Népújság, 1982. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-24 / 46. szám
4. ? -:-Z NÉPÚJSÁG, 1982. február 24., szerda A képzőművészetért - Gyöngyösön Galéria a Mátra alján Gyöngyös nem volt otthona a képzőművészetnek. Az utóbbi időben azonban ígéretes törekvések bontakoznak ki: a városba került Hermann Lipót hagyatéka, galéria nyílt, s nemsokára újabb értékes gyűjteménnyel gazdagodhat a helység. Ki tudja miért, de Gyöngyös eddig nem vált otthonává a képzőművészetnek. Bizonyára nem a környező táj miatt alakult így, hiszen az méltó festő ecsetjére. Inkább a mecénási kedv hiányzott, hiszen a nevezetes iskolák, műhelyek — Szolnok vagy Hódmezővásárhely — megteremtésében a helyiek áldozatkészsége, vendégszeretete alapvető szerepet játszott. Ezt felismerve az utóbbi években Gyöngyösön lépéseket tettek afelé, hogy a jövőben a mátraalji várost is a művészetpártoló helységek között emlegessék. Már hírt adtunk annak idején arról, hogy Hermann Lipót festőművész alkotásainak, hagyatékának jelentős részét ajándékul kapták a gyöngyösiek. Nem sokkal ezután — részben az alkotó tó körülmények között mutatták be a gyűjtemény grafikáit. Fél éve sincs, hogy galériát avattak itt. ★ Az intézmény tiszteletdíjas igazgatója Pelle Sándor, aki egyébként a városi-járási könyvtár vezetője. Noha az új hely csupán néhány hónapos, kis híján egy évtized munkájáról tud beszámolni. — Voltaképpen kilenc esztendeje kezdtük a galéria kiállításainak szervezését. Akikor még a főiskola adott otthont a tárlatoknak. Sok emlékezetes akadt ezek között, külföldi művészek csak úgy szerepeltek itt, mint hazai klasszikusaink: például Kohán György vagy Tornyay János. De helyet kaptak a kortárs kiválóságaink is, úgy mint Somogyi József, Feledj/ Gyula, vagy az erdélyi Szervátiusz Jenő. Bemutatkoztak közösen a a hódmezővásárhelyi csoport tagjai, de sor került „rendhagyó” bemutatóra is: egy alkalommal Mikus Sándor, karcagi népi fazekas gyönyörű edényeit láthatták itt az érdeklődők. Mégis határkő ez az októberi avatás Gyöngyös képző- művészeti életében (ha lehet ilyenről beszélni), hiszen önálló költségvetéssel, személyzettel működő galériát teremtettek a város lakói és vezetői. Az a bizonyos Petőfi Sándor utcai épület a kisiparosok szövetségének helyi szervezetéé volt, amikor kiköltöztek, akkor nyílt lehetőség számunkra, hogy elfoglaljuk a felső emeletet. ★ A Petőfi Sándor út 30—34- es szám alatti házról Gyöngyös és környéke műemlékei című könyv hosszan ír. Haller—Herényi—Orczy- kastélyként tartják számon. Építésének idejét illetően a kötet oklevelekre hivatkozik, melyek tanúsága szerint 1750-ben már állt. A földszint valószínűleg még hamarabb elkészült, az emelet valamivel későbbi ráépítés. Mint a nevéből látható: több család tulajdona volt. Itt működött egy darabig a helyi kaszinó, majd a helybeli gazdasági társulás rendezte be székhelyét, kiállításokra vette igénybe a termeket. A kötet összegző megállapítása: „Zártsorú beépítésű, hosszú utcai és erre merőleges négy udvari szárnyból álló egyemeletes barokk kastély — három kapuja szerint, három külön házként számon tar(tva." Ez a gyönyörű épület szolgál otthonul a tárlatoknak ezentúl. Földszintjén igaz, még ma is magánlakások vannak, de ez biztosítéka a további terjeszkedésnek. Ha a lakók új helyre költöznének, az egész ház a képzőművészeté lehetne. Együttvéve kétségtelen, hogy ez az ország egyik legszebb kiállítóhelye. S ha a belső feltételek javulnak —, az egyik legjobb is tehet. ★ — Igen, vannak gondjaink — ráncolja a homlokát özvegyének kérésére — mélRapcsányi László adja át a közönségnek a galériát A barokk kastély az ország egyik legszebb kisgalériája (a rollóval zárt ablakok mögött a kiállítótermek) A megnyitás ünnepélyes percei: köszönő szavak és rózsák özv. Hermann Lipótné- nak (Fotó: Szabó Sándor) kérdésemre az intézmény vezetője. Megfelelő fűtés és világítás szükséges még ahhoz, hogy valóban kedvező legyen az összkép. De mégsem mondanám, hogy elhamarkodott volt a múlt évi nyitás. Versenyt futottunk az idővel, hiszen Hermann Lipót özvegyének határozott kérése volt, hogy láthassa férje grafikáit, egy önálló galériában. Ez siettette az átadást. Számottevő önkéntes munkával, rengeteg társadalmi segítséggel sikerült újjávarázsolni az emeleti három termet. Megmentették a nagyon szép műemlék parkettát, amely a padozatot borította; valóságos türelemjáték volt, még sikerült elfogadható állapotba hozni. Kitettek magukért a távozó kisiparosok. — Hogyan használják ki az új lehetőséget, milyen rendezvényeket terveznek? — Évente 8—10 kiállítást szeretnénk rendezni. Eddig három bemutatónk volt, nemrég zártuk be Farkas András festményeinek tárlatát. Ezután Lantos Györgyi és Máté István művei1 várhatók. A különböző stílusú alkotók felvonultatásán túl szeretnénk egy évente visszatérő, országos seregszemlének az alapjait is megvetni. Az üvegmívességre gondoltunk, hiszen e művészeti ágnak megyénkben is nagy hagyományai vannak. Ez azért is szolgálna különös örömünkre, mert nem csak „importálni” szeretnénk művészeket, de kívánatosnak tartjuk, hogy a tájegységünkön élő és dolgozó alkotók is rendszeresen helyet kapjanak a Gyöngyösi Galériában. így válna szerves részévé megyénk kulturális életének... ★ A hagyományokat „föl lehet élni”, meg lehet rekedni a múltban: a gyöngyösiek nem ezt teszik. Keresik az újabb és újabb lehetőségeket, hogy hiányaikat felszámolják. Ez a törekvés nem marad — nem maradhat visszhangtalan. Értesüléseink szerint nemsokára újabb értékes hagyaték kerül a város tulajdonába Diósy Antal, Munkácsy-díjas festő és Nagyajtay Teréz, Kossuth- díjas díszlettervező munkái. Ez az ajándék ismét azt bizonyítja, hogy érdemes kezdeményezni, az eredmény nem maradhat eL Gábor László Eszperantó színházak találkozója Idestova két éve, hogy a Manilában ülésező idegen- forgalmi szakemberek elhatározták: 1982-ben Budapesten rendezik meg az eszperantó színházak találkozóját. Az összejövetelre márciusban kerül sor, s mindvégig a Radnóti Miklós Színpad ad otthont számára. A megnyitó előadást 19-én tartják: Elem János „Látta már a próféta lábnyomát?” című darabját mutatják be, amelyet magyar művészek visznek színre, természetesen eszperantó nyelven. Ugyancsak ezen a nyelven adják elő Vasziljev: Csendesek a hajnalok című kisregényének adaptációját. A március 28- ig tartó eseménysorozaton külföldi társulatok is részt vesznek. Vendégeket várnak többek között a Szovjetunióból, Lengyelországból, Franciaországból. A fesztivál művészeti vezetője Romhányi László lesz. (MTI) Televíziós mesék felnőtteknek Újabb öt epizóddal bővült a Televíziós mesék felnőtteknek című sorozat. A különböző népek legendáinak átdolgozott tv-változatát — Rajnai András munkája nyomán — a televízió elektronikus csoportja készítette el. A különleges technikával forgatott produkciókban a jeleneteket üres térben rögzítették a stúdióban, s apró térplasztikákkal, fénystruktúrákkal építették fel rá az elképzelt világot. Elsőként — március 3-án — A kristálybirodalom című színes mesekomádiát tűzi műsorra a televízió. Ebben az orosz népmesék humorát, játékosságát mutatják be. A Héroszok pokoljárása Hunyadi hős katonáinak történeteit eleveníti fel. Egy eltűnt földrészről szóló ősi legendát idéz fel az Atlantis című epizód. Óceániai legendák alapján készült a világkagyló mítosza, s egy bibliai történet televíziós változatával ismerkedhetnek meg a Bábel tornya című adás nézői. ........ • ,. ; ; --------M AGYAR ÍRÓK PEREI (X/5.) Név a hitólán A gyökerek mélyen vannak. Történelmileg Erdély gazdasági s politikai fejlődésének sajátosságaiban, családilag legalábbis az édesapában, idős Jósika ■Miklósban. A gazdag, hírneves erdélyi arisztokrata fiatal korában ugyancsak heves, már- már forradalmi érzelmű volt, hozzákezdett például a Marseillaise magyarra fordításához, s Lengyelországba is készült, a szabadság- harcos Kosciusko seregébe harcolni. Kié a birtok? Ez az atmoszféra, az apai példa, Wesselényi Miklós és mások barátsága ösztönözte első politikai küzdelmeiben a fiatal Jósika Miklóst. 1834- ben részt vett az országgyűlési Napló kiadásában Wes- selényi Miklós társaságában. Megúszta pör nélkül, Wesselényi már nem, s a rendőrség a titkos nyomdát is lefoglalta. Romantikus terveket szőtt. Görögországba akart kivándorolni. Ennek csak egyik oka a byroni példa, a másik ok családi jellegű volt, s ebből a konfliktusból származnak első pőréi is. A fő ok a házassága. Fiatal katonatisztként hirtelen — s szinte véletlenül — feleségül vette Kállay Leó szabolcsi földbirtokos Erzsébet nevű leányát, s ez a házasság csaknem tragikusnak bizonyult számára. Az erdélyi arisztokrata s a szabolcsi dzsentri világa szellemben, műveltségben annyira eltérő volt, hogy csakhamar bizonyossá vált: nem élhetnek együtt. Ezért akart Görögországba menni. Előbb azonban rendezni kívánta gyermekei érdekében birtokai jövedelmét. A szurdoki birtokot bérbe adta hát Sivó Anasztáz nevű örménynek, aki azonban már az első határidőre sem fizetett. A szerződés alapján a bérlőt kitette ugyan, a bérlő azonban kár- térítésti pert indított ellene. 1835-től 1838-ig tartott a per, amelyet végül elvesztett, s 30 ezer forint kártérítést kellett fizetnie. A második pere is a Kállay családhoz kapcsolódik. Apósa ugyanis végrendeletében lányára és vejére hagyta birtokait, s ezt a végrendeletet a rokonok megtámadták. A per során már gyermekei érdekeit védte, nagy adósságokba bonyolódott, s mégis alig sikerült elintéznie, hogy Kállay Erzsébettől született gyermekei az anyai vagyonból ki ne zárassanak. Közben — 1839-ben — Egerben a Szentszéknél válópert indít. A per azonban elakadt, Kállay Erzsébet így akarta megakadályozni Jósika házasságát Podmaniczky Júliával. A válóper nyolc esztendeig tartott s talán soha nem ér véget, ha 1847. április 3-án át nem tér a református vallásra, s végül 1847. június 4-én a szilágyi református egyházkerület zsinatja ki nem mondja a válást. Lezárult hát ez a per is, s úgy tűnt, végre nyugalom veheti körül a magyar regény megteremtőjét Halálra ítélve # A történelem parancsának ő is engedelmeskedett Az 1848-as forradalom győzelme után a főrendi ház Jósikát delegálta a Honvédelmi Bizottmányba, amely 1848. szeptember 27-e után a tényleges hatalmat gyakorolta. Követte a kormányt Debrecenbe is, részt vett a trónfosztó országgyűlésen, felügyelte a Közlönyt, a kormány hivatalos lapját, 1849. május 5-én kinevezték kegyelmi széki közbírónak. Ráadásul Debrecenben az országgyűlésen hatalmas beszédet mondott, amelyben hazafiatlansággal vádolta a felsőháznak azokat a tagjait, akik mind a törvény- hozástól, mind a katonai szolgálattól távolmaradtak. A teljes eszmei-szellemi odaadás hitével dolgozott, követte a kormányt Szegedre, Aradra is, feleségestül. A végső bukás után feleségét Pestre küldi, ő maga vadászának ruhájában és igazolványával indul bujdosásnak. Az úticél: Lipcse, itt adott találkozót asszonyának. S az útirány? Debrecen, Gömör, Szepesség, Greiner-tető (ahol rablók fosztják ki), Zaipusch, Biala, Boroszló, Lipcse. Megérkezett hát az örök száműzetésbe ötven arannyal, ötvenöt évesen a magyar széppróza addig legnagyobb sikerű magyar mestere. Lipcsében Wehowszky néven molnármesterként élt. A bizalmatlan rendőrfőnök gyakran magához hívatta, gyanakodott rá, de nem eredeti neve s rangja miatt, hiszen a körözött Jósika Miklós képe ott függött a főrendőr szobája falán, hanem azért, mert a bujdosóban veszedelmes angol kémet szimatolt. Végül kiutasította a városból. Jósika régi barátai közreműködésével, Nicolas Winkler névre szóló útlevéllel Brüsszelben telepedett le. Közben nyilvánosan megidézték 1850. januárjában a pesti haditörvényszék elé felségsértés vádjával. Brüsszelben írni kezd németül és magyarul, kapcsolatba kerül magyarországi lapokkal. Először Szilágyi Sándor kér tőle írást a Pesti Röpívekbe. Ezt azonban 1850-ben betiltották. 1851-ben a Magyar Hírlap munkatársa lesz, tárcákat ír — névvel! — a lapba, például a magyar bujdosókat kémlelő párizsi spiclikről. Ez a tárca 1851. szeptember 22- én jelent meg, s ugyanebben a lapban másnap egy másik közlemény: halálítélet a fölségsértési perben. Idézzük az ítélet néhány passzusát: „Báró Jósika Miklós erdélyi születésű, mintegy ötvenéves földbirtokos, ki 1850. január 1-én felségsértési vád folytán nyilvánosan megidéztetett, de meg nem jelent” — s itt az indoklás következik, benne a korábban felsorolt tények, az 1848—49-es eseményekben betöltött szerepe. Mindezek alapján Jósika Miklóst és harmincöt társát „egyhangú szavazattal” ... „mikép ösz- szesen a felségsértési bűn részesei” ... „vagyonuknak elvétele mellett a lázadás által okozott károk megtérítésére ítéltetnek, kötél általi halál által büntetendő s nevök a bitófán kifüggesztendő.” S valóban az ítéletet szeptember 22-én in effigie (jelképesen) végrehajtották, azt fekete fatáblán Jósika Miklós neve mellé tűzték. Ott függtek a nevek, köztük Andrássy Gyula, Guyon Richard, Irányi Dániel, Kossuth Lajos, Madarász László, Mészáros Lázár, Perczel Mór, Szemere Bertalan, Teleki László s mások nevei. Az ítélet után október 9-ig jelentek meg még tárcái a Magyar Hírlapban, aztán elkobozták vagyonát, betiltották II. Rákóczi Ferencről írott regényét. Attól kezdve neve Magyarországon lenem írható, magyar nyelvű könyv, cikk fölé vagy alá. Legalábbis törvény szerint. 1853-ban adhatja ki a szabadságharc után első regényét, az Eszthert Heckenast, ' Jósika régi kiadója. A kötelezvény azonban szigorú, amint az íróhoz írt levelében a kiadó tudatja. „A regényt kedvezően ítélték meg s felsőbb helyről megkapta a nyomtatási engedélyt is, de azon kifejezett és kötelező conditio sine qua non- nal, hogy a szerző neve, valamint bármi célzás (a czím- lapon vagy borítékon) vagy a szerzőre vonatkozás a könyv szövegében szigorúan mellőzendő.” . Ettől kezdve „Az Eszthér szerzőjétől” néven adják ki könyveit, de szigorú cenzúrái szabályokkal, amelyek szerint minden utalás, hivatkozás tilos az 1848—49-es eseményekre még történelmi ecsetelésnél is, s olyasmi is, ami azokkal összevethető. Tilos a nemzeti gyűlölködés minden kifejezése, valamint a szabadságszeretetre izgató rajzok és frázisok. Jósika Brüsszelben, később Drezdában élt, s ott is halt • meg 1860-ban. A két barát című regényen szerepelt újra: Irta Jósika Miklós. Bényei József (Folytatjuk)
