” lett. Tizenhat bányász véle­ménye azért figyelemre mél­tó. Mint a vízbe dobott kő •esetében, a hullámok gyor­san tovagyűrűztek, tünk — mondta Patócs László, a gyöngyösi városi pártbizottság titkára. — Megkérdeztük az illetékes vezetőket is. Kiderült, hogy Gyöngyösorosziban a mun­kásszállító buszok körül már évek óta folyik a vita. In­tézkedésre szólítottuk fel tehát az érdekelteket. A tiltakozó bányászokat meg­hallgatták. Akár összegezésnek is fel­foghatjuk mindazt, amit a városi pártbizottság titkára elmondott. De azért a rész­letek sem lehetnek érdekte­lenek, úgy gondoltuk. — Minden autóbuszunk a szabadban parkol éjszakán­ként, itt bent, a telephe­lyünkön is — hallottuk Nagy Józseftől, a Volán gyöngyösi üzemének vezető­jétől.! A fagy dermesztő ereje tehát egyiket sem kíméli. Nemcsak ecsédi sajátosság­ról van szó. Hm! Kezd tá­gulni a kör. Ha farmotoros Vannak a régebbi, a víz- melegítéses buszok és van­nak az újak, a légbefúváso- sak. A szabályozó szelep akkor nyit, amikor a víz hőmérséklete eléri a 70—80 fokot. Ehhez idő kell. Pél­dául a farmotoros járművek esetében. A légbefúvás ... hát az más. Az akkor is ontja a meleget, ha a busz áll, — Mi lett a régi garázsok sorsa a falvakban? — Huszonöt évvel ezelőtt építették a bányászjáratok­nak ezeket a garázsokat, a valamikori, úgynevezett fa- karuszokhoz. A mostani jár­műveink nem férnek be. De különben is, hol vannak már a régi garázsok? Ami megmaradt, azt egészen más­ra használják, más cégek. — Hogyan védekeznek a fagy ellen? — Ha szükséges, akkor a gépkocsi vezetőjének éjsza­kánként annyiszor és olyan időközökben kell a motort beindítania és járatnia tíz- tizenkét percig, hogy a hű­tővíz ne fagyjon meg. Ha fagyálló folyadék van a pendszerben, akkor erre a többszöri melegítésre nincs szükség. — Csak szívességből kel fel az ágyból a sofőr éjsza­kánként? — Nem, ezért meghatáro­zott mennyiségű juttatást kap. Megfizetjük. Már amennyit tudunk adni... — Az összefagyott busz tehát természetes állapot? — A buszt fűteni kell. Minden járatot. — Tud más, hasonló pa­naszról is? — Hozzám ilyen még nem érkezett, ezt az ecsédit ki­véve. — Ellenőrzik a buszok fű­tését? — Neee ... m. Akkor elmondom a saját tapasztalataimat. Hosszú­hosszú évek óta járok ősz­től tavaszig rendszeresen Gyöngyös és Eger között busszal. A 4-es Volán jára­tai gyakran fűtetlenek. Eh­hez a klímához igazodva öl­tözöttek a sofőrök, korábban a jegykezelők is. Három­négy éve már írtam erről. Akkor Egerben, az illetékes személytől azt a választ kaptam, hogy az ügyet ki­vizsgálták és megállapították, hogy a jelzett gépkocsi ak­kor, abban az egy esetben műszaki hiba miatt volt fű- tetlen. A népi ellenőrzés is A Gagarin munkásjáratai­nak a kihasználtsága a 25 és a 90 százalék között mo­zog. A dolgozók naponta 60 —120 percet töltenek buszon. — Nagy értékű berendezé­seket kezelnek a dolgozóink. A balesetveszély fokozottabb. A legkisebb hiba is több­milliós kárt okozhat.. Az idegi leterheltség az ' üzem­ben az átlagosnál jóval na­gyobb. Megjegyezzük, ígére­tet kaptunk a Volán 4. sz. Vállalattól, hogy törekednek a régi, kényelmetlen kocsik lecserélésére. Az idézet abból a jelen­tésből való, ami Bódi Béla vezérigazgató, illetve dr. Jung József igazgató aláírá­sával ment a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság­hoz. . A Mátraalji Szénbányák egy híján hatvan községből hozza-viszi a munkásait, ösz_ szesen majdnem öt és fél ez­ret. Átlagban 36 kilométer egy útvonal. A sofőrök mű­szakonként 9 óra 47 per­cet... hogy is mondjam?... várnak arra, hogy ismét for­gathassák a volánt. — Ha nem rendelkeztünk volna saját autóbuszokkal, öt év alatt 32 millióval töb­bet fizettünk volna ki a Volán vállalatnak. Az új tarifa kétmillió többlettel terheli meg kiadásunkat eb­ben az évben. Ezért az ösz- szegért két panorámás buszt vásárolhatnánk, amelynek önköltsége kilométerenként 8—10 forint a Volán 21 fo­rintjával szemben. Még egy részlet: — Petőfibányai járataink 205 idegen vállalati dolgozót is szállítanak. Az idézetek a Cyőry Sán­dor vezérigazgató aláírásá­val ellátott tájékoztatóból származnak. A hivatalos pa­pír címzettje ugyanaz, mint az előbbi. Végül — A két vállalat vezetői tegyenek erőfeszítéseket a szállítási igényeik együttes, megfelelően koordinált és gazdaságos kielégítésére, az autóbuszvezetők állásidő alatti tényleges munkával való elfoglaltságára és ajánlják fel személyszállítási kapacitásukat más üzemek­nek, különös tekintettel a mezőgazdasági nagyüzemek őszi betakarítási munkáival összefüggésben. Váraljai Sándor, a NEB főelőadója és Nagy István, a vizsgálat vezetője látta el aláírásával a javaslatokat. — Tudajdonképpen az történt Ecséden, hogy a szokott gépkocsi egy hétig javításon volt. Egy farmoto­rost állítottunk be a helyé­be — mondta Nagy József, a Volán gyöngyösi vezetője. Dr. Párkányi István, a gyöngyösoroszi ércbányák üzemvezetője: — Régen volt olyan, hogy a költségek miatt nem szor­galmaztuk a modern autóbu­szokat. De ez ma már nem érvényes. Természetesen ér­deklődtünk a dolgozóinknál és elég sokan szóltak a fű- tetlen buszok és a menetidő csúszásai miatt. De azt hi­szem, véleményüket a mos­tani hangulat erősen befo­lyásolta. A tizenhat ecsédi bányásszal beszéltünk és egyeztettük álláspontjainkat. Ha úgy tetszik: mindez egy fűtetlen busz miatt. Nagy ügy! Ekkora port... !? Pedig egészen másról van szó. Emberekről. Nem is csak arról az ecsédi tizen­hatról, mégcsak nem is ar­ról a Gyöngyös környéki sok-sok ezerről. A munká­sokról. Akiknek milliós ér­tékeket kell gondosan kezel­niük, működtetniük, akiknek milliós értékeket kell ter­melniük. Igen: ezt tudjuk — a pénz. És az ember ... ? Mennyivel könnyebb egy tanácskozáson szép szavakat hangoztatni a humanizmus­ról, mint figyelni arra, hogy az ecsédi bányászok, a Tho- ez, a Gagarin, a petőfibá­nyai ... ak akármelyik más üzem munkásai hideg busz­ban fagyoskodnak-e egy vagy két órát, vagy mun­kájukhoz, emberi mivoltuk­hoz illő körülmények között utaznak-e? G. Molnár Ferenc Bonyhádi Péter Páramentesítő kendő A KERMI-ben vizsgáztatják a Lada 1300 S típusú személygépkocsit. A mellső lengéscsil­lapítók vizsgálata Vizsgázik az új Lada ftmtt—«u »II A motor műszeres vizsgálata (MTI fotó — Tóth Gyula felv. — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents