Népújság, 1982. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-27 / 49. szám

6. NÉPÚJSÁG, 1982. február 27., szombat Karneváli forgatag... a la Panama Négy nap, négy éjszaka — talpig vízben és zenében---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- V-----------------------------------------------------------------------------------------­.. .s valóban! Másnap reggel vendégek és helybéliek csoportokban vonultak a városka főterére, ahol akkorra már temérdek hangszóróból harsogott a sal­sa, a panamaiak, s általá­ban a karibi népek kedvenc muzsikája. Ezrek és ezrek hömpölygő tömege a tenyér­nyi területen. S valamennyi­en csuromvizesen. Az erké­lyekről, a kutakból, kivágott sörösdobozokból zúdul, fo­lyik, csepeg a víz. Öntöz mindenki mindenkit. Aznak a sörért sorbanállók, a jár­dán csevegők, ázik a boltos, fóliával letakart műszerei mögött a disco-legény, s per­sze a tengernyi táncoló. Ezt kiegészítendő, mindenki ke- nekedik, ahogy tud. Ki pa­radicsomlét csorgat óvatosan az előtte álló vállára, ki ru­hafestéket löttyint a másik­ra; egy lány borotvahabból kap jókora kupacot a hom­lokára; gyerekek kékre má­zolt kenyérrel simítanak vé­gig az útjukba esőkön, vagy lisztet, púdert, festéket szór­nak a szembejövőkre. Megjelenik a Nemzeti Gár­da vízágyúja. Lépésről lé­pésre halad, s a jókora víz­sugár apránként pásztázza a tömeget. Üdvrivalgással fo­gadják a tűző napon enyhü­lést nyújtó vizet csakúgy, mint az őt követő újabb tar­tálykocsit. S közben zene... zene... zene... Lágyan rin- ganak a csípők, ritmusra mozdulnak a lábak, fárad­hatatlanul. A salsából lehet elég Panamában?! .. .és újabb és újabb lo­csolókocsik követik egymást. Széles Chevrolet reked meg a tömegben. Benne három fiatal lány. A türelmetlen dudaszót elnyomja a zene, egy darabig még araszolnak előre, aztán az .emberfal vég­képp összezárul a kocsi orra előtt. Hogy keverednek ki innen?! A táncolok nevetve hívják őket is, dörömbölnek a' motorházon, felülnek az elejére, a csomagtartóra. Egyikük türelmét vesztve te­keri le az ablakot. Több se kell a köröttük állóknak. Vö­dörből, lábasból zúdult az utastérbe a víz, majd utat talál egy öntözőcső is az ab­lakrésen. A lányok kétségbe­esetten védekeznek — mind­hiába. Ázottan kászálódnak ki a lucskos ülésekről, lezár­ják az ajtókat — s maguk is, most már nevetve tán­colnak a többiekkel. Az út közepén hagyott csorgó-csö- pögő kocsival meg majd lesz valami. Karnevál van. Hullámzik a téren a szí­nes forgatag. Régi ismerősök találnak egymásra, kisebb- nagyobb csoportok állnak körül néhány üveg pálinkát, de a többség csak táncol, táncol végkimerülésig. A kenekedők elől a „király­nő” sem menekülhet Elkéstünk. Az apró kis vö­dör lendült, s a nyitott ab­lakon már zúdult is befelé a víz. A sofőr, a rozoga chivá utasai ' törölgették magukról a lepergő cseppeket. Ez már a karnevál elő­szele. (Vagy inkább „élővi­ze”?!) • Az ócska kis buszban szo­rongok nem vették rossz né­ven a váratlan fürdetést. Szinte valamennyien az ün­nep alkalmából keltek útra, vállalták a nyolcórás -döcö- gést és már jól ismerték — ismerhették — az ezzel járó „veszélyeket” is. Hisz vízből az elkövetkezendő napokban még kijutott bőven. Különös egérfogóba kerül­tünk. Az út mentén végig gyerekek tanyáztak nagyobb dézsákkal, vödrökkel, locsoló csövekkel, hogy az elhaladó autók vigyázatlan utasait kí­méletlenül eláztassák. Ha vi­szont az ember feltekerte a kocsi ablakait, a trópusi me­legben azonnal szaunák foj­togató gőze szorította a tor­kát. Így aztán kurbliztunk: gyerek jön — ablak fel, gye­rek el — ablak le... Késő délután érkeztünk Panama egyik nyugatra fek­vő tartományába, a vidéki karneválok központjába, Chitrébe. Vendéglátóink ok­kal igyekeztek a megszokott­nál korábban nyugovóra. Holnaptól erre aligha lesz alkalmuk... öt óra tájban azután lé­legzethez jut a falu. Min­denki hazasiet. A csatakos ruhadarabokat kiakasztják száradni — még holnap is szükség lesz rájuk —, egy Az este már a polleráé gyors pótebéd, hogy röpke pihenőre is jusson idő. Esté­re a család szépen kiöltözik — már az ünneplő dukál —, s vissza a falu központjába. A kitakarított téren kisebb- nagyobb csoportok beszélget­nek, tárgyalják a királynő­választás előzményeit. Panamában csakúgy, mint majd minden latin-amerikai országban a karnevál többé- kevésbé politikai esemény. Minden faluban, fővárosi ke­rületben társadalmi bizottsá­gok alakulnak, akik kivá­lasztják az „alvég” és a „fel­vég” királynőjét, annak ud­varhölgyeit. Jelentős össze­gekkel segít maga a kor­mány is: a választás, a fel­vonulás költségeit aligha tudnák vállalni maguk az érintett családok. Chitrében például hét és fél, hét és fél ezer dollárt kapott a két csa­lád, de valójában ez a ki­adások. — a méregdrága ru­hák, á díszítés, a petárdák, „a felhajtás” — töredékét is alig teszi ki. így fordulhat elő azután, hogy királynő- ségre érdemes lány családja nem képes állni a számlát, s egy jómódúbb família bizony — csúnyácska-öregecske — egyszem lánya léphet a dísz­kocsi tetejére. Ügy tíz óra tájban magas­ba röppentek az első raké­.. .s „felvégen” ták, petárdák ezrei és ezrei kezdtek fülsértő ropogásba. Megmozdult a tömeg. Min­denki a tér templom felőli oldalára húzódott, ahol a füstből kivált az első dísz­kocsi. Űjabb és újabb raké­ták csóvái húztak a magas­ba, vakító magnéziumfáklyák világították meg az alvég királynőjét, s udvarhölgyeit. A díszkocsi sem egyéb egy tisztára mosott traktornál, Zene, tánc, víz — négy napon át Február a karnevál, a farsang hónapja. Kü­lönösen távoli vidékeken, a latin-amerikai kontinensen, ahol ilyenkor napokon - néhol heteken — át a zene, a tánc, a legkülönfé­lébb mulatságok sokasága veszi át a fősze­repet. Rióban az idén 122 halálos áldozatot is követelt a féktelen „jókedv". Ám a túris- taszédítő látványosság helyett idézze e hely­színi riport a hagyományos latin vígság egy őszintébb, meghittebb hangulatát. Akadnak persze trónkövete­lők is melynek utánfutójára kerül a maga egyszerűségében is lát­ványos dekoráció, és persze az öt csinos lány. Itt semmi sem a turistáknak, az erre járó, kamerájukat csattogta­tó külföldieknek, az egzoti­kumra vágyóknak szól, ha­nem a panamainak, aki lak­ja, műveli ezt a földet, aki itt éli mindennapjait.' Nem az üzlet — hanem a bizako­dás derűje ragyog a ruhákon, a vontató építményére ag­gatott sallangokon. A karne­vál bú- és gondűző vígság, a tegnap — egy egész eszten­dő — baját, ínségét feledte­tő oly jellegzetes ünnep. A kocsi közben már a har­madik kört teszi a téren. Elöl az ünnepeltek, mögöt­tük a zenekar, mely fárad­hatatlanul fújja az este sa­játos, kedves, karneváli mu­zsikáját, a murgát. Nyomuk­ban pedig több százan lép­kednek, ütemesen ringatva csípőjüket, dallal, tánccal szerezvén híveket, vég nélkü­li strófákba szedve kántál- ják királynőjük megdicsőülé­sét, csípős nyelvvel emlegetik az „ellenfél” hajlott korát, „elvesztett fogait”, „felidézik már elfeledett szüzességét” — s ki tudja még mi -min­dent. Nyomukban a másik csa­pat. A ruhák még díszeseb­bek, a murga még hango­sabban szól, a dalok — ha lehet — még csípősebbek. A királynő apja a kocsi mellett ropja a táncot, hosszú nyakú üvegből kínálja a híres, fe­hér nádpálinkát, a Seco Her- reranót mindenkinek, ki út­jába esik. Érdekelt kortes, hisz lányának is ideje volna már férjet keríteni. .. .s megint csak rakéták tucatjai, ropogó petárdák ez­rei‘teszik próbára a tömeg fülét. Ezek a kisipari mód­szerrel készült szerkezetek némelyike nem is veszélyte­len : olykor elvéti útját, ci­kázik a tömegben, de ez még nem ok arra, hogy ne hasz­nálják! A felvonulásnak egyébként szigorú szabályai vannak Pa­Allegorikus kép „alvégen"... namában. A négy nap kü­lönböző dekorációi, öltözkö­dési szokásai igyekeznek megakadályozni, hogy ebben a jóindulatú békés vetélke­désben bárki érdemtelen elő­nyökhöz jusson. Első nap az ötletgazdagság vizsgázik; másnap tipikus népi viselet­be, a pollerába öltöznék az udvarhölgyek, s persze ma­ga a királynő is. A harma­dik este az allegorikus élő­képekké, míg a zárás már valóban a gála, a csillogás­ragyogás, a pompa felvonu­lása. A felvég királynőjének nyolcméteres (!) francia bár­sony, arannyal hímzett pa­lástja szinte az egész kocsit beborította, s ettől, bizony a 16 éves lány karcsú testére simuló ruha sem marad el gazdagságban. A parkba, a járdára szo­rultak ezrei is igyekeznek kihasználni a röpke szünete­ket. Vörös cukormázba már­tott almát kínálnak csepp­nyi gyerekek, amott faszén parázson pálcikára húzott, csípős húsdarabkákat piríta­nak, különféle édességet, nyalánkságot árulnak. Szusz- szanva nyílnak a sörösdobo­zok, fogy a seco, forog a sze­rencsekerék. Hajnali fél kettő mire el­csendesedik a falu központ­ja. Nem úgy, a kissé távo­labb sebtében felállított ven­déglők, ahol mi más szólhat­na, mint a disco muzsikája... Persze ez is hamisítatlan la­tin módon. A másik helyütt jellegzetes vallenatót húz a zenekar, hogy ki-ki kedve, ízlése szerint válogathasson, mulathasson — s költekez­zen ! — reggelig... .. .hogy azután nyolc óra tájban már ismét az amoja- dera, a locsolkodás vegye át a főszerepet... .. .és így tovább mind a négy napon át. Hogy honnan az erő, az energia mindeh­hez, azt európai alig értheti. Még alig pirkad. Minden elcsendesedett. Az utcákon még ott a tegnapi szemét: szakadt papírszalagok, petár­dák hamuja, üres üvegek, horpadt sörösdobozok. Véget ért. a karnevál. Buszok berregnek, hogy törődött, álmos utasaikkal a fővárosba, a környező tele­pülésekre induljanak; az egyik udvarban szerszámo­kat pakolnak a terepjáró platójára. Chitre határában teheneket hajtanak a lege­lők felé, egy furgon a piac­nak veszi útját friss zöldség­gyümölcs terhével. Ez mára munka, a hétköznap... .. -februárig. Az újabb kar­neválig. Cziráki Péter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents