Népújság, 1982. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-24 / 46. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. február 24., szerda 3.- * A jelszó: r Eletet az éveknek! Beszélgetés az Országos Gerontológiai Társaság titkárával „Az Öregséget mindenki szeretné elérni, de ha elérte szidja.” Goethe Az ENSZ legnagyobb szakosított szerve az Egészség-’ ügyi Világszervezet, angol rövidítése WHO. Minden évben — kezdeményezésükre — egy-egy kiemelt témával foglalkoznak szerte a világon. Volt már a család, a nők, / a gyermekek és az elmúlt évben a rokkantak éve. Az idei év az öregeké. Számtalan nagy eredmény született világméretű és országos összefogásból. Reméljük, hogy így lesz ez az idén is. A Nemzetközi Gerontológiai Társaságnak — amely két -évtizede alakult meg — 1966-tól tagja hazánk is. A szervezet szociális gerontológiai. kutató bizottságának magyarországi összekötője dr. Vértes László, az Országos Gerontológiai Társaság titkára, öt kértük meg, adjon tájékoztatást az idősek életéről, valamint arról, hogy ebben az évben mit szeretnének tenni az idős emberek helyzetének javításáért. — Elsőrendű feladatunk, hogy fejlesszük az idős korúak orvosi ellátását. Szeretnénk ha több kórházi ágy jutna számukra rehabilitációra, kezelésre és utókezelésre. Nagyon fontos a szociális gerontológia fejlesztése is, minden szociális intézménytípust bővíteni kell. több napközi otthonra lenne szükség, és rendszeressé kell tenni a házi gondozást is. A szociális otthonok már végső állomáskényszerek, a napközi otthonoknak jutna az a szerep, hogy szinte a végsőkig gondoskodjanak az idős emberek családias környezetének megteremtéséről. — Minél öregebb valaki, annál jobban rászórni mások segítségére. A családtagok dolgoznak, nincs aki az idős hozzátartozójukat otthonában ápolja. Milyen lehetőség van arra, hogy a fiatalabb nyugdíjasok felügyeletet vállaljanak öreg emberek mellett? — A házi gondozás természetesen nagyon fontos, de szeretnénk inkább a szociális foglalkoztatókat bővíteni. Itt még a korosabbak is dolgoznak erejükhöz mérten, átlagosan ezer-ezeröt- száz forintot keresnek, van társaságuk és elfoglaltságuk. Tudok olyan helyről, ahol tizenötféle foglalkozásból választhatnak. Például Kiskun- lacházán, ahol mintegy 500 idős embert foglalkoztatnak. Az ország egyetlen gerontológiai gondozója Heves megyében, Heves nagyközségben van: az 1970-es években hozták létre. Célja: a járási székhelyen minden 54 évet betöltött nő és 59 évet meghaladó férfi teljes testi- lelki, szociális felmérése. Az idei évben folyamatosan, kiemelten foglalkozunk az idős emberekkel, de április és október az a két hónap, amikor a legtöbb programot rendezzük, a TIT,' a Vöröskereszt és az egészség- nevelési szervek együttműködésével. — Tudomásom van arról, hogy a közelmúltban megnyílt Egerben a nyugdíjasok főiskolája... — Valóban. A tanárképző főiskolán negyvenkét nyugdíjas tanul már három hónapja. A főiskola igazgatóságának és neveléstudomá-' nyi tanszékének segítségével dr. Szegő Imre igazgató főorvossal, a hazai Gerontológiai Gondozó vezetőjével, dr. Szabados Lajossal, az említett neveléstudományi tanszék adjunktusával, mi hárman szerveztük. Tanulnak történelmet, irodalmat, művészettörténetet, továbbá németül, angolul, valamint általános egészség- ügyi ismereteket is kapnak. A legalapvetőbb cél, amely bennünket vezérelt; az a nemzedékek egymáshoz közelítése volt. A fiatalabb és az idősebb nemzedék között akarva-akaratlanul fennáll az ellentét, amely ma társadalmi probléma. Hazánkban a lakosság csaknem 19 százaléka hatvanéves, vagy idősebb, Az Egészségügyi Világszervezet szakértő bizottsága új jelzővel, — az „idősödő” fogalommal — nevezte el a 60—74 évesek korosztályát. 1982 tehát az idősödők és az idősek éve lesz, jelszava: „Életet az éveknek!” Bódi Agnes 560 ezer pár „alföldi • "M cipó Az Alföldi Cipőgyár kecskeméti gyárában, ahol elsősorban férfi- és gyermekcipőket gyártanak, 1982-ben 560 ezer pár lábbeli kerül le a futószalagokról. Ennek a mepnyiségnek csaknem a fele NSZK-beli, osztrák és holland üzletekbe kerül. Képünkön a kollekció egy része (MTI fotó: Tóth Bálint felv. — KS) ÉLETÜNK SZERVES RÉSZE Tovább szükséges javítani megyénkben a tömegközlekedés minőségének színvonalát Jó száz évvel ezelőtt az utazás még kalandos vállalkozásnak tűnt országunkban, s másutt is —, napjainkban .a közlekedés életünk szerves részévé vált. Időnk egy jelentős részét utazással töltjük el, akár a munkahelyre, akár hazafelé igyekszünk, különösen pedig akkor, ha lakóhelyünktől távolabbi településen van dolgunk. Éppen ezért nem mindegy, hogy a vonat vagy az autóbusz pontosan vagy késve indul, nem mindegy, hogy kényelmesen vagy zsúfoltan utazunk, de az sem közömbös számunkra, hogy a jármű tiszta-e, vagy pedig ráférne egy alapos tisztogatás. A megyei tanács végrehajtó bizottsága éppen a tömegközlekedés fontosságából kiindulva tűzte tegnapi ülésén napi rendre a megye települései közötti közlekedés helyzetét és határozta meg az időszerű tennivalókat. S hogy a közlekedés több mint csupán közlekedés, arról mind az írásos előterjesztés, mind pedig a vita hű képet adott. Hiszen az egyes települések közötti vonat-, avagy autó- buszjárat nem csupán a helyváltoztatás szempontjából lényeges, hanem azért is, mert elősegíti a népesség területileg és településtípusonkénti arányos elhelyezkedését, fokozza a falvak megtartó szerepét, és általában is javítja az élet minőségét. Illetve, a közlékedés gondjai az élet más területén is jelentkeznek. Ezeket és más egyéb szempontokat is figyelembe véve a végrehajtó bizottság úgy ítélte meg, hogy a megyében az autóbusz-közlekedés, mint a tömegközlekedés meghatározó tényezője biztosítja az alapellátást, de egyes vonalakon, járatokon még mindig nagy a zsúfoltság. Az illetékes közlekedési szakemberek szerint a jövő évben segít ezen a gondon, vagy legalábbis enyhít az a tény, hogy a korszerűtlen autóbuszokat korszerűbb típusokra cserélik. A hozzászólók arra is felhívták a figyelmet, hogy a közlekedésnél ne csupán a mennyiségi, hanem a minőségi kérdések is kerüljenek előtérbe. Például az, hogy a buszok, a buszmegállók, a pályaudvarok tiszták legyenek, s az utas valóban utas legyen, ne csupán megtűrt személyiség. Elhangzott, hogy az ellenőrzés ne csupán az utasokra terjedjen ki, hanem arra is, hogy a járat pontosan indul-e, meg- áll-e a busz minden megállónál, s általában mindarra, ami az utasok • kényelmét szolgálja. Megfogalmazódtak a gondok is: a Volán felkérésére — az ötnapos munkahétre yaló átállást és a lépcsőzetes munkakezdést illetően — a 170 gazdasági egységtől mindössze 17-en adtak választ. Ezért többször is módosítani kellett a menetrendet Szóba kerültek a fejlesztési elképzelések is, amit a pénzhiány bizony befolyásol. Mindezek ellenére bizonyos javulás várható a jövőben, mind a zsúfoltságot, mind pedig a minőséget illetően. Kaposi Levente A MTESZ és a vezetőképző központ pályázata A társulások tapasztalatairól Az Országos Vezetőképző Központ együtt a Műszaki és Természettudományi Egye. sületek Szövetségével pályázatot írt ki, Gazdasági társulások, vállalkozások szervezése címmel. A pályázat célja, hogy a társulások, a társas vállalkozási formák tapasztalatait feltáró elemzések segítsék azok továbbfejlesztését, hasznos követ- kaztetésékre adjanak lehetőséget A közérdeklődésre is számot tartó munkák bekerülnek a vezetőképzés tananyagába is, forrásmunkaként szolgálhatnak tudományos kutatásokhoz. A pályázatokat május 3-ig kell beküldeni. Két témakört várnak a jelentkezőktől: bármely, legalább egy éve működő társulás szervezési tapasztalatait értékelő elemzést, illetve új gazdasági társulás létrehozására kidolgozott javaslatot. A pályázat részleteiről az Országos Vezetőképző “Központ szervezéstudományi főosztályán tájékozódhatnak az érdeklődők. Párbeszéd a lakossággal Bár napjainkra jócskán megváltozott a falvak élete, a hosszú téli esték hagyománya megmaradt: ilyenkor kerül sor a falugyűlésekre. Ezeket a lakossági tanáncskozásokat évek óta ismétlődően a Hazafias Népfront helyi bizottságai szervezik, védnökséget vállalva egy-egy, a települést érintő kérdés részletes megvitatása felett. A tanácstörvényben rögzítették alapján a Hazafias Népfront, valamint a helyi tanácsok ezekben a hetekben, hónapokban a községfejlesztési tervek teljesítéséről, a lakosság életkörülményeiről, a fogyasztói érdekvédelemről, valamint az alapellátás és a szolgáltatás helyzetéről adnak számot. Mindemellett óhatatlanul szóba kerülnek az idei esztendő tervei, elképzelései. Bevett szokás, hogy a falugyűléseken a tanács elnöke részletesen elemzi: mi hárult a testületre a korábban megjelölt feladatok végrehajtásában. Nem egy alkalommal kerül szóba a tanácsok és a lakosság párbeszédében a társadalmi munka értéke, a vállalások fontossága, s az újabb közös segítségre való jelentkezés. Számos falugyűlésen büszkén hangzik el a beszámolóban, a hozzászólásokban, hogy a tanács a lakoság aktív támogatása, összefogása nélkül nem tudta volna megvalósítani a terveket. Valóban jó érzés összegezni azokat az önként vállalt órákat, amelyek értékét egy-egy új iskola, óvoda vagy a jobb úthálózat, a korszerű vízmű jelképezi. S mennyire elszomorító olyan példákról hallani, hogy a település vezetői nem veszik „komolyan” a lakosság felvetéseit — főként, ha azok még bírálóak is —, javaslatait, ötleteit egy-egy helyi gond megoldására. Ahol a falu életével kapcsolatos beszámoló, évente elhangzó értékelés csupán a „kipipálandó” tennivalók listáján szerepel, s nem a közös gondolkodást szorgalmazza, ott nem is alakulhat ki igazi párbeszéd a tanács és a lakosság között. Sok esztendőre visszonyú- ló tapasztalat pedig, hogy a helybelieknek, az egészséges lokálpatriotizmussal gondolkodó embereknek van mondanivalójuk, s szívesen ki is fejtik azt, ha látják, hogy Van értelme. Kívánságlista — fontossági sorrenddel Számos falugyűlés tapasztalata igazolja, hogy ima már szinte alig hangzik el a lakossági tanácskozásokon olyan kérés, vagy igény, amelyre az irrealitás a jellemző. A falvak lakói ismerik az országos terveket, látják a fejlesztés lehetőségeit — vagy ennek akadályait —, tudják, hogy meddig érhet a közösség takarója. Ezeket a körülményeket elemezve, az ország, valamint a szű- kebb haza pénztárcájában levő összeghez igazítva készítik el a helyi „kívánság- listákat”. Ezerféle dolog szerepel ezeken a listákon, de hogy a tervek miként valósulnak majd meg, arról közösen kell dönteniük a községben élőknek. Jellemzője a falugyűléseknek, hogy általában itt alakul ki aztán az a fontossági sorrend, amelynek alapján a tanács elkészíti a jövő esztendő terveit, egy-egy tervciklus helyi elképzeléseit. Ismeretes, hogy egy-egy javaslat, ötlet felvetőjét elsősorban az érdekli a következő falugyűlés idején: mi lett a sorsa a bejelentésének. Megvalósulnak-e az elképzelései, amelyekkel hozzá kívánt járulni a településfejlesztéssel kapcsolatos munkához, A szakemberek véleménye szerint — s ez egyben az újságíró tapasztalata is — ott zajlanak igazi közösségi hangulatban a falugyűlések, ahol a tanács elnöke rendszeresen visszatér a korábbiakban felvetett javaslatokra. Joggal érezheti ezután a településen élő állampolgárok zöme — mert a lakosság képviseletében egyre többén kémek szót e nyílt fórumokon —, hogy érdemes véleményt nyilvánítani, vitatkozni, érvelni a párbeszéd során. Ahol ezeken a falusi estéken mély hallgatásba burkolóznak a résztvevők, ott baj van a tanács és a lakosság kapcsolatával. A Hazafias Népfront bizottságainak, aktíváinak lenne kötelességük ilyenkor felkutatni, hol romlott meg a kapcsolat, hol szakadt el a párbeszéd fonala. Megyénkben — mint a hozzászólók száma is jelzi — ez a példa' nem jellemző. Mindinkább a vitaszellem erősödik, a nyílt véleményalkotás, amely a közös útkeresés bizonyítéka. Az elmúlt évek statisztikája is ezt támasztja alá: a résztvevők csaknem 15—20 százaléka kért szót a faluja, a körzete, az utcája érdekében a falugyűlésen. Tehát: közérdekben, közügyben... A skála változatos De lássuk, mi is érdekli, izgatja napjainkban az embereket falun? Mi az, ami elgondolkodtatja, amiért társadalmi munkát vállal, amiért szót emel? A közelmúltban megtartott kisnánai falugyűlésen százan vettek részt, tizenkettőn kértek szót: a házhelyek kijelöléséről, a parlagterületek hasznosításáról, az intézményes szemétszállításról beszéltek. Komlón az ivóvíz és a környezetvédelem volt a legfőbb téma, mellesleg elmondták a kívánságaikat is: az ÁFÉSZ-kisvendéglő és a presszó korszerűsítését kérték például. De az is elhangzott, hogy a tanács vezetői és a tanácstagok járják be a falut, s írják össze, mihez kellene a lakosság társadalmi munkája. Terpesen a falugyűlés 81 résztvevőjéből huszonhatan emelkedtek szólásra. A téma: a környezetvédelem a termelőszövetkezetben. .. Tar- nazsadányban az alapellátás, illetve a kereskedelmi gondok foglalkoztatták a helybelieket. Konkrétan a hús- és a tejellátás problémáiról szóltak. Recsken és Petőfi- bányán a jelenlegi hét végi orvosi ügyelet miatt reklamáltak a lakosság képviselői. Ez a téma Gyöngyössolymo- son is felvetődött, s a HNF helyi bizottságainak jelzése szerint számos községben rosszabbnak ítélték meg a lakosság mostani orvosi ellátását, mint a korábbi gyakorlat idején volt. Az alapellátás, a szolgáltatás kérdése is több helyen vitára, hozzászólásra késztette az embereket. Zagyvaszántón például megfogalmazták, hogy szükség lenne a jobb ellátás érdekében egy ABC élelmiszer kisáruházra, de kértek még egy PATYOLAT- felvevőhely, egy takarékszövetkezet létesítését. Felvetették továbbá — s ez sem egyedi eset a falugyűléseken elhangzottakat illetően —, hogy nincs a községben elegendő szakiparos, mint például férfifodrász, lakatos... A skála — ami ma egy-egy kis- és nagytelepülés lakóit foglalkoztatja — rendkívül széles, s ez egyben azt jelzi, hogy számos tennivalójuk lesz a közeljövőben a helyi tanácsoknak. Ami a „mostoha- gyermekeket" illeti Évekkel ezelőtt, amikor zömében sor került a közös községi tanácsok kialakítá- tására, gyakorta felröppent a — sokszor nem is alaptar lan — vélemény: mostoha- gyermekek lesznek a tanács nélkül maradt, úgynevezett csatolt települések, kisközségek. Az élet azonban igazolta, hogy az esetek többségében nem volt elhamarkodott a lépés: a mostoha- gyermek sanyarú sorsa helyett jobb lett a társközségek helyzete. A falugyűléseken elhangzottak sora igazolja továbbá ezt, elsődleges feladatuk ugyanis a közös községi tanácsoknak, hogy kitérjenek a jelenlegi helyzetre, részletesen beszámoljanak a társközségek életéről, fejlődéséről. Mi több: jól bevált gyakorlat lett, hogy a központi településen megtartott falugyűlés után sort kerítettek a ,helyi beszámolókra is. Számos kisközség példája jelzi, hogy ezeken afalugyűléseken van szavuk és lankadatlan ten- niakarásuk a helybelieknek. A tanácsok és a lakosság párbeszédének hasznosságára, fontosságára — egy-egy helyi kezdeményezés elterjesztésének szükségességére — a megyei tapasztalatok sora irányítja tehát ez időtájt a reflektorfényt. Szilvás István
