Népújság, 1982. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-28 / 50. szám

4 NÉPÚJSÁG, 1982. február 28., vasárnap Új magyar film a mozikban: Kabala A megdádázott avagy a filmre vitt veszély lajstrom Újszerű rendezvények - Filmvetítés a falvak­ban - Tartalmas előadások — Kertbarátok a gyckorlókertben — Elkeltek a slágerkönyvek Gyorsmérleg a mezőgazdasági könyvhónapról MINDENNAPI NYELVÜNK Idézőjeles „csak” Napilapjaink és folyóirataink hasábjain igen gyakran olvas­hatunk olyan szövegrészieteket, amelyekben a csak határozószc az idézőjel gyámsága alá kerül, s az idézőjelek rejtett jelbeszé­de folytán sajátos nyelvi sze­rephez jut. Hogy milyen beszédhelyzetek­ben és szövegösszefüggésekben jelentkezik az idézőjeles ,,csak”, arról e példatárunk is bizony­kodik: „Ismét „csak" második lett az országos bajnokságon’ (Népsport, 1981. dec. 24.). — „Előadóművészeink — akár szí­nészek, akár „csak" vers- és prózamondók" (Élet és Iroda­lom, 1982. jan. 22.). — „Az apai tanács is „csak" ennyi lehet: Vigyél magaddal a szüvedben néhány erős fát” (És, 1982, jan. 22.). — „Az itt következők nem képzett szakember állásfoglalását képviselik, hanem „csak" egy belülálló gondolatait" (És, 1982. jan. 22.). — „ö (Kálnoky, a köl­tő) már „csak" mint itéletalkotó magasodik erkölcsi eszménnyé előttünk” (És, 1982. jan. 22.). — „Fel sem merül a bosszú, a ke­gyetlenkedés, „csak" a felelőt­lenség, a gyermetegség, a bu­taság” (Népszava, 1982. jan. 23.). A jellemző és beszédes példá­kat még szaporítani lehetne. De a közöltekből. is kitűnik, hogy éppen napjainkban szaporodnak el az idézőjelek. A legtöbbször teljesen feleslegesen. A csak határozószó idézőjelbe tételét sem lehet meggyőző érvekkel támogatni, megmagyarázni. An­nál iá inkább nem, mert a csak jelentése és használati értéke önmagában is bizonyos sajátos­ságokat hordoz. Rejtett jelbeszé­de folytán alkalmas a megszo­rítás, a korlátozás, a fokozás a túlzás, a nyomósítás érzékel­tetésére. Az érzelmi és hangu­lati többlet kifejezésére is fel­használható. Természetesen mégis van az idézőjeles „csak"-nak sajátos közlő, kifejező szerepe: a cáfo­ló, a kétségbevonó, az ellenke­ző értelmet sugalmazó vagy ép­pen a gúnyolódó idézőjelek rej­tett jeladása nyilvánvalóvá válik a szövegösszefüggésben, és a mondanivalóban feltáruló szerzői szándékokban. Bizonyos mértékű külön fel­hívást is megfogalmaz az olva­só számára az idézőjeles „csak”. Ha több idézőjeles „csak" ter­heli a szöveget, akkor nehézsé­get támaszt a felolvasó számá­ra is. A hangos megjelenítésben ugyanis meg kell szólaltatni az idézőjeleket. A leggyakrabban a megemelt hang is elegendő erre. A finomabb retorikai esz­köztárból a megfelelő mimikái megoldást is elővehetjük: a száj sarkában is megjelenő idé­zőjel teljesebbé teheti az idéző­jeles „csak” sajátos közlő sze repének megértését. Dr. Bakos József Kardos István forgató­könyvíró és Rózsa János filmrendező nem szívbajos emberek. Legalábbis ez de­rül ki abból, ahogy elbán­nak új alkotásuk, a Kaba­la főszereplőjével — és ve­lünk nézőkkel. Az előbbit hideg közönnyel egy ször­nyűséges pokoljárásra, majd a halálba kényszerítik, míg minket arra szeretnének rá­bírni, hogy nézzük, sőt kín- lódjuk ezt végig. Az elvált szülők tudniil­lik azok a kutyafejű embe­rek, akik kicsinyeiket emész­tik fel önző és alantas cél­jaikért. Az új kapcsolatok­ban pedig — ahol az anyá­nak mindig egy ostoba, fa­fejű (néha-néha italozó) fér­fi, az apának egy fiatal, kí­vánatos, ám velejéig romlott szerető jut — magára ha­gyatva, árván, szomorú ki­sírt szemmel ődöng a gyer­mek. Ebben a világban min­denki hibázik, mindenki megbocsáthatatlanul bűnös, kivétel a csemete — őrá az áldozat szerepét osztották. Ha nyársra húzva, lassú tű­zön pirítja meg valamelyik ősét, vagy egy vak bácsit angyali mosollyal arcán a 6-os busz elé vezet, akkor is — hiszen ELVÁLT SZÜ­LÖK GYERMEKE... A Ka­balában két testvér történe­te elevenedik meg. A műben olyan magas fokra emelkedik a művészi sűrítés, hogy már. már élvezhetetlen. A „hő­sökkel” a gyermekvédő in­tézetek bűnügyi és veszély­statisztikáit eleveníttetik meg az alkotók. Az ötödikes Facsiga betör egy áruházba, Kabalával pe­dig ezzel a 16 éves lánnyal — egyébként csak mint ve­szélyes baj- és méregkeve- rőt ismerhetjük meg — min­den rosszat elkövetnek az alkotók .., Galeribe kény­szerítik, otthagyatják vele az iskolát, dolgoztatják, ra­gasztót kell szívnia, majd három — természetesen munka helyett söröző, züllött, de minden bizonnyal nem kevésbé szomorú sorsú épí­tőipari (szak?) munkással megerőszakoltatják és eny_ nyi borzalom után egy rit­kán látható képi és gondo­lati közhely során mégha- lasztják. Mintha csak rubli- kákat pipálnának ki a tör­ténet kigondolói. Hogy sem­mi ne maradjon ki, Facsiga egy barátját, csak úgy mel­lesleg és megint a szülők válása okán, barlangba me­nekítik és halálbüntetésben részesítik. S mert apellálni kell a társadalom közönyé­re, a szülők bűnös közöm­bösségére, egy-két szépen fotografált kockával ezt is jelzik. Kész a leltár — kap­tafán a mű. Most már csak vevő (néző) kell hozzá ... A film során régen látott arccal is találkozhat a mo­zilátogató. Kabala szerepét Nyakó Juli játssza, aki Ró­zsa János előbbi filmjének a Vasárnapi szülők-nek fősze­repét is alakította. . Azóta azonban eltelt néhány esz­tendő és az akkor megismert leányka nővé érett, mára kinőtte figuráját, örömmel fedezhetünk fel egy új gyer­mekszereplőt is most, Facsi­ga azaz Jakab Zoltán sze­mélyében. Az anyát és az apát alakító Esztergályos Ce­cíliára és Garas Dezsőre más feladat ezúttal nem há­rult, mint a meggyötört ar­cú szülők alakítása — te­szik is kellő rutinnal. Külön említésre méltó Ragályi Ele­mér operatőri munkája, mintha a filmben zajló ese­mények szörnyűségei csak az ő szívéig hatoltak volna el igazán ... Szilágyi Andor A korábbi esztendőknél is gondosabban készítették elő, szervezték meg a 25., azaz jubileumi mezőgazdasági könyvhónap megyei ese­ménysorozatát. A finis előtt gyorsmérleget készítettünk a tapasztalatokról. Megtud­tuk, hogy az operatív bi­zottság számos jó elképze­lést ajánlott, s ezeket valóra is váltották. A február 7-i ünnepi megnyitó általános elismerést váltott ki. A gyöngyösi főiskolán elhang­zott előadás a szakember- képzés igényeit taglalta, öt­leteket adva a jövő felada­tainak megoldásához. A hobbikert-tulajdonosokat vonzotta az AGROBER it­teni, kisgépeket bemutató kiállítása. Több községben filmvetí­tő délutánokat tartottak. Ilyenkor nemcsak tájékozta­tó jellegű, hanem művészi hangoltságú alkotásokat is vetítettek, olyanokat, ame­lyek a falusi élet változása­it érzékeltették. A vállalkozásból részt kért a Megyei Művelődési Köz­pont is. Egerszalókon és a megyeszékhelyen dr. Meré­nyi Károly, a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetem taná­ra beszélt a csonthéjasok termesztésével összefüggő tudnivalókról. A Ho Si Minh Tanárképző Főiskola gyakorlókertjében a kert­barátkor tagjai metszési be­mutatón gyarapíthatták is­mereteiket. Az is örvendetes, hogy erre az alkalomra számos közérdeklődésre méltó köte­tet jelentetett meg a Me­zőgazdasági Könyvkiadó. A Gárdonyi Géza Könyvesbolt­ban elmondták, hogy a leg­többen A hivatásos vadász kézikönyve, a Szobanövé­nyeink című kiadványokat keresték. Ezekből minden példány elkelt, de időben gondoskodtak az utánrende­lésitől. Február 27-ig ebben az üzletben mintegy 110 ezer forint, értékben vásároltak szakkönyveket. Ez ugyan nem végleges adat, hiszen a bizományosok még nem fe­jezték be a munkát, arra azonban utal, hogy az el­múlt esztendő hasonló idő­szakához viszonyítva nőtt a forgalom. Elmaradt — pótolják mármint Csiki László Alkulcsuk című kétrészes törté­nelmi játékának három előadását az egri Gárdonyi Gé­za Színházban. A Shakespeare-, Madách- és Krkel-bér- let tulajdonosai március 5-én, 6-án és 7-én tekinthetik meg Polgár Géza. Kuna Károly. Galkó Balázs és Pa- lóczy Frigyes szereplésével, a Szűcs János rendezte da­rabot a szokott időpontban, este 7 órától. Világos után nehéz volt magyar írónak lenni Magyar- országon. Aki közülük komo­lyan vette írói hivatását és magyarságát, az részt vett az 1848—49-es forradalomban és szabadságharcban. A tardonai idill Menekül Jókai Mór is, hi­szen a leglelkesebbek közé tartozott a márciusi napok­ban, ha a békepárthoz kötő­dött is később; követte Kos­suthot Debrecenbe, Aradra. Az ő menekülését, bujdosá- sát azonban igen kemény, akaratos vér és szív szerve­zi : a felesége, Laborfalvy Róza. Az ő barátja s mun­katársa volt Telepy Károly, a Nemzeti Színház kitűnő ko­mikusa és színpadi festője, aki Tardonán, a Bükk mélyén rejtőző kis faluban épített magának egy házat. Ezt a falut javasolta rejtőzőhely­nek, s Róza asszony Gyuláról ide vitte Móricát lovas ko­csin. Idilli életet élt a gyönyö­rű tájon, olvasott, kártyát ve­tett, templomba járt, lelke­sen énekelt, festett vagy húsz akvarellt, siratót írt és mondott Telepy Györgyné te­metésén, botokat faragott, kis vízimalmot épített. Es­ténként nagyokat sakkozott Rácz Endre református lel­késszel, s járta a gyönyörű vidéket, ismerkedett a termé­szettel. Ez volt az utolsó is­kolája — írta róla valaki —, itt járta ki a természet és a magány iskoláját. Csak írni nem írt. „Minek írjak? — fakadt ki. — Hi­szen azt se tudom, van-e még nemzet, mely olvas, s van-e haza odakünn?” Igaz, pár hónap múlva, karácsony­kor, Laborfalvy Róza men­levelet hozott. Klapka György, amikor Komárom­ban kapitulált, kikötötte, hogy katonái menlevelet kap­janak. Ilyen menlevelet szer­zett Jókainak kiválóan kons- piráló felesége. Rácz tiszte- letes jóvoltából Miskolcon Kovács János nevére is sze­rez egy papírt, amivel me­het Pestre szolgálatot keres­ni. Vargha Balázs véleménye szerint nem voltak fontosak a menlevelek, mert a min­denütt otthon levő Labor­falvy Róza ekkor már tud­ta: Jókainak nem lesz Pes­ten bántódása. Rejtőzve maradni Ennek ellenére még Pes­ten is bujkál egy ideig, fe­lesége lakásán, Adliczer ven­déglőjében. „Rejtőzve kellett maradnom — írja —, mert az osztrák menlevél biztosítot­ta ugyan a fejemet a halál­ítélet ellen, de nem a lábai­mat az ellen, hogy engem is úgy, mint a többieket (pl. Podmaniczky Frigyest) bé- sorozzanak közkatonának az osztrák hadseregbe.” S fél­hetett az osztrákoknál is császárhűbb magyar uraktól. Hegyessy Péter nevű magyar közvádló, emlékirataiban har­minckét magyar írót aján­lott kivégeztetésre Haynau- nak. íme a névsor (ha egyi- kük-másikuk neve ismeret­lenül hangzik is már fü­lünknek, így is igen fényes az): Vörösmarty, Bajza, Szig­ligeti, Petőfi, Arany, Csen- gery, Pálffy, Degré, Lisznyai, Szalay, Irinyi, Táncsics, Emő- dy, Gyurmán, Egressy, Vas- váry, Sárossy, Csernátony, Lauka, Sükey, Vas Gereben, Bulyovszky, Oroszhegyi, Lo- sonczy, Vajda, Szász Károly, Szemere Miklós, Tompa, Or­bán, Pető, Erdélyi János, Jó­kai Mór. S lám, egy nem színmagyar — bár Táncsics pőréiben ugyancsak császárhű — ál­lamügyész, Kossalko János készít mentő emlékiratot, bizonyítván, hogy az iroda­lom 1848—49-ben nem ve­zette a forradalmat, csupán visszhangja volt a közérzés­nek. Jókai mindenesetre nem érezte biztonságban magát. „Nevem ki volt törölve az irodalomból. Két évig Jókai Mór nem létezett.” (Sajó né­ven írt, a • „Csataképek” is úgy jelent meg.) .Csak 1852- ben írhatja kissé megnyugod­va édesanyjának: „Én most nagy tehertől szabadultam meg, hivatalosan ki lévén mondva, hogy az 1848-i dol­gokért többé senkit sem fog­nak elővenni; eddig bizony mindennap okom volt félni, hogy megszólítanak.” Piknik a porkolábbal Volt azonban az 1850-es években magyar írófejede­lemmé nőtt Jókainak igazi pere is. 1863 elején politikai napilapot alapít, A Hon cí­men. Alig telt el pár hét, ami­kor Ivánka Imre, a lap „köz­gazdászat!” rovatának bel- munkatársa” átadta egy reg­gel Jókainak gróf Zichy Nándor cikkét, amelyet ko­rábban Kemény Zsigmond már visszautasított. A-tizen­két ír.ott oldalas, Alapkérdé­seink című cikket Jókai el­fogadta, s a lap február 7-i számában ki is adta. Zichy azokat a politikai hibákat elemezte, amelyek Schmer­ling rendszerének magyaror­szági alkalmazásából követ­keznének, s azt bizonyítja — komoly közgazdasági ér­vekkel —, hogy e rendszer alkalmazása Magyarországot s Ausztriát egyaránt tönkre­tenné. Jókai a cikk megjelenése után szinte azonnal idézést kapott Wolafka rendőrfőnök­től, aki a kihallgatáson há­rom hónap börtönt helyezett neki kilátásba és 1000 forint pénzbüntetést. Zichy vállal­ta az anyagi terheket. La­borfalvy Róza ismét közbe­lépett, s bár férjét felmen­tetnie nem sikerült, igen ko­moly kedvezményeket csi­kart ki, mint később látni fogjuk. A katonai törvényszék ösz- szeült, s volt abban ezre­des, őrnagy, százados, fő­hadnagy, alhadnagy, őrmes­ter, káplár, frájter, sőt köz­baka is. Jókai remek német nyelvű védőbeszédet kerekí­tett, s hatásosan elő is adta. Aztán (február 17-én) kihir­dették az ítéletet: egy év börtön, nehéz vasban. — De a helytartó csak há­rom hónapot ígért! — kiál­tott fel Jókai. — Das übrige ist für die schöne Vertheidigung! — mondta nevetve a hadbíró. (A többit a szép védőbeszé­dért kapta.) Mellékbüntetései: két év­nél hosszabb időre eltiltot­ták A Hon és az Üstökös szerkesztésétől, 1000 forint pénzbírság és a nemesség el­vesztése. Furcsaság a dolog­ban: Zichvt és Jókait e tár­gyaláson csendháborítás cí­men ítélték el, nem sajtó­vétségért. Igaza lenne Jókai­nak, aki így írt: „a katonai kormányzat valóságos olta­lom volt ránk, szegény sza­badelvű hírlapírókra nézve, az adminisztrációs tyrannu- sokkal szemben”? Azt a börtönt! Laborfalvy Róza berendez- tetett két szobát a József- kaszárnya börtönében, oda- vifték Jókai bútorait, ágy­neműit, díványát, evő- és íróeszközeit, íróasztalát, fa­ragószerszámait, még a ró­zsás hálósipkáját is. Ez a börtön nemigen látott még ilyet, a vendégek ld-be jár­tak, a hölgylátogatók csere­pes virágokkal borították el a szobát, Haymerle fogházi felügyelő is, Jókai is pihe­nésnek tekintette az egészet. „Pompásan éltünk. Soha éle­temben több szabadságom nem volt, mint fogságomban, egész nap látogatókat fogad­tam, este kimentem vacso­ráim a Svábhegyre, a por­kolábot is elvittem magam­mal” — írja. Egy hónap múlva a csá­szár és király Jókainak meg­kegyelmez. Minden bizony­nyal Zichy Nándor személye, befolyása, aulikus rokonsá­ga is szerepet játszott ben­ne. Jókai versben búcsúzik el porkolábjától, s a börtön- élmény csupán hangulatos emlék marad, inkább anék- dotikus, mint kellemetlen, hiszen A Hon-t is, amelytől közben elpártoltak az előfi­zetők, Zichy Nándor 5000 fo­rinttal megmentette. (Folytatjuk) Bényei József A nyertes: a közönség A diákkabaré fesztivál döntője Sokág zúgott a vastaps az egri Kereskedelmi és Ven­déglátóipari Szakközépiskola aulájában az első diákkaba­ré fesztivál döntőjében. A si­kert mi sem bzonyítja job­ban, hogy zsúfolásig telt a hatalmas terem, és sokan nem is fértek be, kint reked­tek. A forró hangulatú mű­sorszámok után, amelyek több mint 4 órán keresztül peregtek, nem unta el magát a nézősereg, hanem izgatot­tan várta az eredményt. Végül is az egri Dobó István Gimnázium és Erdészeti Szakközépiskola csapata bi­zonyult legjobbnak, máso­dik helyezést ért el a Gár­donyi Géza Gimnázium és Óvónőképző Szakközépiskola együttese, a harmadik pedig a házigazda, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakkö­zépiskola „társulata” lett. Egyéniben első helyezést ért el Vincze János a Gép- és Műszeripari Szakközépiskola kollégiumából, második lett Vidó László a „Gárdonyi­ból”, és a szereplők mező­nyében kiemelkedő alakítá­sáért Barczi Zsolt „Dobós” diák kapott jutalmat. A zsűri, melybe az egri középiskolák tantestületei delegálták képviselőjüket, megállapodtak abban, hogy a kezdeményezést folytatni kell, lehetőleg szélesebb kör­ben is. A mostani legjobb műsorszámokat pedig ki-ki lehetősége szerint meghívta saját intézménye farsangjá­nak színesítésére.

Next

/
Thumbnails
Contents